Cenzúraregiszter: A Klubrádió hónapja

A Cenzúraregiszter ezentúl minden hónap végén összefoglalja a szólásszabadsággal kapcsolatos magyarországi fejleményeket. 2012 januárja az intenzív nemzetközi kritikák, a még intenzívebb belföldi tüntetések és a Klubrádió frekvenciája körüli nyilatkozatháború hónapja volt.

„…a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani” – ezt is kimondja az új családvédelmi törvény, amely az év és a hónap első napján lépett hatályba. Az ellentmondásos – mert objektív tartalom nélküli, túl rugalmasan értelmezhető – paragrafus még a kormánykritikus újságírókból és szólásszabadság-aktivistákból sem váltott ki különösebb reakciókat. Talán azért, mert figyelmüket azok a tüntetések kötötték le, amelyeket még december 31-én, illetve január 2-án rendeztek a fővárosban, protestálva a harmadik köztársaság és a szólásszabadság elvesztése ellen. A kormányzati média ugyanakkor nem tulajdonított nagy jelentőséget ezeknek a demonstrációknak: a közszolgálati televízió Híradója a december végi megmozdulásról egyáltalán nem számolt be, a január elejiről pedig úgy, hogy a kamera a tudósító háta mögött az Andrássy út egy lezárt és üres szakaszát mutatta.

A nyugati sajtó viszont kimerítően foglalkozott a magyarországi eseményekkel. Cikket közölt hazánkról a The Guardian, a The New York Times és a Le Monde, szóvá téve a Klubrádió frekvenciafosztását és a Magyar Televízió (MTV) székháza előtt december végéig tüntető éhségsztrájkolók ügyét. Az Európai Unió is napirendre tűzte Magyarország kérdését. Guy Verhosaft, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője azt követelte: az Unió fontolja meg Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, mert kormánya aláássa a szabadságjogokat, köztük a szabad szólás jogát.

Itthon hosszú idő után megszólalt az egykori demokratikus ellenzék néhány prominens tagja. Újévi üzenetükben egyebek mellett a kormánytöbbség médiapolitikáját – a közmédia kormányzati ellenőrzés alá vonását, a hírszolgáltatás központosítását, az egypárti Médiatanácsot – bírálták.

A sok kritikát látva a magyar médiahatóság ellentámadásba ment át. A Médiatanács ismeretlen nevű bloggere Detlef Kleinertnek a Die Presseben megjelent cikkét ismertette, kiemelve annak írásából, hogy: „Tény az, hogy a Freedom House Magyarországot a sajtószabadság minősítése tekintetében a ‛szabad’ kategóriába sorolta.” Azt azonban a hatósági blogger nem említette, hogy ugyanez a Freedom House a 2009-es évre még 23 pontot, 2010-re azonban már 30 pontot adott Magyarországnak. A 30 pont kétségtelenül a ‛szabad sajtó’ kategóriájába tartozik, ám 31 pontnál már a ‛részben szabad’ kategória kezdődik. A blogger arról sem emlékezett meg, hogy a Freedom House már 2010. december 13-án sajtóközleményt adott ki, amelyben az állt, hogy az új „törvény a média elleni egyéb, zavarba ejtő lépésekkel egyetemben visszalépést fog jelenteni a magyarországi sajtószabadság terén”. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap levélben követelte az MTV-Híradó kormányzati propagandáját parodizáló mtvhirado.com eltávolítását. Az inkriminált videót egyébként Kovács Gergő, a Kétfarkú Kutya Párt alapítója készítette. A Médiatanács az Indexhez is levelet juttatott el, amelyben a hírportál korábbi állításaira reagálva azt közölte: a Klubrádió pályázatának elutasítása során a törvényi előírásoknak megfelelően, transzparens módon járt el. A testület válaszában nem tett említést arról, hogy a pályázati kiírást ugyanő fogalmazta meg. Arról sem szólt, hogy a Klubrádió frekvenciavesztésével mintegy 400 000 hallgató veszti el leggyakrabban hallgatott rádióállomását. És azt sem említette, hogy a Klubrádió egyszer már elnyert egy budapesti frekvenciát a néhai Országos Rádió és Televízió Testülettől, ám a jogutód Médiatanács nem írta alá az állomás műsorszolgáltatási szerződését.

A Közép-európai Egyetemen (CEU) működő Center for Media & Communication Studies angol nyelven tette közzé terjedelmes tanulmányát, amely azt vizsgálja, harmonizál-e a magyar médiaszabályozás az uniós országokéval. Az Amy Brouillette által szerkesztett kutatási jelentés összefoglalója szerint „a szakértői vélemények azt jelzik, hogy a magyar médiaszabályozás az esetek többségében nem áll összhangban a hivatkozott európai jogszabályokkal és azok alkalmazásával”. A Médiatanács válaszként közölt blogbejegyzése viszont azt mondja: a CEU írásában tárgyi tévedések vannak, az abban alkalmazott megközelítés pedig „teljességgel tudománytalan”. A CEU tanulmányát az adott nyugat-európai országokban élő vagy onnan származó médiaszakemberek írták. A Cenzúraregiszter szerzője beszélt egyikükkel, egy oxfordi kutatóval, aki kérdésére válaszolva megerősítette: a jelentés valamennyi országban a bevett szakmai sztenderdek szerint, azonos módszertannal, jogszabályi hivatkozásokkal és esettanulmányokkal illusztrálva, vagyis alaposan dokumentálva és replikálható módon készült. A médiahatóság korábbi, hasonló tárgyú elemzésében nem jelöl meg forrásokat.

A Klubrádió és a Világgazdaság újságíróját nem engedték be Orbán Viktor január 6-ai sajtótájékoztatójára. Ugyanazon a napon a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet sajtónyilatkozatot adott ki, amely szerint „a magyar kormány a bírói függetlenségbe és a médiaszabadságba való beavatkozásával megszegi az ország nemzetközi kötelezettségeit, és veszélybe sodorja az emberi jogokat. … A médiaszabadsággal kapcsolatban aggodalomra ad okot annak a Médiatanácsnak az összetétele és jogosítványa, amelynek elnökét kilenc évre nevezték ki, mégpedig úgy, hogy csupán az országgyűlés minősített többsége mozdíthatja el hivatalából.” Az olasz újságírók szervezete a Klubrádió melletti szolidaritási akciót: ülősztrájkot hirdetett a római magyar nagykövetség elé. Michael Konken, a Német Újságíró Szövetség elnöke arra szólította fel az Európai Bizottságot és a Nemzetközi Valutaalapot, hogy csak akkor bocsássák Magyarország rendelkezésére az államcsőd elkerüléséhez szükséges pénzügyi eszközöket, ha a kormány helyreállítja a sajtó szabadságát. A South East European Network for Professionalization of Media, az Access Info és a Network for Reporting on Eastern Europe közös állásfoglalást tett közzé. A három szervezet felhívja Pintér Sándor belügyminisztert: vessen véget annak a büntetőeljárásnak, amelyet Mong Attila újságíró ellen indított, miután az nyilvánosságra hozta José Manuel Barroso Orbán Viktornak írt levelét. Az állásfoglalás szerint az Európai Bizottság elnöke által a magyar miniszterelnöknek küldött levél közérdekű információkat tartalmaz, ezért közlése nem minősülhet a levéltitok megsértésének.

Közben a nyugati sajtó továbbra is kitartóan érdeklődött a magyarországi helyzet iránt. A The Independent vezércikke szerint „Magyarország visszalép a demokráciából”, aminek egyik jele a médiaszabadság megnyirbálása. A The Economist írása szerint a Fidesz „saját szövetségeseit nevezte ki szinte valamennyi független intézménybe, köztük a köztársasági elnöki és a legfőbb ügyészi posztra, valamint a pénzügyi számvevőszék és a médiahatóság élére”. A magyar miniszterelnök ezt a kérdést nem így látta. A Magyar Távirati Irodának (MTI) azt nyilatkozta: a sajtószabadságért aggódó vélemények teljes mértékben megdőltek, „hiszen az EU-n belül az egyik legélénkebb, ellenzéki szemléletű és kritikus beállítottságú sajtó Magyarországon működik”. A hírügynükség munkatársa nem kérdezett vissza: Miniszterelnök Úr, akkor is így vélekedne, ha a Lánchíd Rádió veszítené el a frekvenciáját?

A Klubrádió frekvenciájának kérdése egyébként a hónap során végig a nemzetközi sajtó és média kedvelt témája maradt. A The Washington Post „Magyarország az autokrácia felé rohan” című vezércikkében az állt, hogy „az Orbán híveiből álló új médiatestület megtagadta egy vezető ellenzéki rádióállomás engedélyét”, a BBC pedig nyolc és fél perces riportban elemezte általában a magyarországi helyzetet és különösen a Klubrádió ügyét. A hazai sajtó egy része ezt a kérdést másként látta. A Magyar Hírlap január végi írása szerint „a Klubrádió – továbbá a baloldali médiamogulok – hosszú távú tervei közt nem is annyira a frekvencia kellett, csak a balhé. A médiahecc. Magyarország lejáratása, minden módon, mindenütt, ahol csak lehet. És lehet, hiszen az senkit sem zavar, ha bármelyik európai újság vagy rádió a szabad információáramlás ürügyén Magyarországról szólva sima, mezei hazugsággal tömi olvasóinak és hallgatóinak agyát.”

A Klubrádió szövevényes ügye a Cenzúraregiszter szerint legalább öt általános tanulságot kínál: 1. A műsorterv nem lehet az elbírálás alapja, mert Magyarországon az értékelés szakmai szempontjai nem válnak el a politikai szempontoktól. 2. A koncesszióért ajánlott összeg nem lehet az elbírálás alapja, mert nincs összefüggés egy rádió műsorkínálatának minősége és a rádió bevétele között. (Hacsak fordított összefüggés nincs: minél több pénzt kell befizetni az államkasszába, annál kevesebbet lehet visszaforgatni a műsorgyártásba.) 3. Az egyetlen ésszerű megoldás a sorsolás: be kell dobni az összes pályázó nevét egy kalapba, és találomra ki kell húzni egyet. 4. Az államnak mindent meg kell tennie azért, hogy felgyorsítsa a digitális rádiózásra való átállást, mert ma ez az egyetlen módja annak, hogy (szinte) valamennyi pályázó műsorsugárzási lehetőséghez jusson. 5. A frekvenciahasználati díjat nem a rádiók üzleti terve alapján előre, hanem tényleges nettó árbevételük alapján, visszamenőleg kell megállapítani. A sorsolásos frekvenciaosztás előnye, hogy kizárja az átpolitizált döntést, egyenlő esélyt biztosít valamennyi pályázónak, elejét veszi annak, hogy a gazdagabb pályázók „felvásárolják” a frekvenciákat, és az aránytalanul magas koncessziós díj sem fenyegeti a rádiók stabil működését. Hátránya ugyanakkor, hogy kevesebb pénz folyik be az államkasszába.

A fideszes vezetésű Debrecen január 14-én rendezett báljára nem engedték be a városvezetést rendszeresen bíráló vagy.hu portál munkatársát, arra hivatkozva, hogy az – dacolva a médiatörvénnyel – nem regisztráltatta magát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. Nem engedték be az RTL Klub és a TV2 kameráit sem, mondván, ha szükségük van felvételekre, vásárolják meg azokat a Debrecen Televíziótól.

A Nem tetszik a rendszer?!-mozgalom egyik blogbejegyzése arról számolt be, hogy a rendőrség nem vette tudomásul a március 15-ére bejelentett tüntetését, mert a Fővárosi Önkormányzat egész napra lefoglalta az Erzsébet-hidat. Tavaly, 2011. március 15-én, a sajtószabadság napján a fővárosi Szabad sajtó útján rendezte az Egymillióan a sajtószabadságért!-csoport az első nagyobb tiltakozó megmozdulást az év elején hatályba lépett médiatörvény ellen. A főváros és a kormány Budapest szinte egész belvárosát lefoglalta az idei ünnepre. A Művelt Olvasót nem kell emlékeztetni arra, hogy a gyülekezési jog és a szabad vélemény-nyilvánítás joga: közeli rokonok. A legfrissebb hírek azonban már arról szólnak: mégis lesz demonstráció március 15-én.

A tiltakozások különböző formái a hónap során tovább folytatódtak, bel- és külföldön egyaránt. Parti Nagy Lajos és Závada Pál megtiltotta műveinek a Magyar Rádióban való közlését. Parti úgy fogalmazott: a hatalom által „einstandolt”, szócsövesített médiában nem hajlandó szerepelni. A Nyilvánosság Klub hírműsor-elemzése arról tudósított, hogy a közmédiumok – MTI által gyártott – hírműsorai egyetlen alkalommal sem fogalmaztak meg kritikát Orbánnal szemben. Neelie Kroes, az Európai Bizottság médiaügyi alelnöke a szabad magyar sajtóért aggódó levelet küldött Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek. Az Európai Bizottság munkacsoportja a médiatörvény megváltoztatását javasolta Magyarországnak, arra hivatkozva, hogy „túl sok hatalmat kapott egyetlen, a kormányzat által kinevezett médiahatóság, amely egyszerre jelöli a közszolgálati médiumok vezetőit, értelmezi az új jogszabályokat, és ró ki olyan bírságokat, amelyek akár tönkre is tehetik a médiumokat”.

Január végén „Vissza az Indexet a Parlamentbe!” címmel Facebook-csoport alakult, azt követelve, hogy Kövér László engedje be az ország házába a hírportál munkatársait. A házelnök arra hivatkozva tiltotta ki őket még decemberben, hogy tiszteletlen tudósításaikkal megsértették az országgyűlés méltóságát. A Cenzúraregiszter kíváncsian várja a fejleményeket. Egyelőre nem talált tudósítást arról, hogy a magyar újságíró-társadalom egy emberként készülne bojkottálni a Fideszt, egészen addig, amíg a házelnök nem korrigálja korábbi döntését, helyrehozva a kollégáikat és a magyar nyilvánosságot ért sérelmet…

Bajomi-Lázár Péter

(A részletekért lásd a Cenzúraregisztert. Illusztráció: innen.)