EU-támogatások doktorjelölteknek: Jedlik és Wekerle forognak a sírjukban

Fiatal tudósoknak szánt rendkívül bőkezű – az Európai Unió által támogatott – ösztöndíjat hirdetett meg nemrégiben a Wekerle Sándorról elnevezett, azóta Közigazgatási és Igazságügyi Hivatallá átkeresztelt kormányzati alapkezelő: a Jedlik Ányos doktorjelölti ösztöndíjat. A pályázatokat több hónapos csúszással bírálták el, a nyertes pályázók listáját csak egy közérdekű adatigénylés nyomán tették közzé, az értékelések semmitmondóak voltak, és a támogatott társadalomtudósok aránya messze alatta maradt a kiírás által ígértnek.

2012 májusában a kormány felügyelete alatt működő Wekerle Sándor Alapkezelő pályázati felhívást tett közzé. A Jedlik Ányosról elnevezett doktorjelölti ösztöndíj tudományos közegben szokatlanul magas, egy éven keresztül folyósított havi nettó 200 ezer forintos támogatást ígért a nyertes kandidátusoknak. Az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló projekt keretében 34 pályázatot kívántak díjazni, összesen 84 millió forintos értékben. Ekkora összegnél teljesen érthető, hogy nagyon alapos pályázati dokumentációt vártak el: a sikeres pályázathoz legalább 11 dokumentumot kellett feltölteni a pályázat informatikai rendszerébe, a pályázati útmutató 16 oldalas volt. (Azóta Közigazgatási és Igazságügyi Hivatallá nevezték át a Wekerle Alapkezelőt, az EMMI Emberi Erőforrás Támogatáskezelője pedig a Nemzeti Közigazgatási Intézet utódszervezete, Balog Zoltán miniszter ezen keresztül felügyeli a Hivatal működését.)

Ebben az Alapkezelő a következőket ígérte:

1. „A kuratórium döntése alapján az Alapkezelő összeállítja a támogatottak listáját, és azt a honlapján nyilvánosságra hozza.”
2. „A pályázók támogatásáról a kuratórium dönt, várhatóan 2012 augusztusában.”
3. „A pályázat értékelésével kapcsolatos dokumentumokat a pályázó az informatikai rendszeren keresztül megtekintheti, az értékelők és döntéshozók személyiségi jogait figyelembe véve.”
4. Noha „az elbírálásnál előnyben részesülnek a műszaki és a természettudományok, a matematika és az élettudományok területéről érkező pályázatok”, a „kiemelt tudományterületek támogatási aránya a többihez képest: 60-40%”.  Tehát garantálták, hogy a díjazottak 40%-a társadalomtudományi, humántudományi terület kutatója lesz.

Nos, az eredményeket figyelembe véve négyből egy ígéret teljesült, de az is csak jókora késéssel és a mi ráhatásunkkal. Eredetileg a pályázati döntés (december 7) után nem közölték a támogatottak listáját, email-ben való kifejezett érdeklődésünk ellenére sem. Majd január harmadikán közérdekű adatigényléssel éltünk ez ügyben, amire viszont az igénylést követő második munkanapon közzétették a nyertesek listáját: a honlapon látható, hogy január 7-én töltötték fel a listát, a decemberi döntés után egy hónappal.

Ez tehát az egyetlen – legalább utólag, jogi kényszer hatására – betartott ígéret. Azonban az a tény, hogy az augusztusra ígért döntést december 7-én hozták meg (akkor értesítették a pályázókat, így e sorok íróit is) a második ígéret kudarcát mutatja. A 3 hónapos elbírálási időszakból így 7 hónap lett. A csúszás már önmagában komolytalanná tette a pályázatot, hisz az értékelésben hangsúlyos szerepet kapó vállalásokat a 2012 augusztus-2013 augusztusi időszakra kellett a pályázónak megtennie. A kései döntés miatt csak 2013 januárjától indulhatott volna a folyósítási időszak, ezért a 2014 januárjáig tartó ösztöndíjas 12 hónapból 5 eleve ismeretlen lehetett a döntéshozók számára, hisz a pályázók csak 2013 augusztusáig készítettek kutatási tervet. Ráadásul a terv első négy hónapja (2012 08-12.) pusztán a halasztás miatt aktualitását vesztette.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a döntés időpontjáról érdeklődve mindig csak 1 havi csúszásról beszéltek a pályázat programirodájában, a magukban bízó pályázókat folyamatosan abban a hitben tartva, hogy heteken belül a nyakukba szakadhat havi nettó 200ezer forint. Ilyen mértékű határidő-túllépés tudomásunk szerint magyar és nemzetközi gyakorlatban is példátlan.

Harmadszor, a döntésről való tájékoztatás, a döntés indoklása, a pályázatok értékelésének módja egyenesen felháborító. A következő egyen-értékelést adták a vesztes pályázóknak:

„Pályázata az alábbi indokkal került elutasításra: A Magyary Zoltán Kuratórium a szakértői vélemények figyelembe vételével a beadott pályázatokat rangsorolta, s a rangsor alapján az Ön pályázatát nem támogatta.”

E sorok írói is a vesztes pályázók közé tartoznak, ezért egyikük részletes értékelést kérő megkereséssel élt a kapcsolattartók felé. A következő választ kapta részletesebb indoklásul:

„Tisztelt Pályázó! Kérésére, tájékoztatásul közöljük pályázatának szakértői értékelését: „A pályázó jó kutató és tudós, oktatási és kutatási tevékenysége egyaránt színvonalas, ám erre a pályázatra nem készített kidolgozott kutatási tervet. Nem eléggé világos a téma összehasonlító elemzésének lehetséges felépítése. Nem várható olyan önálló kutatási eredmény, mely ennek a támogatásnak köszönhetné megvalósulását.„ Üdvözlettel, Projektiroda”

Az értékelésből az sem derül ki, hogy milyen tudományterületre vonatkozik az adott pályázat, ahhoz képest meg egészen semmitmondó és tartalmatlan (érdemes összevetni a bullshit-generátorral), hogy a pályázati útmutatóból 2 oldal csak a pályázat pontrendszerével foglalkozik, egy nagyon részletes pontszámítást közöltek, több tucat részpontszámmal, a kiírásban még értékelő dokumentumokról és 2 szakértő által adott pontszámokról beszéltek.

Tehát nem önmagában az értékelés hiánya az, amit felháborítónak tartunk, hanem az óriási ellentmondást a között, amit az Alapkezelő elvárt a pályázóktól a pályázati útmutatóban és aközött, amit nyújtott az „értékelésben”. Még egészen komoly külföldi ösztöndíjaknál is előfordul, hogy a pályáztató bizottság idő- és erőforráshiánya miatt (és hogy elejét vegyék a reklamálásoknak) nem adnak részletes értékelést. Akkor viszont már szerencsésebb lett volna legalább őszintén megmondani az elején, hogy nem tudnak bővebb értékelést adni, és utólag nem nevezni a fenti 4 sort „értékelés”-nek.

Végül, a negyedik ígéretet sem tartották be: a nyertesek listáját böngészve látható, hogy a 35 győztes pályázatból 30 a természet- és műszaki tudományokhoz tartozik, jóindulattal is csak 5 sorolható humántudományi, társadalomtudományi területre, pedig a 40%-os vállalás szerint 14-nek kellett volna annak lennie.

„A pénzek elosztása igényesebb, törvényesebb, átláthatóbb… teljes mértékben korrupciómentes módon kell, hogy történjen, mi nem a Nokiás-dobozos rendszer mellett tettük le a voksot… Az Alapítvány 30-70 milliárd felett diszponál.” – mondta Dr Hidas János, az Alapkezelő, majd a KIH elnöke. Nagyon reméljük, hogy a többi az EU által finanszírozott támogatást nem így osztja szét a kormány. Mindenesetre megnyugtató, hogy az Elnök Úr szorosan rajta tartja kezét az intézményen, azt például minden dolgozójáról tudja, hogy igényelt-e Alaptörvényt.

Róna Dániel – Oross Dániel 

(Mindkét szerző politológus, doktorjelölt. Címlapkép: innen.)