Fantom bankkártyák Madridban

Folytatódnak a lemondások Madridban, miután szerdán nyilvánosságra került, hogy a szoros politikai felügyelet alatt tartott madridi takarékpénztár 86 vezetője mintegy 15,5 millió eurót költött el illegális bankkártyák révén. A már több politikai-korrupciós-pénzügyi botrányban érintett Caja Madrid jó tíz éven át feketén díjazott munkatársai között akadt 2 volt miniszter, de párt- és szakszervezeti delegáltak is. A szocialista párt kizárást ígért az érintetteknek, de az egy éve néhány email közlésével indult és most komolyra forduló botrány csak tovább ront a spanyol politikai-gazdasági elit eddig is katasztrofális megítélésén. És mindez Madridban történik. Csoda, hogy egyre több katalán adná be a válópert?

A madridi autonómia gazdasági miniszterének menesztése és a bank alapítványi elnökének csütörtöki lemondása után újabbak következnek: két szakszervezeti vezető és az adóügyi államtitkár kabinetvezetője is távozik, miután szerdán nyilvánosságra került, hogy az antikorrupciós ügyészség vizsgálatot indít a feltehetően szabálytalan bérkiegészítések ügyében. Úgy tűnik, az amúgy 2008 óta lelkesen megszorító spanyol állam húsos fazekainál divatos gyakorlatról van szó: a 2011 óta kormányzó Néppárt (PP, Partido Popular) ma börtönben csücsülő pénztárnoka is egy B-kasszáról lett híres, ahonnan a párt eminensei éveken át kapták a mellékest. Köztük a jelenlegi miniszterelnök Mariano Rajoy is – 1998-től évi kb. 27 ezer eurót -, aki az ügy nyilvánosságra kerülése óta nem érezte szükségét bocsánatkérő gesztusoknak.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ezúttal azonban kicsit nagyobbat szólt a fekete kifizetések híre: a gazdasági miniszter pénteken bejelentette, hogy a tőzsdeindexet alkotó 35 nagyvállalatnál is vizsgálódnak majd esetleges fantomkártyák ügyében.

A Caja Madridnál a gyanú szerint 15,5 millió euró (mintegy 4,7 milliárd Ft) értékben használtak illegális bankkártyákat a takarékpénztár vezetői 1999 és 2012 között, a felügyelő bizottságok és az igazgatótanács tagjai, illetve tanácsadók utazások, éttermek és egyéb szolgáltatások vásárlására; ebből 2,1 millió eurót készpénzfelvételre. Összesen 86 személy „reprezentációs” költségeiről van szó, a vezetők mellett a felügyelő tanács politikai és szakszervezeti delegáltjai is érintettek; közülük 28-an még a pénzintézménytől való távozásuk után is használták a fantomkártyákat.

A kezdetben hallott érvek szerint a kártyákról mindenki tudott, az afféle mellékes, természetbeni juttatás lett volna, az amúgy átlagosan 2,5 millió éves jövedelemmel rendelkező felső vezetők esetében is – a nyomozás frissen kiszivárgott eredményei azonban arra utalnak, hogy a bank mindent megtett a „black visa” forgalom elmaszkírozására, pl. az adóhatóság sem tudott róluk, egyfajta informatikai hiba formájában jelentek meg a könyvelésben, a reprezentációs költségek margóján.

A korrupciós ügyekben bővelkedő spanyol közelmúlt afférjai közül több okból  is kiemelkedik a fantom bankkártyák ügy. Először is a Caja Madrid 2011-ben majd 4,47 milliárd eurónyi segélyt kapott közpénzből, miközben a pénzintézet vezetői szoros kapcsolatban álltak a madridi autonómiát 1995, azaz majd két évtizede irányító Néppárt egyes vezetőivel, sőt, a köztük lévő politikai harcok eredményeként kerültek székükbe. Így pl. a nyolc évig miniszterelnök José María Aznar kedves ismerőse volt a bank alapítványának tegnap lemondott elnöknője (black visa: 175 ezer euró, 54 millió Ft) de az ex párt- és miniszterelnök régi barátsága juttatta a takarékpénztár elnöki pozíciójához a pénzügyi tapasztalattal addig nem rendelkező Miguel Blesát, akit 13 éves mandátuma után a jelenlegi kormányfő, Mariano Rajoy védence, Rodrígo Rato követett.

Továbbá nem is ez a bank első piszkos ügye: Miguel Blesa ellen 2013 óta folyik vizsgálat szabálytalan hitelkihelyezések ügyében – a dossziéban a PP több egykori eminense érintett, talán ennek is köszönhető, hogy a „Caso Blesa” egy év alatt 5 vizsgálóbírót fogyasztott el, a konzervatív befolyás alatt álló spanyol igazságszolgáltatáson belüli harcok eredményeként.

Az 1702-ben egy aragóniai szerzetes alapította pénztár, amely 130 éven át kamatot sem kért a kölcsönökért, és sokáig nem is volt profitközpontú; igazgatótanácsát politikusok és civilek alkották. A legrégibb spanyol takarékpénztár, amelynek tevékenységei és szellemisége idővel alaposan megváltozott, ma a madridi autonómia felügyelete alatt áll, és főszereplője a spanyol banktörténet egyik valószínűleg legnagyobb csalásának is; a preferentes névre hallgató pénzügyi termékekről a bankok és takarékpénztárak pontatlanul tájékoztatták ügyfeleiket, fix hozamot ígérve. A kifejezés mára szinte szitokszóvá vált az országban, ahol mintegy 700 ezren szálltak be az óriási veszteségeket generáló bizniszbe – a kilencvenes évek elején kezdődött kibocsátások értéke a 2008-as pénzügyi válság időszakában 30 milliárd euróra rúgott.

A kormány és a felügyelő szervek azóta elismerték hibáikat és a másfél tucat érintett pénzintézet mindegyikénél előforduló szabálytalanságokat – a perek és vizsgálatok ma is folynak. Ezeknek az ügyeknek is zászlóshajója madridi takarékpénztárunk, ami 2011-ben beolvad a Rodrigo Rato koncepciója alapján létrejött Bankiába – e 7 pénztár összevonásával létrejött entitásba 18 milliárd euró került az európai „mentőcsomagból”. Tehát a fenn említett majd négy és fél milliárddal együtt 22,5 milliárdba került és fog kerülni a spanyol adófizetőknek.

Rodrigo Rato ellen több feljelentés született a Bankia ügyében, ahonnan tavaly a vezető spanyol telefontársaság felügyelő tanácsához távozott. A közelmúltig legalábbis a PP legkompetensebb gazdasági szakemberének tartott Rato 8 éven át volt, Aznar idejében, gazdasági miniszter, majd három éven át igazgatta, kb. a pénzügyi válság hajnaláig az IMF-t. A bankszektorba való visszatérése után 2010-ben lett a Caja Madrid elnöke.

Amint a fantomkártyák ügyéről először beszámoló eldiario.es portál remek – név, funkció, végösszeg alapján is kereshető – adatbázisából megtudjuk, Rato ez alatt az idő alatt csupán 44.200+54.800 eurót „kártyázott volna el”, a töredékét annak, amit Miguel Blesa 13 év alatt – bár az arányok stimmelnek, a legmagasabb évi átlagmellékes ugyanis 60 ezer euró, azaz 18 millió Ft körül alakult. A kártyázók élcsapatában, a 437 ezer eurót elpaskoló Blesa mellett három 450 ezer euró fölötti tételt találunk, egyikük az egykori kommunista párt és más szervezetekből alakult Egyesült Baloldal (IU, Izquierda Unida) delegáltja (ő a Bankia botrányai nyomán egyébként már kilépett a formációból).

A listán a 4 „radikális baloldali” mellett 28 PP-tagot találunk, de akadnak szakszervezeti megbízottak (10) és persze szocialista küldöttek (15) is, ami csak tovább mélyíti az amúgy is szakadéknyi kiábrándultságot, amelyet a spanyol nép érez mostanában választott képviselőivel kapcsolatban.

Ezeket a fantomkártyákat még azelőtt vagy azután használták, hogy a szegények a lehetőségeiken felül kezdtek élni? – teszi fel a kérdést az egyik baloldali portál jegyzetírója. Ahogy a Bertelsmann alapítvány pogiblogon közölt összehasonlításából is kiderül, a társadalmi igazságosság indexe 2008 óta Magyarországon nagymértékben romlott. A nálunk tapasztalt regresszió csak az európai mentőcsomagok felhasználóinál végbement folyamatokkal összehasonlítható: a görögöknél és íreknél még rosszabb a helyzet, a spanyolok csak egy századdal előznek minket, az olaszok pedig kicsit jobban teljesítenek (a portugáloknál nem olyan drámai az index alakulása).

A Julius Baer bank tegnap nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint pedig 2007 óta Spanyolországban csökkent a legnagyobb mértékben a családok vásárlóereje Európában, mintegy 28%-kal. A társadalmi igazságosság alakulása szempontjából talán az a két, szintén a napokban megjelent hír sem érdektelen, hogy míg jövőre a munkanélküliek felének már nem jut állami támogatás, az oktatás büdzséje a négyéves ciklusban 20%-kal esett.

A Caja Madrid sztorija, amelyet, mint fentebb írtuk, a Néppárton belüli rivalizálás és szövetségek is alakítottak, ismét azt példázza, hogy míg a politikai vezetők azokra a hatalmi harcokra koncentrálnak, amelyek a közpénzeknek a kevesek számára roppant lukratív, a tömegeknek pedig alkalmasint nagy károkat okozó rendszerekbe való csatornázását szervezik – a kulisszák mögé jutók zsebét persze jól megtömve –, a társadalmi igazságosság nemcsak mellékes probléma, hanem vállalhatatlan luxus marad.

Dobsi Viktória

Update: Az eldiario.es munkatársa, Marta Jara, tegnap kapta lencsevégre a bank régi székhelyének alagsori raktárában Miguel Blesa eddig sosem látott portréját. A festményt Carmen Laffón, a többek között a királyi pár portréját is jegyző, bel- és külföldön egyaránt elismert kortárs művész készítette. A Caja Madrid a 2010 elején befejezett műért 159 ezer eurót (47,7 millió Ft-ot) fizetett.