Kartellezés gyanúja miatt nyomoznak egy 280 millió forintos érdi óvoda-közbeszerzés ügyében
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
Mérhető-e a magánadományok és a képviselőjelöltek költéseinek effektív hozadéka a francia választási rendszerben? Erre a kérdésre próbált meg válaszolni 2 kutató, akik az 1993-2014 között tartott önkormányzati és parlamenti választások keretében zajlott adományok, költések és voksok alakulását figyelték meg Franciaországban.
Julia Cagé egyetemi tanár, a Voks ára (The Price of a Vote : Evidence from France, 1993-2014) című tanulmány egyik szerzője merész képpel illusztrálja a a magánadományok jelentőségét a francia politikában. Induljunk ki abból, hogy Emmanuel Macron valamivel kevesebb, mint 17 millió eurót költött tavalyi elnöki kampányára, amelyhez néhány száz gazdag mecénás összesen 3-5 millió euróval járult hozzá – a pontosabb becslést megnehezíti, hogy az elnök pártja (La République en marche, LRM) nem igazán elkötelezett az átláthatóság érdekében. Egy egyéni adományozó évente maximum 7.500 euróval támogathatja a pártokat, és a támogatás adókedvezménye miatt ez valójában csak 2.500 euróba kerül a mecénásnak.
Macron adóreformjainak legfőbb kedvezményezettjei pedig történetesen épp a legvagyonosabbak: a 100 leggazdagabb francia évi 1,5 millió eurót nyert csak a vagyonadó reformján, amely már életbe is lépett. Azaz számukra 60.000%-os haszonnal járhatott a befektetés a kampányba
– húzza alá a Le Monde hasábjain a szerző, aki egyébként a katasztrofális 6,36%-on végzett szocialista jelölt, Benoît Hamon szakértői csapatában vett részt, és civilben Thomas Piketty közgazdász felesége.
A francia törvények 1988 óta szabályozzák szigorúbban az adományokat, és a költségek plafonját is, miközben az Egyesült Államokban azt láthatjuk, hogy a hetvenes években bevezetett, nem túl szigorú szabályozás leépítésével, majd 2010-es kvázi lenullázásával teljesen elszálltak a kampányköltések. Donald Trump 400 millió dollárt, azaz Macron költségeinek tizenkilencszeresét költötte el 2016-ban. De nemcsak e tekintetben döntött rekordokat a választás, hanem abból a szempontból is, hogy a költségek 40%-át az amerikai lakosság mindössze 0,01%-a fedezte.
Felmerül a kérdés, hogy a jóval komolyabb korlátokkal rendelkező francia rendszerben vajon mekkora szerepe van a pénznek? Erre kereste a választ Cagé és kollégája, Yasmine Bekkouche tavaly publikált tanulmánya, amelyhez két évtized 4 önkormányzati és 5 törvényhatósági választásainak adatait vizsgálták, összesen 40 000 jelölt körzetében. (A köztársasági elnöki választás több szempontból is kevésbé alkalmas az összehasonlító elemzésre.)
Munkájukból egyrészt kiderült, hogy mind a költések, mind ezek forrása erősen különbözik az egyes jelöltek esetében. A magánadományok szerepe jóval magasabb a jobboldali pártoknál (korábban RPR, majd UMP, jelenleg Les Républicains, LR), mint a baloldaliaknál. A jobboldali jelöltek átlagban 3.400 euróval több magánadományt kapnak, mint a baloldali kollégák, míg a szélsőjobb és szélsőbal szinte semmit.
Ehhez az előnyhöz jön még a pártok, illetve maguk a jelöltek saját pénze is, ezzel kiegészítve
a jobboldali jelöltek átlagban kb. 4.200 euróval több bevétellel rendelkeznek, és szintén átlagban 3000 euróval többet költenek, mint baloldali társaik – ami egy önkormányzati kampány átlagköltéséhez – 22 ezer euróhoz – képest egyáltalán nem elhanyagolható.
A különbség még jelentősebb a nemzetgyűlési választások során, ahol a jobboldali jelöltek átlagban 18.000 euró magánadományban részesülnek, ami több, mint a jelöltek átlagköltésének összege. Ehhez képest a Szocialista Párt jelöltjei kevesebb, mint 10 ezer euró, a Kommunista Pártéi 2.300 euró, a többi jelölt 500 euró alatti magánadománynak örvendhet.
A kutatók, megkísérelve kiiktatni az összes más változót, arra jutottak, hogy egy szavazat „ára” kb. 6 euró a parlamenti választásokon és 32 euró az önkormányzatiakon. Tehát a fenti 8 ezer eurós többlet, amelyhez a jobboldali jelöltek jutnak átlagosan, mintegy 1.367-2.734 többlet szavazatot hoz számukra a törvényhatósági választások esetében.
Ez az első fordulóban érvényesen leadott szavazatok 3-6 százaléka – az eltérés attól is függ, hogy a rivális jelölt milyen pénzügyi háttérrel rendelkezik.
A kutatók ezzel bizonyítottnak látják azt a tételt is, hogy ha nincs plafonja a kampányköltéseknek, akkor a magántőke könnyen módosíthatja a választások eredményét.
Ezt egyébként a francia közéletben élesben is megtapasztalhatták 1997-ben, amikor a Jacques Chirac által előrehozott választásokat meglepetésszerűen elvesztette konzervatív pártja. Ezt a váratlan, és Chirac legnagyobb buktájának tartott kudarcot részben az magyarázza Cagéék szerint, hogy egy 1995-ös törvénymódosítás megtiltotta, hogy a cégek adományozzanak a jelölteknek.
Ez a változás elsősorban azokat érintette, akik effektíve kaptak cégadományokat, azaz főként a jobboldalt, és úgy tűnik, a jelölteknek egyszerűen nem volt idejük arra, hogy más finanszírozási forrás után nézzenek: kampányköltéseik lényegesen lecsökkentek. Jelentős kiesésről van szó: 4 évvel korábban ugyanis, míg a jelöltek felét egyáltalán nem szponzorálták a cégek, a jobboldali jelöltek átlagban 40.000 eurót kaptak csak ebből a forrásból!
Julia Cagé következtetése az, hogy a francia demokrácia reprezentatív jellegének növelése érdekében további korlátozásokat kellene bevezetni, illetve az állami finanszírozáshoz való hozzáférést egyenlőbbé kellene tenni.
Miközben az Amerikai Egyesült Államok esetében már dokumentálták, hogy a politikusok elsősorban a felső osztályok és főleg a leggazdagabbak igényeinek feleltek meg politikáikkal, háttérbe szorítva a szegényebbek érdekeit, semmi okunk sincs azt hinni, hogy a magántőke nincs hasonló befolyással a francia vagy más európai választási rendszerekre. (A kutatás sajnos már nem érintette Macron kampányát, akit már nemcsak a francia közvélemény tart úgy számon, mint a „gazdagok elnökét”, de ezt a tényt több független elemzés is igazolta az első hónapok döntései alapján.)
Korábbi kapcsolódó cikkünk:
Az illúziók vége: Emmanuel Macron a szegények és a középosztály ellen?
A Cagéék által felvetett kérdéseknek különös aktualitást ad, hogy kedden publikálta a kampányköltéseket ellenőrző bizottság (CNCCFP) a tavalyi elnökválasztásra és parlamenti választásra vonatkozó jelentését. Ezekkel kapcsolatban csak kisebb rektifikációkat kért, a baloldali Jean-Luc Mélenchontól pl. 480 ezer euró, a szélsőjobboldali Marine Le Pentől pedig csaknem 900 ezer euró értékben.
Nagyjából úgy tűnik tehát, hogy nincs itt semmi látnivaló, csakhogy januárban kiderült, hogy a CNCCFP egyik rapportőrje lemondott még tavaly novemberben, miután 1,5 millió értékben talált 3 fős csapatával szabálytalanságokat Mélenchon költéseiben, de a bizottság megpróbálta rávenni, hogy ezeknek jelentős részétől tekintsen el.
A nyugdíjas közszolga, aki 6 hónapon át minimális fizetésért, főként hazafias és szakmai kötelességtudatból vágott neki a kalandnak, nem volt hajlandó valótlanságot aláírni, így a 17 éves intézmény történetében elsőként benyújtotta lemondását.
Jean-Guy de Chalvron a napokban több interjút is adott, ahol részletekkel is szolgált a hat hónapos rohammunkáról, amelynek során négyüknek összesen 6000 számla és 50 ezer banki bizonylat igazolt voltát kellett ellenőrizniük. Ahogy Chalvron emlékeztet rá, jelentős összegekről van szó: 2012-ben az elnöki és a parlamenti választás összesen 437 millió euróba került, amiből 291 millió az állam állt. Miközben a társadalom egyre nagyobb szkepszissel, bizalmatlansággal vagy közönnyel tekint a politikusokra, egy okkal több, hogy ezek a költések ellenőrizhetők és igazolhatók legyenek.
Az, hogy a CNCCFP működése több sebből vérzik, már régen sejthető volt, mostanra azonban annyi „terhelő” bizonyíték gyűlt össze, hogy egyre nehezebb takargatni az intézmény inkompetenciáját.
A 2012-es kampány után ugyan a bizottság visszautasította a felső küszöb (22,5 millió euró) átlépése miatt Nicolas Sarkozy beszámolóját, de egyáltalán nem vette észre azt, ami hamarosan az évezred első nagy pártfinanszírozási botrányává nőtt, az ún. Bygmalion-ügyet, amelynek ipari mértékben gyártott kamuszámlái miatt azóta Sarkozy ellen is vádat emeltek. A bizottság 400 ezres túllépést állapított meg, míg a valóságban kb. 20 millió eurót rejtett el a kampánystáb különféle trükkökkel.
(A francia jobboldal dicséretére legyen mondva, hogy elnökjelöltjük szabálytalanságai ellenére 2 hónap alatt összedobták azt a 11 millió eurót (!), amivel az elmaradt állami támogatás ellenére is fedezték Sarko kiadásait.)
Hasonlóképp, semmi nem tűnt fel a CNCCFP-nek abból, ami ma egy másik nyomozás alapja, a 2007-es kampány feltehetően líbiai finanszírozása, Moammer Kadhafi jóvoltából. És ugyan a Nemzeti Fronttal (Front National, FN) kapcsolatban landolt náluk egy feljelentés, aminek nyomán ma is vizsgálat folyik a párt ellen, de itt sem vették észre a pénzpumpaként működő mikropártok és cégek rendszerét, amellyel az FN a gyanú szerint illegálisan jutott közpénzekhez.
Mindennek feltárásához egyébként a CNCCFP-nek nagyon is korlátozott anyagi és jogi eszközei vannak, de Chalvron szerint még ezeket sem használja ki. Mindez nem véletlen: a törvényhozók gondoskodtak arról, hogy ne váljon túl veszélyessé a szervezet, és annak összetétele (csak egy példa: a bizottság tagjainak átlagéletkora 74 év, ketten már 80 felett járnak, és kinevezésüket automatikusan meghosszabbítják) is biztosítja, hogy ne is nagyon ugráljanak a politikusok fején.
Egyébként az említett választások ellenpéldákat is nyújtanak Cagéék tételeire: Nicolas Sarkozy 2012-ben sztratoszférikus pazarlása ellenére is vesztett a szocialista Hollande-dal szemben. Bár a baloldali tábor nem volt túl lelkes, de Sarkozy elutasítottsága nemcsak a teljes társadalomban, de még a mérsékelt jobbközép táborban is számottevő volt, és úgy látszik, ezt még a költséglimit duplája sem tudta ellensúlyozni. A másik kivétel pedig Jean-Luc Mélenchon lehetne – akinek sikere nemcsak kampányának eredetiségében, de a megzuhant népszerűségű szocialistáktól elszipkázott szavazatokban is keresendő, mindenesetre 2017-ben neki sikerült a leghatékonyabb költés-szavazat arányt hoznia.
Ugyanakkor a fentiek – és a konzervatív jelölt, François Fillon mélyrepülését, az ellene emelt vádat és gyanúkat még nem is említettük – egyaránt azt bizonyítják, hogy a politikai reprezentáció még egy olyan nagy múltú, biztos alapokon nyugvó demokráciában is számos problémával küzd. És érthető módon erősíti a polgárokban azt az érzetet, hogy a politikusok nem őket képviselik, hogy a szavazatuk úgysem számít, illetve azt a hamis illúziót, hogy a rendszerben „mindenki korrupt”.
Mindennek következménye lehet a szélsőségesen elitellenes és rendszerellenes tendenciák-szólamok népszerűsége, akárcsak az, hogy egy olyan jelentős parlamenti többséghez jutó erőnek, mint Franciaországban Macron pártjának, valós támogatottsága jóval kisebb. A választók elfordulása a politikától éppúgy, mint a demokratikus politikai közösség leértékelődése általában, és másféle közösségi tudat építése, pl. az identitás jellegű kérdéseken vagy a bűnbak-keresés, kirekesztő politikák támogatásán keresztül; akárcsak a befelé fordulás és a szolidaritás elutasítása.
Ha mindez nem is vezethető le a kampányfinanszírozás szabályozásának hibáiból, de az elmúlt évek európai és amerikai trendje is arra figyelmeztet, hogy a demokráciába és a politikai reprezentációba vetett bizalom megerősítése olyan prioritás, amelyet látszatintézkedésekkel nem lehet kipipálni. És ennek részeként a költések átláthatósága, szabályozottsága, illetve a magánadományok szerepének feltárása is elengedhetetlennek tűnik.
Címlapkép: a francia Nemzetgyűlésnek helyet adó Bourbon-palota, fotó: Mbzt, Wikipedia
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásNégymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Telex: Mostantól akár hatszor annyi idő alatt adja ki az állam a közérdekű adatokat Mostantól 15 nap helyett újra 45 napjuk,...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!