A kegyelmi botrány és következményei a gyermekvédelemben – interjú Kothencz Jánossal

Ha érdekel, hogyan lett egy politikai döntésből szakmai krízis, miért nem elég 1500 forint naponta egy gyermek ellátására, és mit gondol az ország egyik legnagyobb gyermekvédelmi szolgálatának vezetője a média felelősségéről, hallgasd meg az Átlátszó Podcast epizódját Kothencz Jánossal. Ez a beszélgetés nemcsak a kegyelmi botrányról szól – hanem arról is, milyen nehéz ma gyereket védeni Magyarországon.

Az Átlátszó podcast legújabb epizódjában Kothencz János, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója beszél a kegyelmi botrány és a magyar gyermekvédelmi rendszer kapcsolatáról, valamint arról, miként vált politikai eszközzé a gyermekvédelem.

„A politika ennek a mozgatórugója. Szomorú, hogy a gyermekvédelem csak ilyen apropóból kerül közbeszédbe” – mondta Kothencz az Átlátszónak, megjegyezve, ez a bicskei gyermekotthon-ügy és a kegyelmi döntés hatása. A gyermekvédelmi szakember szerint a botrány nemcsak politikai következményekkel járt, hanem a szakma presztízsét is rombolta: „Amikor valaki, aki gyerekeket bántalmazott, kegyelmet kap, az óriási hiba volt. De az, hogy ezt az egész szakmára általánosítják, az már egy másfajta felelőtlenség” – fogalmazott.

Erős mondatok az interjúból:

• Szerintem nagyon sok tartozása van még a bármikori jogalkotónak, kormányzati ciklusnak a gyermekvédelemmel kapcsolatban. (02:29)
• Az, hogy az adott intézmény vezetője bántalmazhatta ezeket a gyerekeket, az azoknak is felelőssége, mindenek előtt vett felelőssége, akik ezt az embert pozícióban tarthatták. (07:24)
• Nézzük a bérezéseket. Senki nem mondja azt, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozóknak a bérezése, az rendben van. (10:10)
• Én inkább azt javasolnám minden olyan embernek, aki ebben véleményt formál, és azt gondolja, hogy 1500 és 2000 forint között gyermekenként csoportgazdálkodással nem lehet a gyermekeket megetetni, azok keressenek már egy olyan lakásotthont, ahova bekérezkednek, nézzék meg, hogy ha bevásárolnak a kollégák, hova kerül az, amit bevásárolnak, hogyan használódik fel, hogy van-e a lakásotthonban konyhakert, hogy milyen módon tárolják be a száraz élelmiszert, sorolhatnám hosszasan. (15:06)
• Szerintem az a legjobb gyermekvédelmi szakellátás, ahol nincs gyerek. (23:07)
• Amit nagyon sokan szintén tévesen elgondolnak, hogy ezeket a gyermekeket feltétlenül bántalmazzák. Az elhanyagolásnak ezerféle arca van. Az egyik az, amikor például egy gyermekről nem tud gondoskodni a szülő. És ez egy nagyon nagy százalékarányban van így. (26:11)
• Tök mindegy, ki mondja, ez objektíve tényszerűen valóban így van, nincs elég nevelőszülő. (31:30)
• Nagyon sok adóssága van, infrastruktúra, tehát a kiváltások teljes körűvé válása. Ez nagyon sok tartozás még a mindenkori jogalkotó részéről, függetlenül attól, hogy ki van kormányon. Ugyanakkor voltak eredmények is. Tehát nem csak a kritika igaz és jogos. De voltak eredmények is. (48:38)
• A gyerekvédelem már akkor bajban volt, amikor a fővárosi gyermekvédelem túlintézményesült struktúráiban nem bontották vissza, nem váltották ki a régi komplexumokat lakásotthonokká, amit maga a törvény szorgalmaz és ír elő. (1:01:14)
• A legvisszataszítóbb dolognak tartom azt, hogy még kegyelmet is kaphatott az az ember, aki ilyenben közreműködött, tehát egyszerűen el nem tudom képzelni. (1:18:14)

A szakember szerint a „lavina” a kegyelmi döntés nyilvánosságra kerülésével indult el, és mára odáig jutott, hogy a közvélemény sokszor bizalmatlan minden gyermekotthoni dolgozóval szemben. „Ma ott tartunk, hogy a nevelőszülőket napi szinten éri inzultus. Rákiabálnak, hogy »szemét pedofilok«, miközben 20 éve tisztességgel gondozzák a gyerekeket” – mondta a podcastunkban.

Kothencz kitért a rendszer mélyebb problémáira is: a bérezés hiányosságaira, az elavult intézményrendszerre, valamint a nevelőszülők fogyó számának okaira. Emlékeztetett, hogy bár „voltak eredmények is”, például a nevelőszülők jogviszonyának rendezése, mégis

„nagyon sok tartozása van minden kormánynak” a gyermekvédelem felé.

A podcast egyik legerősebb üzenete, hogy a botrány következtében elijedtek az emberek a pályától: „Nem jelentkeznek nevelőszülők. A családok, akik jönnének, a végén megijednek. Azt mondják: »Megvárjuk, amíg csendesebb idők jönnek.«” Arról is beszélt, ami a szakmát mára jellemzi: „Az elmúlt 15 év eredményeit is lebomlani látjuk. A közhangulat rombolja a gyermekvédelem méltóságát – és ebben a legnagyobb kárvallottak a gyerekek.”

Az Átlátszó podcastja nem csupán szakmai vita, hanem társadalmi tükör is: megmutatja, hogy a kegyelmi ügy nemcsak politikai botrány volt, hanem bizalmi válság a gyermekvédelem egészében. A beszélgetésben a személyes tapasztalat, a szakmai önreflexió és a rendszerszintű kritika egyszerre van jelen.

A teljes adás meghallgatható Youtube-on, Soundcloudon, Spotifyon, Google Podcasten, Player.fm-en és további helyeken.

SHOWNOTES:

Korábbi podcastok: https://atlatszo.hu/category/podcast/

Kapcsolódó cikkek:

• Ez nem a gyermekvédelem éve volt: rendszerszintű problémákra derült fény
• „Ez a rendszer arctalan, süket és érzéketlen” – rendszerszintű problémák a gyermekvédelemben
• A kormány a gyermekek védelmével kampányol, pedig ezer sebből vérzik a rendszer
• Kegyelmi botrány, Schadl-Völner-ügy: mi áll a „Zsolti bácsizás” mögött?
• Elismerték a szervezők, hogy az elítélt bicskei molesztáló dolgozott a gyerektáborban