Új rektort választ a gondokkal küzdő ELTE: alacsony bérek, nagy elvándorlás

Ma szavaz az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Szenátusa az új rektorjelöltről, aki Borhy Lászlót válthatja majd. A pozícióra hárman jelentkeztek, és mindannyiuk pályázati anyagában központi problémaként jelenik meg az intézmény alulfinanszírozottsága. Az egyetem 2023-ra vonatkozó jelentése szerint a felsőoktatási dolgozók egy részének bérezése még a pedagógus gyakornokokétól is elmarad, éppen ezért van olyan pályázó, aki azonnali, százszázalékos béremelést javasol.

Az alacsony bérek miatt az ELTE évek óta küzd az elvándorlással, ráadásul a Nemzeti Közszolgálati Egyetem újonnan induló pedagógusképzése is kihívást jelent számára.

Az ELTE jelenlegi rektora, Borhy László második rektori ciklusa 2025 július végén jár le, a szabályozás értelmében pedig harmadszor már nem töltheti be a pozíciót. Emiatt a fenntartó állam új pályázatot írt ki a rektor helyére. Hárman nyújtottak be érvényes pályázatot:

• Darázs Lénárd, az egyetem jelenlegi általános rektorhelyettese,
• Horváth Zoltán korábbi dékán és nemzetközi rektorhelyettes, valamint
• Katz Sándor intézetigazgató, akadémikus.

Az Átlátszó birtokába jutott anyagok szerint a rektorjelöltek programjában közös, hogy egyikük sem kívánja modellváltott egyetemmé formálni az intézményt, és mindhárman hasonló problémákat azonosítottak az ELTE működésében. Megoldási javaslataik azonban különböznek: van olyan, aki harmadik generációs modellváltást javasol, van, aki a stratégiaalkotásban látja a jövőt, más zászlóshajó-programban gondolkodik.

Jelentősen alulfinanszírozott az ELTE

A rektori pályázatokban mindhárom jelölt hangsúlyosan említi az ELTE alulfinanszírozottságát. Az ELTE fenntartója továbbra is az állam, felügyeleti, felettes szerve pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Tehát az egyetem nem tartozik a modellváltott intézmények közé, és ezért jelentős anyagi hátrányokkal indul velük szemben a felsőoktatási versenyben.

Az ELTE honlapjára feltöltött költségvetési beszámolók alapján készült ábra szerint 2015-től folyamatosan növekednek az egyetem kiadásai. Míg 2015-ben 28,3 milliárd forint volt a kiadás, a 2023-as lezárt évben ez már két és félszer több: 74,2 milliárd forint.  Az egyetem költségvetésében ugyanakkor az is látszik, hogy a bevételek ellensúlyozzák a kiadásokat – igaz nagyon szűk mértékben, ha a korábbi év maradványait is beleszámoljuk.

A bevételek egyébként három komponensből tevődnek össze, ezek között van az állam (mint fenntartó) által nyújtott támogatás, az egyetem saját bevétele (pl. a hallgatók által befizetett tandíj) és az előző évi maradvány (vagyis az az összeg, amelyet nem költöttek el az előző évben).

Az egyetem által kiadott jelentésekben központi elemként szerepel az intézmény alulfinanszírozottsága és a dolgozók bérrendezésének kérdése. A 2023-as jelentésben az áll, hogy az egyetem 2018-ban költségvetési reformot dolgozott ki, és a főbb átfogó lépéseket 2019-ben megtették. Ennek ellenére – mint írják – több komoly kockázati tényezőre kellett az egyetemnek reagálnia 2023-ban.

Kicsi bérek, nagy elvándorlás

A munkavállalók bérrendezése kapcsán megjegyzik, hogy a közalkalmazotti illetménytábla elavult, a besorolási bérek csak kis mértékben fedezik a munkaerőpiaci igényeket. Nemcsak a szakalkalmazottak körében, hanem akadémiai szinten is jelentősen kevesebb a besorolási bér, mint a garantált bérminimum összege, a munkaerőpiaci elvárások pedig ezen túlmutatnak.

Illetményekkel kell kiegészíteni a fizetést, ugyanakkor a kompenzációt évről évre egyre kevesebb munkavállaló tudja igénybe venni, mivel számos kötelező kiegészítés miatt a kompenzációra való jogosultságot elveszítik. „Azaz egyre kevesebb kompenzációt kapnak, pedig egyre nagyobb szükségük lenne rá a munkatársak megtartása érdekében.”

A jelentésben az is szerepel, hogy igyekeznek az elvándorlást megakadályozni, de ehhez szűkösek a lehetőségeik.

„Bérpalettánk nem tekintő gazdagnak és jelentősnek, évek óta küzdünk a munkaerő-elvándorlással.”

Megjegyzik azt is, hogy az elvándorlás jelentős nyomás és teher valamennyi munkavállaló számára. Gondot okoz az utánpótlás kérdése is: a dolgozók többsége betöltötte a 40. életévét, és a közalkalmazotti jogviszonyban elenyésző az utánpótlás.

Mivel az egyetemen elsődlegesen közalkalmazottak dolgoznak, korlátozottak a lehetőségek arra, hogy a törvény által előírt bérstruktúrától eltérjenek, egyéb kiegészítő finanszírozás pedig nehézkes vagy egyenesen lehetetlen. Egyre több oktató, kutató besorolási bérét ki kell egészíteni, hogy elérje a törvényi minimum összegét.

„A munkaerőpiaci versenyben a garantált bérminimum összegével még a felsőoktatási szegmensen belül sem tudunk megfelelő pozíciót elfoglalni, így sajátos bérgazdálkodási struktúrát kell kialakítani.”

Éppen ezért az egyetem vezetése 2023-ban olyan intézkedést hozott, amely az alacsony keresetűek esetében egységes és kötelező illetményszintet határozott meg.

Az oktatói fizetések kisebbek a bruttó diplomás átlagbérnél

Az alábbi ábrán látható, hogy az ELTE oktatói közül a docensek, az adjunktusok és a tanársegédek fizetése nem éri el a bruttó átlagbért, egyedül csak az egyetemi tanárok fizetése magasabb annál. Ezt tovább árnyalja az a tény, hogy ha a bruttó diplomás átlagbért nézzük, akkor azt már az egyetemi tanárok bére sem éri el.

Ezzel kapcsolatban a jelentés kitér arra is, hogy a köznevelési béremelés rendezte ugyan az ELTE gyakorló intézményeiben foglalkoztatott pedagógusok bérét, ám a felsőoktatásban oktatók bérrendezése nem történt meg.

„Így az a sajátos helyzet állt elő, hogy a felsőoktatási dolgozók egy részének bérezése még a pedagógus gyakornokok bérezésétől is elmarad.” – áll az anyagban.

Mindezen problémákra a rektori pályázatokban is reflektálnak a jelöltek. Egyikük szerint

„az ELTE fejlődésének egyik legnagyobb gátja a hallgatók és az egyetem munkatársainak rossz anyagi megbecsültsége.”

A pályázó szerint azonnali, százszázalékos béremelésre volna szükség, mert ennek hiányában a magyar oktatók külföldre vagy más (KEKVA) egyetemre távoznak, ráadásul a kínált bérszínvonallal nehezen lehet nemzetközi oktatókat alkalmazni.

Az egyetem állami finanszírozása kapcsán a jelölt megjegyzi, hogy a hallgatói létszám alapján kapott állami finanszírozás összege 2019 óta nem változott, de mára sok esetben ez nem fedezi a képzés valódi költségeit sem.

A doktoranduszok ösztöndíját is emelni kellene

Egy másik pályázó arról ír, hogy a növelni kellene a doktori képzésben résztvevő hallgatók ösztöndíját is. Jelenleg ugyanis a képzési és kutatási szakaszban 140 ezer forintot kapnak havonta a doktoranduszok, majd a kutatási és disszertációs szakaszban ez az összeg 180 ezerre emelkedik.

Azonban mindkét összeg elmarad a garantált bérminimumtól, a hallgatók ezért kénytelenek a tanulmányaik mellett munkát vállalni, ami azért nem ideális, mert így kevésbé tudnak a disszertáció megírására, a publikációs és oktatási tevékenységre koncentrálni. Ennek kiküszöbölésére a rektorjelöltek tárgyalást kezdeményeznének a fenntartóval az ösztöndíjak emelése érdekében, van köztük olyan is, aki azt szeretné elérni, hogy a doktoranduszok inkább az egyetem falain belül vállaljanak munkát.

A pályázatokban előkerül a hallgatók lemorzsolódása is. A jelöltek szerint fontos volna olyan támogató rendszereket bevezetni, amelyek megállítják vagy legalábbis csökkentik a lemorzsolódást. Van, aki szerint a felsőoktatásba jelentkezett fiatalok egy része nem tudatosan jelentkezik az intézménybe. Általános problémának látják, hogy a hallgatók többsége a bevezető tárgyakat nem tudja teljesíteni, valamint, hogy az egyetemre érkező hallgatók nagy többsége nem rendelkezik tanulásmódszertani felkészültséggel.

A pedagógusképzés megújítását szorgalmazzák a jelöltek

Mindhárom rektori pályázatban előkerül az egyetemen folyó pedagógusképzés megújítása is. Ez azért fontos, mert 2024-re a pedagógus hallgatók aránya a jelentkezők és a felvettek számában magas.

Az alábbi ábra az ELTE pedagógusképzéseire jelentkezők és felvettek számát és arányát mutatja 2013 és 2024 között. Ez alapján jól látható, hogy 2018-ban 2450 hallgatót vettek fel az ELTE pedagógusképzéseire, ugyanakkor ez a szám 2020-ra nagyot csökkent és mindössze 1905 hallgató nyert felvételt ezekre a képzésekre. A felvettek száma ettől az évtől egyébként folyamatos növekedést mutat, 2024-ben meghaladta a 2700 főt.

A jelöltek közül néhányan megemlítik, hogy az egyetem pedagógusképzése a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) újonnan indult pedagógusképzésével jelentős kihívót kapott, mivel az NKE magasabb ösztöndíjakat és további kedvezőbb feltételeket kínál az őt választóknak. Megjegyzik azt is, hogy át kell gondolni az eddigi stratégiát: van, aki szerint nem elégséges csupán a Nemzeti Alaptantervet oktatni, azon túlmenően további ismereteket is szükséges átadni.

Kutatásfinanszírozás kizárólag pályázatokból

Mivel az egyetem nem érintett a modellváltásban, sok pályázati lehetőség áll rendelkezésére. Az alábbi ábra az ELTE pályázati bevételeit és kiadásait mutatja be 2015 és 2023 között. Jól látható a pályázatok kapcsán, hogy a nemzetközi bevételek aránya magasabb, mint a hazai bevételeké, ugyanakkor a nemzetközi kiadások aránya is meghaladja a hazait.

A pályázatok jellemzően oktatási, kutatási vagy infrastrukturális tevékenységeket ölelnek fel. Az egyetem 2023-as beszámolója szerint jelentős forrást jelentett az Erasmus+ pályázatokhoz kapcsolódó mobilitás és személyzeti képzés.

A pályázatok kapcsán az egyik jelölt megjegyzi, hogy az egyetemnek a kutatás az egyik alapfeladata, ugyanakkor erre külön forrás a költségvetésben nincs. Jelenleg kizárólag pályázati források állnak az intézmény rendelkezésére, ugyanakkor kizárólag ezekre alapozni a kutatásfinanszírozást nem szerencsés.

Több rektori pályázatban is előkerül annak az igénye, hogy a fenntartó vonja be az egyetemet a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózattal történő stratégiai együttműködésbe, „ugyanis igazságtalan az, hogy a különböző állami finanszírozású intézményekben dolgozó kutatók nem azonos feltétel mellett végzik a munkájukat.”

Kiváló középiskolások bevonása, szorosabb alumni kapcsolatok

A pályázati anyagokban megjelenik az is, hogy a hazai és nemzetközi egyetemek között nagyon nagy a verseny a kiváló középiskolai tanulókért. Az egyik jelölt szerint ahhoz, hogy ezeket a diákokat az ELTE magához csábítsa, megfelelő képzést és programokat kell nyújtania számukra. Ehhez kapcsolódóan azt is fontos fegyelembe venni, hogy az alumnik tovább vihetik az egyetem jó hírnevét, ezért érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a velük való kapcsolattartásra és ápolásra.

A fentieken túl a pályázatokban megjelennek a hallgatók kényelmét érintő szolgáltatások fejlesztése iránti igények is. A rektorjelöltek a kollégiumi férőhelyek növelésében, a mentális egészség megőrzésében, a hallgatóközpontú egyetem víziójában, a mesterséges intelligencia etikus felhasználásában és a fenntarthatóság kérdésében látják ennek megoldását.

Elmaradt fórum

Az állami fenntartású egyetemeken a rektor megválasztásának menetét törvény szabályozza: kinevezésére a fenntartó miniszter tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A benyújtott pályázatokat az egyetem Szenátusa bírálja el, mely többségi szavazással dönt a rektorjelöltről. A fenntartó a Szenátus véleményét figyelembe véve dönt a vezetői megbízásról.

Kértünk interjút a jelöltektől, hogy jobban megismerjük a programjaikat, ám az ELTE Kommunikációs Osztályától azt a választ kaptuk, hogy

„a rektorválasztást az Egyetem az egyetemi autonómia részének tekinti,

amely a belső döntési folyamatok szerint zajlik. Az egyetemi polgárok megismerhették a rektorjelölteket, valamint a különböző döntéshozó fórumok értékelik a pályázatokat. A szenátus általi rektorjelölt-választást követően az Egyetemen kívüli nyilvánosság is megismerheti a megválasztott rektorjelöltet és programját.”

Az ELTE szenátusa 2022 szeptemberében, középen Borhy László rektor (fotó: ELTE/Facebook)

Az ELTE mai rektorválasztásáról először a Qubit számolt be, ami arról is írt, hogy február 20-án lett volna egy fórum az ELTE BTK Aulában. A hallgatók által szervezett fórum ugyanakkor valamiért elmaradt, pedig arra meghívták a MOME FRONT tagjait is, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen ugyanis nemrég a hallgatók követélésének hatására a rektor, Koós Pál lemondott, miután elveszítette a saját maga által kezdeményezett bizalmi szavazást a Szenátuson belül.

Alig maradt állami egyetem Magyarországon

Az ELTE a kevés állami fenntartásban maradt hazai egyetem egyike. Az alábbi ábrán az látszik, hogy hogyan zajlott az a felsőoktatási modellváltás, melynek során az állam közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba (KEKVA) szervezte ki a magyar egyetemek többségét.

A döntés 2018 szeptemberében született meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumban, ezután elsőként a Corvinus esett át a modellváltáson, aztán sorra a többi egyetem, és 2021-re már csak 5 állami fenntartású egyetem maradt az országban.

A modellváltás azonban nem volt konfliktusoktól mentes, több egyetemen is tiltakoztak ellene. Az új modellben a kuratóriumok élén a kormányhoz köthető személyek és/vagy politikusok ültek, ám ezt az Európai Bizottság kifogásolta. A Bizottság ajánlására az Európai Tanács úgy határozott, hogy a KEKVA egyetemek nem vehetnek részt a Horizon és Erasmus+ pályázatokban. Mivel az ELTE nem érintett a modellváltásban, továbbra is lehetősége van ezekben az uniós programokban részt venni.

Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: Az ELTE Trefort-Kerti Campusa (fotó: ELTE)