Épül a belorusz atomerőmű: leejtett tartály, hiányzó engedélyek, elégtelen felügyelet

Komoly gondok vannak Fehérorszország első atomerőművének építése körül: leejtett reaktortartály, nem független felügyelő hatóság és megfelelő engedélyek nélkül építő alvállalkozó is szerepel a hírekben. Eközben a fővállalkozó Roszatom olyan feltételeket diktál, amilyeneket akar, mert Minszknek úgy kell az erőműre kapott orosz hitel, mint egy falat kenyér. Az OCCRP tagjaként működő lengyelországi székhelyű belorusz csatorna, a Belsat TV munkatársai tártak fel olyan hiányosságokat és mulasztásokat az építkezés során, amelyek akár veszélyhelyzetet is okozhatnak majd működés közben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Andrej Ozharovszkij orosz atomfizikus és környezetvédelmi aktivista szerint aggasztó a helyzet. „Sok olyan hír érkezik az építkezésről, hogy megszegnek szabályokat, nem csak az építők hanem a felügyeleti szervek is. Leejtett, oszlopnak ütött reaktorokról tudunk. Igazi zűrzavar uralkodik” mondta.

Fehéroroszország szerint viszont a helyi atomenergiaügyi és építési hatóságok garantálják az erőmű biztonságát. „Minden elvárásnak teljes körűen megfelel a munka, vonatkozzon az az építkezésre, annak felügyeletére vagy az eszközök összeszerelésére. Az erőmű biztonsága a legfontosabb” nyilatkozta az energiaügyiminiszter-helyettes, Mihail Mikadjuk április 20-án.

Az erőművet 2013-ban kezdték el építeni Asztravec (oroszul Osztrovec) városában, a litván határtól 22 kilométerre. Vilnius, Litvánia fővársa 52 kilométerre van onnan. Az első reaktor várhatóan 2019-re készül el, a második pedig 2020-ra.

Ám a Belsat munkatársai kiderítették, hogy egyes alvállakozóknak nincsenek meg a szükséges biztonsági tanúsítványai és hogy az általuk elkövetett hibák akár a reaktortartály sérülését is okozhatták. Az is kiderült, hogy az erőmű egyes kulcsfontosságú részeinek megépítésével megbízott cégnek nagyon kevés releváns tapasztalata van.

A belorusz hatóságok felkészültsége hiányos

Ráadásul az építkezés a szokásosnál kisebb nemzetközi felügyelettel zajlik. Összehasonlításképp: az Egyesült Arab Emírségek is épp az első atomerőművét építi, és azt kérte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől (NAÜ), hogy 15 ellenőrző “misszió” keretében vizsgálja meg, alkalmas-e az ország annak működtetésére. Ezekből a vizsgálatokból már hét le is zajlott. Fehéroroszország öt ilyen vizsgálatot kért, ám azok közül egyik sem az építkezést vizsgálja. Eddig három audit zárult le.

Igaz, az Emírségekben sem magát az építkezést vizsgálták, ám ott az NAÜ megállapította: a helyi felügyeleti szervek vannak annyira függetlenek és megbízhatóak, hogy a biztonságot helyezik előtérbe a gazdasági megfontolások helyett.

Ezzel szemben egy 2012-es NAÜ-jelentés szerint Fehéroroszországban nincs független felügyeleti szerv, ami azt jelenti, hogy a létező hatóságnak nincs meg a technikai tudása a feladat ellátáshoz és a politikai függetlensége is hiányzik ahhoz, hogy szavatolja az atomerőmű biztonságos építését.

A NAÜ 2016-os látogatása után készült jelentést Minszk nem hozta nyilvánosságra.

Belarusz európai uniós szomszédai komolyan aggódnak. Litvánia és Lengyelroszág már bejelentették, hogy nem importálnak majd áramot az erőműből, Litvánia pedig június 7-én nemzetbiztonsági kockázarrá nyilvánította az erőművet. Németország felszólította Belaruszt, hogy kérjen több segítséget a NAÜ-től. Az Európai Parlamentben pedig már több vita is volt az erőműről, amely Minszk szerint hazai fogyasztásra termel majd áramot.

Litvánia azt követeli, hogy állandó nemzetközi szakértői csoport felügyelje az építkezést. Ám Minszk nem hagyja, hogy nemzetközi szakértők szóljanak bele az építkezésbe, még a NAÜ embereinek sem – állítja a litván külügyminisztérium. Az aggodalmakat tovább erősíti, hogy a legutóbbi, idén januári NAÜ-missziónak nem engedték az építési terület vizsgálatát.

A környező országok félelmét az 1986-os csernobili katasztrófa máig élénken élő emléke táplálja. A katasztrófa következtében az atomerőmű 30 kilométeres körzetét életveszélyessé nyilvánították, a most épülő fehéroroszországi erőmű pedig mindössze 22 kilométerre van a litván határtól, és közelebb van Vilniushoz, mint Minszkhez.

Vilnius a geológiai elemzéseket is hiányolja

Egy 2014-ben készült ENSZ-jelentés szerint Fehéroroszország nem tartja be az Espoo-i Egyezményt, amely kötelezi az államokat, hogy az olyan beruházások esetében, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, hatástanulmányt készítsen, majd azt ossza meg a szomszédos országokkal is. A jelentés szerint Fehéroroszország nem készítette el a szükséges dokumentációt, és nem is konzultált a szükséges felekkel.

Litvánia egyik legnagyobb aggodalma például az volt, hogy Fehéroroszország nem tájékoztatta őket az atomerőmű helyszínének geológiai adottságairól.

Kapcsolódó cikkünk a Paks-II. projekt eltitkolt földtani vizsgálatairól:

Nem földrengésmentes a paksi atomerőmű telephelye: megszereztük a földtani kutatás eltitkolt eredményeit

Az Espoo-i Egyezmény tagjainak idén júniusban megrendezett minszki találkozóján nem sikerült meggyőződni afelől, hogy 2014. óta az ország megtette-e a lépéseket a helyzet javításának érdekében. Várhatóan 2018-ban vagy 2019-ben visszatérnek a kérdésre.

Építkezés engedély nélkül

Eközben a Belsat nyomozása feltárta, hogy még a hazai, belorusz szabályokat sem tartják be az építkezés során. Az egyik hatályos belorusz törvény szerint az építő cégeknek bizonyítaniuk kell, hogy megvan a megfelelő szaktudásuk, eszközparkjuk és stabil pénzügyi hátterük ahhoz, hogy biztonságosan be tudják fejezni a feladatukat. Ám az egyik cégnek, a belorusz  JSC Stroitelnek nem sikerült megszereznie a szükséges tanúsítványt, így az erőmű területén a belorusz törvények szerint semmit sem építhetne.  

Ennek ellenére ez a cég épített meg számtalan szerkezetet az erőmű területén, köztük az automata tűzoltó rendszert, a leállás esetén a biztonsági rendszert működtető dízelgenerátort és egy olyan biztonsági berendezést is, amely az elektromos energiát termelő turbinát hűti. Ez utóbbi hűtőrendszer egyébként 2015-ben az oroszországi rosztovi erőműben tüzet okozott, amelyet végül anélkül sikerült eloltani, hogy a reaktor megsérült volna.

A fehérorosz építési hatóság, a Gosstroinadzor szerint a Storitel rendelkezik tanúsítvánnyal, csak éppen azt nem volt hajlandó elárulni a sajtónak, hogy a megfelelő szintű tanúsítványról van-e szó – az atomerőmű építéséhez ugyanis a legmagasabb fokozatú tanúsítványra lenne szükség. A skála négy fokozatú, a legmagasabb az 1-es, amely például felhőkarcolók és ipari létesítmények építésénél is szükséges.

A nemzeti atomfelügyelet szerint egyébként nem is kell legmagasabb fokozatú tanúsítvány a cégnek, hiszen csak alvállalkozó. Ugyanakkor újságírók kiderítették, hogy a Storitel is alvállalkozókkal dolgozik, ezért a céget magát már nem is lehet annak tekinteni a belorusz törvények alapján.

Több métert zuhant a reaktortartály

De nem csak az engedélyekkel akad probléma. Beszerelés közben az első reaktortartályt több méter magasból leejtették júliusban. A 330 tonnás acélhenger veszi körbe az atomreaktort, annak biztonságát szavatolva. Az esetről először a független média számolt be, szemtanúk szavaira alapozva.

Az erőmű fő kivtelezője, az orosz Roszatom először tagadta az esetet, ám később elismerték, hogy történt egy baleset. Ám azt továbbra is tagadták, hogy a tartály megsérült volna. Végül, mivel a belorusz kormány ragaszkodott ehhez, a Roszatom hajlandó cserélni a tartályt, ám közölték, hogy nem azért, mert az megsérült volna, hanem mert meg akarják nyugtatni a közvéleményt.

Ezek az aggodalmak csak súlyosbodtak, amikor a Roszatom úgy döntött, hogy a feltehetően sérült reaktortartályt egy ugyanolyannal helyettesíti, amelyet a második blokk számára készített. Ám a második tartály nekiütközött egy oszlopnak, miközben Belarusz felé szállították vasúton. A belorusz kormány szerint ez nem okozott sérülést a tartályban és a beszerelés mellett döntött.

Andrej Ozharovszkij atomfizikus szerint viszont olyan mikrosérülések keletkezhettek a tartályban, amelyeket akkor nem lehetett észrevenni, ám kiütközhetnek működés közben.

Tovább növeli az aggodalmat a Atomenergomas, a Roszatom illetékes volgodonszki részlegének sajtóközleménye, amely szerint harminc éve ez az első reaktortartály, amely kikerült üzemükből. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy a gyár húsz évvel ezelőtt csődbe ment, az atomerőművek építéséhez szükséges eszközeit pedig eladták.  Átépítették, és szén- és gázerőművek szerkezeteit kezdte gyártani; az atomerőmű-elemek gyártásához szükséges engedélyeit el is veszítette. Mindössze nyolc éve, 2009-ben szerezte csak meg újra a szükséges papírokat.

Az orosz hitelért mindent?

Egyes belorusz közgazdászok aggódnak amiatt, hogy a pénzügyi gondokkal küszködő Minszki kormányzat nem túlzottan kiszolgáltatott-e a Roszatom pénzügyi nyomásának.

Belarusz gazdasága már hosszú ideje lassul, a dollárban kifejezett GDP az elmúlt három évben 40 százalékkal zsugorodott. A gazdasági gondok miatt országszerte tüntetések voltak.

Az atomerőmű viszont egy tízmilliárd dolláros orosz hitel segítségével valósul meg, ami a belorusz GDP egyötöde. A projekt jelentős bevételt jelent az ország küszködő gazdaságának és az építkezésben résztvevő veszteséges, állami tulajdonban lévő vállalatoknak.

Leu Margolin belorusz  közgazdász szerint „Fehéroroszországnak szüksége van erre a hitelre, ezért a Roszatom diktálhatja a feltételeket Minszknek.”

Szerző: Stas Ivashkevich

Fordította: Katona Fruzsina