Uniós pénzt is nyert a csincsilla-halálgyár, állatvédők tiltakoztak Komáromban

Féléves kisbaba és hetvenes budapesti aktivista is vonult azzal a kb. nyolcvan fős csoporttal, amely hangos kántálással a kertvárosban üzemelő csincsillaprém-üzem bezárását követelte augusztus elején Komáromban. A civilek álláspontja szerint állatkínzásnak minősülő gazdasági tevékenységet végző komáromi vállalkozás több tízmilliós nagyságrendben nyert GINOP-os pénzeket. A cégvezető szerint persze minden másképpen van: valójában az állatvédők a vakok és a szőrmések piaci kivonulásával lenne igazi káosz. 

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Délelőtt 11-kor kábé húsz ember lézeng Komárom átforrósodott főterén, a polgármesteri hivatal előtt. Dzsesszika és Ildikó remek hangulatban rázogatják a hasukra kötött kis bugyrokat: a babahordozóban egyikükön egy fél, másikukon egy közel egyéves kisfiú himbálódzik. A fiatal anyák a szlovák oldalról jöttek, kifejezetten a tüntetésre – de odahaza, Révkomáromban is gyakran részt vesznek állatvédelmi megmozdulásokon, sőt, egyikük állatmenhelyen dolgozik.

A Budapestről érkező szervezők elakadtak a busszal valahol az 1-es főúton, csúszik kicsit az amúgy is többórásnak ígérkező program. Bírni fogják a kicsik? Egyrészt edzettek, nyugtat meg a két anyuka, másrészt ez az a cél, amiért érdemes itt lenni.

Gyülekeznek már, akik hasonlóan gondolják, megérkezik a busz, odasomfordál néhány helybéli, így együtt egy már majdnem százfős csoportot alkotunk. Nem is számítottam ekkora sokaságra. A magyarok többsége szabadságon van vagy dolgozik, vagy, velünk ellentétben van annyi esze, hogy nem ácsorog délelőtt fél 12-kor transzparenseket szorongatva a vakító napsütésben a kihalt főtéri flaszteren.

Az leszűrhető, hogy az állatokért való hangosabb kiállás egyelőre egy kisebbség hobbija Magyarországon, vagy úgy is fogalmazhatnánk: a honi állatvédő állampolgárok 90 százaléka inkább csak a fotelből forradalmár.

Az állatok is éreznek fájdalmat – úgy, mint mi

Az ügyekbe beleálló honi civil szerveződések viszont eljöttek: itt a Szurkolók az állatokért, a PETA Deutschland egyik munkatársa és a Fur Free Forever képviselője is. És vannak ismert arcok is: a műsorvezető-énekes Puskás Peti és a kétszeres Európa-bajnok kamionversenyző Kiss Norbert.

A terv az, hogy végig vonulunk a város forgalmas főútja mentén az erődig, onnan pedig kibuszozunk a Wanger Chinchilla telephelyére. A honi szőrme-ellenesek (sokan állattartók és vegetáriánusok vagy vegánok közöttük) a legnagyobb magyar prémtelepként utálják ezt a helyet, halálgyárként emlegetik.

A Wanger azonban eléggé érinthetetlennek tűnik, sőt: honlapjuk nyitóoldalán, a csipkés bugyiban és csincsillabundában bájolgó hölgy fotója alatt mindjárt az uniós támogatásra utaló logót is meg lehet találni. E szerint a Wanger Csincsillatenyésztési Rendszer Kft. húszmilliót például arra nyert még 2016-ban, hogy a cég nemzetközi kiállításokon jelenhessen meg a magyar csincsillaszőrmével.

A honlap információ szerint a Wanger valóban ott csillogtatta hírnevét és termékeit idén januárban Isztambulban, mint februárban Hong Kongban és Milánóban.

A támogatáskereső kormányzati oldal szerint ugyanakkor a projekthez sem végrehajtási sem kifizetési adatok nem tartoznak. Ahogyan a pár hónappal korábban, 2015 végén kapacitásbővítésre elnyert 120,5 milliós programhoz sem.

Zsuzsa hetven felett jár, Budapestről érkezett és elszántan menetel a skandáló tömeg közepén. Egyedülálló, gyermektelen, állatvédő. Azt mondja, ennél messzebbre is elmenne tüntetni, mert sajnálja az önmagukat képviselni képtelen életeket, kötelességének érzi, hogy felszólaljon az érdekükben.

A menetet három rendőr biztosítja, egy civil közeg pedig, adóvevővel a fülében a fejleményekről tudósítja, vélhetőleg a feletteseit. Leginkább csak arról mesélhet, hogy a mintegy nyolcvan ember a szabályokat betartva gyalogol a komáromi erődrendszer felé és néha mérsékelten, ütemesen mottókat kiabál (Az állatok éreznek fájdalmat – úgy, mint mi! Az állatok családban élnek – úgy, mint mi! stb.), máskor pedig megáll fotózkodni. Gyertek velünk! – kiáltja az úton szembe jövőknek, vagy a szélén ácsorgó kíváncsiaknak a hangosbeszélős szervező lány, de általánosságban mindenki csak áll és néz, némán és kissé közönyösen. A zebránál egy öregasszony azért odakiált a menetnek – „igazatok van!”, de mikor bővebben kérdezném a véleményét, tovább siet.

A legtöbb tüntető még sohasem járt a Wanger telepénél. Az objektum egyébként egy csöndes kertvárosi mellékutcában van, mielőtt odaérnénk, a szervezők a cégtulajdonos irodáját is magába foglaló családi ház előtt még bemutatnak egy fura performanszot: szőrmés mellénybe bújt aktivista huzigálja és megtépi egy szőrmekabátos, sikítozó társnőjét, demonstrálva, milyen kegyetlenséggel bánnak el a prémfeldolgozók a csincsillákkal.

Elektrosokk, nyaktörés a felesleges luxusért

A bemutatótól semmilyen érzelmi hatást nem tapasztalok magamon, számomra valahogy kicsit feszengős ez a színház. A telepnél tartott beszéd viszont már jóval érdekesebb és meggyőzőbb: Vakula Tímea, az Együtt a Kisállatokért Alapítvány és a Magyar Szőrmeellenes Liga aktivistája hosszan beszél róla, milyen szenvedések árán lesz szőrmebunda a bébicsincsillákból (egy kabáthoz kb. 150 állatból).

A bunda összevérzését kiküszöbölő elektrosokkot és más esetben alkalmanként nyakeltörést említ, a bakok által rendszeresen erőszakolt, gyakorlatilag szülőgéppé degradált nőstényeket, összezsúfolt, a minimálketreces tartás miatt ideggyenge állatokat. Tímea a saját otthonában is több tucatnyi, rossz tartásból mentett csincsillát gondoz.

A liga és a többi résztvevő szervezet többek között a prémcélú csincsillatenyésztés felesleges luxusát kifogásolja, hozzátéve: a haszonállat kifejezés utólag kreált, gyakorlatilag nem is létező fogalom, puszta ürügy a kiszolgáltatott fajok megnyomorítására és leigázására és rengeteg szenvedést okoz.

Évente a felével növekvő iparág

A tömör kerítéssel védett telepen egyébként alig van mozgás, a kerítésre sorban, végig viszont láthatóan frissen, nemrég készült szöveges táblákat erősítettek a szőrmeipart pozitívnak, a prémes állattenyésztést környezetbarátnak, fenntarthatónak beállítva, de regisztráció alapján teleplátogatási lehetőséget is felvillantanak.

Ismerve az állatvédők e kijelentésekkel ellentétes véleményét, a cég tulajdonosa, egyben a Magyar Csincsillatenyésztők Országos Szövetségének elnöke, Potháczky Lajos négy nappal az esemény előtt hosszas Facebook-bejegyzésben ecsetelte, miért ők a jó fiúk és miért a Liga és a többi állatvédő a rossz.

Részletgazdag kirohanásában többek között szakmaiatlansággal, anyagi elkötelezettséggel és tudatlansággal vádolja az állatvédőket, ír a prémes állatok telepi wellness-helyzetéről, legfőbb érve pedig természetesen az, hogy mekkora képmutató az, aki nem sír egy csirke, vagy szarvasmarha levágása miatt, bezzeg a csincsillatenyésztés meg böki a csőrét. Az „állítólagos állatvédők” nem értik – így Potháczky – miért fejlődik a szőrmeipar olyan rohamosan, 2010 és 2013 között pl. 149%-kal.

Pedig a hideget-meleget kapott állatvédők nyilván nagyon is értik, hogy itt bizony minden az üzletről szól. Csak éppen nem fogadják el, a lelkes növekedési adatokkal ellentétben ők éppen a szőrmeipar erőteljes visszaeséséről mutatnak számokat. Kifogásaikat pedig – a magyarországi telepi állatok sem élelmük, sem tartásuk tekintetében nincsenek megfelelő körülmények között, sőt, gyakori köztük a beltenyészet – fenntartják, ennek bemutatására feltettek  Facebook-oldalukra egy 2017-ben általuk készített videót.

Akkor nem akartak nyilvánosan nekimenni a videón szereplő tenyésztőnek, mert az megkapta a NÉBIH-től a pénzbüntetést és a telep felszámolására is ígéretet tett.

A felkavaró felvételen látható Zala megyei prémtelepet – ahol az állatvédők, a rendőrség és a NÉBIH illetékesének ott jártakor 650 állat zsúfolódott össze, lehetetlen körülmények között – a csincsillaprémet átvevő Wanger egyébként saját megfelelőségi listáján a 200-ból a 45. helyre sorolta be, mint kitűnő prémet előállító üzemet.

Az utcában élők közül van, aki ma már kifejezetten haragszik Potháczyra, noha korábban jóban voltak, családtagja is dolgozott a cégnél. “Megmondom magának, én most már örülnék, ha bezárnák ezt az egészet.”

A tüntetés egy pár perces néma kiállással ér véget, a telepen tartott és az eddig a szőrmetermeléséért elhullott csincsillákért és más állatokért.

A Magyar Szőrmeellenes Liga érvei szerint más miatt is aggályos, hogy mára hazánk vezető hatalom lett a csincsillaprém feldolgozás területén. Bár folyamatosan olvasni arról, hogy ma már számos nagy divatmárka élesen elutasítja, hogy kollekcióiban valódi szőrmét használjon fel, és több nyugati és északi állam is a szőrmegyártás kivezetését tűzte zászlajára, ez korántsem jelenti azt, hogy nincs igény a szőrmére, mint termékre világszerte. Akár a betiltó országokban is, ahol a vásárlók a környezettudatosság és az állatvédelem jegyében legfeljebb a szerb, a román, vagy a magyar csincsillabundákban villantanak majd.

Mindezek miatt is a Liga célja nem kevesebb, mint a   magyarországi csincsillatartó és prémfeldolgozó telepek végleges bezáratása, a prémcélú tenyésztés 5-10 éven belüli teljes kivezetése és a szőrmeipar hazai felszámolása. Hosszú harcra készülhetnek.

Kocsis Noémi

Fotó: a szerző felvétele

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!