Bezárás
Cikkek

Budapesten ma is árulnak előreaktivált SIM-kártyákat, mindhárom nagy telkótól

 

Hiába volt botrány a brüsszeli és párizsi merénylők magyarországi SIM-kártya vásárlásából, budapesti GSM-üzletekben most is nyíltan árulnak azonnal használható SIM-kártyákat, amelyek bármilyen adat megadása nélkül, teljesen anonim módon megvásárolhatók. Sok helyen még kedvezményt is kapnak azok, akik tízesével-húszasával vennék a kártyákat, és az sem gond, ha a kártyán nincs rajta a boltosok által ígért egyenleg, a Relay üzletekben anonim módon is feltölthetők.

KORMÁNYPROPAGANDA HELYETT VALÓDI HÍREK

Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!

A közvélemény az elmúlt hetekben figyelt fel az úgynevezett eldobható vagy “dobós” SIM-kártyák adásvételére, ami már évek óta komoly üzlet bűnözői körök számára. Október 5-én a Magyar Idők írta meg, hogy egyetlen hajléktalan nevére valakik 200 ezer SIM-kártyát regisztráltak a Magyar Telekomnál. Ezek egy részét különféle bűncselekményekre használták, és mint kiderült, a brüsszeli és párizsi terrorcselekmények elkövetői is egy budapesti GSM-üzletben vettek SIM-kártyákat, és a magyar hajléktalan nevén levő számokat használtak a merényletek szervezésekor.

Az ügyben megszólalt a Telekom is, akik azt közölték, hogy a magyar jogszabályok nem korlátozzák, hogy egy személynek hány SIM-kártyája lehet, így a saját szerződési feltételeikben sincs ilyen korlát.

Ezt használták ki szervezett bűnözői körök, akik egy-egy személy nevére számos kártyát regisztráltak (feltehetően az interneten, mivel a boltokban az illetőnek személyesen kell jelen lennie a bejegyzéskor). Ezek a kártyák, amelyek papíron másvalaki nevén vannak, ideálisak bűncselekmények szervezéséhez, hiszen semmilyen módon nem lehet az elkövetőhöz kötni őket.

Az ügy kirobbanása után Németh Szilárd, a Fidesz országgyűlési képviselője a kormány nemzetbiztonsági kabinetjéhez fordult és vizsgálatot követelt. A várható vizsgálat azonban a dobós SIM-kártyában utazó kereskedőket nem rettentette meg, legalábbis az alapján, amit a budapesti nagykörút GSM-üzleteiben tapasztaltam.

Nemrég a 444.hu készített riportot, amiben bemutatták, hogy az interneten néhány nap alatt több előreregisztrált SIM-kártyát is be lehet szerezni. Kis keresés után valóban találhatunk több hirdetést, ahol aktivált kártyákat árulnak. Ezek a hirdetések elsősorban kisebb-nagyobb apróhirdetés-oldalakon bukkannak fel, de a 444 riportjából nyilvánvaló volt, hogy az általuk megtalált eladó nem a saját, megunt SIM-kártyáján adott túl, hanem már több mint egy éve seftel SIM-kártyákkal, száznál jóval több tranzakciót intézett már.

A Nagykörúton tíz GSM-boltból kilencben fillérekért lehet dobós telefonkártyát kapni

A „privát” hirdetések mellett a kereső kiadja több GSM-üzlet webshopját is – ezek mögött a boltok mögött már nem is anonim felhasználó áll, hanem bejegyzett kisvállalkozások. Ennek ellenére a vállalkozásoktól mind a webshopon keresztül, mind az üzlethelyiségekben gond nélkül lehet anonim SIM-kártyákat vásárolni, akár nagyobb tételben is.

A 4-es 6-os villamos vonalán egymást érik a GSM-boltok, szinte sarkonként található egy ilyen üzlet. Hétfő délután a Corvin-negyedtől indultam el, és amíg elértem a Blaha Lujza térre, tíz GSM-üzletbe mentem be. Kérdésemre már az első üzletben lelkesen felelte az eladó, hogy lehet náluk kapni előre regisztrált SIM-kártyákat mind a három szolgáltatótól, nevemet és más adataimat pedig sem a boltnak, sem a szolgáltatónak nem kell megadnom.

A második boltban ugyanez volt a helyzet, itt távozásomkor az eladó még utánam is szólt, hogy ha nagy tételben (10-20 darab felett) veszek kártyákat, még kedvezményt is kapok. A körúti boltokban 2500-3000 forint között kaphatóak a legolcsóbb kártyák, ezeken átlagosan 600-1000 forintnyi lebeszélhető egyenleg van. Ha azonban  nagy tételben vesz az ember, darabonként 2000-re is leengedik az előregisztrált kártyák árát.

A József körúton haladva végigjártam a GSM-üzleteket, és mindenhol pontosan ugyanezt tapasztaltam: 2-3 ezer forintos kártyák, nagy tétel esetén kedvezménnyel. A boltosok egy része kérdésre a pult alól vette elő a kártyákat, de volt, ahol nyíltan, a használt mobilok mellett is láthatóak voltak a kártyák.

Amíg Blaha Lujza térre értem, 10 boltban érdeklődtem, ezek közül kilencben minden további nélkül lehetett érvényesített SIM-kártyát kapni – csak egy helyen, a Blaha aluljárójában található egyik boltban nem volt kártya, de az eladó egyből a szemközti üzletre mutatott, mondván, nekik van. Később próbaképp bementem a Westendben található egyik GSM-szervízbe, ahol szintén előkerültek a fiókból a regisztrált, név nélkül megvehető Telekom-kártyák – a gyakorlatot tehát még az egyik legforgalmasabb bevásárló-központban (ahol egyébként mind a három nagy szolgáltatónak van hivatalos üzlete is) nyíltan űzik.

Azt, hogy kinek a nevére regisztrálták a vásárolt SIM-kártyákat, legfeljebb a hatóságok tudják kideríteni. A szolgáltatók munkatársai sem telefonon, sem az üzleteikben nem adnak ki ilyen információkat, sem a tulajdonos nevét nem árulják el, sem azt, hány kártyát regisztráltak az illető nevére.

Végül három kártyát vettem, egyet-egyet a három nagy szolgáltatótól. Az egyik eladója elmondta, nagyon sokan vesznek eldobható kártyákat, naponta legalább egy ilyet mindig el tud adni. Azt már nem árulta el, honnan szerzi meg a kártyákat, kinek a nevén vannak azok, csak visszakérdezett, hogy rendőr vagyok-e. Emiatt a boltokba nagy tételben érkeznek a SIM-kártyák, ki tudja, honnan, az egyik eladó kérdésemre azt mondta, százas nagyságrendű kártyák vannak nála raktáron.

A három megvásárolt kártya közül egy, a T-Mobilos már vásárlás után használatkész volt: a kártya aktivációja élt, és rajta volt az ígért egyenleg. A Vodafone-os kártyán a bolt ígérete ellenére nulla forint volt, aktivációja azonban érvényes volt. Ezt a kártyát gyakorlatilag anonim módon fel tudtam tölteni az egyik Replay üzletben. Itt az egyenlegfeltöltésért készpénzben lehet fizetni, és fizetéskor csak egy aláírást kérnek a blokkra, ami nyugodtan lehet olvashatatlan, vagy hamis is, az ember valódi személyazonosságát sehogyan sem ellenőrzik – a kártya tehát feltöltés után sem köthető sehogyan a tulajához, ellentétben például a bankautomatás vagy online telefonfeltöltéssel.

Kapcsolódó cikkek

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat is használja a FinFisher kormányzati kémprogramot

Nem csak az USA szeme lát mindent: kormányzati kémprogram Magyarországon

A Telenor már lépett, a Telekom nem érti a kérdést, a Vodafone nem is válaszolt a megkeresésemre

A véletlenszerűen megvásárolt előreaktivált kártyák közül csak egy, a Telenoros kártya nem működött, ezt valamilyen okból letilthatták. Használni csak újraregisztráció után lehetett volna, ehhez pedig meg kell adni a személyes adatokat (név, személyi szám) a szolgáltatónak.

Ennek okáról e-mailben érdeklődtem a Telenornál.  A válaszukból kiderült, hogy a szolgáltató nemrég bevezetett egy belső szabályozást az online vásárolt feltöltőkártyákra, melynek eredményeként jelenleg maximum öt kártyát vásárolhat egy személy a Telenor netshopján keresztül.

„A Telenor elkötelezett szolgáltatásainak jogszerű használata mellett. A társaság üdvözli a feltöltőkártyák regisztrációjának szigorítására tett javaslatokat és aktívan együttműködik a hatóságokkal és az iparági szereplőkkel annak érdekében, hogy biztosítsa a jelenleg használatban lévő feltöltőkártyás ügyfelek megfelelő beazonosítását és a jövőbeni aktiválások szigorítását (…) Úgy gondoljuk, hogy a mobilszolgáltatásokkal való visszaélések megelőzésének érdekében minden európai ország számára kívánatos lenne az egy személy által birtokolható SIM-kártyák számának korlátozása.” – írta a Telenor sajtóosztálya.

A Telekom (ahogy a Telenor is) kérdésemre felhívta rá a figyelmet, hogy Magyarországon (legalábbis elvileg) kifejezetten szigorúan szabályozzák a SIM-kártyák regisztrációját.

„Az ügyfélnek meg kell adnia adatait (így a lakcímét is), amelyeket a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) adatbázisában ellenőrzünk, majd egy levelet küldünk az ügyfél lakcímére, amelyben lévő adategyeztető kód szolgáltatónak való visszaküldésével erősíti meg a szerződést az ügyfél” – ismertette a rendszert a Telekom sajtóosztálya.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet, hogy egy-egy ember nevére százezres nagyságrendű SIM-kártyát regisztráltak, a Telekom azt válaszolta, „jelenleg nincs olyan jogszabályi korlátozás Magyarországon, amely előírná, hogy egy ügyfél hány SIM-kártyával rendelkezhet, így ezt a szolgáltatóknak nem is feladatuk vizsgálni.”

Hozzátették viszont, hogy a mostani botrány kapcsán megkezdődött a hatóságok és a szolgáltatók közötti egyeztetés egy olyan jogszabály-módosítás érdekében, amely képes minden releváns szempontot (így elsősorban a bűnüldözési, bűnmegelőzési, nemzetbiztonsági szempontokat) figyelembe venni.

Hogy kinek a nevén vannak regisztrálva az általam vásárolt SIM-kártyák, arról egyik szolgáltatótól sem kaptam tájékoztatást, a Vodafone pedig egyáltalán nem reagált a megkeresésemre.

A szexipar az első számú felvevőpiac, a magyar tiltás önmagában nem old meg semmit

„A szakma számára nem jelentett meglepetést, hogy ennyi eldobható SIM-kártyát regisztráltak” – mondta megkeresésünkre Tarjányi Péter biztonságtechnikai szakértő. „Az úgynevezett munkatelefonokat már a 2000-es évek eleje óta használja a szervezett bűnözés, amióta először bevezették a feltöltőkártyákat. Alvilági körök azóta milliós nagyságrendben vehettek SIM-kártyákat.”

Tarjányi Péter elmondta azt is, hogy a „munkatelefonokat” elsősorban nem terroristák vásárolják: az elsőszámú felvevőpiac a szexipar – az interneten hirdető prostituáltak például rendszeresen megadnak mobilszámot is, ami többnyire valaki más nevén van – de használják ezeket a telefonokat drogügyletek lebonyolítására, lopások, rablások szervezésére, sőt, láncolatos adócsalásos bűncselekményeknél is.

A profibbak nemcsak SIM-kártyát, hanem eldobható telefont is vesznek, amit az IMEI-szám alapján sem lehet hozzájuk kötni. Ilyen telefonokat gyakran vésztelefonként használnak, ezen jelzik egymásnak, ha például valakinek a rendőrség a nyomára akadt.

„Éppen ezért hamis narratíva az, hogy Magyarország vált volna a terroristák logisztikai központjává, vagy hídfőállásává, vagy hogy az ügy arra mutat, hogy hazánkban akut terrorveszély lenne. Logisztikai központról akkor beszélhetünk, ha az adott országban szerzi be a terrorszervezet a fegyvereket, hamis papírokat, és ha beépültek az adott ország elhárításába – Magyarországon ilyesmiről szó sincs, az Iszlám Állam logisztikai központjai Irakban és az iraki-török határ közelében, Líbiában, Pakisztánban találhatók, és hídfőállást alakítottak ki Boszniában” – mondta Tarjányi Péter.

Hozzátette: a párizsi merénylőknél nemcsak magyar, hanem német és román SIM-kártyákat is találtak, hiszen eldobható kártyákat Európa-szerte használ az alvilág.

Tarjányi Péter szerint a Telenor döntése jó irányba mutat, de önmagában kevés. „Ha  Magyarországon szigorítanák a törvényeket, korlátoznák hogy egy ember nevén mennyi SIM-kártya lehet, a problémát ez nem oldaná meg, csak azt eredményezné, hogy a környező országokból hoznák be ezeket a kártyákat.”

Zubor Zalán

Frissítés (2015. október 18.) Megérkezett a Vodafone Magyarország reagálása a kérdéseinkre, illetve a cikkünkre: “A Vodafone Magyarország az ügy részeleteivel kapcsolatban nem kíván válaszolni a kérdésekre, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra hogy a Vodafone már jóval korábban felismerte a problémát és éppen a visszaélések visszaszorítása érdekében az európai gyakorlatnál is jóval szigorúbb szűrőrendszert építettek be a folyamatokba. “

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom