„Hol van Sztálin és hol van a Pápa?” – beszélgetés a CEU-ról

A Mi lesz veled értelmiség? című vitasorozat részeként beszélgettek a CEU-ügyről az ELTE Bölcsészkarán. A vita középpontjában az állt, hogy a CEU riválist vagy partnert jelent-e  magyar felsőoktatásnak. A panelbeszélgetéseken felszólalt többek között Bojár Gábor, Mezei Ferenc, Kenesei István, es Enyedi Zsolt rektor.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Bölcsészkaron rendezett panelbeszélgetéseken arról esett szó, hogy a lex CEU miért volt fontos a kormánynak: célzottan arra jött létre a törvény, hogy a CEU működését megnehezítse vagy csak véletlenül érinti az egyetemet. Mezei Ferenc fizikus azzal érvelt, hogy a törvény nem specifikus az Egyesült Államokra, és szerinte kormányközi megállapodás lenne indokolt. Mezei szerint a kérdés az, hogy a törvény alkotmányos és megengedi-e a működést?

Bojár Gábor szerint felvetődik a kérdés, ha a CEU működését nem akarta a kormány befolyásolni, miért sütötte rá a csaló kifejezést? Magyarországon van a CEU-n kívül is  külföldi bejegyzésű egyetem, amelyekre nem vonatkozik szabályozás. Külpolitikai nyereséget várt a kérdéstől Orbán, hogy tárgyalhasson Trumppal. Bojár szerint ezt az EU-n belül kellene megoldanunk, hiszen ez egy helyi ügy, a mi ügyünk. A CEU-t ért támadások a Jobbik-szavazók felmarkolásáról szólhatnak az üzletember meglátásában.

Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese, arról beszélt, hogy a kormány által megírt vádirat volt a Figyelőben márciusban megjelent cikk, amely már akkor túlpolitizálta a kérdést, ezért az egyetem határozott választ adott. Jogászok szerint egy törvényerejű nemzetközi egyezmény is megoldás lenne, ami biztosítaná a feltételeit a megfelelő működésnek.

A második panel CEU-s diákok és felvételizők tapasztalatainak adott teret azt célozva, hogy miért érdemes a CEU-ra jelentkezni és milyen előnyei vannak, valamint a CEU-n belüli finanszírozásról és a tanulók lehetőségeiről szólt. A diákok arról beszéltek, hogy a CEU-felvételi egy saját érdekükben meghozott döntésük, amellyel a legmagasabb színvonalú oktatást szeretnék elsajátítani, és azt is többen megjegyezték, hogy kifejezetten örülnek neki, hogy ezt Magyarországon tehetik. A CEU könyvtára rengeteg olyan szakirodalmat biztosít a tanulóknak, amely más egyetemeken nem elérhető, és az oktatóik között is törekszenek a legkiválóbb szakmai színvonalat fenntartani. A gender studies-képzés például nem egyedülállóan itt van jelen (az ELTE-n is indult ilyen szak), de a szakirodalom terén verhetetlen a CEU könyvtára. A diákok ösztönzési rendszere azt segíti elő, hogy az itt tanulók számára a tudományos kutatás és az egyetemi teljesítmény legyen az elsődleges. Ezek alapján vannak elosztva az ösztöndíjak, ezt segíti az ingyenes kollégium és a tandíjakat az egyetem fizeti a legtöbb diák számára, magánpénzből.

A harmadik panel a magyar felsőoktatás helyzetével foglalkozott, és azzal a jelenséggel, hogy a CEU-ügy a társadalmat ennyire felhergelte. Elsőnek Kenesei István nyelvész az egyetemi autonómia problémáiról beszélt (itt hangzott el a címben is szereplő mondata). A felsőoktatási intézményi autonómia, a szabadon választható vezetők, a személyes autonómia, és a kutatási-oktatási függetlenség fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte még, hogy a minőségi ellenőrzésnek mindenképpen függetlennek kell lennie, hogy valódi önállóságról lehessen beszélni. A minisztériumoknak mindig is megvoltak a módszereik, hogy az egyetemek működését befolyásolják – gondolván a milliós rektori fizetésekre, amelyek alávetik a rektorokat a minisztériumokkal való közvetlen együtt működésre – ezért nem várható megfelelő rektori kiállás a kényes ügyekben.

A felsőoktatásban megfigyelhető az új elit képzése: a jogi karokon a jövő generáció polikuselitjét képzik ki, és kevés esély van rá, hogy szegényebb rétegek is részt vegyenek ilyen képzésekben.

Máté András, az ELTE Logika Tanszékének vezetője szerint meg kellene tölteni a felsőoktatási programokat, hogy rugalmasan kihasználhassa a társadalom a felsőoktatást. Egyre kevesebb diák érettségizik és egyre kevesebb diák végez egyetemet, ami előrelátható lemaradást fog okozni a tudásalapú társadalomban. Ezeket a folyamatokat hivatott a lex CEU is tovább erősíteni. Kevés egyetem képes lépést tartani a CEU felszereltségével és az oktatói színvonallal. A CEU nem csak felszereltségében világszínvonalú, de a nemzetközi programjaik is elképesztően sikeresek.  Miközben a CEU monopóliumáról beszél a kormány, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet az elmúlt években pont ilyen monopol helyzetbe hozta, épülnek a kampuszai, kollégiumai, és miközben folyamatosan pénzt vonnak ki az oktatásból, még jogi képzést is indít az NKE. Ez azért is pikáns, mivel más egyetemeknél a kormány lényegében minimálisra csökkentette az államilag támogatott jogászi helyek számát.

Az oktatói és hallgatói felkészültséget az itthoni viszonyokban magas kötelező óraszám befolyásolja, amitől a diákok is kimerülnek, miközben az ösztöndíjak megfogyatkoznak, vélte Wessely Anna szociológus, egyetemi docens. Ezért a diákok dolgozni kezdenek, amely hátráltatja a teljesítményüket. A diákok 1/3-a megélhetési gondok miatt dolgozik, 1/3-a azért, hogy ott kapjanak munkát, ahol önkéntes munkát végeztek (Wessely saját kutatása alapján).

A képzettségi szintek lebutítása, az elvontabb ismeretek háttérbe szorítása a trend most Máté András szerint, ezt pedig folyamatosan kíséri egy terminológiai bűvészkedés. A szakiskolák átnevezése közben a képzési program eltávolodik a felsőoktatási mércétől, a felsőoktatási rendszer romlásához idomítjuk a tanulókat. Amit levágtak a felsőoktatás finanszírozásából, az a hátrányos helyzetű emberek lecsatolását eredményezte.

A közoktatásnak több érettségiző, több tudás, és több egyetemet elvégezni képes diák kitermelésére kellene törekednie.

A beszélgetés a Youtube-on is megtalálható: 1 2 3 4

Horváth Bence

(A cikk az Átlátszó Oktatás gyakornoki programjának keretén belül készült.)