25-50 év múlva kihalhatnak a Földön a majmok

A főemlősök kihalásának súlyos kockázatáról évek óta érkeznek a hírek, most azonban egy metaanalízis az eddigieknél is riasztóbb helyzetelemzést nyújt: forradalmi változások hiányában 50 éven belül tömegesen tűnhetnek el bolygónkról legközelebbi rokonaink. 

Hirdetés

Múlt szerdán jelent meg a 31 nemzetközi főemlős szakértő részvételével készült tanulmány a Science Advances magazinban, amely a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája, az ENSZ adatbázisai és vonatkozó kutatások alapján mintegy 500 faj státuszát, az őket fenyegető veszélyeket és a megőrzésükre tett erőfeszítések eredményeit fésülte össze.

A témában eleddig legátfogóbb elemzésről több lap, így a francia Le Monde és a brit The Guardian is beszámolt, e cikkek alapján foglaljuk össze a következtetéseket. A tudósok szerint az emberi tevékenység miatt a majomfajok 60%-át kihalás fenyegeti, és a populációk 75% már csökkenőben van. A 6 nagy főemlős közül 4 egy lépésre áll a kipusztulástól – ahogy arról már tavaly ősszel tájékoztatott az IUCN. Két-két gorillafaj – az egyaránt Közép-Afrikában élő keleti és nyugati – illetve orangután-faj (a borneói és a szumátrai) vannak a legrosszabb helyzetben, a csimpánzok és a bonobók „csupán” veszélyeztetettek.

A növény- és állatfajok majd harmadának egyedszáma rohamosan csökken

Az IUCN mintegy 10 000 kutató közreműködésével állítja össze hírhedt vörös listáját – a szervezetnek több ország és civil szervezet is tagja. Az állatok esetében 3 generáció, vagy a gyorsabban szaporodóknál minimum egy évtized változásai alapján kategorizálják a fajokat. Ha a populációk csökkenése eléri a 30%-ot, akkor „sérülékenynek” minősülnek, ennél súlyosabb kockázatra utal a „veszélyeztetett” és „súlyosan veszélyeztetett” címke.

A Le Monde infografikája az IUCN adatai alapján: a veszélyeztetett fajok számának növekedése.

A tavaly ősszel közreadott eredmények összesen 82 954 növény- és állatfajra vonatkoztak, ezek 29%-át, 23 928 fajt találtak fenyegetettnek – ebből 5107 súlyosan veszélyeztetett minősítést kapott. A lista legutóbbi, 2009-es közzététele óta eddig „sosem látott ütemben” zsugorodnak a populációk. Ahogy a fenti ábrán is látható, amely az 1996 és 2016 közötti változást mutatja az élőlények egyes csoportjai esetében, az utóbbi 20 évben a legdrámaibban a kétéltűek helyzete romlott.

Visszatérve a főemlősökhöz, fajaik kilencven országban élnek vadon: Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Többségük trópusi erdőkben érzi jól magát, de előfordulnak a szavannán, mérsékelt égövi erdőkben, prériken és a sivatagban is. Két-harmaduk mindössze 4 országban található: Brazíliában, Madagaszkáron, Indonéziában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ahogy az alábbi térkép is mutatja, gyakorlatilag mindenütt veszélyeztetettek: Madagaszkár szigetén a fajok 87%-a, Ázsiában 73%-uk, Közép-Afrikában és Latin-Amerikában 36-37%-uk.

A veszélyeztetett fajok aránya országonként; piros szín: több mint 90%; kék: kevesebb mint 10%; a rombusszal jelölt országokban több mint 40 majomfaj él; forrás: Le Monde

Ezeknek az állatoknak nem csupán jelképes vagy érzelmi jelentőségük nagy: központi szerepet játszanak élőhelyük kultúráján és hagyományain túl a gazdaságban és az ökoszisztémában is. Például hozzájárulnak az erdők megújulásához és karbantartásához, többek között a magok terjesztésével.

Az emberi tevékenység súlyosan veszélyezteti a majmok egészségét

Kihalásuk okai közt a legáltalánosabbnak a mezőgazdasági területek terjeszkedése tűnik (ez a fajok 76%-át érinti), mögötte a fakitermelés (60%), az állattenyésztés (31%), a közút- és vasútvonalak építése, olaj- és gázkitermelés, bányászat szintén hozzájárul (2-13%) ahhoz, hogy a majmok élettere csökken.

1990 és 2010 között a mezőgazdasági területek 1,5 millió négyzetkilométerrel nőttek a majmok élőhelyein – azaz 16 magyarországnyi területtel. Az olyan termékek, mint a szója, pálmaolaj, nádcukor, rizs, illetve a hús iránti kereslet óriási növekedése meggyorsította az erdőirtás ütemét: összesen 2 millió négyzetkilométerrel az érintett országokban. Az állatok birodalma nemcsak zsugorodik, hanem szigetesedik is.

Az amúgy is számos káros hatással rendelkező pálmaolaj termelése veszélybe sodorta Borneó és Szumátra orangután populációját: 1985 és 2007 között 60%-kal csökkent a terület, ahol élnek. Dél-Kína kaucsuk termelése a kihalás szélére juttatta a fehérarcú bóbitás gibbont, és bájos rézvörös bundájú rokonát, a hainani gibbont.

A szakértők előrejelzései szerint, ha az eddigi trendek érvényesülnek, a nagyipari mezőgazdaság, a fakitermelés és a bányászati tevékenységek miatt 2050-ig 25 millió kilométerrel nőhet a közlekedési úthálózat a trópusi erdőkben. Csupán Malajzia egyetlen államában, Sirawakban, 12 gigantikus vízierőmű építése 2430 km²  -rel csökkentené a helyi erdőket, ezzel a szintén a kihalás szélén álló, komor-elegáns Müller-gibonokat veszélyeztetve.

Veszélyeztetett fajok a nagy majmok-lakta régiókból; A: arany piszeorrú majom, Kína; B: gyűrűsfarkú maki, Madagaszkár; C: Uzungwa vöröskolobusz, Tanzánia; D: jávai lajhármaki; E: szumátrai orangután; F: Azara éjimajom, Dél-Amerika; fotók forrása.

Ha az erdők kisajátítása és kiirtása nem lenne elég, a majmokat még vadásszák is, és kereskednek is velük: 2005 és 2014 között 450 000 élő egyedet értekesítettek a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmi egyezményének adatai szerint, további 11 000 egyedet darabokban (test, szőr, koponya). Húsukat fogyasztják és egyes testrészeiket a hagyományos gyógyításban is használják, talizmán vagy trófea lesz belőlük. Csak Borneó szigetén évente 2-3000 orangutánt ölnek meg húsáért. Ezen felül még orvosi kutatásokban, állatkertekben és „házi kedvencként” is hasznot húzunk belőlük.

Russell A. Mittermeier, az IUCN főemlősöket vizsgáló csoportjának elnöke és a kutatás egyik résztvevője szerint

„már évek óta figyelmeztetünk a majmok helyzetére, de ez a valóságban sokkal súlyosabb, mint gondoltuk. Bár hosszú idő óta léteznek erőfeszítések a fajok megőrzésére, és ezeknek hála nem halt ki egyetlen főemlős faj sem a XX. században, de mindez ma már nem elegendő.”

„A populációk jelenlegi csökkenése és az emberi tevékenységek jelentette nyomás várható mértéke alapján kijelenthetjük, hogy jelképes státuszuk sem védi meg a majmokat a kihalástól” – fogalmaz a projekt egyik irányítója, Paul Garber, az Illinois egyetem antropológusa. „Azonnali, nagyívű, forradalmi intézkedésekre van szükség a megvédésükhöz, miközben a kilátásokat politikai, társadalmi-gazdasági bizonytalanság, szervezett bűnözés és korrupció, illetve a rövid távú döntések határozzák meg.”

A témához kapcsolódó korábbi cikkünk:

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

A tanulmány javaslatokat is tartalmaz, lokális, regionális és nemzeti szinten az állatok védelmére. Mittermeier szerint természetesen a vadászat, vagy a mezőgazdasági, bányászati tevékenység visszaszorításán is kell dolgozni, de ami szinte azonnali prioritás, az a védett területek létrehozása.

A majmok helyzetének javításához az emberek helyzetének javításán keresztül vezet az út

A drámai helyzetkép ellenére a tudósok hisznek benne, hogy ha komolyan vesszük a problémát, megmenthetők az emberszabású majmok. Perdöntő, hogy a helyi lakosság, amely számára alapvető megélhetési forrás az erdő, bevonódjék annak kezelésébe, akárcsak a szegénység elleni küzdelem.

A majmok helyzetének javításához az emberek helyzetének javításán keresztül vezet az út: minden olyan, humán tőkébe történő befektetés, amely csökkenti a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, javítja a lakosság egészségügyi helyzetét, növeli a nők esélyegyenlőségét – hozzájárul a főemlősök megőrzéséhez is. Természetesen szükség van a helyiek képzésére, főleg a döntéshozók és a fiatalok esetében, és segíteni kell abban, hogy a fák, erdők megőrzése a lokális gazdaságok alapkövévé váljon.

Reményre adhat okot például, hogy az afrikai Nagy-tavak környékén élő keleti gorilla, a helyi erőfeszítések nyomán az egyetlen olyan faj, amelynek egyedszáma növekszik. Továbbra is súlyosan veszélyeztetett, mindössze 890 állatról tudunk, de a hatóságok, a helyi lakosság és a tudósok együttműködése révén sikerült, legalábbis egyelőre feltartóztatni a csökkenő tendenciát. A gorillákra ma különösen értékes állatokként  tekintenek a helyiek, és megőrzésükből mindazok a fajok profitálnak, amelyeknek az erdő védelmet nyújt: maga az ember is.

Dobsi Viktória

A címlapképen egy szumátrai nőstény orangután kicsinyével, fotó forrása.

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Januári előfizetési akció!

Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.