A NAV reméli, jövőre nem lesz hibás az adóbevallós nyomtatvány

Nemrég én is megtaláltam a postaládámban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal levelét, ami felszólít, hogy nyilatkozzak az adómról. Bár adót bevallani Magyarországon nem két perc és kicsit bonyolult, néhány év eltökélt gyakorlás után bele lehet jönni. Meg lehet örülni magunknak, hogy bejelentett állásunk van, szóval összességében szép kis ajándék ez a kicsit nagyobb, mint A/4-es méretű óriásboríték, amit minden évben rengeteg példányban küld ki a NAV. A dizájn is rendben van: semmi túlmagyarázás, lényegre törően, pontokba szedve szerepel, ki mikor mit csináljon, ha becsületes állampolgár akar lenni. A fekete betűk is igazán jól mutatnak a halványbarna papíron, a betűtípus pedig nálam ötből öt pontot ért el.

Egy apró hibája van csak a csomagolásnak: néhány helyesírási hiba.

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az első sor szép nagy betűkkel hirdeti: KÉRJÜK NYISSA KI ÉS OLVASSA EL! Ez a figyelmeztetés szép és jó, elvégre fontos dolog az adóbevallás, szó se róla. De a helyesírás is szép dolog, nem árt, ha az ember tudja, mit hogy írjon. És ebbe a vesszők is beletartoznak. Akárki akármit mond, a vesszők fontosak és kész: nem véletlenül foglalkozik velük A magyar helyesírás szabályai is. E műben olvashatjuk: „A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs”. (A magyar helyesírás szabályai legújabb kiadásában a 244./a pontban olvasható a szabály.) Jelen esetben ez a kötőszó a hogy kötőszó, tehát kötőszóval a vizsgált mondat: „Kérjük, hogy nyissa ki és olvassa el!”

Ott van feketén-fehéren, hogy a kérjük után hiányzik az a vessző. Kinek jobban, kinek kevésbé. Nekem például nagyon.

Az elmulasztott vessző viszont többedmagával szerepel olyan helyeken, ahol ellenben nem kéne. Az „(…) egyéni vállalkozó, és áfa fizetésére kötelezett magánszemély bevallása” részben az és elé nem kell vesszőt írni, mert azonos szerepű mondatrészek között áll. Ugyanez a helyzet az utolsó három sornál is: „- 1553 számú teljes adattartalmú bevallása, vagy – 1553M jelű csökkentett adattartalmú bevallása, vagy – 1553ADÓNYILATKOZAT nyomtatvány”: itt a vagy előtti vesszők fölöslegesek, mert a kötőszó azonos mondatrészeket köt össze. Az erről szóló szabályt A magyar helyesírás szabályai legújabb kiadásában a 248./d pontban találjuk.

Helyesírási hiba és helyesírási hiba között van különbség. Újságban olyat olvasni, hogy mindíg, szallag vagy elakarok menni, nyilván jobban kikészíti a nyelvünkért kicsit is aggódóakat, míg egy-egy vesszőhibát könnyen megbocsátunk, sokszor ugyanis magunk sem tudjuk, hova is tegyük azt a vonalkát a mondatban. Általános és középiskolában is elnézőbbek a tanárok a vesszők terén, mint az ly, j esetében. Hivatalos szövegben viszont joggal várhatja el az ember, hogy ha valamit leírnak, és azt szanaszét küldik az országban, a vesszők is legyenek a helyükön. Mert hova lesz így a világ, a drága magyar nyelv, ha már a felsőbb szerveink sem őrzik a nyelvhelyességet. De tényleg.

Az viszont a NAV becsületére legyen mondva, hogy miután megírtam nekik észrevételeimet, húsz percen belül válaszoltak, megköszönték a helyesbítést, biztosítottak egyetértésükről, és reményüket fejezték ki afelől, hogy a jövő évi nyomtatványokon már helyesen fognak szerepelni az említett részek. A NAV sajtósai kedvességből, udvariasságból csillagos ötöst kapnak tőlem.

De térjünk vissza a helyesírás fontosságára, mert kedvesség ide vagy oda, a hibás borítékok rengeteg emberhez eljutottak. És Magyarország amúgy sem áll túl jól írás, olvasás, szövegértés terén. Erről tanúskodnak a legutóbbi PISA-felmérés adatai is.

Ennek kapcsán sokszor szóba kerül az illiteráció fogalma. A szó funkcionális analfabetizmust jelent, és azokat nevezik így, akik ugyan megtanultak olvasni, ismerik a betűket és a számokat, mégis komoly problémát jelent nekik a néhány szavasnál hosszabb szövegek elolvasása és értelmezése.

Arról, hogy Magyarországon jelenleg milyen mértékű a funkcionális analfabetizmus, eltérőek a vélemények: egyesek szerint a lakosság harmada tartozik ebbe a csoportba, mások szerint a hatoda, Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem tanára szerint hazánkban a diákok között 20%-os a funkcionális analfabéták aránya – olvasható egy 2014-es cikkben.

Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke 2008-ban, az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja (szeptember 8.) alkalmából a hvg.hu-nak elmondta, „Az unióban nagyjából 20-30 százalékra tehető a funkcionális analfabéták aránya. Nálunk minden negyedik felnőtt az lehet”.

Ha a tisztelt Olvasó jelen cikkben helyesírási vagy vesszőhibát talál, ne habozzon, írja meg kommentben! És közben gondoljon arra, milyen jó, hogy e cikket nem postáztuk több ezer példányban szerte az országban.

Kívánjuk, hogy jövőre mindenki kifogástalan helyesírású levelet kapjon a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól!

G. Szabó Sarolta

Előfizetőket keresünk – támogasd az
Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a
közösségi finanszírozás.