Bezárás
Baloldali értékek

Likviditási válság a 168 óránál – ki áll valójában a Brit Média Kft. mögött?

Klasszikus likviditási válság látszik kibontakozni a 168 óránál: csúszó kifizetésekről, lekapcsolt szolgáltatásról és lefoglalt vagyontárgyakról jönnek a hírek. Mégis igaz lenne, hogy a Mediaworks/Népszabadság-sztori pandantja zajlik éppen az emblematikus baloldali lapnál? Eljutott hozzánk egy hangfelvétel, ami alapján azonosítottuk a baloldali-liberális média újabb megmentőjét.

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

„Legalább azt szeretnénk tudni, hogy mire számítsunk? Hogy mikor lesz pénz? Holnap? Két nap múlva, vagy három hét múlva?” Feszült hangú értekezlet zajlott néhány héttel ezelőtt a 168 óra szerkesztőségében, és nem is az első: a lapot kiadó Telegráf Kft.-ben többségi tulajdonos Brit Media Kft. képviselője, Megyeri András Jonatán volt hivatalos válaszolni az elmaradt bérekkel, és más nem teljesített kifizetésekkel kapcsolatos kérdésekre.

Megyeri egyébként a jogerős cégbírósági végzés szerint 2020 végéig el van tiltva a cégvezetéstől, így formálisan már nem is ő, hanem a Telegráf korábbi pénzügyi vezetője, Udvardi Gábor a cégvezető – valójában továbbra is Megyeri jeleníti meg a kiadót a szerkesztőséggel szemben. Ezt az értekezletet is ő vezette, minden résztvevő számára evidens volt, hogy amit Megyeri mond, azt a tulajdonos mondja.

A közel fél órás egyeztetésen az újságírók főleg a bérek csúszásáról kérdeztek, de felmerült, hogy miképp lehetne visszaszerezni a korábbi tárhely-szolgáltatótól a nála levő archívumot, miután a ki nem fizetett számlák miatt az nemcsak, hogy lekapcsolta a 168 órát a szolgáltatásról, de még az archívumot is túszul ejtette.

Megyeri az újságírókat túllicitálva háborgott az eseten, és harcias kijelentéseket tett a szolgáltató vonatkozásában – a legkézenfekvőbb megoldásról, a számlák kifizetéséről viszont nem beszélt. Holott forrásaink szerint mindössze néhány millió forintról van szó.

A Brit Media válságkommunikációját még érdekesebbé teszi, hogy miközben tartoznak fűnek-fának – van olyan számlás munkavállaló, aki még az augusztusi járandóságát sem kapta meg –, rendkívül gáláns ajánlatokat tesznek komplett kiadóvállalatokra, vagy éppen extra jó fizetéssel csábítanak új kollégákat a szerkesztőségbe.

Különös, de az értekezleten alig hangzott el kérdés a lapot birtokló tényleges tulajdonosokkal kapcsolatban, noha nyilvánvaló volt, hogy valahol arrafelé kell keresni a cashflow-problémák forrását. Megyeri ezen a sokadik krízismegbeszélésen is sokat beszélt anélkül, hogy érdemben bármit is mondott volna – viszont akaratlanul is elárult ezt-azt a Brit Media Befektetési Kft. mögött álló Brit Europe Foundationbe dollármilliókat öntő rejtélyes tulajdonosról.

Kollégák a strandon

A Brit Media Kft. képviselői másfél éve kezdtek tárgyalni a 168 óra tulajdonosaival, és éppen egy évvel ezelőtt alá is írták a lapot kiadó Telegráf Kft. eladásáról a megállapodást. A nyomtatott lapnak és az online verziónak az utolsó percben jött a segítség: a kiadó pénzügyeit ismerő forrásaink szerint még nagyjából három hónap volt hátra a csődig.

Az új tulajdonos arra vállalt kötelezettséget, hogy egy évig nem bocsájt el újságírókat, és három évig fenntartja a lapot. Idén tavasszal aztán Mester Ákost a Népszabadságtól leigazolt Tóth Ákos váltotta a lap élén, és diszkréten elindult az új szerkesztőség toborzása. A lap vezetése a piacon nagyon jónak számító bérekkel csábította a kiszemelt újságírókat – volt ugyan, aki épp a tulajdonosi háttér bizonytalansága miatt nemet mondott, a kiszemeltek többsége azonban elfogadta a kiadó ajánlatát.

A Brit Media azóta is rendületlenül megy előre – a nyilatkozatok szintjén legalább. A cég tulajdonrészt szerzett a Klubrádiót működtető társaságban, és áprilisban Megyeri András Jonatán már a két szerkesztőség közeli integrációjáról beszélt.

Igaz, ehhez nem volt felhatalmazása a Klubrádió vezetésétől, de a válság kommunikálásában pont jól jött a megszerzett pozíció: Megyeri az egyre szkeptikusabb 168 órásoknak azzal magyarázta a likviditási problémákat, hogy a Klubrádió feneketlen hordóként nyeli a pénzt. Erre pedig ő sem számíthatott, mert amikor tavaly nyáron átvilágították a rádiót, sok újságíró szabadságon volt, és csak akkor derült ki, mekkora is a bértömeg, mikor ősszel bezártak a strandok.

Az érv önmagában is erős, de ráadásul köze nincs a valósághoz: a Brit Media nem vesz részt közvetlenül a Klubrádió finanszírozásában, így az ő likviditására nincsenek hatással a rádió kiadásai. Viszont a rádiónak tavaly nyáron beígért, hat részletben teljesítendő 250 milliós tőkeemeléssel is van egy kis probléma, nevezetesen, eddig az összegnek nagyjából a felét rakta be ténylegesen a Brit Media a rádiót üzemeltető Monográf Zrt.-be.

Arról beszélni tehát, hogy a Klubrádió miatt nincs pénz a 168 órára, legalábbis érdekes.

Korábbi cikkeink a médiaháborúról

Orbán-stróman vagy a balos média megmentője a Népszava svájci vevője?

A nyomtatott sajtóban a Mediaworks profitált a legtöbbet a kvótakampányból

Oligarcha-alkuk, zsarolások és gyáva arrogancia – ezért zárták be a Népszabit

Egykori testőréhez került Vizoviczki programajánló magazinja, a Flyerz

Ingyenes hetilap közpénzzel kitömve – mennyibe kerül a Lokál az adófizetőknek?

A  nagy Rovt-sejtés és igazolása

„De könyörgöm, miért tart nyolc napig, míg ideér a pénz Belgiumból?” – kérdezett vissza valaki a már emlegetett sajtómunkásgyűlésen, mikor Megyeri – nem először – ezzel magyarázta a fizetések csúszását. A válasz elég különös: kétszer is elhangzik a pénzmosás szó, és bár az ex-cégvezető a pénzmosás látszatának elkerüléséről értekezik, valójában épp arról beszél.

„(…) azért, hogy ne kerüljünk adózási, meg pénzmosási gyanúba, előtte még át kell futtatni ki tudja hány mindenen még ezt a dolgot. Ha már a pénz a rendszerben van, akkor nincs probléma. Ha már egyszer a pénz nem mosott pénz, nem drogpénz, akkor ne is tűnjön annak. Ez úgy megy, hogy New Yorkból magánszemélyek pénze bekerül az alapítványba, az hogy magányszemélyek számlájáról, vagy céges számláról, arról gőzöm sincsen. Na azt el kell kerülni, hogy átkerüljön Amerikából úgy Európába, tekintve, hogy ezek ingatlantulajdonos emberek, akik ezt a pénzt küldik (…) ezért a gyanú se szabad, hogy felmerüljön, hogy ezek a pénzek úgy kerülnek át, hogy. Támogatási izé van, akkor mit tudom én, adózási dolgok vannak, hogy kerüljön egy nonprofit alapítványba, ilyenek.”

Bár Megyeri András állításait a Brit Europe Foundation működésével kapcsolatban erős fenntartással kell kezelni, a dolgozóknak tartott eligazításon a pénz forrásáról és útjáról mondottakat épp az teszi hihetővé, hogy az ügyvezető nyilvánvalóan csak elszólja magát, mikor akaratlanul is elárul néhány fontos információt.

Például, hogy ha nem is pénzmosásáról van szó, de valamiért a pénzt át kell futtatni „ki tudja hány mindenen”. Meg azt, hogy magánszemélyek pénzéről van szó, ami lehet, hogy céges számláról érkezik, Illetve hogy valamilyen adózási vagy támogatási probléma miatt nem adhatnak a donorok közvetlenül pénzt.

Ez önmagában is elég figyelemre méltó, az pedig legalább ennyire, hogy a kormánypárti médiának eddig egyetlen kérdése vagy észrevétele sem volt a titokzatos befektetőkkel kapcsolatban. A norvég alapos civilek körüli hatósági vegzálással, vagy az épp elstartoló anti-Soros-kampánnyal összenézve elég biztosan állítható, hogy ez a feltűnő passzivitás valamilyen kormányzati szándékot tükröz.

Hiszen mi lehetne kedveltebb célpontja a kormánnyal lojális médiának, mint a ballib sajtó megmentésén munkálkodó „amerikai” „zsidó” „befektetők”.

A 168 óra új tulajdonosairól legalábbis ezt kommunikálják az érintettek – de azon a kritikus napon Megyeri úgy érezte, hogy ez kevés, valami többet kell mondani. Mikor az egyik újságíró megkérdezi, miért nem lehet megismerni a tulajdonosokat, az ügyvezető akaratlanul is felfedi a lapjait:

„Én nem ismerem őket. De ismerek egy Izsák Robi nevű fiút, akinek csak a neve magyar, amúgy New York-i, magyar származású, meg ismerek egy ingatlanmágnást, akivel én kapcsolatban álltam, mikor bekerültem ebbe a rendszerbe. De ezen túl nem tudom, milyen baloldali demokráciát féltő emberek vannak (…)”

A továbbiakban azon viccelődik, hogy nem Soros Györgyről van szó, hiszen akkor nem késnének a fizetések, majd még egyszer elhangzik: „Ott van egy ingatlanos fószer, aki elég sok pénzt beletesz. Nem ez az egyetlen dolog, amibe beletesz pénzt Magyarországon.” Megyeri elszólása egyértelművé teszi, hogy a magyar demokráciáért aggódó New York-i magyar zsidók közössége szimpla fedősztori, itt egyetlen finanszírozóról, legfeljebb még a tőle függő kisebb stakeholderekről van szó.

Most már csak az a kérdés, kicsoda Izsák Robi és az „ingatlanos fószer”.

Izsák neve már korábban is felmerült, Köves Slomóval, a Fideszhez közelebb álló zsidó szervezet, az EMIH vezetőjével való szoros kapcsolata eddig is ismert volt. A belga igazságügy-minisztérium nyilvántartásában fellelhetők a Brit Europe Foundation adminisztratív adatai – a gazdálkodási adatok nem. Robert Izsak neve a 2012-es beszámolóban bukkan fel, a dokumentum szerint ekkor már ő elnökli az alapítványt. Itt olvasható Izsák címe is: 2778 East Street, 11234 New York, USA.

Némi keresgélés után a magyar cégadatokban is találunk egy erre a New York-i címre bejelentett Izsák Róbertet, aki a budapesti Hercegprímás utca 5. alá bejegyzett IK Hotels Vendéglátó Kft. egyik tulajdonosa. A másik két tulajdonos Imrich Kallan és az IBE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az IK Hotels székhelyén ugyanis ténylegesen az ötcsillagos Aria Hotel található, amelyik Kallanék szállodalánca, a Library Hotel Collection tagja. Izsáknak mindössze öt százaléknyi tulajdonrésze van a cégben, a többin fele-fele arányban osztoznak Kallanék és az IBE Kft.

Sajtóbeszámolók szerint az egy évvel ezelőtti parádés megnyitón más notabilitások mellett tiszteletét tette Colleen Bell is. Az eseményen részt vettek „a hazai kulturális élet olyan kiválóságai, mint Polgár Judit sakkvilágbajnok, Köves Slomó rabbi”.

Az est házigazdái a szintén magyar származású Henry Kallan mellett Izsák Róbert és Alexander Rovt voltak.

Az IBE kereskedelmi Kft. – az IK Hotels 47,5 százalékos tulajdonosa – Alexander Rovt érdekeltsége az IBE Worldwilde Holdings LLC-n keresztül. Rovt 1952-ben született Munkácson Róth Sándorként. Egy ideig élt Magyarországon is, de 1985-ben Izraelbe távozott, majd az USA-ban telepedett le. Egymilliárd dollár fölötti vagyonát zömmel a posztszovjet térségben üzletelve kereste.

Rovt 2007-ben eladta a vagyonát megalapozó műtrágyaipari érdekeltségeit, a vevő a kétes hírű ukrán oligarcha, Dimitrij Firtas volt. Rovt jelenleg az egyik New Yorki-i haszid közösség tagja – nem bízik a bankokban, vagyonát már korábban is ingatlanokba fektette, de 2007 óta sokkal intenzívebben foglalkozik ezzel az üzletággal.

Biztosan nem állíthatjuk, hogy Alexander Rovt az „ingatlanos fószer”, akiről Megyeri a 168 óra szerkesztőségének válságértekezletén beszélt. Azt, hogy Rovt állhat a „baloldali” médiaportfólió-vásárlás mögött, már Bartus László korábbi cikkei is valószínűsítették – tényállításként viszont még a fenti összefüggések alapján sem lehetne leírni.

Korábban az érintettek vagy cáfolták, vagy nem kommentálták az állítást, miszerint Alexander Rovt egyszemélyben a magyar sajtószabadságért aggódó New York-i magyar zsidó közösség. A fenti tények ismeretében azonban több, a 168 óra, illetve a Klubrádió-részesedés eladására rálátó forrásunk végül annyit legalább elismert, hogy Rovt neve elhangzott a tárgyalásokon, és volt, aki egyértelműen kimondta, hogy Rovt a vevő.

Hogy kicsoda valójában Alexander Rovt / Róth Sándor, és jelent-e ez bármit is a magyar sajtószabadság szempontjából, az cikkünk folytatásából remélhetőleg kiderül.

(Folytatjuk)

Becker András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom