Bezárás
Cikkek

Proxy-hálózat a Balkánon – így tarol az Elios a határokon túl is

A szerb törvények szerinti közérdekű adatigényléssel fordulnak helyi politikusok a vajdasági Ada polgármesteri hivatalához, hogy megtudják, valójában spóroltak-e és pontosan mennyit a Tiborcz kapcsán elhíresült Elios LED-lámpáin, vannak ugyanis fenntartásaik. A fogyasztói panaszok Szerbiában hasonlóak, mint Magyarországon: sötétebb van, mint volt, különösen a járdákon. A beruházás pedig, ha ez egyáltalán lehetséges, még átláthatatlanabb: itt nem kukacoskodik az OLAF.

Nem okoskodtunk rosszul, amikor az Elios keze alá dolgozó, baráti pályázgató cégek seregét bemutató cikkünkben a „segítő ajánlattevők” sorából kiemeltünk kettőt. A Simó/SMHV Kft. és az U Light Kft. tulajdonosai frontolnak az egykori Tiborcz-vállalatnak Szerbiában, az U Light pedig még Szlovákiában is. A technológiai sor végén Tiborcz István barátja és volt üzlettársa, Erdei Bálint áll.

Előzmények:

Kiterjedt céghálózat segítette az Elios diadalmenetét a közvilágítás-korszerűsítési piacon

Korábbi cikkünkben bemutattuk az Elios összes magyarországi közbeszerzési győzelmét, átnéztük, hogy a pályázatokon mely cégek adtak be meghökkentően gyakran konkurens ajánlatot, melyek voltak konzorciumi partnerek, illetve ahol lehetett, azt is, kik váltak alvállalkozókká. Az ilyen-olyan szerepben ötnél többször felbukkanó vállalkozásokat bemutatva kiderül, szép számmal akad közöttük a Fideszhez kötődő gazdálkodó. Két céget közülük is kiemeltünk:

Simó Kft. (jelenleg SMHV): bár nem indult sokszor az Elios ellen, ez az a cég, amely ugyanabban a projektben ajánlattevőként és alvállalkozóként is részt vett (Mórahalmon). Kalocsán, Kecskeméten és Szolnokon is Elios-alvállalkozók voltak. A vállalat honlapján közzétett referenciák között felülreprezentáltak azok a városok, ahol az Elios nyerte a közvilágítási közbeszerzési pályázatot. A 22 városi munkából 20 volt eliosos projekt, ráadásul ezek zömét az OLAF is vizsgálta.

U Light Kft.: Az U Light és leányvállalata összesen hétszer tett ajánlatot az Elios Zrt. ellen. Mindegyik pályázatuk vesztett. Magyarországon nem voltak sem alvállalkozók, sem konzorciumi partnerek, elvihették viszont a NER szívcsakrája, Felcsút közvilágítási munkáit. Külföldön pedig üzlettárs lett a rettenthetetlen (hétszeres) vesztes versenytársból. Először a 24.hu írt a szlovákiai közös vállalatukról, majd a HVG nevesítette a cég egyik tulajdonosát a szerb Elios frontembereként.

Mi pedig mindjárt megmutatjuk, hogy a kapcsolat még ennél is szorosabb a baráti ajánlattevők és az Elios között. Például mert nem csak az U Light érintett, hanem, ahogy a Simó/SMHV is. Ráadásul, mint majd látjuk, az anyacég, a magyar Elios már jelen sincsen papíron a tulajdonosok között. Az ilyen helyzetek vetik fel a strómanságság gyanúját ott, ahol már levetették a politikai korrektség rabigáját.

A Pozsony – Újvidék – Banja Luka tengely

A Simó/SMHV társtulajdonosa a pécsi Horváth Dezső. Az U Light-é névrokona, Horváth Szilveszter. Horváth Dezső csupán 10, a vajdasági származású Horváth Szilveszter azonban tekintélyes, 75 százalékos üzletrésszel rendelkezik a 2016-ban alapított újvidéki ESCO Elios d.o.o.-ban. Rajtuk kívül még üzletrésze van két szerbiai állampolgárnak. Egyikük, az újvidéki Gombár Nóra Facebook-profilja VMSZ-es rokonszenvű fiatal közdazdászt sejtet.

Korántsem merül azonban ki ennyiben a délvidéki Elios-birodalom. 2014-ben, szintén újvidéki székhellyel hozta létre az ekkor még a Tiborczhoz köthető Elios Innovatív Zrt. az Elios SRB d.o.o.-t, amelynek – hogy pontosan mikortól, ebben zavarosak a cégadatok – tulajdonosa volt bizonyos ENEF Energetska Efikasnost d.o.o. (ENEF-EE, azaz „energiahatékonyság kft.”) is. 2016-ban mindkét tag megvált az üzletrészétől. Az ENEF-EE Horváth Szilárdnak adta át az ő 40 százalékát, az akkor már West Hungaria Bau-s magyar Elios pedig a budapesti Woody Holding Kft.-nek. Aki szeret szerb cégadatokat böngészni, itt megteheti, eredeti nyelven és magyar fordítással.

A jelenleg Redwood Holding néven futó Woody a valahai Elios-tulajdonos Erdei Bálinté, Tiborcz István bizalmasáé, volt üzlettársáé. Erdei közvetett résztulajdonos az Elios pozsonyi leányvállalatában, az Elios Slovakia s.r.o.-ban is. A fő üzletrész azonban nem az övé, hanem újfent az U Light-é.

90 százalékban U Light-os a furcsa nevű ENEF-EE d.o.o. is 2015 óta, a csendestárs a budapesti Miran Höning Buda. Róla érdemes tudni például, hogy valaha karatebajnok volt, jelenleg edző, családja erősen kötődik Budapest XVI. kerületéhez. Egyik rokona, Höning Alexander Buda szerb kisebbségi önkormányzati képviselő a városrészben. Höning Alexander Buda a 24.hu szerint az újvidéki U Light leányvállalat cégvezetője is. (ENEF-es szerbiai cégadatok itt.)

Láthatjuk: „az” Elios, vagyis az OLAF által elkaszált magyarországi közvilágítás-guru ma már csak személyes kapcsolatrendszer révén kötődik az egykori külföldi leányokhoz, amelyek mégis használhatják az ezek szerint bizonyos körökben jól csengő márkanevet. A nyugat-balkáni cégháló még így sem biztos, hogy teljes. Szerbiai forrásaink úgy tudják, az Elios futtat céget, sőt, közbeszerzéseket is nyer a Boszniai Szerb Köztársaságban (Bosznia-Hercegovina autonóm szerb tartományában), Banja Lukán.

Ebből a mondásból egyelőre annyit tudtunk igazolni, hogy létezik két Banja Luka-i bejegyzésű cég is Elios néven, s valóban szerepelnek beszerzéseken. A boszniai cégnyilvántartásban azonban nem nyilvános, hogy kik a tulajdonosok – dolgozunk tovább, hogy mégis megtudjuk a pontos részleteket, lesz folytatás.

Az a boszniai kapcsolat ismerete nélkül is elmondható, hogy Horváth Szilveszternek kiemelt szerep jutott tulajdonosként és menedzserként. Mégis mintha kerülné a reflektorfényt: néhány pr-gyanús világításszakmai interjút kivéve annyi tudható róla, hogy 46 éves, a Vajdaságból származik, a szerb cégiratokban felváltva szerepelnek az adatai szerb személyi igazolvánnyal és kishegyesi lakcímmel, illetve magyar útlevéllel. Villamosmérnök, korábban a szintén közvilágításban utazó magyarországi Grep Green Zrt.-t vezette.

Korábbi munkahelyének ügymenetét ismerő beszélgetőpartnereink úgy emlékeznek, Horváth stratégiája eltért a tulajdonosokétól, amennyiben utóbbiak az úgynevezett ESCO-finanszírozásban láttak inkább fantáziát – amikor az önkormányzat utólag, a fogyasztásbeli megtakarításból törleszti a megrendelést -, ekkor dobbantott, majd „az Elioshoz került”. Itt felhívtuk forrásunk figyelmét a gyanítható nyelvbotlásra, hiszen Horváth U Light-os, és pedig nem eliosos. A hangot, amit válaszként kaptunk,leginkább hahotaként tudnánk azonosítani.

Rákosi szülővárosa, mint kísérleti nyúl

Járási központ Bácskában, a Tisza mellett Ada. A takaros kisváros mindeddig Rákosi Mátyás szülőhelyeként lehetett ismeretes, az immár nemzetközi méreteket öltő közvilágítás-mutyi azonban könnyen új asszociációt hozhat.

Nem volt ugyan tervbe véve a helyi közvilágítás cseréje, 2015-ben a település vezetői mégis pedzegették a képviselőtestületnek, hogy „vállalkozókkal” beszéltek, akik ki tudnák hozni a beruházást úgy, hogy hosszú távon a község járjon jól (a „község” a vajdasági szóhasználatban a magyarországi járáshoz hasonlatos település-együttes, közigazgatási egység). Hogy konkrétan kikkel tárgyalt Bilicki Zoltán polgármester, nem nevezte meg – most mi írásban kérdeztük tőle a részleteket, válaszát várjuk.

Mindenesetre gyorsan, pár hónapon belül ki is írták az Ada és a szomszédos Mohol világítás-korszerűsítésére vonatkozó közbeszerzési pályázatot. A tendert a már említett U Light-os cég, az ENEF-EE vezette konzorcium nyerte meg – ez már csak azért is érdekes, mert mindenki „eliosos” munkaként emlékezik az adai projektre, még a HVG már hivatkozott remek helyszíni riportja is.

„Orbán vejének cége jelentkezett” – ez volt a mondás helyben is, mesélik most adaiak az Átlátszónak. A konzorciumban tag volt az Elios SRB és a magyar U Light Kft., valamint egy újvidéki és egy nagybecskereki vállalkozás is, miközben az anyacég Elios Zrt. ekkor már nem Tiborcz-é, hanem a WHB-é volt.

Az Átlátszó vajdasági tudósítója, Balla Lajos a helyi Családi Kör hetilap – voltaképpen a hatalomkritikus Szabad Magyar Szó nyomtatott laptestvére – múlt heti számában elemezte a beszerzést, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a versenykiírás értéke nettó 230 millió dinár (azaz valamivel kevesebb, mint kétmillió euró) volt, ezért érdekes a nyertes árajánlat, ami 157 millió dinárt tett ki mindössze.

Az egyetlen ellenajánlót kizárták. Nem is csoda, hiszen a belgrádi Eco Power Energy Efficiency d.o.o.tevékenységének számkódja 3250, leírása pedig: egészségügyi és fogorvosi eszközök, valamint anyagok gyártása volt.

Még csak nem is kell jól érteni angolul és szerbül is egyszerre ahhoz, hogy föltűnjön a nyertes és a vesztes cég elnevezése közötti hasonlóság: magyarra mindkettő „energiahatékonyságként” fordítható. Innen nem feltétlenül az ördögtől való a képzettársítás, hogy – ahogyan Magyarországon történt – a versengő ajánlattevő és a későbbi győztes legalábbis inspirálódhatott egymás tevékenységéből.

A beruházásról nem könnyű adatokhoz jutni, a helyi média ugyan itta a polgármester szavait a reménybeli megtakarításokról, a részletek azonban homályban maradtak. A beruházó vállalkozások honlapja sem sokat segít, az Elios SRB-nek és az ENEF-nek nem is találni, hogy lenne. Szerepel viszont az adai referencia az ESCO Elios oldalán – azén a cégén, amelyik nem is volt konzorciumi tag. A piszkos anyagiakról azonban innen sem tudni meg semmit.

Az Átlátszó értesülései szerint helyi ellenzéki képviselők meg is elégelték az információhiányt, és a közeli napokban, vélhetően már az ortodox húsvét után közadat-igénylésekkel bombázzák majd a községi vezetést.

Többé-kevésbé kiokoskodható, hogy – lévén Szerbia nem EU-tagállam – az Elios itt nem a Magyarországon bevett uniós finanszírozásból dolgozott, hanem úgynevezett PPP-konstrukcióban, azaz vegyesen köz- és magánszféra megvalósításában. A beruházó elkészítette a munkát, amit a község a lízinghez hasonlatos módon évente fizet, az eredeti szerződés szerint 12 éven keresztül.

Hogy mennyi pénzt, arra nézve Ada 2016-os költségvetésének kiegészítése adhat némi támpontot. E szerint a közvilágításra összesen kifizettek 26 millió dinárt (valamivel kevesebb, mint 220 ezer eurót), ebből a konzorcium kapott 12,5 millió dinárt, míg saját kommunális közvállalatuk a többit. Pontos adatokat szintén kérdeztünk a polgármestertől, várjuk a választ.

Az U Light mindenesetre mélyen a zsebébe nyúlt nem sokkal a projekt beindulása előtt. Az Átlátszó birtokában lévő dokumentumok szerint 2015-ben több részletben összesen 73 ezer euró kölcsönt, majd 2016-ban további 277 ezer 500 eurót adott leányvállalatának az ENEF-EE d.o.o.-nak, amelynek nagy részét az újvidéki konzorciumvezető vissza is fizette.

Helyi képviselőknek vannak további aggályaik is. Egyikük érdeklődésünkre azt írta válaszában:

„Mi, községi képviselők a szerződésekről, a privát partnerről adatokat nem kaptunk készhez, csak azt tapasztaljuk, hogy lapátoljuk a köz eszközeit ilyen-olyan szerződési bővítmények jogcímén valós vagy vélt újabb világítótestek beépítésére, a rendszer tökéletesítésére. Az én perspektívámból annyi látható, hogy a végleges felhasználó és a gyártó közé beékelődött egy szubjektum, aki lízingeli az eszközöket, holott közvetítő nélkül is első kézből lebonyolíthatta volna a munkát az önkormányzat.”

Ráadásul érdeklődésünkre a helyiek ugyanazokat a fogyasztói panaszokat sorolják, amiket Magyarországon hallani az eliosos LED-lámpákkal kapcsolatban: az irányított fény összességében gyengébb világítást hozott, mint amit lecseréltek, különösen a járdák megvilágítására van sok panasz.

Miért éppen Ada?

Éppenséggel ellenőrizhetné akár a szerb számvevőszék is a projektet, részben meg is tette 2016-ban, de semmi kivetnivalót nem talált.

Az állami számvevőszék segítő hozzáállása sejthetően nem független attól, hogy a községi képviselőtestület többségét a kormányerő Szerb Haladó Párt adja. A felületes magyarországi olvasó gondolhatná ugyan, hogy Orbán Viktor vejének (volt) cége a Fidesszel harmóniában létező helyi magyar párt, a VMSZ által irányított településen kezd terjeszkedésbe.

Ennél a helyzet, ha nem is sokkal, de bonyolultabb: a haladó párt a VMSZ belgrádi koalíciós partnere, s szintén nem ellenséges az Orbán-rezsimmel, sőt. Magyarország több csatornán százmilliárdokkal finanszíroz szerbiai vállalkozásokat, ennek a pénznek jó része szerb területeken landol.

Dolgozik az Elios távolabb is a magyar határtól, például a szerb többségű Zsablyán, illetve Krusevacon és Petrovac na Mlaviban. Ezekről a projektekről még annyi sem tudható, mint az adai-moholiról. Az viszont biztos, hogy a balkáni biznisz egyelőre nem tűnik a magyarországihoz fogható kaszálásnak, energetikai szakemberek szerint legfeljebb csak az első próbálkozásnak, puhatolózásnak mondható.

Igazán nagyot szakítani akkor lehetne, ha a határon túli településeken is ragályként terjedne a közvilágítás-korszerűsítési felbuzdulás. Ahogy Magyarországon meg is történt.

Rádi Antónia

Közreműködött: Balla Lajos (Oromhegyes)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom