Megszólalt a telefon, haptákban a Telekom – az Origo széthullásának története

Hogyan esett szét Magyarország egyik legnagyobb hírportáljának szerkesztősége? Kik voltak a szereplői a botránynak? Mi lett a szétszéledt szerkesztőség tagjainak sorsa, és kik léptek a helyükre? Az Origo-botrány rövid krónikája.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

2014. június 2-án robbant a hír, hogy Sáling Gergő, az Origo hírportál főszerkesztője váratlanul távozott posztjáról. Az erről hírt adó 444.hu cikkében azonban már sejtették, hogy régóta tartó politikai nyomás állhat az ügy hátterében. Arról is beszámoltak, hogy a tulajdonos és a szerkesztőség között feszültséget okozott az, hogy a választások alatt az Origo a 444-gyel, a Cinkkel, a Hír24-gyel és a Magyar Naranccsal együtt szolidaritást vállalt, amikor ezeket a lapokat nem engedték be a Fidesz választási rendezvényére.

A rendszerváltás utáni magyar médiatörténetben nem precedens nélküli, hogy a média és a politika összefonódik, hiszen ez a fajta kapcsolat mindig is jelen volt a közéletben, hol látványos, hol kevésbé látványos formában. Az azonban mindenképpen újdonságként hatott, hogy egy olyan szerkesztőség munkájába avatkozhatott bele a kormányzat, amelynek a tulajdonosa végső soron egy német tulajdonú multinacionális vállalat. Arra nincsenek konkrét bizonyítékok, hogy valóban történt telefonhívás, de a körülmények arra utalnak, hogy tényleg történt nyomásgyakorlás a tulajdonosok részéről az Origo szerkesztősége felé, és az is jól látható, hogy a kormányzat és a politikusok rendre felbukkannak a történetben.

Talán sosem fog kiderülni, hogy pontosan mi is történt az Origo szerkesztőségében, részben azért, mert egy-egy kormányzati, nem hivatalos kérésről nem szoktak feljegyzést készíteni, másrészt azért, mert az események résztvevői titoktartási kötelezettség vagy más ok miatt nem nyilatkoznak a történtekről. Úgy gondoltuk azonban, hogy szükség van arra, hogy a botrány sok apró részletét egy helyre gyűjtsük saját és más médiatermékek beszámolói alapján, kiegészítve néhány érintett beszámolójával, így segítve azt, hogy mindenki megalkothassa a saját véleményét a történtekről.

Telekom vs. kormány

Az Origót az Origo Zrt. adja ki, amelynek a Magyar Telekom (MT) tulajdonosa, az pedig a német távközlési óriás, a Deutsche Telekom (DT) leányvállalata. A DT nem teljesen magántulajdonú cég, a német államnak is van benne részesedése, de a magyar leánycég is szoros kapcsolatot ápol a magyar kormánnyal. Olyannyira, hogy van külön kormányzati kapcsolattartásért felelős osztálya is, a legmagasabb szintű kapcsolattartásért pedig Máthé Balázs, a jogi ügyekkel foglalkozó vezérigazgató-helyettes felel. A 444 beszámolója alapján kiderült, hogy Máthé már egy ideje közvetlenül Lázár Jánossal tárgyalt, és az Origo szerkesztőségébe ő juttatta el azt az üzenetet, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter szomorú a lap bizonyos cikkei miatt.

A mindenkori kormány és a Magyar Telekom vezetői közötti párbeszéd természetes, ám ezek célja sohasem a nyilvánosság, a sajtószabadság korlátozása. – a Magyar Telekom közleménye

Igaz, 2010-ben még nem volt ilyen közvetlen viszony a Telekom és a kormány között. A távközlési szektorra kivetett adó a Telekomot is érzékenyen érintette, és több állami és önkormányzati megrendelést a Vodafone kapott meg. Aztán 2012-ben a német-magyar diplomáciai kapcsolatokkal együtt ez a viszony is javult, majd az MT vezetőségében is változás történt, amikor szétválasztották az elnöki és a vezérigazgatói posztot. Az igazgatóság elnöke Kerstin Günther lett, aki a kilencvenes évek közepén már dolgozott a cég megbízásából Magyarországon, és az ő feladata lett most az MT és a magyar kormány közötti feszültségek enyhítése.

A konfliktusok egyik csomópontja a cég által már használt frekvenciák megtartása volt. Sajtóinformációk szerint nagyon kemény alkuk során jutottak el addig, hogy a három nagy mobilszolgáltató (T-Mobile, Telenor, Vodafone) megtarthatta a frekvenciáit, összesen 100 milliárd forintért cserébe. Ezért azonban a kormány azt kérte a Telekomtól, hogy vagy fogja vissza az Origót, vagy adja el. A tárgyalásokon részt vett Kerstin Günther és Lázár János, sőt, Lázár egy 150 oldalas tanulmányt is átnyújtott, amely arról szólt, hogy az Origo cikkei a közszolgálati médiával szembeállítva jóval kritikusabb hangvételűek. A Telekom már csak azért is komolyan vette ezeket a kéréseket, mert a mobiltelefon-üzletágnál sokkal kevésbé volt fontos egy hírportál működése, ami ráadásul folyamatosan veszteséget termelt.

A kormányzattal való jó kapcsolatra nem csak azért volt szükség, hogy a Telekom megtarthassa a frekvenciáit, hanem azért is, hogy az állami hirdetések nála, pontosabban az Origónál landoljanak. A magyar média sajátos helyzetéből adódóan a reklámbevételek volumene, és így a lapok fennmaradása sok esetben azon múlik, hogy az állami vállalatok és a kormány hol hirdetnek. Ebből a tortából 2010 óta a jobboldali, kormányközeli lapok kapták a legnagyobb szeletet, de azért jutott reklám az Indexnek is. Az Origónak viszont nem sok: 2008-ban még élen járt az online reklámköltésekben, de 2012-re az Index megelőzte.

Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt az állami online reklámköltések 28,4 százaléka került az Origo-hoz, és 25,29 százaléka az Indexhez. Ehhez képest a második Orbán-kormány alatt, ahogy az a Kreatív Online friss tanulmányából kiderül, az Index felé billent a mérleg: az állami online reklámköltés 43,58 százaléka állt szemben az origós 18,69 százalékkal. Ráadásul úgy, hogy ezt a folyamatot a Mérték Médiaelemző Műhely szakértői szerint nem indokolták a piaci folyamatok. A Telekom és a kormány javuló kapcsolata aztán kihatással volt a hirdetési kedvre is, és 2013-ra már egyre gyakrabban jelentek meg állami hirdetések az Origón.

Lázár János szomorúsága

Ez a fajta függés eredményezte aztán azt, hogy egyre veszélyesebb volt olyan cikkeket lehozni, amelyek valamilyen formában a kormányt, a kormány egyes tagjait, akár éppen Lázár Jánost kritizálták vagy tüntették fel kedvezőtlen színben. Ilyenkor ugyanis felmerült annak a lehetősége, hogy a cikk miatt okozott „szomorúság” a hirdetési pénzek elvonásában vagy más, a cég működését anyagilag megterhelő kormányzati intézkedések formájában csúcsosodik ki. Magyarul: ne szólj szám, nem fáj fejem. 2013-ra a politikai panaszok és a tartalmat ért kritikák, burkolt zsarolások egyre gyakrabban jutottak el a szerkesztőségbe is.

A négy éve folyamatosan gyűlő feszültség akkor robbant ki, amikor Lázár János utazásait kezdte el vizsgálni az Origo egyik újságírója. Ennek a cikknek nem tárgya a botrányt kirobbantó cikk részletes tárgyalása, de néhány részletet mindenképpen ismernünk kell ahhoz, hogy lássuk, mi adhatta meg a végső lökést a főszerkesztő távozásához.

Pethő András újságíró Lázár János külföldi útjaival kapcsolatban többször érdeklődött a Miniszterelnökségnél, ám érdemi választ nem nagyon kapott. A három legnagyobb szállásköltségű utazás érdekelte leginkább, azon belül is a hotelszámlák, de a Miniszterelnökség arra hivatkozva, hogy Lázár a titkosszolgálati funkciót betöltő Információs Hivatal feladataival összefüggő tevékenységet végzett ezeken az utakon, megtagadta az adatok közlését. Az újságíró újfent elküldte kérdéseit a hivatalnak, ezúttal már közérdekű adatigénylés formájában, majd amikor erre sem kapott választ, bíróság elé vitte az ügyet.

A második bírósági tárgyaláson már kiderültek konkrét információk az utazásokkal kapcsolatban, így 2014. május elején le is jött egy cikk az Origón a kiküldetésekről és a szállásköltségekről. A harmadik tárgyaláson a bíróság részítéletben kötelezte a Miniszterelnökséget bizonyos adatok kiadására, illetve az is kiderült, hogy Lázár János egyetlen kísérővel utazott mindhárom alkalommal, vagyis a kirívóan magas hotelszámlákat ketten hozták össze.

Ez a fejlemény már elég volt ahhoz, hogy a sztorit más hírportálok is átvegyék, és a reflektorfény Lázár Jánosra vetüljön. Ő nem is késlekedett sokat, a cikk megjelenésének másnapján, május 28-án kora reggel közleményt jelentetett meg, kifejezetten Pethő Andrásnak címezve. Lázár szarkasztikus hangvétellel tudatta, hogy befizeti az utazás során keletkezett költséget a költségvetésnek (ez meg is történt), továbbá hajlandó bíróság előtt is beszámolni az utazások részleteiről. Július közepén a Miniszterelnökség azt mondta, hogy a bírósági döntés ellen fellebbezést nyújtanak be.

Pethő András levele

Az események ekkor gyorsultak fel igazán. Sáling Gergő távozása után egy nappal civil szervezetek szolidaritási tüntetést szerveztek, majd  június 4-én Pethő levelet írt a Magyar Telekom compliance részlegének, azaz a cég belső ellenőrzéseket végző osztályának. A levélben azokról, a tudomására jutott politikai befolyásolási kísérletekről írt, amelyek az azt megelőző legalább hat hónapban, tehát 2014 első felében érték az Origó szerkesztőségét.

Pethő tudomása szerint a befolyásolási kísérletek során a politikusok környezetéhez tartozó személyek kéréseket fogalmaztak meg a Magyar Telekom menedzsmentjének egyes tagjai számára, amelyek aztán utasításként érkeztek meg Vaszily Miklóshoz, az Origo Zrt. vezérigazgatójához. Vaszily a kérésekkel Sáling Gergőhöz fordult, aki azonban a szerkesztőség függetlenségére hivatkozva próbálta elhárítani ezeket. Pethő a levélben hozzátette, hogy az ebből adódó feszültségek közvetlen  szerepet játszottak Sáling távozásában.

A levélben konkrét esetként kitért a fentebb már említett perre, amelyet Pethő a Miniszterelnökség ellen indított, miután nem kapott kielégítő választ a Lázár János utazásait firtató kérdéseire. Sálingot arra kérték, hogy vegye rá Pethőt, halasztassa el a per első tárgyalását, amelyet közvetlenül az áprilisi parlamenti választások előttre tűztek ki. Erre sem Sáling, sem Pethő nem volt hajlandó, ahogyan arra sem, hogy a később megjelent cikket, amely a Miniszterelnökség által kiadott információkon alapult, távolítsák el az oldalról. A Figyelő értesülése szerint volt olyan eset, amikor eredményes volt a nyomásgyakorlás: a Rogán Antal vagyongyarapodásáról szóló anyagokból kikerült, hogy a politikus gyerekei drága magánóvodába járnak. Sáling ezt érdeklődésünkre cáfolta: a választás előtti hét végén is jelentek meg cikkek Rogánról.

Pethőnek olyan esetről is volt tudomása, amikor a politikai kérés közvetlenül Vaszilyhoz futott be és arról is beszámolt panaszában, hogy az Origo Zrt. szerződéses viszonyban áll a korábbi fideszes politikus, Várhegyi Attila cégével, a Prestige Média Kft.-vel. A Fidesz alapító tagjának és Orbán Viktor bizalmasának, Várhegyi Attilának médiacégének sikereivel az Átlátszó már korábban is foglalkozott. Várhegyit 2002-ben, Szolnok polgármestereként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés miatt egyéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

2007-ben cége, a Prestige Média, a piacon teljesen ismeretlen szereplőként, tíz hónapos városmarketing-szerződést kötött Hódmezővásárhellyel, ahol ebben az időben éppen Lázár János volt a polgármester. Várhegyi 2009-ben Kubatov Gáborral együtt vezette Páva Zsolt pécsi polgármesteri kampányát, majd két közvélemény-kutatás megszervezésére is megbízást kapott a várostól. Ezen kívül Várhegyi a közmédiától is többször kapott különféle megbízásokat, a Prestige-en kívül egy másik cégével, a Myself Consultinggal is, valamint a 2011-es nemzeti konzultációt népszerűsítő reklámfilmeket is ők készítették.

Nem kellett megszakadniuk Várhegyiéknek az MTVA első 10 milliójáért

Egy többmilliós tanácsadó szerződés teljesítésénél azonban már csak azért is szokás ügyelni arra, hogy minél több írásos anyag szülessen, hogy az adóhatóság vagy közpénz esetén a számvevőszék esetleges kellemetlen, a szolgáltatás tényleges megtörténtére vonatkozó kérdéseit magabiztosan lehessen megválaszolni. Úgy látszik azonban, hogy ez az MTVA-Prestige viszonylatban tavaly tavasszal nem volt szempont, mivel az egyetlen elkészült anyag az MTVA állítása szerint a „Barterstratégia 2012 – MTVA” nevű, a címlappal és a hátlappal együtt hétoldalas, azaz nettó ötoldalas, magazinszerűen szerkesztett dokumentum volt.

Pethő a Telekom compliance osztályának írott levelében megemlítette azt is, hogy a Prestige Médiához kötődik Nobilis Márton is, „aki rendszeresen fogalmazott meg politikai jellegű kéréseket közvetlenül Vaszily Miklósnak, illetve több esetben közvetlenül Sáling Gergőnek is”. Az azóta már a Nemzeti Kommunikációs Hivatal élére kinevezett Nobilis neve nem véletlenül lehet ismerős, ő ugyanis Nobilis Kristóf üzletember, az Index egykori tulajdonosának a fia. Pethő András a panasz elküldése után, még aznap felmondott az Origónál.

Ugyanekkor, június 4-én juttatták el a MagyarLeaks-en keresztül az Átlátszóhoz azt a hangfelvételt, amely az Origo június 3-i szerkesztőségi értekezletén készült. Sáling Gergő ekkor közölte a beosztottjaival, hogy közös megegyezéssel távozik a posztjáról. A felvételen megszólal Vaszily Miklós is, aki próbálta elmagyarázni az újságíróknak, hogy ténylegesen közös megegyezésről van szó, és nem politikai döntés született, de a szerkesztőség tagjait hallhatóan nem sikerült meggyőzni. Az „integrált tartalomfejlesztési stratégia” és „szinergiák” helyett a valódi okok iránt érdeklődtek, sőt, már akkor volt olyan, aki a felmondási lehetőségekről kérdezősködött.

Vaszily Miklós: A magyar Telekom, tényleg ő a százszázalékos tulajdonosunk, megfogalmaz bizonyos igényeket. Ezek valószínűleg a ti szinteteken vagy a ti életetekben nagyon-nagyon-nagyon áttételesen, vagy szinte semennyire nem…

(férfi hang): Tehát a Telekom nyomására kellett távoznia a Gergőnek.

Vaszily Miklós: Hadd mondjam végig. Nem, tehát nem direktek az összefüggések, hanem indirektek.

Az Origo szerkesztőségi értekezletének leirata

Nemcsak a hivatalos panaszlevelet megfogalmazó Pethő András újságíró volt az, akit zavartak a kívülről érkező utasítások. Az Origo szerkesztősége 2014. június 3-án kiadott egy saját közleményt is, amelyben kifejtették, hogy nem értenek egyet Sáling távozásával. Ezt azzal indokolták, hogy „a szerkesztőség életét, a lap irányvonalát befolyásoló döntésnél, illetve az új főszerkesztő kiválasztásánál a szerkesztőség véleményét nem vették figyelembe”. Azt is hozzátették, hogy ilyen helyzetben nem látják biztosítottnak az eddig munka folytatását.

Ez részben azokra a közleményekre volt válasz, amelyet az Origo Zrt. adott ki. A cég határozottan cáfolta, hogy „a főszerkesztőváltás mögött bármilyen politikai ok vagy nyomásgyakorlás húzódna meg”. Indokként a laikusok, de még a médiában dolgozók számára is nehezen értelmezhető „integrált tartalom-előállítási stratégia” megvalósítását hozták fel, „melyben a vállalathoz tartozó eddig elkülönülten működő különböző tartalmi egységek tartalomirányítási szervezeteit, szerkesztőségeit egységes irányítás alá helyezi”, így „hatékonyabb és szinergiákat jobban érvényesítő” szervezetet tudnak létrehozni.

Az ügyben még Lázár János is megszólalt, aki azt kérte Sálingtól, hogy a nyilvánosság előtt mondja el, hogy mikor, kire és hogyan gyakorolt nyomást. Ez a kérés már csak azért is teljesíthetetlen lett volna, mert a távozó főszerkesztő a szerződésében foglalt titoktartási kötelezettség miatt nem nyilatkozhatott a távozása tényleges okairól.

György Péter esztéta, az Origo egyik alapítója tizennyolc év után hagyta ott az Origót, mert, mint nyilatkozta, Sáling Gergő kirúgásának módja után nem lehetett más választása. György Péter 1996-ban lett tanácsadó a Matávnál és részt vett az Origo 1998-as indulásának előkészítésében, ő hívta a lap első szerkesztőségének vezetőit a Matávhoz és azóta is részt vett az Origo Zrt. döntéseiben.

Június 5-én már biztos volt, hogy az Origo szerkesztőségének struktúrája alapvetően megváltozik. Az Origo Hírek rovatának tíz tagja a Facebookon jelentette be, hogy felmondanak. Albert Ákos, Dull Szabolcs, Fabók Bálint, Fábián Tamás, Joó Hajnalka, Rovó Attila, Sarkadi Zsolt, Szabó András, Vorák Anita és Zöldi Blanka úgy vélte, hogy a főszerkesztő távozása után nem tudják folytatni a munkájukat, ezért egyéni megállapodások alapján elhagyják a lapot. Szintén ezen a napon állt fel az egész videórovat is. Még június 4-én beadta a felmondását a két felelős szerkesztő Tóth Sára és Bordás Gábor is.

Minden kijelentést körbe fog venni valami penetráns bűz

A botrány azonban nem csak azokra a rovatokra volt hatással, amelyek közvetlenül politikával, a közéleti visszásságok feltárásával foglalkoztak. Június 10-én a Quart, az Origo zenei rovata is megszűnt létezni abban a formában, amelyben az elmúlt néhány évben megismerhették az olvasók. Inkei Bence és Rónai András a Facebookon írt posztjában jelentette be, hogy csatlakoznak a távozók sorához. A rovat, pontosabban a Quart.hu 2006 és 2008 között az Indexnél működött, onnan került át az Origóhoz és onnantól kezdve szerkesztette Inkei és Rónai. A szerkesztők saját bevallása szerint nem érezték úgy, hogy volna kedvük vagy erejük folytatni, ezért saját elhatározásból távoztak.

Rónai így írt erről a Tumblr blogján: „Mivel én nem jártam be a szerkesztőségbe, azért meg akartam bizonyosodni arról, hogy igaz. A szó egészen erős értelmében ez nem sikerült, ugyanakkor az van, hogy minden mellette szól, és semmi nem szól ellene, de még értelmezhető erőfeszítés sincs a látszat eloszlatására. „Ti vagyok a zene, az jó, annak nincs köze a politikához” – valami ilyesmit mondott az új főszerkesztő, amikor bementünk hozzá. Nem tartom kizártnak, hogy ezt taktikai okból mondta, mindenesetre el tudom képzelni, hogy vannak, akik így gondolják. Pedig mindennek van köze a politikához, úgy általában elvi szinten (ha a politika szót tágan értjük), a mai Magyarországon meg pláne, ma az Origóban pedig mindennél inkább. Nem úgy, hogy ha leírom, hogy William Basinski a legnagyobb, akkor onnantól William Basinski fideszes zeneszerző lesz vagy valami, hanem minden ilyen kijelentést körbe fog venni valami penetráns bűz. Akkor meg minek vesződni azzal, hogy az ember kijelentéseket tesz, az optimális jelzőket keresi, még egyszer átírja azt a mondatot, hogy szebb íve legyen, még kétszer meghallgatja a lemezt, hátha beugrik neki valami, amitől jobb lesz az a lemezkritika.”

A fotórovat nyár végén távozott az Origótól. A felmondásukat a többiekkel egy időben adták be, de a felmondási idő miatt maradtak tovább. Magócsi Márton rovatvezető a honlapján írta meg, hogy Sáling távozása miatt úgy érzik, eljött az idő, hogy ők is lelépjenek. Magócsin kívül még Szabó Zsolt, Pivarnyik Balázs, Nagy Attila, Hajdú D. András, Tuba Zoltán, Pályi Zsófia, Mudra László és Gilicze Bálint voltak a rovat tagjai, közülük csak Gilicze maradt a lapnál.

Magyarország legjelentősebb, jégkoronggal foglalkozó portálja, a Jégkorongblog még június 3-án arról tájékoztatta az Origót, hogy azonnal hatállyal felmondja a megállapodásukat. Ebben arra kérték a lapot, hogy a híreket a hírfolyamban a továbbiakban ne szerepeltessék és ezentúl a cikkeket csak részben vegyék át, a forrás feltüntetésével.

A vezetőség sem maradt ugyanakkor sokáig a posztján. Ősszel a Magyar Telekom bejelentette, hogy 2014. november 6-i hatállyal távozott Vaszily Miklós, az Origo Zrt. vezérigazgatója, Pataki Róbert, az MT üzletfejlesztési vezérigazgató-helyettese és Pukler Gábor, az MT innovációs és fejlesztési igazgatója. A menedzsment távozásának oka nem szerepelt a közleményben.

Gergő nélkül nincs Origo

Az Átlátszó által megkeresett egykori munkatársak közül hárman beszéltek arról, hogy mit éreztek ők a botrány kirobbanásakor. Az egyikük, aki névtelenséget kért, már éppen aludni készült, amikor éjfélkor a barátja kérdezte tőle, hogy ébren van-e. Ő visszakiabált, hogy igen, mire a barátja azt mondta: kirúgták a Sálingot. Az újságíró rögtön hívta a legközelebbi kollégáját, aki tőle tudta meg, mi történt. „Én akkor azt éreztem, hogy Gergő nélkül nincs Origo, és valahol már akkor tudtam, hogy ennek az egésznek vége. Azon az éjszakán nagyjából négy órát aludtam, reggel mentem be, mindenki teljesen kialvatlan volt, csak néztünk egymásra, mindenkinek az arcán azt láttam, hogy ezt nem hisszük el.”

Zöldi Blanka késő esti mozizásból ért haza, és elkezdett híreket olvasni. Az első, amit meglátott az interneten, Sáling Gergő fotója volt. „A következő jó sok órában felváltva voltam megdöbbent, szomorú és dühös. A másnap reggeli szerkesztőségi értekezlet első pár perce után döntöttem el, hogy biztosan felmondok.”

A hírrovat szintén névtelenséget kérő tagja hosszabban beszélt arról, hogy ő mit tapasztalt. Sáling távozásáról aznap este értesült a 444-ről, és nagyon meglepte a hír. „Az előző hónapokban hallottam, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb politikai nyomás van az Origón, de ez a munkánkat belülről egyáltalán nem befolyásolta, nem is volt beszédtéma.” Az első gondolata neki is az volt, hogy itt most valaminek vége van: „nem azzal foglalkoztam, hogy felmondok-e vagy sem, de nyilvánvaló volt, hogyha tényleg igaz, hogy kirúgták Gergőt, akkor itt nem foglalkozhatnak politikával azok, akik eddig ezt csinálták, mert megváltozik az alapállás”.

Ez az újságíró kitért a politikai vonatkozásokra is: „A Lázár-narratívát persze sem az Origo, sem a Telekom, sem Lázár nem ismerte el, de az előzményekből, a kontextusból és a reakciókból ítélve egyértelmű volt, hogy a Lázár utazásait érintő cikkeknek szerepe volt abban, hogy ez történt. Persze, akkor sem tudtuk és azóta sem tudjuk, hogy milyen mértékben volt ez tényező, de abban a pillanatban egyértelmű volt, hogy az Origó elvesztette a függetlenségét, a tulajdonosa rajta keresztül tett egy gesztust a kormány felé.” Az új főszerkesztő bemutatása előtt esély sem volt felmondani, de közben és utána nyilvánvalóvá vált számára, hogy ezt fogja tenni.

Ugyan a következő napon Pethő András még találkozott Vaszily Miklóssal, de az újságíró már nem számított arra, hogy olyasmi történne, ami változtatna a kialakult helyzeten. „A következő órákban egymástól függetlenül a Hírek rovat tagjai meghozták a döntésüket, ami másnap állt össze azzá, hogy akkor szinte mindenki elmegy a rovatból.”

Utóélet

Bár Bede Márton, a 444 újságírójának Tumblr-bejegyzésében jól látszik, hogy milyen sokan és milyen hirtelen távoztak a szerkesztőségből, elég gyorsan sikerült a helyükre új embereket találni. Az új főszerkesztő személyét már azon a szerkesztőségi ülésen bejelentették, amelyen Sáling távozása nyilvánosságra került. Pálmai L. Ákos 2010 óta dolgozik az Origo Zrt.-nél, főszerkesztővé való kinevezése előtt a Televíziós és Webvideó üzletág irányítójaként „stabilizálta, majd bővítette a médiavállalat kábeltelevíziós piaci részesedését, kreatív tartalmi és üzletfejlesztési modelljei hozzájárultak a vállalat eredményességéhez” – írta akkori közleményében az Origo.

Pálmai korábban az RTL Klub Fókusz című műsorában dolgozott, majd a TV2 munkatársaként, az Aktív és a Magellán felelős szerkesztőjeként, később főszerkesztőjeként. Nevéhez kötődik a Magyarország uniós csatlakozásának TV2-s kommunikációs kampánya, az Aktív Európa-projekt is.

„Az Origo 17 éve alapvető tájékozódási pont. Nem akarjuk megmondani az olvasóinknak, hogy mit gondoljanak a világról. Arra törekszünk, hogy az Origón minden szükséges, több forrásból beszerzett és több nézőpontból megvizsgált információ elérhető legyen ahhoz, hogy az olvasóink kialakíthassák a saját véleményüket.” – Pálmai L. Ákos a Charlie Hebdo-tragédiáról írt publicisztikájában.

Július 1-jén már az is kiderült, hogy a vezető szerkesztői posztra Szörényi Pétert választották, aki korábban szintén a TV2-nél dolgozott a reggeli műsor, a Mokka főszerkesztőjeként. Szörényit 2009-ben rúgták ki a csatornától, az indokokat nem közölték. Az egyik felelős szerkesztő Fazekas Pálma mellett Tevan Imre lett, aki korábban az Index főszerkesztő-helyettese volt, majd az Indóháznál és a Népszavánál dolgozott. Szintén Indexes múlttal rendelkezik Zsadon Béla, aki az Origo impresszuma szerint most vezető címlapszerkesztő. A fotórovat vezetését az egykori HVG-s, később szabadúszó Dudás Szabolcs vette át, valaha szintén HVG-s volt az új vezető képszerkesztő, Pataky Zsolt, Bielik István fotós pedig a Népszavától igazolt át.

Az Origótól távozott újságírók jelentős része (Tóth Sára, Albert Ákos, Prókai Eszter, Szurovecz Illés, Zöldi Blanka, Hajdú D. András és Magócsi Márton) egy újonnan megalakult oldalnál, a Richard Field nevével fémjelzett Abcúgnál folytatta a munkát, míg Dull Szabolcs és Fábián Tamás az Indexnél.

A húzónevek, vagyis Sáling Gergő, Pethő András és Vorák Anita Weyer Balázzsal, az Origo egykori főszerkesztőjével alapítottak új oknyomozó központot Direkt36 néven. Korábban az is felmerült, hogy a kirúgott újságírók az Átlátszónál kapnak publikálási felületet, maga az oldal el is készült, de végül önálló központ létrehozása mellett döntöttek.

D. Kovács Ildikó

A cikk elkészítésében nagy segítséget nyújtottak a 444, a hvg.hu, az Index és az Origo hivatkozott cikkei, továbbá az Origo egykori munkatársai. A riport elkészítését a Független Médiaközpont támogatta az „Oknyomozó történetek a média integritásáért” című projekt keretében, amelyhez az Open Society Foundations Program on Independent Journalism nyújt támogatást. A riport tartalma a szerző(k) kizárólagos felelőssége, az nem feltétlenül tükrözi a támogatók nézeteit.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.