Bezárás
Római-part

Római-part: partéli helyett most kerítésvonali mobilgátat terveznek, de ennek sincs realitása

Ismét a Római-parti mobilgátról szavazott szerdán a Fővárosi Közgyűlés. Az előterjesztés és a szavazás eredményeképp most egy olyan nyomvonal továbbtervezését támogatta a közgyűlés többsége, amit a helyi civilek elég egyöntetűen elutasítanak – még a főváros álláspontját korábban támogató mobilgát-párti egyesület is. A döntés várható következményeivel kapcsolatos aggodalmakat enyhítheti, hogy az elmúlt nyolc évben a képviselőtestület már vagy féltucat határozatot hozott a végleges nyomvonalról, a mostani pedig további feltételekhez köti, és a bizonytalan jövőbe tolja a gátépítésről szóló végleges döntést.

Idén februárban vett újabb kanyart a Római-part árvízvédelmével kapcsolatos főpolgármesteri politika: már túl voltunk a nevetséges „egyetemi” összehasonlító tanulmányon, túl a népszavazási bohózaton, a civilek átverésén, amikor Tarlós István bejelentette, hogy a „Hol legyen a gát?” kérdés eldöntésére egy független tudományos szakértőkből álló testületet kért fel.

A jelek nem voltak túl biztatók: egyrészt a „grémium” legalább a negyedik olyan szakértői fórum volt, amelyik a főpolgármester szerint képes objektíven, kizárólag tudományos és racionális szempontok alapján javaslatot lenni a végső szó kimondására a fővédvonal nyomvonala kapcsán, lezárva a Római sorsa körüli évtizedes vitát; másrészt a szokásos átláthatatlanság jellemezte az újabb tudományos tanácsadó testület megalakulását és működését.

Nem volt világos, hogy kik és milyen szempontok alapján választották ki a tagokat, hogy mire is van pontosan mandátuma a testületnek, hogy mikorra és milyen mechanizmus alapján kell megszületnie az állásfoglalásnak – a „grémium” ilyen induló feltételekkel kezdte a munkát.

Az első üléseken jegyzőkönyv sem készült, a jelenlevők névsorából pedig az látszott, hogy bő kétharmados többségben voltak a szorosan vett vizes mérnöki szakmák képviselői és a fővárossal valamiképp függő viszonyban lévő tagok. Utóbb az is kiderült, hogy a fővárosi tisztviselők és politikusok csak tanácskozási joggal vettek részt az üléseken, a civil delegáltak pedig csak megfigyelőként.

Februárban még azt számoltuk, hogy velük szemben mindössze öt olyan szakember került a testületbe, akik az árvízvédelem mellett ökológiai és urbanisztikai szempontokat is képviselnek. Ráadásul időközben kikerült a testületből az egyetlen ökológus, így biztosnak tűnt, hogy születik egy újabb, a parti mobilgát megépítését támogató, jelentős többséggel elfogadott szakmai állásfoglalás. Ráadásul egy olyan testülettől, amelybe kooptáltak a mobilgát-ellenes civilek szemében is nagy tekintéllyel bíró professzorokat. Nem így lett.

Megmenekül a Római?

Ugyan a közgyűlésben tárgyalt határozati javaslat három nyomvonal-változatot terjesztett a képviselők elé, de az iránt nem volt kétség, hogy a főpolgármester a grémium többsége által javasolt, a parti sávba, közelebbről a kerítésvonal közelében elképzelt mobilgátas változatot támogatja – így az sem okozott meglepetést, hogy a közgyűlés ezt szavazta meg.

Igaz, a tudományos testület erősen megosztott volt az optimális megoldást illetően. A végül 10 tagúra zsugorodott grémium 6:4 arányban szavazta meg a Tér-Team által javasolt, nagyjából a telekhatárokat, illetve a kerítésvonalat követő nyomvonalat.

A testületnek első körben a Nánási út-Királyok útja (N-K) versus parti nyomvonal kérdésében kellett dönteni. Az összehasonlító elemzést a Mélyépterv Komplex Zrt. készítette – ezzel a szakvéleménnyel kapcsolatban a tanácsadó testület többsége komoly kritikát fogalmazott meg, a négyfős kisebbség szerint pedig az anyag egyenesen alkalmatlan a nyomvonalak összehasonlítására.

Nagyjából ennek a szakmai fiaskónak a farvizén került ismét a képbe a partéli nyomvonalas tervet is készítő Tér-Team Kft. Ezúttal a parti sávban kellett megtalálniuk az ideális nyomvonalat – egy ponton túl ez a koncepció-terv rivalizált az N-K nyomvonallal, noha még annál is kevésbé kidolgozott.

Hogy milyen minőségű kiinduló adatok alapján kellett döntenie a grémiumnak, azt illusztrálja Takács Attila, a BME adjunktusának kiegészítő véleménye: „Mindkét tervből hiányzik a mentett oldali mélyszivárgó [holott] már egyszerű számítással is igazolható, hogy szivárgó nélkül talajtörés következhet be.”

Vagyis megint az történt, hogy a szakértőknek különböző kidolgozottságú, ráadásul számos bizonytalanságot hordozó tervváltozatokat és koncepciókat kellett összehasonlítani – ebben a versenyben nyert aztán a Tér-Team kerítésvonali elképzelése 6:4 arányban.

Az ördög a részletekben

„A koncepcióterv alapján állítható, hogy a telekhatár-kerítésvonalban létesíthető elsőrendű árvízvédelmi mű (fővédvonal) a műszaki kialakítás, az árvízi védekezési és a gazdaságosság szempontjából, (…) továbbá az eddig kinyilvánított többségi közösségi (társadalmi) érdekeltek véleményei alapján jobb megoldás, mint (…) a korábbiakban kidolgozott védmű változatok.” – összegzi az új nyomvonal előnyeit a Tér-Team összefoglalója.

Ami akár igaz is lehet, de mindenképp különös megállapítás a korábbi, partéli nyomvonal tervezőjétől, aki két éven át vállt vállnak vetve küzdött a főváros vezetőivel a most elvetett partéli változat elfogadtatásáért.

Ha elkészül, elég brutális látvány lesz a grémium többsége által preferált kerítésvonali védmű is: a mostani talajszinthez képest 1-1,5 méter magas feltöltésen fut majd egy hasonló magasságú fix vasbeton támfal, ezt a 3 méter magas védművet magasítanák tovább árvíz idején egy méternyi mobilgáttal. A földtöltés tetejére 6 méter széles szervízutat képzel a tervező, ez árvízmentes időszakban bicikliútként szolgálna.

A grémium többségi állásfoglalása szerint árvízvédelmi szempontból mindkét versenyben maradt változat – a kerítésvonali és az N-K is – megfelelő, egyes szempontokból viszont a kerítésvonal előnyösebb: például 70 hektárral nagyobb területet véd.

A többségi álláspont szerint környezeti és természetvédelmi szempontból nincs jelentős különbség a két változat között, ugyanakkor a Mélyépterv anyaga a szakértők szerint azt a megkérdőjelezhető, számításokkal alá nem támasztott vélekedést sugallja, hogy az N-K nyomvonal a drágább. Ennél egyértelműbb és kalkulálhatóbb pénzügyi kockázatokkal jár ugyanakkor a kerítésvonali koncepció, ennek megvalósításához ugyanis nagyjából 2,5 hektár terület kisajátítására és másfél tucat épület lebontására lesz szükség.

Együttműködő kisajátítottak nélkül nem megy

A kisajátításban rejlő súlyos pénzügyi és megvalósíthatósági kockázatokat a tervező is látja: „A telekhatár-kerítésvonalban létesíthető védvonal mindkét változata csak jelentős kisajátítás árán valósítható meg. A kisajátítás véghezvitele jogi és pénzügyi kockázatokkal terhelt, a beruházás megvalósítását veszélyeztetheti (idő, pénz, lebonyolítás)” – fogalmaz a Tér-Team dolgozata.

Bár az anyag csak számszerűsítve említi a szükséges bontásokat (16 épület), az új nyomvonalnak olyan házak vannak útjában, mint az Evezős étterem, a Hattyú vagy a Béke csónakházak.

A kisajátítás legdrágább darabja pedig a part északi végén álló szálloda egyik épülete lesz, amelyet szabályosan kettévág ez a nyomvonal. Az egyébként harcos mobilgátpárti tulajdonos egyértelművé tette, hogy a közvetlen káron túl is lesz kárigénye, mivel kérdéses, hogy a megcsonkított szállodát lehet-e majd egyáltalán nyereségesen üzemeltetni. De nem járnak túl jól azok a telektulajdonosok sem, akiket ugyan megvéd az új gát, de az eddigi közvetlen Duna-kapcsolat helyett egy 2-3 méter magas vasbeton támfal választja majd el őket a parttól.

Ehhez képest a Tér-Team tanulmánya szerint az érdekeltek nélkül nem nyerhető meg az árvízi csata: „A telekhatár-kerítésvonalban létesíthető védvonal megvalósítását a TÉR-TEAM Kft. tervezői csak abban az esetben javasolják, ha az érdekeltek megfelelő és proaktív, az együttműködést előtérbe helyező bevonása – a tervezés egy bizonyos tervi részletezettségi szintjéig – megteremthető, eredményesen folytatható. E folyamat sikertelensége a projekt elbizonytalanodását, sikertelenségét jelentheti.”

Ennek a bevonásnak a civil szervezetek eddigi közleményei fényében viszont nem sok realitása van: „Szomorú nap lesz a holnapi nap! Tarlós István és Bús Balázs karöltve áldozzák fel a Római partot és az óbudai embereket a remélt újra választásuk oltárán! Lehetetlen, kivitelezhetetlen tervezésre pazarolják a közpénzt, időhúzásra játszva, közben 55 ezer óbudai ember életét és vagyonát taszítják a bizonytalanságba!” – ezzel a felütéssel indul a közlemény, amellyel a főpolgármesterrel eddig inkább partneri viszonyt ápoló Római-partért Egyesület reagált a szerdai közgyűlési előterjesztésre.

„A parti fákat is ki fogják vágatni, a parti tulajdonosok egzisztenciáját is elveszik, illetve levágják a kerület legnagyobb adóit befizető parti tulajdonosok ingatlanait. Ez szerintünk a közvagyon elherdálásával egyenlő!” – zárul a mobilgát-párti egyesület közleménye.

A parti fővédvonal-koncepciót ellenző civilek pedig maguktól is proaktívak voltak, amennyiben nyílt levélben kérik a képviselőket, hogy ne szavazzanak a lehetetlen előterjesztésről, ehelyett „a szakértői testület kapjon lehetőséget eredeti feladatának elvégzésére: transzparens módon, azonos kritériumok alapján, azonos mélységben kidolgozott terveket hasonlítson össze, és ennek alapján tegyen javaslatot a Dunával párhuzamos védmű kialakítására”.

Kéne már egy jó terv

A mostani körben sem sikerült megalapozott számításokkal előrukkolni a megbízott tervezőcégeknek, csak homályos költségbecslések születtek – kérdés, hogy ezeknek mennyi a realitása. A Tér-Team költségbecslése a tervezett támfal magasságától függően 14-16 milliárd a kerítésvonali védmű esetében, de ebben nincs benne a Rómain található közművek legkockázatosabbikának, a fél Budapest ivóvízellátását biztosító ún. Sentab-csőnek a sokmilliárdos költségű cseréje. Márpedig az előregedett nagynyomású vízvezeték fölé nyilván nem lehet árvízi védművet építeni.

A grémium négy tagja kisebbségi véleményében nem köntörfalaz a tervezési folyamat kudarcával kapcsolatban: „A Nánási-Királyok útja nyomvonalra nem készült olyan mélységű terv, ami lehetővé tenné az összehasonlítást. (…) Minthogy a Nánási út – Királyok útja (N-K) változat (Mélyépterv) következtetéseit a Grémium egységesen elutasította, sajnálatos módon nem teljesült a változatelemzés kitűzött célja – ugyanis nincs legalább két összehasonlítható változat.”

Ezzel együtt is előrelépésnek nevezik a kerítésvonali koncepciót, mert abban „megjelenik a parti szegélysáv értékeinek, a hagyományos arculat megőrzésének igénye”. Műszaki-gazdasági szempontból ugyanakkor a Tér-Team második partmenti kísérletét is megalapozatlannak tekintik: „(…) a Terv szivárgórendszerre vonatkozó egyszerűsítési elképzelése „hitbeli” alapokon áll, számítások hiányában nem megalapozott”.

A kisebbségi vélemény egyik pontja ugyanakkor arra a következtetésre jut, hogy az új nyomvonaljavaslatokkal a főváros és a Tér-Team de facto beismerte a korábbi partéli koncepcióban rejlő, rendesen fel nem tárt biztonsági kockázatokat – a négy tudós ezért javaslatot tesz a Rómait minden szempontból súlyosan veszélyeztető partéli védvonal évtizedes koncepciójának végleges elengedésére.

Ehelyett azonban újraindul a tervezési folyamat – igaz, 10 méterrel odébb, de a régi bevált módszer szerint: nincsenek komolyan vehető hatástanulmányok és elemzések, a civilek ellenzik a projektet, és azt sem tudni, honnét lesz a projektre 10, 20 vagy 40 milliárd forint.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom