Fideszes nagykutyák marakodása lehet a kaposmérői hulladéklerakó ügye mögött

 

Egyre nehezebb dolga lesz annak, aki röviden és érthetően össze akarja foglalni azt, ami a Kaposvár melletti, két és fél ezres lélekszámú községben tavaly nyár óta hulladéklerakó-ügyben folyik: a kaposmérői önkormányzat, de különösen a független Prukner Gábor polgármester elszántan küzd azért, hogy a település területén, egy régi téglagyári gödörben inert, vagyis tovább nem bomló, nem szennyező építési hulladéklerakó létesülhessen.

A helyi lakosok egy része azonban korántsem ilyen lelkes: félnek a törmelékfeldolgozás okozta portól, zajtól, a sittet szállító teherautók forgalmától, ezért, miután az önkormányzat hajthatatlannak bizonyult, helyi népszavazást kezdeményeztek. A község vezetése azonban továbbra is mindent megtesz azért, hogy keresztülverje akaratát.

Az ügy pikantériája, hogy

Prukner polgármester Kaposvárt, konkrétan Szita Károlyt gyanítja a népszavazási mozgalom mögött: szerinte az ügyködés oka, hogy a kaposmérői lerakót nemkívánatos konkurenciának látják Kaposváron, ezért aztán nyilvánosan a „hulladékmaffia vezérének” nevezte kollégáját.

A kijelentés a községi képviselőtestület ülésén hangzott el, melyet a helyi kábeltelevízió élőben közvetített. Prukner szavai országos botrányt keltettek, Szita Károly szokása szerint nem reagált.

Ugocsa non coronat – a helyi választási bizottság és a törvényesség

A népszavazási kezdeményezés viszont, mely a kellő számú aláírás összegyűjtésével kezdődhet, már az első körben, a Helyi Választási Bizottság (HVB) döntésénél elbukott. A HVB érvelése szerint helyi népszavazás csak az önkormányzat hatáskörébe tartozó, érdemi változásra irányuló intézkedésre vonatkozhat, a hulladéklerakás viszont, amit a község 100 százalékos tulajdonában lévő Inert Inwest Kft. végezne nem számít ilyennek.

Ezt az abszurdnak is erős érvelést a Kaposvári Törvényszék a 20.Pk.21.479/2017/ számú végzésében persze tavaly november elején – az indoklásban ízekre szedve – elutasította, és hitelesítette a benyújtott aláírásgyűjtő ívet.

A benyújtók azonban elkövették azt a hibát, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hivatalnál csak a bírósági eljárás elindítása után kezdeményezték az adatkezelési regisztrációs eljárást, ami ma már kideríthetetlen okból – egy állítólag elküldött, de meg nem kapott email miatt – annyira elhúzódott, hogy a kezdeményezők, miután a hitelesítéstől egy hónap áll rendelkezésükre, már nem tudták megkezdeni az aláírásgyűjtést.

Prukner polgármester decemberben, az említett nyilvános közgyűlésen ezt is győzelemként értékelte, s azt is hozzátette, hogy akár „törvénysértésig is hajlandó elmenni” a hulladéklerakó érdekében.

A kezdeményezők azonban – akiket hivatalos civil szervezet nem, csupán egy Facebook-csoport fog össze – ismét beadták a helyi választási bizottsághoz a kérdésüket, és – a legkevésbé sem meglepő módon – megint csak elutasításban volt részük.

Az elutasító határozat – ha lehet fokozni – még abszurdabb megállapításokat tartalmaz, mint az első: itt még arra hivatkozott a bizottság, hogy az önkormányzatnak nem feladata a hulladékgazdálkodás, a másodikban már egy, a hulladéktörvénynek majd 2018. március elsejétől érvényes módosítását idézi.

Kijelenti továbbá, hogy „a Törvényszék megállapítása nem helytálló”, ami egy jogerős bírósági ítélet esetében egy HVB-elnök részéről finoman szólva is sajátos jogértelmezés. Folytatja azzal, hogy az Inert-Inwest Kft. „vállalkozása, bevételei és működése nem az önkormányzat költségvetésének része, és nem szerepel az önkormányzat költségvetésében”. Ahogy említettük, a cég az önkormányzat kizárólagos tulajdona.

Ha eltekintünk a szöveg stiláris borzalmaitól, akkor is látható az érvelés teljes tarthatatlansága:

A HVB indoklása helyenként szó szerint megismétli az első, bíróság előtt már jogerősen elbukott határozatban kifejtett álláspontot. Nehéz e mögött az időhúzáson túl más szándékot feltételezni, hiszen azt a kaposmérői választási bizottság elnöke, a határozatot jegyző Béres József sem gondolhatja, hogy a mostani fellebbezési eljárásban a bíróság majd másként dönt, mint három hónappal ezelőtt.

Megyei játszmák

Közben a szokásos politikai büntetőhadjárat is megindult: Tardi Tamás, a Somogy Megyei Közgyűlés fideszes alelnöke határozottan kiállt a pro forma független Prukner Gábor mellett, a helyi népszavazás kezdeményezőit politikai megfontolásokkal vádolva.

A kezdeményezők egyike több mint két évtizede üzemeltette a Somogy Megyei Rendőr-Főkapitányság éttermét – két hónapja indoklás nélkül felbontották a szerződését.

Tardit tavaly, ciklus közben Gelencsér Attila, a Fidesz somogyi elnöke nyomására választották be mandátum nélküli alelnöknek a Somogy Megye Közgyűlésébe, miután Jakó Gergely lemondott, és helyére az addigi egyik alelnök, Bíró Norbert került. A korántsem makulátlan múltú Tardi számára zűrös ügyei miatt afféle menekülő útvonal volt a poszt, s ezért nyilván hálás Gelencsérnek, aki viszont közismerten hűvös viszonyban van Szita Károllyal. Például éppen barátja, Jakó Gergely megpuccsolása miatt, meg azért is, mert Szita nem nagyon engedi az irányítása alatt lévő helyi Fidesz-médiában szerepelni a képviselőt.

Így Gelencsér Attilának és körének nem jött rosszul a Szita Károly elleni kaposmérői támadás. Gelencsér a Kaposváron igencsak korlátozott befolyását városkörnyéki, a kerületéhez tartozó községekben igyekszik erősíteni.

Kinek a haszna?

Az ügy további érdekessége, hogy a terület, ahol a lerakót akarják működtetni, a mai napig annak magánszemélynek, Egres Józsefnek a tulajdonában van, akié 2014 végéig az Inert-Inwest Kft. is volt, s amely a helyiek szerint korábban már kapott környezetvédelmi bírságot hulladék engedély nélküli lerakása miatt. A céget 2014 decemberében vette meg az önkormányzat Egrestől négy fél millióért, ám tavalyig nem volt semmilyen érdemi forgalmuk. Valószínűleg a Modern Városok Programmal megpezsdülő építési tevékenységre számítanak, ezért melegítették fel újra a tervet. Korábban pályázati pénzeket reméltek a vállalkozás beindításához, ez azonban nem jött be.

Amellett, hogy a bevételt nem produkáló, vagyon nélküli céget érthetetlenül magas összegért vette meg az önkormányzat, a cégvásárlási szerződésben szerepel az is, hogy az építési hulladék feldolgozásnak bevételéből 18% Egresé marad jutalékként.

Prukner polgármester azt is gyakran hangoztatja, hogy – éppen a „kaposvári hulladékmaffia” tevékenysége miatt, „akik inkább a környező erdőkbe hordják a hulladékot”, semmint hivatalos lerakókba – nem működik a mérői lerakó, holott a honlapjukon feltüntetett lerakási ár alig több mint a fele a kaposvárinak.

Prukner magyarázata az említett videofelvétel tanúsága szerint az, hogy Szita Károly személyesen tiltotta meg a Kaposváron, főleg a Modern Városok-pénzből dolgozó építőipari vállalkozásoknak, hogy Kaposmérőbe szállítsanak.

Közismert, s az országos médiában nagy visszhangot kiváltó esetre utalt: a KAPOS-T helyi híroldal tárta fel tavaly, hogy a Csiky Gergely Színház átépítése nyomán keletkező építési törmeléket, közel ezer köbmétert – válogatatlan, esetlegesen veszélyes anyagokat is rejtő formában – egy Kaposvár és Kaposmérő közt félúton fekvő település, Kaposújlak külterületén egy erdei vízmosásban rakták le.

Így a közgyűlési határozatban megjelölt cél, hogy a teljesen hasznavehetetlen gödör helyén egyszer „önkormányzati rekreációs és sport terület” legyen, minimum kérdéses: miért nem most, a jelenlegi alacsony értékű állapotában veszi meg az önkormányzat Egrestől az ingatlant? Vagy, ha olyan jó üzlet a hulladéklerakás, miért kellett mögé állnia Kaposmérő községnek, s főleg: miért kell kétségbeesetten, foggal-körömmel a népszavazás megakadályozására törekedni? Kérdés az is, minek a községbe „rekreációs terület”, mikor van szabadidő park és sportpálya is. Könnyen lehet, hogy helyben már megoldódott volna a hulladéklerakó ügye, ha nem éppen ez lenne a Gelencsér-Szita konfliktus egyik ütközőpontja.

Huszka Imre