Erdoğan vs. Gülen: régi szövetségesek totális háborúja

Nem világos, hogy a gülenistáknak közük volt-e a június 15-i sikertelen puccskísérlethez, az azonban biztos, hogy Erdoğan most megpróbál véget vetni a mozgalom államapparátusba való lassú beszivárgásának.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Rákos daganatként terjed ez a vírus – jelentette ki pár nappal a június 15-i sikertelen puccskísérlet után Recep Tayyip Erdoğan török elnök, volt szövetségese, az Egyesült Államokban élő vallási vezető, Fetullah Gülen mozgalmára utalva.

És bár továbbra sem teljesen világos, hogy ki állt a puccs-kísérlet mögött, a mértékadó lapok egyre kevésbé hajlanak arra a korábban felmerült verzióra, miszerint a puccsot valójában Erdoğan szervezte, saját pozíciója megerősítésére.

A török elnök szerint a puccskísérlet mögött Gülen áll; a Pennsylvaniában magányosan élő, nyilvános szereplést nem vállaló, interjút csak egészen kivételes esetben adó hitszónok ezt azonban tagadja.

Egyre több információ jelenik meg arról, hogy a nehezen megfogható, informális, hivatalos névvel vagy tagsággal nem rendelkező hálózat – melyet hívei Hizmet-nek, vagyis szolgálatnak, a nagyközösség pedig Cemaat-nak, közösségnek nevez – hogyan épült be fokozatosan a török államapparátusba, hogy ott párhuzamos, autonóm módon működő struktúrát alkosson.

Főleg a tanügyben számolják fel a gülenista hálózatokat

Erdoğan a szükségállapotot felhasználva nagy léptékű tisztogatásba kezdett a gülenista hálózatok ellen: több, mint 10 ezer katonát – köztük 151 generálist és admirálist –, valamint 3 ezer rendőrt tartóztattak le és vizsgálnak ki.

A tisztogatás azonban nem a karhatalmi erőkre, hanem a tanügyre összpontosít: a szükségállapot meghirdetése utáni első tíz napban 67 ezer embert függesztettek fel állásából – ezek többsége, 42 ezer ember a tanügyben dolgozott.

Elnöki rendelettel 1,043 iskolát zártak be vagy sajátítottak ki, ezen felül 15 egyetemre és 109 bentlakásra is lakatot tettek. Az ország összes – szám szerint 1577 – egyetemi dékánját lemondásra szólították fel, noha közülük sokan valószínűleg visszatérhetnek állásukba, ha sikerül tisztázniuk magukat. Ezzel párhuzamosan a kormány több, mint 20 ezer új tanár alkalmazását tervezi.

A török kormányzat a tisztogatás során azért kezeli kiemelten a tanügyet, mert a gülenista hálózat terjeszkedésének és a kormányzatba való bejutásának a kulcsa évtizedek óta az oktatásban rejlik – írja a Foreign Policy.

A vallás mellett tudományos oktatásra helyezik a hangsúlyt

A különféle törökországi vallásos mozgalmakhoz hasonlóan a gülenista hálózat gyökerei is 1923-ig, a köztársaság kikiáltásáig nyúlnak vissza, alapjait pedig Said Nursi-nak, egy szunnita hittudósnak a tanításai alkotják. Nursi polgári engedetlenséggel tiltakozott a világi kormány ellen, ugyanakkor a modern tudományok híveként azt vallotta, hogy a vallásos oktatást modern tudományos oktatással kell kiegészíteni.

A Nursi által ihletett vallásos közösségek közül egy bizonyult hosszú távon is életképesnek: az a közösség, melyet az égei-tenger partján fekvő Izmirben alapított az akkoriban húszas éveiben járó imám, Fetullah Gülen.

Karizmatikus, megható beszédeivel gyorsan ismertté és népszerűvé vált a fiatal hitszónok; az általa vezetett szertartásokról kezdetben hang- majd videofelvételek készültek, azokat kézről kézre adták. Ebben az időben Gülen nem foglalt nyíltan állást a kemalista rendszer ellen; Nursi követőjeként azonban nem is fogadta azt el.

Nyílt ellenállás helyett beépülés

Az 1960-as évek végétől kezdődően Gülen és követői abban különböztek a más vallásos közösségektől, hogy nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra. A gülenista oktatási rendszer túlmutat az iskolák és egyetemek keretein: a fiatal tanítványokat egy-egy mentor, vagy „idősebb testvér” irányítja, aki azonban nem csak a tananyag elsajátítását segíti, hanem jellemfejlődésében is szerepet vállal. Az „idősebb testvérek” általában pár évvel idősebb diákok – ez a kapcsolat pedig a mozgalom követői számára egy világos hierarchiát és ideológiai közösséget jelent.

Fontos különbség még, hogy míg a többi iszlamista szervezet grass-roots mozgalmak, valamint a demokratikus választásokon való részvétel révén nyíltan próbált ellenállni a szekularizációnak, addig Gülen mozgalma a szekuláris rendszert „belülről” próbálja bomlasztani.

„Épüljetek be észrevétlenül a rendszer ütőereibe” – buzdította híveit Gülen egy, azóta elhíresült prédikációjában. A vezető szerint ennek a folyamatnak addig kell tartania, míg a hívei óriási befolyásra tesznek szert. „Addig kell várnotok, míg rendelkezésetekre áll az állam hatalma, míg saját oldalatokra állítottátok Törökország összes alkotmányos intézményét” – így a hitszónok.

A gülenista irodalom „arany generációnak” nevezi azokat, akik, ha az idő elérkezettnek látszik, átveszik az állam irányítását. Ezeknek az embereknek „tengernyi világi mocskon” kell átevickélniük úgy, hogy közben a szándékaik szentek maradnak, és akik így egyfajta utópiát valósíthatnak majd egyszer meg.

A legtehetségesebbeket tanárnak képezték

Gülen számára világos volt ugyanakkor, hogy bármennyire elkötelezettek hívei, maroknyian vannak. Hosszú távon elengedhetetlennek tűnt a szélesebb társadalmi támogatottság megszerzése – erre pedig az intézményes oktatás volt a legjobb eszköz. A 70-es és 80-as években a Gülen-mozgalom a tanárképzésre összpontosított: a legtehetségesebb fiatal követőit arra kérte, hogy elitszakok – például az orvosi – helyett a pedagógusi karriert válasszák.

„Idővel a gülenista diákokról az a kép alakult ki, hogy vallásosak, keményen dolgoznak, pontosak, jók matematikából és általában reáltárgyakból. Kiváló munkaerőnek bizonyultak a kormányzat olyan területein, mint például az államkincstár vagy a központi bank, és sokan gyors karriert futottak be a rendőrség kötelékében is” – így a Foreign Policy.

Ahogy a gülenista tanárok száma nőtt, a mozgalom egy sor gülenista bentlakás és nyári tábort alapított, ahol a diákokat egyetemi vizsgákra készítették fel, és ahol a tanulás mellett az „idősebb testvérek” a diákokkal együtt imádkoztak.

Privát misék a mozgalommal szimpatizáló üzletembereknek

Ebben az időszakban a mozgalom úgynevezett „segítségnyújtási találkozók”, egyfajta adománygyűjtő estek révén finanszírozta tevékenységét. Ezeken a találkozókon a mozgalommal szimpatizáló üzletemberek privát miséken vettek részt, majd a többiek jelenlétében nagy összegű támogatások befizetésére szólították fel őket. Jelenleg a mozgalom a hívei adományaiból működik; ők jövedelmük 5-20 százalékát fizetik be.

A mozgalom 1992-ben külföldi terjeszkedésbe kezdett: a függetlenségüket épp csak kikiáltott közép-ázsiai köztársaságokban alapítottak iskolákat – mára a világ 160 országában több, mint 2 ezer iskolájuk van. Ezek az iskolák főleg természettudományok területén erősek.

Az oktatás itt nem feltétlenül vallásos jellegű, ellenben a követelmények annyira magasak, hogy az elitek előszeretettel iratják be ezekbe a fegyelmezésre szoruló gyermekeiket. Az iskolák a társadalmi mobilitásra is hangsúlyt fektetnek: a szegény családból származó, de tehetséges gyermekeknek ösztöndíjat adnak. Nem csoda, hogy török politikum támogatni kezdte ezt az iskolahálózatot, arra számítva, hogy Törökország régióbeli befolyásának a növelését lehet velük elérni.

Erdoğan, az első igazi szövetséges

Bár a Gülen-mozgalom általában jó viszonyt igyekezett ápolni a különféle kormányokkal, a 2002-ben hatalomra került, mérsékelten iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) lett az első igazi szövetségese. Az AKP uralkodásának első tíz évében a gülenista intézmények virágoztak, és a csoport tagjai sosem látott befolyásra tettek szert.

A gülenista mozgalom főleg a rendőrség és az igazságszolgáltatás kötelékeiben volt erősen jelen, arra használva hatalmát, hogy hamis bizonyítékokkal vádat emeljen a mozgalom vélt vagy valós ellenségei ellen, és bebörtönözze őket. Ezek közül egyesek – például az állítólagos szekularista Sledgehammer „összeesküvés” vagy az Ergenekon perek – megegyeztek az AKP törekvéseivel saját hatalma megerősítésére.

A gülenista befolyást a 2010-es évek elejére kezdte nyomasztónak érezni Erdoğan. Az AKP vezetője Gülen követőinek a legérzékenyebb pontját kezdte ki: oktatási intézmények feletti befolyásukat próbálta korlátozni azzal, hogy 2013-ban bezáratta az egyetemi felvételire való felkészítést vállaló magániskolákat.

Gülen korrupciós ügyeket robbant

A gülenisták ellencsapása nem váratott magára sokáig: YouTube-on megjelent egy olyan felvétel, melyben Erdoğan arra utasítja fiát, Bilalt, hogy sürgősen szabaduljon meg több tízmillió dollártól. Ennek folyományaként 52 AKP-hez közel álló személyt tartóztattak le, 14 személy ellen eljárás indult csúszópénz elfogadása, sikkasztás és pénzmosás vádjával, négy miniszter lemondott.

Erdoğan válaszképp több ezer rendőrtisztet, ügyészt és bírót rúgott ki, szigorú ellenőrzés alá vonva a médiát és az igazságszolgáltatást. A kormányzat a gülenistákat árulónak tartja, és hiába a korrupciót alátámasztó bizonyítékok, Erdoğan és az AKP mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügyet eltussolja.

Következő lépésként a török kormány Gülen mozgalmát terrorszervezetté nyilvánította, fokozatosan ellehetetlenítve a gülenista üzleti érdekeltségeket és médiavállalkozásokat. Az államapparátusban is látványos tisztogatásokra került sor – az egyedüli kivétel sokáig a hadsereg volt. A hadseregben azt beszélik, hogy mivel szekuláris szervezet, annak struktúráiban a gülenisták titokban vannak jelen.

Korrupciós vádak a gülenisták ellen

Korrupciós ügy is felmerült a gülenista oktatási hálózat ellen: 2015-ben amiatt indult vizsgálat, hogy állítólag a közhivatalnoki vizsgák kérdéseit kiszivárogtatták. Ennek eredménye mintegy 3200 per lett, sok közhivatalnok vizsgáját érvénytelennek nyilvánították.

Kormányzati források megerősítették a Foreign Policynak, hogy jóval a júniusi puccskísérlet előtt elkezdtek listákat készíteni a gülenistákról, a szükségállapot bejelentése pedig jó alkalom volt arra, hogy Gülen maradék követőit is elbocsássák a közszférában betöltött állásaikból.

Úgy tűnik, Ankara sem hisz abban hogy minden, közszférában dolgozó gülenistának köze volt a puccs-kísérlethez, azonban jelenlétüket nemzetbiztonsági kockázatnak tartja. Így a Gülenhez köthető mozgalom lassú hatalomátvételi kísérletének minden valószínűség szerint vége Törökországban.

Sipos Zoltán

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.