Magyar szálai vannak annak a rejtélyes fegyverügyletnek, amely miatt augusztus eleje óta nyomoz a spanyol csendőrség. A részletek ködösek, annyi biztos, hogy az andalúziai Algeciras kikötőjében lefoglalt több mint 800 svájci fegyvert eredetileg a ghánai kormány vásárolta meg a budapesti Milipol Zrt. közvetítésével. A Milipol a magyar fegyveres testületek egyik nagy beszállítója kormányoktól függetlenül. Tulajdonosa, Székely Herbert valaha az 1994-ben meggyilkolt médiacézár, Fenyő János bizalmasa volt.
Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!
Csaknem kővé dermedtek a spanyol csendőrség emberei az El País napilap beszámolója szerint, amikor kinyitották az egyik hajókonténerben lévő kartondobozokat az andalúziai Algeciras kikötőjében augusztus 4-én. Gránátvetőket, gépkarabélyokat találtak tárakkal és angol nyelvű használati utasítással, utóbbin a svájci zászló keresztje és a San Swiss Arms AG nevű cég logója volt látható.
Az egyelőre krimibe illően bonyolult és a témához passzoló módon ködös ügylet szálai a magát a magyar rendvédelmi szervek elsődleges beszállítójaként jellemző Milipol Zrt. felé is vezetnek. A cég és jogelőde kiváló kormányzati, politikai kapcsolatairól volt ismeretes működése több évtizede alatt töretlenül, kormányoktól független módon. A fegyerkereskedő cég a jelek szerint komoly gondok nélkül zsilipelt át a NER-be.
Összesen 809 fegyver került elő az andalúz kikötőben, értékük meghaladja a 1,5 millió svájci frankot. A fogást, ha nem is kiemelkedőnek, de jelentősnek minősítette az Átlátszó érdeklődésére a spanyol vámhatóság szóvivője. Összevetésül: az elmúlt 5 évben összesen 2250 fegyvert foglaltak le a spanyol területen. Ehhez képest a 809 jelentős szám, csakhogy az igazi parát egy kisebb szállítmány okozta nemrégiben, amit állítólag iszlám terroristáknak szántak. Ebben az esetben ez a gyanú nem merült fel – nyugtat meg minket a vámos szóvivő.
Keletre fordult pedig Nyugaton volt dolga
A lefoglalt fegyverek Ghánából érkeztek és az Egyesült Államokba tartottak – a spanyol vámszóvivő elmondása szerint „technikai megállót” tartottak Algecirasban. Hogy miért épp ott, egyáltalán miért kerültek ekkorát Ghánából, ha a cél az amerikai kontinens volt, egyelőre rejtély (az efféle szállítmányoknak szigorú útvonalengedélyük van egyébként).
De nem ez az egyetlen kérdőjel. Annyi bizonyos, hogy hatástalanított fegyverek szerepeltek a szállítmány papírjaiban, miközben a spanyol hatóságok szerint nagyon is éles volt az arzenál, ráadásul a gyártási és a szériaszámuk is hiányzott a papírokról. Az is tény, hogy az eredeti svájci eladók engedélye nélkül nem lehetett volna tovább értékesíteni a szállítmányt, márpedig úgy fest, ez a hozzájárulás hiányzik. Azt viszont egyelőre nem árulta el a szóvivő, hogy a gyanú, ami miatt nyomoznak, fegyvercsempészet-e, ahogyan a spanyol sajtó az ügyet emlegeti, vagy valami más bűncselekmény. A csendőrséget is kérdeztük, válaszukat várjuk.
A szállítmány magyar kapcsolatát az El País is pedzegette, részletesen azonban a svájci Tages-Anzeiger írt róla. E szerint a cikk szerint a fegyverek sztorija több évre nyúlik vissza: két svájci cég, a San Swiss Arms AG és a Brügger & Thomet AG adta el a pakkot a végső kedvezményezettként megjelölt ghánai nemzetbiztonsági tanácsnak (a spanyol változat szerint már a B&T is közvetítő volt, aki a San Swiss Armstól szerezte be az árut).
A magyar Milipol Zrt. jogelőde, a Combat Kft. volt a szállító, mint a cégnél az Átlátszót tájékoztatták, alvállalkozóként. A szállítmány azonban csak négy évvel később, 2014-ben érkezett meg Ghánába – ezt már nem hivatalos afrikai forrásokból tudjuk. Írtunk kérdéseket Ghána berni nagykövetségére is, ahol azt felelték „megfelelő időben” válaszolnak, de ez egyelőre nem érkezett el.
A gyanús fegyverbizniszben érintett országok
Keresztes József, a Milipol vezérigazgatója válasza szerint a késedelem oka az volt, hogy nehezen állt össze a megrendelt arzenál, részletteljesítést pedig nem tett lehetővé a szerződés. A Tages-Anzeigernek válaszolt a ghánai külképviselet, mégpedig azt, hogy nem voltak megelégedve a szállítmánnyal, ezért kénytelenek voltak visszaküldeni azt. Kártérítési igényre, fizetési előzményekre nem szerepel utalás a cikkben, a mi kérdéseinkre még várjuk a választ a külképviselettől. A Milipol pedig, legalábbis ezt írták, semmit sem tud a csomag utóéletéről, mégpedig azért, mert nem álltak szerződésben a ghánai kormánnyal (hogy kikkel álltak, azt nem tudtuk meg üzleti titok miatt, de annyit további érdeklődésünkre mégis elárult Keresztes, hogy még csak nem is a svájci eladókkal).
Ghánában még megvolt
Tavaly januárban mindenesetre a svájci gazdasági minisztérium ellenőrei mindent rendben találtak Ghánában: megvoltak a fegyverek. Ugyanazok, amelyeket augusztusban lekapcsolt a spanyol csendőrség.
A Milipol úgy az Átlátszónak, mint a Tages-Anzeigernek határozottan cáfolta, hogy ezúttal is ők lennének a szállítók (Ghánából a spanyol partok érintésével az USA felé). A svájci lap mindazonáltal utalt rá, hogy a Combat/Milipol fő tulajdonosának, Székely Herbertnek van amerikai lakcíme is.
Holmi lakcímbejegyzésnél hangsúlyosabbnak tűnik a Milipol amerikai kapcsolata. A Milipol USA Inc. néven működik cég is az Egyesült Államokban, a képviselője Székely Herbert kaliforniai lakcímmel. E szerint az adatbázis szerint áprilisban lejárt a cég licensze, bár az adatbázis készítői figyelmeztetnek, hogy havonta frissítenek, elképzelhető, hogy azóta megújították az engedélyt. A Milipol USA és Székely címén üzemel egy fegyver-webshop is, a domaint Székely regisztráltatta.
Ebből a kereskedelmi szállítóleveleken alapuló adatbázisból pedig az derül ki, hogy a magyar és az amerikai Milipol aktívan üzletel, legalábbis egymás között: a magyar cég szállított sisakokat az USA-ba.
Nincs nyoma magyar transzfernek
A Jog a lappal jogi és biztonságpolitikai ügyekben otthonos szakblog az esetről beszámoló friss posztja leszögezi: Ghána nem áll exporttilalom alatt. Érdekes azonban, hogy oda irányuló magyar vonatkozású transzfernek nincsen nyoma a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal fellelhető éves jelentéseiben.
A magyar Milipol honlapján katonai és rendvédelmi termékek elsődleges szállítójaként népszerűsíti magát, s büszkélkedik azzal is, hogy különféle magyar honvédelmi, rendészeti és kormányzati szerveknek szállítanak.
Nem teljesen alaptalanul. Legutóbbi közbeszerzési győzelmüket idén nyerték: a TEK-nek szállíthatnak speciális öltözékeket húszmillió forintért. A Közbeszerzési Értesítő 2015-re két elnyert szerződésüket tartja nyilván, mindkettőt a Magyar Nemzeti Bank Biztonsági Zrt.-je írta ki (maroklőfegyerek és tartozékai, illetve formaruha-beszerzésre, 20+16 millió forint értékben). Egyéb állami felületeken találni még egyebek mellett golyóálló pajzsra vonatkozó megrendelést (2016, Készenléti Rendőrség, 10,8 millió), bombaruha, sisak, gázálarc stb.-üzletet (2015, ORFK, 51,7+34 millió).
„Apróalkatrész-ellátó” – így jellemezte a céget honvédségi forrásunk. Részben pontosan: találni még „kisebb”, néhány tízmilliós tételű szerződéseket szép számmal, például barett-sapka, taktikai mellény és öv stb. szállítására. Akad azonban jelentősebb tétel is: 2009-ben (elmúltnyolcév!) még Combat néven a HM-től 240 milliós helikopter-beszerzést eszközöltek. Saját honlapjukon közzétett referenciák közül kiemelkedőnek tűnik egy 2010-es ügylet: 3 darab Cougar páncélozott harci járművet prezentáltak a honvédségnek.
Puch László, tabáni tenisz és Fenyő János
A Magyar Nemzet cikkében szóvá is tette, hogy NER-túlélő cégről lehet szó, ráadásul a napilap szerint a cég nem minden szállítmánya tűnik kifogástalannak, két esetben is kötbért követelt a rendőrség. A tragikus esetet követő vizsgálat nem talált felelőst, de ettől még gyászos emlék: a Combat által szállított tűzszerészrobotot használta Kovács Gyula posztumusz hadnagy, aki pokolgép hatástalanítása közben vesztette életét Afganisztánban 2008-ban.
A Népszabadság pedig arról cikkezett tíz évvel ezelőtt, hogy a Milipol-jogelőd Combat szerezte meg a magyar államtól azt a 66 darab BTR-80-as harcjárművet, amit az ország még az orosz államadósság fejében kapott Moszkvától tíz évvel korábban.
A Combat Kft.-t 1992 januárjában alapította az USA Kalifornia államban élő Németh László, valamint az egykori rendőrségi terrorelhárító Wéber János és ügyvéd felesége, Wéber Ágnes, pár hónappal később beszállt a Baranya megyei Lánycsókra valósi Németh Árpád is.
Történetesen lánycsóki Puch László is, aki hosszú éveken keresztül (de a Combat-alapítás dátuma utántól) első számú MSZP-s pártpénzguru volt, s Wéber Jánosról is az terjed szocialista körökben, hogy évtizedes baráti viszonyt ápolt Puch-hal. Igaz, azt mondják ismerői: jóban van egyéb politikusokkal is, akiket, ha máshonnan nem, a legendás tabáni teniszklubból mindenképpen ismer. Erről a sporttelepről többször is írtunk – a Portik-interjúban és Polt Péter legfőbb ügyész portréjában -, mint ahol a politikai gazdasági elit ideológiafüggetlenül tölti kikapcsolódását: mások mellett gyakran megfordult itt az évek során Pintér Sándor, Stumpf István, Szilvásy György, Polt Péter is.
A 2011-ben zrt-vé alakult Combatba 2004-ben szállt be a jelenlegi egyszemélyes tulajdonos, Székely Herbert, aki a tavalyi 1,8 milliárdos árbevételű cég 200 milliós nyeresége alapján 50 milliós osztaléknak örülhetett a legutóbbi mérlegzáráskor.
Valamennyi idézett forrás – még a Tages-Anzeiger is – kitért arra, hogy Székely Fenyő Jánosnak, az 1994-ben maffia-leszámolásban kivégzett médiacézárnak volt a bizalmas munkatársa. Erről az időszakról a legalaposabban Brády Zoltán Számvetés című dokumentumfilmjéből tájékozódhatunk; a mozit már korábban is ajánlottuk olvasóinknak Gyárfás Tamás pályaívét bemutató cikkünkben.
Az viszont kevéssé ismert az egykori kiadós szakember-jelenlegi fegyverkereskedőről, hogy a kétezres évek elején közös ingatlancéget futtatott Weinek Leonárddal, Zugló későbbi SZDSZ-szes polgármesterével (SZW Kft.). A cég amúgy átütő sikert nem ért el, már egy liechtensteini alapítvány tulajdonában volt, amikor 2013-ban felszámolták.
A Milipol szerencsére jól fut. Egy technikai szaklapban 2012-ben megjelent cikkből még az is kikövetkeztethető, hogy a NATO karbantartó és ellátó ügynökségének (NAMSA) is dolgoztak fegyvermodernizáción. A milliárdos árbevételből társadalmi célokra is futja: sportruházattal támogatják a Nemzeti Közszolgálati Egyetem sportegyesülete lövész szakosztályát.
Rádi Antónia
közreműködött: Dobsi Viktória
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
A Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal újabb tenderét húzták be Balásy Gyula cégei, de az nem nyilvános, hogy mennyi közpénzt kapnak.
Varga Judit volt férje, Magyar Péter bombát robbantott azzal, hogy azt mondta: a Diákhitel Központ kommunikációs szerződési túlárazottak voltak.
Bár az EKEIDR lincence ingyenes, több száz állami cégnek saját forrásból kell állnia a bevezetésével és fenntartásával járó költségeket.
A Gyenes Resort Kft.-nek mindig csak annyi bevétele volt, amennyi bérleti díjat a pénzügyminiszter családja fizetett egy évben.
