Meghúzódni mindig könyebb – Diákolimpiák és külföldön tanulás, vol 2.

Nagyjából egy hónapja jelent meg a diákolimpiai érmesek parlamenti fogadásáról szóló beszámolóm az Átlátszó Oktatáson, utána pedig a cikk kapcsán szerepeltem az ATV Egyenes Beszéd című műsorában is. Rengeteg komment érkezett a poszthoz, ezek közül válogatok és reagálok is némelyikre.

Úgy tűnik, hogy a cikk mondanivalójával sokan egyertértenek, csak kevesen merik névvel is vállalni. A cikkem óta a blogon is több írás jelent meg tanároktól, főleg név nélkül:

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

• ,,Nem merem aláírni, és ez a legszörnyűbb” – egy pedagógus levele
• Ismert tanárok bojkottálják a portfóliózást
• ,,Valaki pikkel ránk ott fönn” – Levél a pedagógiai szakszolgálatokról

Hasonló érzéseket fejeznek ki az alábbi kommentek:

„A pedagógusok meg nem csak tüntetni nem tüntethetnek kirúgás, meg bérbesorolás Damoklész kardjával fejük fölött, hanem még egy k*rva véleményt sem mondhatnak az impotens KLIK vagy a tökéletlen Hoffmann Rózsa elvtársnő ténykedéseiről. Pedig lenne mit.”

„Ültem magam is ott, ahol Miklós. Nem is egyszer, hanem – ha jól számolom – ötször. Tisztában vagyok vele, hogy ennek ellenére [a felmondásom után – a szerk.] nem fogok hiányozni. Nekem annál jobban fog hiányozni a tanítás.”

„Igen, ma még jól teljesítenek a legjobb középiskolai diákok. De miután a legjobb tanárokat megalázzák, kényszer- nyugdíjazzák – eltelik néhány év és már nem lesznek olyan fényesek a magyar eredmények, mert nem lesz, aki kinevelje a tehetségeket.”

„Személyesen ismerek olyan középiskolai tanárnőt, aki több tucatnyi, versenyeken nagyon eredményes diákot tanított, és bőgött – saját elmondása szerint, amikor a könyörgő levelet meg kellett írnia, hogy tovább taníthasson (mert 63 éves). Rendben van ez?”

„Mint gyakorlo tanar, es mint egy matematikai diakolimpikon edesanyja tobbszorosen a boromon tapasztalom es elem at nap, mint nap az oktatas, valamint a tehetseggondozas tonkretetelet, mikozben hazug es alszent modon a Pisa-felmeres felett sirnak egyesek!!”

„‘de a legtobb egyszeruen megfaradt, es mar csak azt szeretne, ha beken hagynak es tanithatna.’ Azt hiszem, ebben a felmondatban benne van a lenyeg. A legtobben mar nem is duhongnek, mert rajottek, hogy ertelmetlen. Csak csovaljak a fejuket, ha a hireket olvassak.”

„Nem vágytam nagy fizetésre. Magam részéről a legfőbb elvárásom az volt, hogy ne lehetetlenítsék el a munkámat. Ezt a mostaniak megtették. Hiába emeltek a fizetésemen, a tanév végével lelépek. Ahhoz, hogy tovább asszisztáljak a történtekhez, nincs gyomrom.”

A magyar színvakság

A kommentek egy másik része politikai elfogultsággal vádolta a cikket és a blogot általánosságban:

„Ha ez a Magyarbálintmagyarhangja blog sírdogál akkor gondolom az oktatás jó irányba megy.”

„@lost hope: Mocsokorbán jól megalázta a tanárokat a béremeléssel.”

„Tüntetnek is minden 2 hétben mint Magyarbálint idején….:))”

„Az oktatást szándékosan rohasztja az Orbán.”

„Az oktatást szándékosan rohasztja a Gyurcsány.”

A magyar színvakság egy népi kór. Két változata van: sokan csak fekete-fehéren, sokan pedig kizárólag piros-narancsban látják a világot. Sokan akarták ezt az írást is politikai cikként beállítani. Pedig ha akarod, ha nem, ebben a cikkben nem politika volt, hanem konkrét tapasztalatok. A cikkre a “jobbosok” panaszkodtak („túl elfogult”), az ATV-s interjúra pedig a “balosok” („túl lagymatag”). Rossz hírem van: a világ nem fekete-fehér, és nem is piros-narancs. Manapság az érzelemből “érvelés” a divat: egy kiadós gyurcsányozással a Magyar Nemzetben már csak egy állati örjöngéssel megírt viktátoros Népszava-cikk veszi fel a versenyt. Le kéne már szakadni a jobb kontra baloldal vitájáról, és a valósággal foglalkozni.

És kimondom:

• A 30%-os béremelés tényleg extra bevétel sok tanárnak.

• Az életpályamodell tényleg működhetne jól is.

• A korábbi baloldali kormányok se voltak sokkal jobbak az oktatást illetően.

• Ez viszont egyáltalán nem menti mostani kormány tevékenységét.

Szerencsére nem mindenki esik bele ebbe a csapdába:

„de kérem, ne vigyük el ezt a vitát általános és parttalan orbánozásba meg gyurcsányozásba. avval épp eléggé tele van az internet. :(„

„Az még csak rendben van, hogy elmennek külföldre tanulni, mert ha ennél jobb kormányunk lenne (ami persze nem lenne nagy kunszt), akkor is sokan elmennének, de visszajönnek‐e, lesz‐e itt olyan ország és állás? És lehet‐e, hogy az őket felkészítő tanárok elvesztik az állásuk? És akkor hány diákot lehet majd kitüntetni 5 év múlva? Pár kérdésem még lenne.”

Miért is van szükség a szövegértésre az érettségin?

Az alábbi névtelen vélemény egyszerre vidított fel és tett szomorúvá. Felvidított, mert azon kevés kommentek egyike volt, amiről bátran ki merném jelenteni, hogy nem Gyúrós Józsi írta. Elszomorított azonban, mert annyi köze volt a cikk tartalmához, mint Orbánnak az igazmondáshoz, vagy Gyurcsánynak a megújuláshoz.

„Kedves Danka Miklós!

Elolvastam a beszámolód, s a gondolataidat, s lenne egy-két megjegyzésem.

– A matek alapján te már 2010 előtt elmentél külföldre, szóval ne a mai miniszterelnököd csesztesd a lépésed miatt.

– egy ország oktatási helyzetéről semmit sem mond a diákolimpiai eredmény. Semmit sem ér az, hogy fenntartunk egy-két verseny istállót az elitképzésre a gazdag középosztálybeli gyerekeknek, miközben az átlagos gyerek analfabétán jönnek ki a suliból.

-Nem azért mennek el a legjobb tanulók, mert itt a csúnya Orbán, hanem azért mert

a, megtehetik az uniónak hála

b, sajnos a magyar diplomák kevésbé piacképesek, mint pl. a Cambridge. c, kint jóval többet keresnek

Összegezve, talán mielőtt politikailag elfogult véleményt nyilvánítanál, előbb vegyél mély lélegzetet, s gondold át újra a dolgokat.”

Hálás vagyok „emhem”-nek, aki tökéletes választ adott helyettem:

„hadd reagáljak egyet miklós nevében:

1. egy szóval sem mondta, hogy orbán miatt ment el, csak azt mondta, hogy miatta sem szeretne hazajönni.

2. ezt esetleg orbánnak magyarázd el: ő volt az, aki a diákolimpikonok sikeréből azt a következtetést vonta le, hogy a magyar oktatás kimagasló.

(azt mondjuk én személy szerint túlzásnak érzem, hogy „Semmit sem ér az, hogy fenntartunk egy-két verseny istállót az elitképzésre”, mert a tudományos elitünk igenis jól jár vele. az viszont tény, hogy ettől még az átlagdiák képzése nem lesz kielégítő)

3. azt, hogy a diákok miért mennek el, leginkább ők(mi) tudják(juk). egyébként elég komplikált dolog, és valószínűleg kevesen mennek el _csak_ belpolitikai okok miatt. az viszont tény, hogy az évek óta tartó növekvő tendencia az elmúlt két évben soha nem látott sebességre kapcsolt, és ennek bizony van köze a hallgatói szerződés nevű tandíj bevezetéséhez, de nem kizárt, hogy egyéb politikai húzásokhoz is.

pl. mert jellemzően azok hajlamosabbak külföldre menni, akik úgy gondolják, hogy nyugat-európa a mi példaképünk. és ha látják, hogy magyarország inkább kelet-európa és a balkán felé halad, akkor könnyes búcsút véve, de az ország nélkül indulnak nyugatra.”

Kabaré

Végezetül néhány komment, melyek elemzésre nem érdemesek, de kitűnőek egy kis kacagásra, tea és keksz mellé.

„Dankus elvtárs, csak akkor lesz kedve hazajönni a fiataloknak, ha

nyertek a választáson és bevezetitek a 90% adó/járulékot megkülditek

szuper bruttóval aztán a maradékra meg jön a dögkeselyű kinézetű Bokros Lali bácsi reformálni, figyeld meg tolongani fognak a fiatalok hazafelé. Szabadság Danka elvtárs és kötél vagy börtön a demokráciátok e két meghatározó alappillérje!”

„Nem olvastam végig a cikket, a táblázatot megnéztem, így is el tudom,dönteni,hogy nincs értelme egy sértett vagdalkozást olvasni politikai alapon(ez a blog ettől szánalmas,hogy csak politikai alapon tudja megközelíteni a oktatást, szakmai alapon semmiképp soha).”

Hogy tessék? Egy táblázatból az derült ki, hogy az egész cikk „politikai vagdalkozás”? Kommentelőnk valószínűleg tisztánlátó, szerintem nemhogy a tablázatból, de már a reggeli kávézaccból megjósolta az aznapi sajtótermékek stílusát és tartalmát: a húsz sornyi név és szám a diákolimpikonokról már csak adat volt a tűzre.

„A Fazekas egy tipikus versenyistálló! Nem csoda, hogy sok tehetség kerül ki közülük! De ezzel semmi újat nem mondott!

(Mondjuk azt nem hinném, hogy az ott tanulók szüleinek egy része nem engedhetné meg magának, hogy gyermekét külföldön oktassa tovább…)”

Értelmetlen közhelyek szajkózásában Magyarország jobban teljesít. Ja, és egyébként jó részünk ösztöndíjjal tanul kint.

„A szerző szerintem nem hallott az „Erasmus” programról… Mondjuk, nem is szól másról az egész, mint arról, hogy Semmi sem lehet jó, ami az Orbán-kormány alatt történik..”

De, hallottam az Erasmus programról. Igen?

„A cikkhez pedig annyit, hogy rettenetesen átlátszó demagógia.

‘Hogy köszöntöd azt, és hogy nézel annak a szemébe, aki megalázott, megrugdosott, és aki megnehezíti a hivatásod?’

Demagóg ostobaság. És nem is igaz.”

Erre a lenyűgöző érvekkel megtámogatott, az óvodás kiscsoportot legalább két csoporttal meghaladó megjegyzésre inkább csak idemásolnám „lionheart”, illetve egy névtelen kommentelő válaszát:

„‘Hogy köszöntöd azt, és hogy nézel annak a szemébe, aki megalázott, megrugdosott, és aki megnehezíti a hivatásod?’

Edesanyam 35 eve pedagogus, jelenleg igazgato egy egyhazi altalanos iskolaban, 3 diplomaja van. Most csokkent 20k HUF-al a fizetese, thanks to Fidesz-fele oktatasi reformok. Azelott nagy Fidesz-fan volt. Most mar…megvaltozott a velemenye, ugy erzi, elarultak, nem becsulik a munkajat, pont azok, akikert drukkolt, imadkozott, stb.

Csak ennyi a demagogia.”

„‘A számomra legvisszataszítóbb rész az volt, amikor a felkészítő tanárok fogtak kezet a miniszterelnökkel. Hogy köszöntöd azt, és hogy nézel annak a szemébe, aki megalázott, megrugdosott, és aki megnehezíti a hivatásod?’ Nekem is ambivalens érzéseim voltak, amikor kimentem: egyrészt jó dolog kiváló gyerekek sikereit ünnepelni, másrészt márciustól valószínűleg elveszítem az állásom, hála az egyetemi pénzelvonásnak és a soha-el-nem-induló finanszírozású pályázatoknak.”

Danka Miklós