,,Ide aztán mindenkinek lesz kedve hazajönni” – Egy tanár a diákolimpiai díjkiosztóról

Danka Miklós, a 2008-as Nemzetközi Informatikai Diákolimpián ezüstérmet nyert. Cambridge-ben diplomázott, Londonban dolgozik. A jelenlegi körülmények miatt nem akar Magyarországon élni, de felkészítő tanárként ott volt a diákolimpiai érmesek tegnapi parlamenti ünneplésén. Az ő élményei következnek.

Néhány éve én is ünnepeltem a Parlamentben diákként, most pedig mint felkészitő tanár voltam ott. Habár ez egy örömteli alkalom, a miniszterelnök ömlengése közepette nehéz volt nem arra gondolni, hogy két év múlva talán már nem lesz ennyi diákolimpikon, mert nem lesz, aki felkészítse őket. A tanárok megalázva, a tehetséges diákok több mint fele pedig külföldön: ide aztán mindenkinek lesz kedve hazajönni.

Ahova érdemes hazajönni

A miniszterelnök beszéde adta meg az alaphangot a ceremóniához. ,,Nem kampanybeszéd”, mondta, majd a foglalkoztatottság növekedéséről beszélt, ami teljesen releváns, hiszen ezek a gyerekek nyilván közmunkások lesznek. A beszéd központi temája a külföldi tanulás volt: menjenek csak a diákok világot látni, csak aztán jöjjenek haza. A saját oxfordi tanulmanyútját és hazatérését hozta példaként. A hazatérésre körülöttem a reakciók: ,,bár ne tetted volna”. Viktor úgy mondta, olyan hazáért küzd, ahova érdemes hazajönni. Az oktatáspolitika pedig sikeres. Valóban, ezért nem nyilatkozhatnak a tanárok.

,,Külföldi tanulmányai miatt a díjat felkészítő tanára veszi át.” Feltűnően sokszor hangzott el ez a mondat: saccra minden második tanulónál ez volt hallható, pedig nem csak vegzősök jutnak ki diákolimpiára. A 2013-as diákolimpikonok listáját megvizsgálva kiderül, hogy a végzősöknek a fele-kétharmada külföldön tanul, nekik is jó részük az angliai Cambridge-ben. Ez önmagában még érthető: ezek a külföldi egyetemek a világon is az elsők közé tartoznak, így a magyar egyetemeknek csak elvétve van esélyük felvenni velük a versenyt. Hogy közülük hány gondolja úgy, hogy Magyarországra valóban “érdemes hazajönni”, az már egy másik kérdés, de az eddigi tapasztalatok nem túl kecsegtetőek.

Nézzük a számokat!

A táblázatban azok a diákolimpikonok vannak, akiknek megtaláltuk a nevét. Kommentben szóljatok, ha valaki kimaradt. Nem mindenkiről tudjuk, hogy hol jár egyetemre, olyan is van aki még középiskolás. A 28 ember közül 18-ról tudjuk, hol kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Ebből a 18 emberből 10 ment Angliába (7 Cambridge, 2 University College London, 1 Imperial College London), 8 pedig itthon maradt (7 ELTE, 1 Debreceni Egyetem).

Gyere ide. Most megrúglak, utána pedig csókolj kezet, jó?

A számomra legvisszataszítóbb rész az volt, amikor a felkészítő tanárok fogtak kezet a miniszterelnökkel. Hogy köszöntöd azt, és hogy nézel annak a szemébe, aki megalázott, megrugdosott, és aki megnehezíti a hivatásod? Voltak ott nyugdíjaskorú, tapasztalt felkészítőtanárok, akik külön időt és energiát fektettek ezekbe a tehetségekbe, és akiknek most évente kell könyörögniük, hogy a nyugdíjnál is kisebb összegért taníthassanak, ahelyett, hogy nekik könyörögnének. Voltak ott nyugdíjhoz közeli, 20-30 év tapasztalattal rendelkező tanárok, akiket most egy laza, megalázó mozdulattal a Pedag 1 kategóriába soroltak a pedagógus életpáyamodellben. Ők most nevetséges portfóliókkal bizonyíthatják a hátralévő két évben, hogy nem csak véletlenül neveltek diákolimpikonokat. Olyan tanároknak is kezet kellett fogniuk Viktorral es Zoltánnal, akiknek a 30%-os béremelés 20-80 ezer forintos csökkenést eredményezett, pont mert extra időt töltöttek ezekkel a diákokkal. Tanároknak, akik most már nem tudják tanulmányi útra vinni diákjaikat, mert 32 órát kell az iskola falai között tölteniük.

Ezeknek a kedves, lelkes tanároknak törik félbe a lelkesedését. Hogy mi a tanárok reakciója? Nehány, korábban inspirálóan lelkes tanárommal beszéltem: a válaszok számomra megdöbbentőek és lehangolóak voltak. Egy pár otthagyta a közoktatást; néhány még küzd és reménykedik; de a legtöbb egyszerűen megfáradt, és már csak azt szeretné, ha békén hagynák és taníthatna.

A Megasztár nyolcadik döntője

A Vastag-testvérek parlamenti haknijával semmi baj nincs, mindössze furcsán disszonáns hatást keltett, mint egy disznó frakkban. A levegőt feszült kínosság lengte be, és ahogy az a videón 1 perc körül látszik, a helyzettel a miniszterelnök sem tudott mit kezdeni. A Vidám Vasárnap jelleg végig megmaradt, és láthatóan az első sorban ülők nagyon féltek, hogy Vastag Csaba majd odatartja a mikrofont, és énekelni kell.

Nem életrevaló emberekről beszélünk

A pálmát egyértelműen Balog Zoltán beszéde vitte. A ceremóniát követő, a sajtó számára nem nyilvános fogadáson Balog Zoltán a beszédében 5 percen keresztül sorolt bántó csúfolódásokat, amit ezen és más gyerekek sokszor elviselnek, majd egy ravasz fordulattal hozzátette: ez persze mind nem igaz rátok. „Csámpás lábúak”, „összeakad a lábuk a diszkóban”, „szobatudósok”, „sápadtak”, “nem életrevaló emberek”, stb. Gratulálok, hogy még egy boldog, az elismerésről szóló ünnepségen is sikerül néhány gyerek rémálmait megidézni. A megértés mintapéldája.

Hozzátette, hogy megéri tanulni, hiszen elismerés jár érte. Ja, hogy lehet, hogy ezek a gyerekek nem politikusok, és esetleg más is hajtja őket?

A fogadáson Calvados nem volt.