MTA: Maróth Miklós orientalista is elnökjelölt

Néhány hete írtunk arról, hogy az Akadémia jelenlegi vezetése Lovász László világhírű matematikust szeretné a testület élére ültetni, amikor lejár Pálinkás József második hároméves ciklusa. Cikkünk megjelenése után megkeresett minket két akadémikus, akik egy másik jelölt, Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, az MTA jelenlegi alelnöke mellett kampányolnak.

Két természettudományi területen dolgozó, Maróth Miklós mellett kampányoló forrásunk a körülményekre való tekintettel névtelenséget kért. Annyit elárulunk róluk, hogy mindketten tagjai az Akadémiának és egyikük az Akadémia vezetésében is szerepet vállalt korábban. 

Első forrásunk a következőkre hívta fel a figyelmünket az elnökválasztással kapcsolatban:

• Lovász nem az egyetlen jelölt. Támogatói, különösen a jelenlegi elnökség szeretnék mindenkivel elhitetni, hogy ez egy ,,lefutott meccs”.
• Ennek következében Lovásszal foglalkozó posztunkat is az ,,elnökség propagandájának” tekintették többen a környezetében.
• Lovász hat évvel ezelőtt már volt jelölt. Akkor azért lépett vissza, mert nem érezte magát alkalmasnak a testület vezetésére.
• Nem szabad az akadémiai elnökválasztást a nagypolitika kontextusában nézni. Forrásunk maga sem szimpatizál a jelenlegi politikai rendszerrel, ugyanakkor az Akadémiával kapcsolatos elképzelései miatt a pálinkási örökség folytatójának tekintett Lovász helyett a sztenderdebb jobboldali jelöltnek tűnő Maróthot támogatja.

Az utóbbi pont arra utal, hogy Lovászról úgy hírlik, nem túl nagy híve a NER-nek, Maróth viszont jó jobboldali kapcsolatokkal rendelkezik, tagja például a Professzorok Batthyány Körének. A Magyar Narancs nyolc évvel ezelőtti pályaképe szerint ,,a konzervatív katolikus szellemiség egyik legfőbb hazai letéteményese”. Fia Orbán Viktor tanácsadója is volt, maga Maróth is befolyásos a jobboldalon.

Második forrásunk legfontosabb állításai az idei elnökválasztással kapcsolatban: 

• Lovászt jelölte elsőnek a Vízi E. Szilveszter exelnök által vezetett jelölőbizottság.
• Forrásunk szerint Pálinkás József első három éve pozitív volt, például sikerült jogilag és politikailag stabilizálnia az Akadémia helyzetét. Második ciklusát ugyanakkor sokkal negatívabban látja, kritikus az intézeti struktúra átalakításával és a testület szerinte túlzott centralizációjával szemben.
• Szintén problémásnak nevezte a túlbürokratizált pályázati rendszert, melyben szerinte nem az igazán nagy erdemények kitalálói, hanem a legjobb pályázók jutnak támogatáshoz. Szerinte az Akadémia a legutóbbi időkig ellent tudott állni a pályázatközpontúságnak, de újabban itt is jellemzőek ezek a tendenciák. Maróth szerinte itt is változást hozhatna.
• Lovászt kitűnő tudósnak és nagyon becsületes embernek tartja, ugyanakkor túlzottan kompromisszumkésznek is. 
• Közvetletnül is megfigyelhette Lovász működését, amikor mindketten az Akadémia vezetésében dolgoztak. Ekkor azt látta, hogy a matematikus mindig a ,,legkisebb ellenállás irányába megy” és soha nem kritikus. 
• Ezért Lovász Pálinkás örökségét vinné tovább, míg Maróth esetleg elindulna a korrekció irányába.
• Lovász részben azért sokkal esélyesebb, mert az ő neve már nagyon korán bekerült a köztudatba.
• A forrás szerint Maróth nem csak élesebben állhatna ki Lovásznál a fontos ügyekben, de a politikai kapcsolatain keresztül jobban tudna tárgyalni az ország politikai vezetésével is. 

Maróth Miklós 1943-ban született. A pannonhalmi bencéseknél érettségizett 1961-ben, az ELTE-n, valamint a bagdadi és a bécsi egyetemen is tanult, arabot, görögöt, latint, asszirológiát. Akadémiai munkahelyek után 1991-ben lett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) bölcsészettudományi karának alapító dékánja. 1970-ben lett egyetemi doktor, 1975-ben kandidátus, 1988-ban akadémiai doktor. 1995-ben az MTA levelező, majd 2004-ben rendes tagja lett; 2008 óta a testület alelnöke. Elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét (1998).