Háború Ukrajnában – ez történt júliusban

A nyilvánosságban a politikusok egyre többet beszélnek béketárgyalásokról, azonban nincs látható jele annak, hogy közel lenne a háború vége. Az orosz és ukrán célkitűzések nem kerültek közelebb egymáshoz, a tárgyalások emlegetése inkább a közelgő amerikai választásokhoz kötődhet, céljuk, hogy a következő amerikai kormány külpolitikáját befolyásolják.

Júliusban nagy nyilvánosságot kaptak olyan nyilatkozatok mind az ukrán, mind az orosz politikai vezetés részéről, amelyek látszólag arra utalnak, hogy a felek nyitottak a béketárgyalások megindítására. Ezeket a nyilatkozatokat azonban érdemes óvatosan kezelni, mivel a harcmező eseményei, a hátországban folyó mozgósítás és az újabb diplomáciai események nem arra utalnak, hogy közel lehet a fegyvernyugvás.

A hónap legfontosabb fejleménye: béketárgyalások ígérete

A mostani, béketárgyalásokkal kapcsolatos diskurzus közvetlen előzménye a júniusban, Svájcban tartott, ukrán kezdeményezésre összehívott békekonferencia.

A konferencia során olyan közös nyilatkozatot fogadtak el, amely szerint bármely béke alapja Ukrajna területi épségének megőrzése kell hogy legyen, azaz a nyilatkozat kizárta területek átadását Oroszországnak.

Július 20-án a nemzetközi sajtóban körbefutott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentése, amely szerint a háború „forró szakasza” akár már az év elején lezárulhat.

„Ez azt jelenti, hogy nem erővel vennénk vissza minden területet. Úgy gondolom, hogy a diplomácia ereje is segíthet.”

A BBC ukrán weboldalán megjelent interjúban Zelenszkij a korábbi, a júniusi konferencián is szereplő ukrán békeformuláról beszélt, amely valójában Oroszország kivonulását foglalná magában a megszállt ukrán területekről, beleértve a 2014-ben megszállt régiókat is.

Nem változtak az álláspontok

A háború forró szakaszának véget vető tárgyalás tehát Zelenszkij szerint a svájci békecsúcs folytatása lenne. Egy későbbi interjúban az ukrán elnök el is mondta, hogy a következő békecsúcson Oroszországnak is jelen kell lennie (tudniillik a svájci csúcson nem vettek részt).

Az ukrán nyilatkozatok az elmúlt hetekben különösen Kína szerepét hangsúlyozták: Kína nem vett részt a svájci békecsúcson, annak ellenére, hogy Ukrajna számított a részvételére. A következő hetekben az ukrán diplomácia több gesztust tett affelé, hogy Kínát bevonják a békefolyamatba s rávegyék, hogy gyakoroljon nyomást Oroszországra háború befejezése érdekében. Július 24-én Dmitrij Kuleba külügyminiszter Pekingben tárgyalt, ahol egy másik kényes ügy, Tajvan kapcsán Kína oldalán foglalt állást. Később Zelenszkij kijelentette, hogy bár Kína nyilvánvalóvá tette, hogy nem szállít fegyvereket Oroszországnak, ez a valóság megszépítése, hiszen alaposan dokumentált, hogy Kína úgynevezett kettős felhasználású termékekkel és a hadiiparban használható eszközök eladásával segíti az orosz hadigépezetet.

Vlagyimir Putyin orosz elnök az Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztatót használta ki arra, hogy elutasítsa a tűzszünetet.

Mint mondta, egy fegyverszünetnek nincs értelme, mert azt „Kijev csak arra használna, hogy újra összeszedje az erejét”, ezért bármilyen tárgyalás alapja az kéne hogy legyen, hogy az ukránok kivonják a csapataikat azokból a megyékből, amelyeket Oroszország magának követel – ez olyan követelés, amit Ukrajna nyilvánvalóan nem fog végrehajtani, különösen, mert az orosz elképzelés szerint ezt még további követelések követnék.

Orosz diplomaták július 11-én azt is közölték, hogy Oroszország nem fog részt venni a svájci békecsúcs folytatásán. A nyilatkozatok alapján mindkét fél továbbra is saját háborús céljai elérését reméli az esetleges béktárgyalásoktól, ami nem jelent komoly változást 2022-höz képest.

Mi köze ehhez Trumpnak?

Anders Puck Nielsen dán katonai elemző szerint orosz és ukrán vezetők elsősorban a közelgő amerikai választások miatt beszélnek épp most béketárgyalásokról. Reális az esélye, hogy novemberben Donald Trump nyeri az elnökválasztást. Trump, akivel Zelenszkij július 19-én tárgyalt, egyik fő választási ígérete, hogy „24 óra alatt véget vet” az orosz-ukrán háborúnak. Hogy ez hogyan lenne lehetséges, az nem világos, és Nielsen szerint Oroszország és Ukrajna is azzal számol, hogy Trump béketerve kudarcot vallana. „Trumpnak valakire át kellene hárítani a felelősséget, és azt akarják, hogy a másik oldalé legyen a felelősség” – mondta.

Emiatt tehát mindkét félnek érdekében áll „úgy tenni”, mint ha ők nyitottak lennének a fegyverszünetre, remélve, hogy Trump majd a másik felet fogja büntetni (az Ukrajnának történő fegyverszállítások leállításával vagy növelésével), amiért a szabotálták a „zseniális béketervét.”

Azt, hogy mennyire ellentmondásosak Trump céljai a háború kapcsán, jól mutatja az a két terv, ami a volt elnök környezetéből került a nyilvánosságra. Az egyik terv, amit Keith Kellogg és Fred Fleitz, Trump korábbi nemzetbiztonsági kabinetvezetői jegyeztek, az aktuális frontvonalak mentén fagyasztaná be a konfliktust, bizonytalan időre felfüggesztené a tárgyalásokat Ukrajna NATO-csatlakozásáról, és részben feloldaná az Oroszország elleni szankciókat.

Ennek ellentmond egy másik terv, amelyet Trump volt külügyminisztere, Mike Pompeo és kampánytanácsadója, David J. Urban írt. A Wall Street Journalban megjelent írás emlékeztet arra, hogy elnökként Trump oldotta fel az Obama-kormányzat fegyverembargóját Ukrajnával szemben, ekkor kapott Ukrajna először Javelin páncéltörő rakétákat, 2024-ben pedig az ő hozzájárulásával fogadta el a Képviselőház republikánus többsége a fegyverszállítások újraindítását.

Pompeo és Urban szerint Trump megválasztása esetén fokozná a szankciókat Oroszországgal szemben, és felgyorsítaná Ukrajna NATO-csatlatkozását. Az Ukrajnának történő fegyverszállításokat nem állítaná le, hanem egy kölcsönbérleti szerződés keretében, hitelként folytatná. A legfontosabb kérdést, a meghúzandó határokat azonban nem részletezi a cikk, csak annyit ír, nem ismernék el a megszállt területek Oroszországhoz csatolását, ahogy a balti országok szovjet megszállását sem ismerték el.

Mi történt a frontokon?

• Avgyijivkától nyugatra több falut elfoglaltak az oroszok.
• Harkiv megyében befagytak a frontok.
• Nehezen tudja pótolni az orosz hadiipar a modern tankokat, egyre több a felújított, múzeumba való modell a fronton.

Júniusban Oroszország új frontot nyitott Harkiv megyében, de néhány határmenti, szürke zónás falu elfoglalásán túl nem ért el áttörést, nem került közelebb Ukrajna egyik legnagyobb városa, Harkiv elfoglalása.

Júliusban a harkivi fronton nem volt jelentős változás, a front stabilizálódott, és továbbra is a határvárosban, Vovcsanszkban húzódik.

A legaktívabb frontot továbbra is Donyeck megye jelenti, ahol folytatódott az orosz erők lassú előrenyomulása, műveleti vagy stratégiai áttörés nélkül. A legjelentősebb sikereket az Avgyijivkától nyugatra fekvő szektorban érik el az oroszok, itt júliusban több kisebb faluból is kiszorították a védőket. Kevésbé sikeres a Bahmuttól nyugatra fekvő Csasziv Jar ostroma: az elmúlt hónapban az oroszok elérték a város külső, a Donyec-csatornától nyugatra fekvő kerületét. A frontvonal most a csatornánál húzódik, ami erős, nehezen áttörhető védvonalat biztosít.

A harcok dinamikája júliusban nem változott, továbbra is felőrlő háború folyik, ahol Oroszország fölénye érvényesül élőerőben és tűzerőben. Igaz, a nyugati hadianyag beérkezése óta a területi nyereséget Oroszország nagyobb veszteségek árán tudja elérni, mint például az év elején, Avgyijivka elfoglalásakor.

Oroszország számára nagyobb gondot okoz a nehézfegyverek pótlása. Ezt jól mutatják a fronton látott tankok: júliusban nagyobb számban érkeztek a frontra a szovjet raktárakból előhozott T-54 harckocsik. Bár a médiában sokszor esett szó arról, hogy az orosz hadiipar tömegével tud új tankokat küldeni a frontra, valójában ez főként az öreg szovjet járművek felújítását jelenti. A modernebb T-90 és T-80 tankok szűkössége miatt Ororszország egyre inkább támaszkodik a kevésbé korszerű, de még nagy számban rendelkezésre álló hidegháborús eszközökre.

Mi történt a hátországokban?

• Orosz rakétatámadás érte Kijev legnagyobb gyermekkórházát.
  
• Rendszeres áramkimaradások után kissé javult az energiahelyzet Ukrajnában, de kemény télre készülnek.
• Lejárt a hadköteleseknek adott határidő Ukrajnában, Oroszországban rekordmagas fizetésekkel próbálnak új katonákat toborozni.

Július 8-án a kijevi Okhmatdyt gyermekkórházat, Ukrajna legnagyobb gyermekklinikáját orosz rakétatámadás érte. A csapás legalább két ember halálát okozta és többeket megsebesített, köztük több gyermeket. A támadás napközben történt, amikor a kórházban a legnagyobb volt a forgalom. A rakéta a kórház toxikológiai osztályába csapódott, aminek a teteje teljesen beomlott, és a repeszek a főépületet, benn az intenzív osztályt, a műtőket és az onkológiai részleget is megrongálták.

A bombázást széles körben háborús bűncselekményként ítélték el, Tirana Hassan, a Human Rights Watch ügyvezető igazgatója kijelentette, hogy „az egészségügyi létesítmények ellen irányuló támadások a nemzetközi humanitárius jog értelmében háborús bűncselekmények, és az Okhmatdyt gyermekkórházat ért csapást potenciális háborús bűncselekményként kell kivizsgálni.”

Az Orosz Védelmi Minisztérium természetesen tagadta a támadást, azt állította, ukrán légvédelmi rakéta okozta a robbanást. Ugyanezt az állítást a magyar kormánypárti média tényként közölte, ez hangzott el az M1 híradójában is. A Magyar Nemzet cikke egy Jackson Hinkle nevű, magát marxista-leninistának valló amerikai aktivistára hivatkozott, aki egy kijevi civil videófelvétele alapján állította, hogy a videón azonosítható az amerikai Patriot légvédelmi rakéta, amint a kórházba csapódik. Ez ugyanaz a videó, amelyet a Bellingcat elemzett, megállapítva, hogy egy orosz cirkálórakéta, a Kh-101 látható rajta. A videón kivehető a Kh-101 hátsó hajtóműve és szárnya, amelyek a Patriot rakétákról hiányoznak.

Az alerts.in.ua statisztikája szerint júliusban fokozódott az orosz légicsapások intenzitása, bár a most jelentett 396 becsapódás kevesebb, mint a háború korábbi szakaszaiban. A bombázások különösen az elektromos infrastruktúrában okoznak károkat, emiatt Ukrajna-szerte rendszeresek voltak a több mint 10 órás áramkimaradások. Kárpátalján is előfordult július elején, hogy akár a nap 13 órájában sem volt áram. Az Ukrenergo áramszolgáltató korábban figyelmeztetett, hogy július lesz a legrosszabb hónap az áramellátás szempontjából. A hónap végére valóban stabilizálódott némileg a helyzet, többek között Kárpátalján is megszűntek a tervezett áramszünetek.

Olekszandr Harcsenko, az Energiakutatási Központ igazgatója szerint „a következő néhány hónap jó esetben meglehetősen kényelmes lehet az ukrán energiarendszer számára”, azonban az energiarendszer pusztítása miatt az idei tél a 2022-es évhez hasonlóan kemény lehet. „A kérdés az, hogy még ha mindent megteszünk is, amit meg lehet tenni, és minden sikerül is, a károk mértéke még mindig nem teszi lehetővé, hogy azt mondhassuk, hogy korlátozások nélkül éljük át a telet. Lesznek korlátozások” – mondta.

Júliusban mindkét oldalon fokozódott a mozgósítás: Ukrajnában július 16-án ért véget a türelmi időszak, a hadköteles férfiaknak eddig a napig kellett megújítaniuk adataikat a toborzóirodákban. Új szabály, hogy a behívót már ajánlott levélben is ki lehet küldeni, azaz nemcsak személyesen lehet kézbesíteni – ez is a sorozás elkerülését nehezíti.

Az ukrán parlament idén szigorította a mozgósítási törvényt, ami a civil lakosság körében rendkívül népszerűtlen, a már fronton lévő katonák azonban üdvözölték, mivel az új mozgósítás lehetőséget ad a rotációra. Ukrán kormányzati források szerint idén mintegy 200 ezer ember kiképzését kezdik meg, és várhatóan októberben indulhat az aktív szolgálatot teljesítő katonák leszerelése. A mostani mozgósítás célja, hogy még mintegy 500 ezer fővel bővítsék az ukrán haderőt.

Általános mozgósítást Oroszországban nem rendeltek el, az orosz hadsereg elsősorban szerződéses katonákra támaszkodik. Utoljára 2022 őszén volt arra példa, hogy részleges mozgósítás keretében behívták az orosz tartalékosok egy részét. Az akció eredménye felemás volt, bár a megszálló alakulatokat fel tudták tölteni, a lépés rég nem látott menekülthullámot és instabilitást váltott ki Oroszországban. Putyin azóta nem kísérletezett ilyesmivel, ehelyett főleg magas fizetésekkel és más incentívákkal toboroz szerződéses katonákat. A gyakorlatban főleg Oroszország legszegényebb régióinak kormányzói, valamint különböző „katonai magánvállalkozások” (a jól ismert Wagner-csoport mellett ilyen például a Gazprom magánhadserege, a Potok) foglalkoznak a toborzással.

Kérdéses, hogy mennyi ideig tölthetők még fel az orosz csapatok önkéntesekkel: júliusban több régióban is jelentősen emelték azt az egyszeri juttatást, amit a bevonulásért lehet kapni. Az uráli Cseljabinszk régióban például csak júliusban duplájára emelték ezt az összeget, amely mostanra a régiós havi átlagfizetés mintegy ötszöröse.

Zubor Zalán

Címlapkép: Átlátszó montázs