Az átalakított tanárképzés tapasztalatai: kevesebb tananyag, több tanítási gyakorlat

Másfél évvel az új, rövidebb osztatlan tanárképzés elindulása után megnéztük két egyetem két-két szakján keresztül, hogy pontosan mi és milyen mértékben alakult át 2022 szeptemberétől. Emellett egyetemi oktatókat is megkérdeztünk az átalakítás pozitív és negatív hatásairól, akik azt is elárulták, hogyan zajlott az új követelmények kidolgozása.

2022 szeptembere óta az osztatlan tanárképzésen az addigi hat tanév helyett már csak öt évig kell tanulniuk a középiskolai szakirányt választóknak. Az átalakítás nem titkolt célja az egyetemi lemorzsolódás csökkentése volt, azonban már az első hírek kiszivárgásakor elég vegyes fogadtatást kapott az intézkedés: egyes lapok már előre „színvonalasabb” képzésről áradoztak, mások pedig reflexből lebutításként címkézték a változtatást. Másfél évvel az új képzés elindulása után megpróbáltunk utánajárni, hogy mi az igazság.

Megnéztünk egy humán és egy reál tantárgyat egy-egy budapesti, állami és vidéki, alapítványi egyetemen. Összehasonlítottuk, hogy az intézményeken belül az egyik legnépszerűbb humán tanári szak, a történelemtanári képzés, valamint a legnagyobb utánpótláshiánnyal küzdő reál szak, a kémiatanári képzés tanegységlistája hogyan változott, milyen típusú kurzusokból lett kevesebb, és milyen újdonságok kerültek be. Emellett felkértünk oktatókat is, hogy értékeljék szakmai szemmel a változásokat.

A történelemtanári képzésben kevesebb a történeti szeminárium

A Pécsi Tudományegyetem történelemtanári szakmódszertanos oktatója, Gyertyánfy András a történelemtanári képzés átalakítása kapcsán negatívumként a történeti szemináriumok számának csökkenését említette. Az ELTE-n is hasonló a helyzet: a korábban különválasztott, egy-egy történelmi korszakhoz kötődő forrásismereti és szakirodalmi szemináriumokat egybe kellett zsúfolni.

Az ELTE-s történelemtanári szakmódszertant magában foglaló Történelem Segédtudományai Tanszék vezetője, Körmendi Tamás lapunknak elmondta, ezt a változást egyelőre nehéz értékelni, eddig azonban oktatói oldalról „kimondottan keserűek” a tapasztalatok.

„Fontos lenne, hogy a hallgatók megtapasztalják a múlt megismerhetőségének korlátait. Ha ez elmarad, tanárként hajlamosabbak lesznek a tankönyvi narratíva igazságként való elfogadására” – tette hozzá Gyertyánfy András.

A tanításmódszertani blokk viszont a Pécsi Tudományegyetem bővült egy tanegységgel, az ELTE-n pedig némiképp gyakorlatiasabb lett.

Az ELTE-n az új rendszerben már nincsenek egyes korszakokhoz kötődő szigorlatok, mindössze egy átfogó záróvizsgát kell tenni a képzés végén. Körmendi Tamás tapasztalata szerint ez nem a legjobb megoldás, ugyanis nagyobb bukási arányhoz vezet, ha a hallgatóknak egyszerre kell számot adniuk az ismereteikről, nem pedig kisebb részletekben.

 

Vállalható kompromisszumok és új megoldások a kémiatanárok képzésében

Az ELTE osztatlan kémiatanár szakján (a többi egyetemhez hasonlóan) a rövidebb képzési időnek köszönhetően csökkent a szakmai törzsanyaggal foglalkozó órák száma. Az egyetem vezető kémia szakmódszertanos oktatója, Szalay Luca az Átlátszónak elmondta, legnagyobb arányban az előadások óraszámát csökkentették, de a laboratóriumi gyakorlatok anyagát is koncentráltabbá tették.

„Így már nem egyesével kötődnek a kémia klasszikus területeihez, hanem az összetartozó részeket integráltuk. Ezzel az egyes tudásterületek összekötését és a mélyebb megértést is segítjük” – mondta az ELTE adjunktusa.

A rövidített tanárképzéssel a hallgatók terheit úgy csökkentették, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a közoktatási kémiatanítás során fölhasználható háttértudás.

A Pécsi Tudományegyetem osztatlan kémiatanári szakján hasonló arányban csökkent a szakmai törzsanyaggal foglakozó előadások száma, mint a szemináriumoké és laboratóriumi gyakorlatoké. Az intézet kémiatanári szakmódszertanos oktatója, Markovics Ákos az Átlátszónak elmondta, véleménye szerint nem szerencsés változás a szemináriumok számának csökkentése.

Az előadások közül azok kerültek ki a tantervből, amelyeket autodidakta módon is el tudnak sajátítani a hallgatók. Az új képzésen végzett tanároknak sem elég azonban a középszintű érettségi anyagát tudniuk. Markovics Ákos szerint emelt szintű kémiaérettségire szakszerűen felkészítő tanárokból eleve sincs sok, valószínűleg nem fog jót tenni, hogy az új tanárképzés elvégzése nem ad automatikus képesítést ehhez.

 

Egyetemi oktatók és középiskolai tanárok is részt vettek az átalakításban

2021-ben arról harsogott a média, hogy a Nemzeti alaptanterv (NAT) ideológiai szempontú átdolgozását is irányító Takaró Mihály vezényletével rövidítik le az osztatlan tanárképzést.

Az új történelemtanári képzéshez először egy szakbizottsági ajánlás készült, amelynek megalkotásában a történelemtanári képzést kínáló egyetemek mindegyikéről részt vett delegált. Ezt követően a minisztérium megállapított egy tartalmi vázlatot, ehhez az ELTE-n Körmendi Tamás készített egy tanegységlista-ajánlást a NAT-tal és kerettantervvel történő összevetés után, amelyet középiskolai tanárok véleményeztek. Végül a tervezetet a tanszékvezetők kiküldték az ELTE Történeti Intézetének összes oktatója számára.

Szalay Luca elmondása szerint az új kémiatanár szak képzési és kimeneti követelményeit egy országos munkacsoportban dolgozták ki, amelynek az egyetemek tanárképzéseiben részt vevő delegált oktatók mellett tagjai voltak közoktatásban dolgozó kémiatanárok, kémiatanár szakos hallgatók, illetve a kormányzat által kijelölt oktatási szakértő is. Az ELTE-n pedig a tantervi háló és a tárgyleírások kialakításában a gyakorlóiskolák vezetőtanárai is részt vettek.

Vannak izgalmas újdonságok is a rövidebb képzésben

Az átalakítás lehetőségeket is rejtett magában. Az ELTE kémiatanári képzésében például létrehoztak új tanegységeket: ilyen az „Integrált szemléletű természettudomány” vagy a „Digitális eszközök a kémiatanításban”. Bár bizonyos tárgyak kikerültek a képzésből, ezek többségének anyaga vagy az újonnan létrehozott kötelező, vagy a kötelezően választható tantárgyakba került. Utóbbiaknak köszönhetően – amelyekből minden tanárképzés során kötelező elvégezni adott mennyiséget – van mozgástér arra is, hogy felzárkóztató kurzuson vehessenek részt a hallgatók, akiknek pedig ez nem szükséges, elmélyülhetnek valamely számukra új terület megismerésében.

Az ELTE történelemtanári képzésén a nagyrészt kronologikus előadások mellett megjelentek új, tematikus előadások is. Körmendi Tamás úgy véli, ezeknek pozitív volt a fogadtatása.

Többféle tanítási gyakorlat lesz, hamarabb kerülnek katedrára a hallgatók

A 2022-től életbe lépett osztatlan tanárképzésben átalakult a tanítási gyakorlatok rendszere is. Megjelent az új csoportos tanítási gyakorlat, amelyre már a képzés harmadik tanévében sor kerül. A hallgatók órákat látogatnak, és oktatói, illetve vezetőtanári támogatással felkészülnek tanórák vagy órarészletek csoportos vagy egyéni megtartására.

Ez Szalay Luca szerint a tanári identitás korábbi kialakulását is elősegítheti. A 2022 előtti képzés nagy hiányossága volt, hogy a tanárjelöltek a maratoni hosszúságú hat év során csak az ötödik tanévben állhattak először katedrára: mindkét szakjukból 15-15 tanórát kellett megtartaniuk a szaktárgyi tanítási gyakorlatok keretei között. Ez a típusú gyakorlat az új képzésben is megmarad, de már csak 10-10 órát kell tartaniuk.

A szaktárgyi tanítási gyakorlatokat követte a hatodik tanévben az egyéves összefüggő tanítási gyakorlat, amely az új rendszerben már csak fél évig tart. Ez több szakértőnk szerint is üdvözlendő változtatás, amely a hallgatói igényeknek is megfelel.

Szalay Luca úgy véli, hogy az egyéves gyakorlatnak az volt az előnye, hogy egy teljes tanév minden fontos iskolai eseményébe bekapcsolódhatott a tanárjelölt, de a Pécsi Tudományegyetem megkérdezett oktatóihoz hasonlóan vállalható kompromisszumnak tartja a rövidülést.

Gyertyánfy András is egyetért abban, hogy a többféle tanítási gyakorlat az egyik legnagyobb pozitívum a változtatások között, azt azonban hozzátette, hogy a gyakorlatok megszervezése nehezebbé válhat az egyetemi órák és a gyakorlatok lehetséges ütközése miatt. Az ELTE-n a csoportos tanítási gyakorlatok szervezése ezért az érintettek órarendjébe erre a célra beiktatott közös idősávok kialakításával történik.

Nem a tanárképzés átalakítása a legfőbb probléma

Az osztatlan tanárképzés átalakításának híre után, de még a tényleges átalakítás előtt Szalay Lucának megjelent egy cikke a Magyar Kémikusok Lapjában is 2021 novemberében, amelyben szintén amellett érvelt, hogy a képzés jól végrehajtott átalakítása észszerűsítésnek is tekinthető „lebutítás” helyett.

Problémásnak ítélte ugyanis a lemorzsolódást, amelynek okai között szerepelt a hosszú és igen nehéz képzés. Voltak persze olyan hallgatók is, akik a diplomaszerzés után hagyták el a pályát, amikor szembesültek a fizetésükkel.

Szalay Luca a szaklapban azt az aggályát fogalmazta meg, hogy

jelenleg egy trükkös megoldás fedi el a természettudományos tanárok hiányát.

A jogszabályok ugyanis lehetővé teszik a biológia, fizika, földrajz és kémia összevonását egy integrált természettudomány tárgyba, amelyet bármelyik tanár taníthat, akinek a felsoroltak közül legalább egy tárgy oktatására feljogosító diplomája van. Ha azonban nem kémia szakos tanítja az integrált természettudományt, akkor (a megfelelő háttértudás és a szakmódszertani felkészültség hiánya miatt) kisebb lehet az esély a kémia iránti érdeklődés felkeltésére és az alapos tudás átadására.

Körmendi Tamás kiemelte, hogy az átalakítás egyben arra is alkalmat teremtett, hogy átgondolják a tanárképzés szakmai tartalmát. Igaz, véleménye szerint jobb lett volna olyan reform, ami természetes fejlődés eredménye.

„Az oktatási rendszer jelenleg kényszerpályán mozog, külön hiába próbálunk a tanárképzés helyzetén javítani, ha a szektor társadalmi megítélése ilyen rossz” – fejtette ki Markovics Ákos.

Varga Virág

Címlapkép: pexels.com