„A még fényesebb dicsőség felé” – Kína ellentmondásos vezetőjének története

Stefan Aust és Adrian Geiges német újságírók a Hszi Csin-ping – a világ legnagyobb hatalmú embere című könyvükkel arra vállalkoztak, hogy bemutassák, hogyan lett a legbefolyásosabb vezetők egyike Kína elnöke, és egyáltalán mi áll a döntései hátterében, milyen élettapasztalatok formálták a személyiségét. De arra is választ kaphatunk a kötetből, hogy merre tart mostanában a rohamosan fejlődő ország Hszi Csin-ping vezetésével, és milyen kihívásokkal kell szembenéznie. Méghozzá mindezt rendkívül olvasmányos stílusban.

Mindig mosolygó, megfontolt politikus, aki az ország fejlődését szolgálja, Micimackó mémekkel gúnyolt autoriter vezető – kevés befolyásos embert találni, aki annyira ellentmondásos személyiség, mint Kína első embere, Hszi Csin-ping.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A nyugati média egyszerre hivatkozik rá joviális, konszenzuskereső férfiként, aki jó ellenpontot képezett Trump és Putyin gyakran megbotránkoztató megnyilvánulásai mellett. Mindezek ellenére nem érdemes alábecsülni, ugyanis határozott, keménykezű vezető, akit többek között a szabadságjogok korlátozása, vagy épp a politikai ellenfeleinek kiiktatása miatt szoktak bírálni a demokratikus országok.

Hszi Csin-ping kínai elnök (forrás: Facebook/China.org.cn)

Hszi Csin-ping 10 éve, 2012 októberében lett a Kínai Kommunista Párt főtitkára, majd alig fél év múlva, 2013 márciusában a Népköztarsaság államelnökévé választották. Megválasztásakor a korrupció elleni küzdelemre, és a párt megreformálására tett ígéretet, de a klímaváltozás elleni harcot is komolyan veszi. Az azóta eltelt évtizedben pedig Kínát a világ vezető nagyhatalmainak sorába tornázta fel. 2018-ban törölték az alkotmányból a korábban érvényes korlátozást, mely szerint az elnöki és alelnöki tiszteket legfeljebb két cikluson át töltheti be ugyanaz a személy. Mindez azt jelenti, hogy Hszi akár haláláig maradhat a pozíciójában.

Az Economist már 2017-ben „a világ legbefolyásosabb embereként” hivatkozott rá október közepi címlapján. Kína elnökének személyiségét, pontos motivációit a mai napig homály fedi, a meglehetősen kalandos, fordulatokban gazdag múltjáról és magánéletéről sem érhető el túl sok információ.

Két német újságíró, Stefan Aust és Adrian Geiges Hszi Csin-ping – a világ legnagyobb hatalmú embere című könyve tökéletes összefoglalója annak, hogy mit érdemes tudnunk Kína első számú emberéről, de arra is rávilágít, döntései hogyan befolyásolják más országok sorsát.

Adrian Geiges régóta foglalkozik Kínával, több könyve is megjelent Németországban a témáról, újságírói karrierje mellett tévériporterként is dolgozott. Stefan Aust korábban több lap főszerkesztői pozíciójában megfordult, emellett tévés szerepléseiről ismert, szintén több könyv szerzője.

Adrian Geiges és Stefan Aust, a könyv szerzői (forrás: adriangeiges.com, Wikipedia)

A Hszi Csin-ping – a világ legnagyobb hatalmú embere egy igencsak aktuális eseménnyel, a koronavírus-járvány kitörésével indít, ami jól demonstrálja, hogy a Kínában történtek miként hatnak az egész világra.

Az olvasók 2019-ben találják magukat Vuhan város központi kórházában, ahol a sürgősségi osztály vezetője megtudja, hogy a furcsa tünetekkel kórházba kerülő beteg koronavírusos. A protokollt követve értesíti is az egészségügyi hatóságokat, azonban köszönet helyett fegyelmi bizottsági idézést kap, majd közlik vele, hogy senkinek nem beszélhet a felfedezéséről. A várost csak közel egy hónappal később zárták el a külvilágtól. A szerzők a pártvezetés közelében dolgozó forrásokra hivatkozva úgy magyarázzák mindezt, hogy Hszi kívánsága volt, hogy ne zavarják meg a kínai újév előtti ünnepséget.

A többi pedig már „történelem”: a koronavírus-járvány az egész világot elérte, friss adatok szerint több mint 550 millióan fertőződtek meg, a vírus pedig 6,3 millió áldozatot követelt.

„Amiről Hszi Csin-ping dönt, akár pozitív, akár negatív értelemben, az közvetlenül befolyásolja az életünket. Legkésőbb a koronavírus-járvány óta efelől már semmi kétségünk nem lehet. ”

A szerzők ugyanakkor nem hallgatják el a kínai járványkezelés előnyeit sem, ami segítette az országban a járvány megfékezését, gyorsabban, mint ahogy az a nyugati országoknak sikerült.

A könyv lényegében három nagyobb részből áll: először közelebbről megismerhetjük Hszi Csin-ping életének fordulatokban gazdag történetét, pályafutásának alakulását. A politikai elithez tartozó, majd a hatalom kegyeiből kieső család gyermekeként hamar megtapasztalta a kulturális forradalom negatív hatásait – ennek ellenére azonban nem távolodott el a kommunizmus eszméjétől, épp ellenkezőleg.

Kiderül, hogy miért Sztálin tekinthető a példaképének, és hogyan sikerült a vidék felzárkóztatásáért hozott intézkedéseivel, valamint a „tigrisek és legyek” néven elhíresült korrupcióellenes kampányával (amit a politikai ellenlábasainak kiiktatásával is összekapcsolt) egyfajta személyi kultuszt építeni maga köré mint „a nép vezére”. Nem véletlenül ragadt rá a „Hszi papa” becenév is.

Ezt követően azt fejtegeti a könyv, hogy sikerült Hszi Csin-pingnek Kína globális vezető pozícióját megerősítenie: a technológiai fejlesztések, a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozása, a gazdasági-kereskedelmi expanzió, amit legjobban az Új Selyemút projekt (a Kína és közép-kelet-európai országok közötti gazdasági folyosók kialakítása) példáz.

Stefan Aust—Adrian Geiges: Hszi Csin-ping – a világ legnagyobb hatalmú embere
Corvina Kiadó, 2022
264 oldal, 4990 forint

Nem érdemes ugyanakkor azt hinni, hogy Kína fejlődésének nincsenek vitatható oldalai. Az ország meglehetősen ellentmondásos képet mutat, ez pedig a kötetből is tökéletesen kirajzolódik.

A gazdasági nyitás és a soha nem látott ütemű fejlődés mellett ugyanis a szerzők arról is részletesen írnak, hogy egyre több autoriter jegy figyelhető meg a kínai kormányzásban. Ilyen például az internet szigorú cenzúrája, a sajtószabadság egyre romló helyzete vagy a kísérleti stádiumban lévő, orwelli regényeket idéző társadalmi kreditrendszer (amelynek célja, hogy megfigyelje, majd értékelje a lakosokat, akik aztán az elért pontok alapján juthatnak hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz, vagy kerülhetnek hátrányba pontjaik miatt).

Tech-disztópia Kínában: totális ellenőrzés kamerák millióival és arcfelismerő szoftverekkel

A technológia révén az emberek könnyebben teremtenek kapcsolatokat, szabadon hozzáférhetnek az információkhoz, ezáltal nagyobb fokú szabadságot élveznek, és ez szükségszerűen demokratizálja a társadalmakat – gondoltuk sokáig. Kína példája épp az ellenkező irányba mutat: itt a technológia a társadalom totális ellenőrzésének a szinonimájává vált, és félő, hogy a kínai példa hamarosan az egész világon elterjed.

De szóba kerül a könyvben Kína területi konfliktusa Tajvannal és Hongkonggal, a dalai lámával való felhőtlennek nem igazán mondható kapcsolat, valamint a rezsim által csak „szakképzési központoknak” vagy „bentlakásos iskoláknak” nevezett ujgur átnevelő táborok is.

Ujgur kényszermunkásokkal gyártatott koronás védőfelszereléseket árulnak Európában

Nyugati kereskedőcégek olyan védőfelszereléseket árulnak Európában, amelyeket a Kínában elnyomott ujgur kisebbség gyárakban dolgoztatott tagjai állítottak elő; a maszkokból több…

Összességében a Hszi Csin-ping vezette országot eddig nem látott részletességgel bemutató könyv legnagyobb előnye, hogy teljesíti a bevezetőben foglalt ígéreteket: nem mond ítéletet az elnök felett, csak tárgyilagosan, ám élvezetes stílusban foglalja össze a világ egyik legbefolyásosabb emberének életét, és egyre növekvő szerepét a világpolitikában.

„A világ legnagyobb hatalmú embere már nem az amerikai, hanem a kínai elnök. Már csak azért is, mert egy nagyrészt egységes országot vezet. És ez nem pusztán diktatórikus teljhatalmának köszönhető.”

Szopkó Zita