Ukrajna után Kína és Németország is béketervekkel álltak elő a háború kitörésének egyéves évfordulójára

Ukrajna után Németország és Kína is béketervet mutatott be a háború lezárására. A német tervet, amely az orosz csapatok kivonására szólít fel, csaknem minden ENSZ-tagállam támogatja, csak éppen Oroszország nem. Alapvető akadálya a békefolyamatnak, hogy Oroszország olyan feltételt – öt ukrán megye elcsatolásának elismerését – támaszt bármilyen tárgyalás megkezdéséhez, ami már önmagában nemzetközi jogot sért.

Az ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban a magyar kormány közel egy éve azt hangoztatja, hogy ők a „fegyverszünet és a béke pártján” állnak. Orbán Viktor ehhez februárban még a Rákosi-rendszer „béketábor” kifejezését is felelevenítette, csakhogy arra a kérdésre, hogy pontosan milyen módon képzelik el a békét, egy év alatt sem adott választ egy kormánypárti politikus sem.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nehéz komolyan venni a békenarratívát akkor, amikor semmilyen konkrét javaslat nem hangzik el azoknak a vitatott kérdéseknek a rendezésére, amelyek miatt a mai napig véres harcok folynak. A helyzetet jól mutatják a legutóbbi miniszterelnöki évértékelőn készült videók, ahol egy politikus sem tudta megfogalmazni, hogyan képzeli el a sokat emlegetett békét, azon túl, hogy „legyen béke.”

Oroszország szintén nem tett közzé semmi olyan rendezési tervet, ami béketárgyalások alapja lehetne, ehelyett csak a politikai és katonai akciók alapján következtethetünk rá, mit próbál elérni a támadások folytatásával. A legkonkrétabb béketervet eddig Ukrajna tette közzé decemberben, ez az orosz csapatok azonnali kivonulását, Ukrajna területi épségének helyreállítását tartalmazza. Ehhez nagyon hasonló állásfoglalást szavazott meg februárban az ENSZ közgyűlése. Kína javaslata kevesebb konkrétumot tartalmaz, politikai szempontból viszont ez a legérdekesebb.

Miért nem elég azt mondani, hogy „legyen béke”?

A háború lezárásához alapvetően három problémát kellene megoldani. Az első az orosz megszállás alatt álló ukrán területek (a dél-kelet Ukrajna és a Krím-félsziget) státusza: Oroszország 2014-ben megszállta, majd saját területévé nyilvánította a Krímet, és proxyháborút robbantott ki a Donbasz-medencében. 2022 óta a Donbasz nagy részét és további területeket is megszállva tart az orosz hadsereg. Később Moszkva egyoldalúan Oroszország részének nyilvánította Ukrajna négy újabb megyéjét (Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsja). Ez a lépés a nemzetközi joggal ellentétes, és Észak-Korea kivételével nincs is olyan ország, ami elismerné a megyék elcsatolását. Tisztázni kellene tehát, melyik országhoz, milyen státuszhoz tartozzanak ezek a területek.

 Biden Kijevben – Lenin Lengyelországban: stílusos évfordulós megemlékezés

Messzeringó emlékezetemben élénken élnek a képek, amint George H. W. Bush amerikai elnök 1989. júliusában Gdansk és Varsó után Budapestre látogatott. A Nagy Imre-temetés és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások kezdete után voltunk. Az volt az első amerikai elnöki látogatás a lángoktól öleltben, s hogy Lengyelországban kezdett, abban nem volt semmi sértő: a Solidarnosc és a lengyel kerekasztal és az első – félszabad – választások, valamint az amerikai Középnyugatot sokmillió lengyellel benépesítő Polonia okán ez volt a természetes és történelmi sorrend. Magam ettől a látogatástól, a Kossuth téri esőben a beszédje szövegét összetépő elnök – és volt CIA igazgató, pekingi nagykövet és alelnök, aki befejezte a Ronald Reagan művét a Gonosz Birodalmának lebontásában – vizitációjától számolom azt, hogy elkezdtem hinni a hidegháború és a kölcsönös nukleáris fenyegetésen alapuló bipoláris világrend végében.

A második kérdés Ukrajna belpolitikai szuverenitása: a háború kezdetén nyilvánvaló volt, hogy az orosz invázió célja a demokratikusan megválasztott kijevi kormány eltávolítása. 2022 február-márciusban az orosz csapatok közvetlenül Kijevet próbálták megszállni. A cél vagy egy bábkormány odaültetése, vagy akár az ukrán államiság teljes felszámolása volt. A Kijev elleni támadás azonban kudarcot vallott, és azóta homályos, Moszkva milyen célokat szeretne elérni. A háború lezárásához tehát szükséges, hogy tisztázódjon, Oroszország kész-e a jelenlegi, vagy egy másik ukrán kormánnyal békésen együtt élni.

A harmadik kérdés Ukrajna külpolitikai szuverenitására vonatkozik: vagyis, hogy lehet-e joga csatlakozni a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz. A konfliktus egyik gyökere, hogy Oroszország saját érdekszférája részének tekinti Ukrajnát, így nem törődik bele, hogy az ország a rivális geopolitikai blokkhoz közeledjen. Vagyis egy békemegállapodásban tisztázni kellene Ukrajna külpolitikai mozgásterét (azaz milyen nemzetközi szervezethez csatlakozhat). Ezt a feladatot tovább nehezíti, hogy Putyin nemcsak Ukrajna, hanem az egész Kelet-Európai régió jogát vitatja a NATO-tagságra, köztük Magyarországét is. A háború előtt ugyanis az egész volt Varsói Szerződés régió NATO-mentesítését követelte.

Szinte minden ország támogatja a békejavaslatot, még sincs eredménye

Három olyan terv is a figyelem középpontjába került a napokban, ami az orosz-ukrán háború esetleges lezárását, egy békefolyamat elindítását célozza. Az erős nemzetközi támogatás ellenére azonban nem valószínű, hogy ezek alapján tárgylások indulnak, főleg azért, mert bár Moszkva továbbra sem mutatott be békefeltételeket, nyilvánvaló, hogy az orosz cél továbbra is az illegális területszerzés.

Mennyire tisztázzák ezeket a kérdéseket az eddigi béketervek? Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még december végén tett közzé egy 10 pontos tervet a háború lezárására. A dokumentum lényegében egy hivatalos békeszerződés vázlata, olyannyira, hogy a 10. pont kifejezetten a „háború befejezésének megerősítése az érintett felek által aláírt szerződéssel.”

A terv lényegében a 2014 előtti állapot visszaállítását tűzi ki célul: az orosz csapatok feltétel nélküli kivonulása Ukrajna teljes, nemzetközileg elismert területéről. Moszkva emellett jóvátételt kellene, hogy fizessen a háborús károkért, valamint felállna egy nemzetközi törvényszék a háborús bűnök kivizsgálására. További pontok szólnak a nukleáris biztonság és az élelmiszerellátás biztosításáról, illetve egy új biztonsági struktúra megteremtéséről az észak-atlanti szövetséggel együtt, a jövőbeli háborúk megakadályozására.

2023 február 23-án Németország ENSZ-nagykövete egy ehhez nagyon hasonló béketervet bocsátott szavazásra. A dokumentum „megerősíti elkötelezettségét Ukrajna szuverenitása, függetlensége, egysége és területi integritása mellett nemzetközileg elismert határain belül”, az oroszokat feltétel nélkül kivonulásra szólítja fel, és felszólít arra, hogy a háborús bűnök elkövetőit nemzetközi büntetőeljárás alá vonják. A határozatot az államok elsöprő többsége támogatta. Magyarország, a teljes EU, az Egyesült Államok, Afrika és Dél-Amerika nagy része igennel szavazott, Kína és India tartózkodott, Oroszország, Belarusz, Észak-Korea és Szíria azonban nemmel szavazott rá.

Az ENSZ-közgyűlés szavazásának eredménye az ukrajnai béketervről

A két békejavaslat a fent felsorolt kérdésekre választ ad, ám egyértelműen Ukrajna céljait tükrözik. Megvalósulásuk azt jelentené, hogy Oroszország gyakorlatilag minden céljáról lemond (konkrét feltételek nélkül), amelyekért a háborút elindította. Bár a két béketerv részei a nemzetközi joggal konzisztensek, egy ilyen megoldás elfogadására csak egy az eddiginél súlyosabb katonai vereség kényszerítené rá Putyint.

Kína sem adna át ukrán területeket az oroszoknak

Február 24-én Kína tett közzé saját, 12 pontos béketervét. A médiában a kínai javaslatokat sok helyen nyugat-ellenesnek, Oroszországgal elnézőnek értelmezték, ez azonban nem annyira egyértelmű. A terv első pontja szerint „minden ország szuverenitását tiszteletben kell tartani”. A dokumentum az ENSZ-kartára hivatkozik, az országok területi integritásának megőrzésére szólítja fel a feleket. Bár az irat konkrétumokat nem tartalmaz területi kérdésekről, nehéz ezt a részt máshogy értelmezni, mint Oroszország felhívását a kivonulásra. Hiszen az ukrán megyék elcsatolását Kína sem ismeri el.

Oroszországnak teendő engedményként értelmezhetők viszont a kínai javaslat más pontjai: az egyik szerint fel kellene hagyni a „hidegháborús mentalitással”, mivel „egy régió biztonságát nem a katonai blokkok megerősítésével vagy bővítésével kell elérni. Minden ország jogos biztonsági érdekeit és aggodalmait komolyan kell venni és megfelelően kell kezelni.” A „jogos biztonsági érdek” fordulat ismerős lehet Putyin retorikájából, és a kontextusból nyilvánvaló, hogy Ukrajna e terv szerint nem csatlakozhatna szabadon a nyugati szövetséghez (a gyakorlatban ez a finlandizációhoz hasonló politikát jelenthetne).

Egy további pont az „egyoldalú szankciók” felfüggesztéséről szól, azaz nyilvánvalóan az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók megszűntetéséről. Végül felajánlja, hogy Kína közvetítőként lépjen fel egy hosszútávú béke megteremtésében.

Az USA elutasítja, Zelenszkij nyitott rá

A kínai javaslatcsomagra az érintettek ellentmondásosan reagáltak: ami leginkább meglepő, hogy miközben az Egyesült Államok politikusai egyből elutasították, Ukrajna nyitottabbnak bizonyult a kínai ajánlatra. Jake Sullivan, a Fehér Ház biztonságpolitikai tanácsadója élesen bírálta a javaslatot, szerinte Kína „egyoldalú diplomáciát” folytat, hiszen míg Oroszországgal folyamatosan a legmagasabb szintenek egyeztetnek, Ukrajnával alig kommunikálnak. Magukról a javaslatokról pedig azt mondta, a 12 pontból „elég lett volna csak az elsőt közzétenni”. Az első pont szólt Ukrajna területi integritása és nemzetközi jog tiszteletben tartásáról.

Később Joe Biden amerikai elnök úgy fogalmazott: „az az elképzelés, hogy Kína tárgyalni fog egy olyan háború kimeneteléről, amely Ukrajna számára teljesen igazságtalan háború, egyszerűen nem racionális.”

Ezzel szemben Zelenszkij, bár aggályokat fogalmazott meg, nyitottabbnak mutatkozott a kínai javaslatokra. Február 24-én azt mondta, hajlandó megfontolni a kínai javaslat egyes elemeit, és szeretne találkozni Hszi Csin-ping elnökkel.

Kína fellépését a béke érdekében ellentmondásossá teszi, hogy egy amerikai hírszerzési jelentés szerint tárgyalások folynak kínai és orosz vezetők között, utóbbiak azt szeretnék, hogy Kína szállítson fegyvereket Oroszországnak, amiket Ukrajna ellen vetnének be. A jelentés szerint kínai döntéshozók komolyan fontolgatják a katonai együttműködést, a legfrissebb információik szerint inkább arra hajlottak, hogy szállítanak fegyvereket az oroszoknak.

Titkos, kudarcos béketapogatózások, de egyelőre nem látszik a háború vége – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

Január végén látványosan szintet lépett az Ukrajnának történő katonai segítségnyújtás, a nyugati szövetséges államok modern tankokat, nagyszámú páncélozott járművet, és legújabban 150 kilométeres hatótávú rakétákat ajánlottak fel – csupa olyan fegyverrendszert, amelyet korábban visszatartottak, mondván, nem akarják túlságosan eszkalálni a helyzetet. A svájci Neue Zürcher Zeitung lap értesülése magyarázatul szolgálhat a fordulatra: eszerint az amerikai CIA vezetője tárgyalásokat próbált kezdeményezni, az ajánlat a Donbasz átadása lett volna Oroszországnak. Ezt azonban mindkét fél elutasította, ezzel a Fehér Házban az a véleményáramlat kerekedett felül, akik szerint a cél Oroszország legyőzése kell, hogy legyen.

A kínai diplomácia hevesen tagadta, hogy folynának tárgyalások katonai támogatásról. Azt viszont nehezen tagadhatják, hogy a háború óta szorosabbá váltak az orosz-kínai gazdasági kapcsolatok. A Wall Street Journal nyilvánosan elérhető kereskedelmi adatok alapján rámutatott, hogy tavaly megduplázódott a kínai mikrochipek exportja Oroszországba. Ezeket irányított rakéták gyártására használhatják fel, ami nagy segítséget jelenthet az orosz hadiiparnak, hiszen Oroszország saját mikroelektronikai ipara eddig sem volt képes legyártani a szükséges chipeket.

Putyin minimális feltételei is nemzetközi jogot sértenek

A kínai békefelvetésre az orosz vezetés, bár lágyabban reagált, mint a nyugati véleményekre, mégis egyértelműen elutasító volt. „Nagy figyelmet fordítottunk kínai barátaink tervére”, mondta hétfőn Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, hozzátéve, hogy „egyelőre nem látjuk azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez az egész történet a béke felé haladjon.” Ő előzetes feltételnek nevezte bármilyen béketárgyalás elindításához azt, hogy Ukrajna elismerje Oroszország uralmát a megszállt régiók felett.

Ilyen rendezést egyébként a svájci Neue Zürcher Zeitung szerint az amerikaiak fontolgattak: a lap szerint az amerikai CIA januárban puhatolózott Moszkvában és Kijevben, hogy megtudják, belemennének-e a felek egy olyan megoldásba, ahol Ukrajna átengedi Oroszországnak területe 20 százalékát (valószínűleg a Donbaszt és a Krímet) a békekötésért cserébe. Azonban az elképzelést mindkét fél elutasította. A lap szerint a javaslatnak Washingtonban is voltak ellenzői: ők a Woodrow Wilson-féle, nemzetközi jogszabályokra és népszuverenitásra épülő iskola hívei, akik szerint az elhúzódó háborúnál is nagyobb kárt okozna, ha a nemzetközi közösség szemet huny Oroszország jogsértése felett – ez ugyanis végleg a szabályokra épülő nemzetközi rend bukását jelentené.

A békekötés egyik legfőbb akadálya az, hogy Oroszország, illetve követelései súlyosan sértik a nemzetközi jogot. Az ENSZ alapokmánya egyértelműen tiltja a határok erőszakos megváltoztatását, azonban Oroszország csak azzal a feltétellel tárgyalna, ha garantálják, hogy megtarthatja a hódításait. Azonban az orosz területszerzést egyelőre saját szövetségesei, például Kína sem hajlandó elismerni. Ha azt javasolnák, hogy Ukrajna mondjon le a békéért cserébe a területeiről, azzal egyben azt is elismernék, hogy semmibe veszik a nemzetközi jogot. Ez Kínának különösen problémás, hiszen ők is épp az Ukrajna által hangoztatott ENSZ-alapértékekre – Kína, mint szuverén állam területi integritásának sérthetetlenségére – hivatkozva akadályozzák Tajvan fellépését a nemzetközi színtéren.

Reálisan egy, Moszkva kedvére való megoldás békét nem, hanem legfeljebb befagyott konfliktust eredményezhet: azaz a harcokat nem zárja le békeszerződés, csupán egy bizonytalan tűzszünet függeszti fel, miközben a megszállt területek státusza tisztázatlan marad.

Zubor Zalán