Hatvanpuszta mint az alcsúti édenkert egy közel 200 éves újságcikkben

Az Alcsút mellett fekvő Hatvanpuszta 1819-ben indult fejlődésnek, amikor Habsburg József főhercegé lett. A főrend az addigi kies, homokos pusztából mintagazdaságot varázsolt, ahol egy 1846-os újságcikk szerint „saját gazdasági cselédség nyüzsg és forg ura iránti szeretettel a munka körül”. Időutazás.

Az arisztokratákat elvarázsolni igyekvő, Honderű című lap nem aprózta el, rögtön az első bekezdésben édenként hivatkozott „Alcsúthra”, ahol az uraság nem csak a birtokot, hanem a nép életét is fellendítette: „mióta a lakosok őfensége alattvalói, művelődés , ismeretek és jóllétben is tetemesen előrehaladtak”. A cikk a nyelvezete modernizálása után ma is megállná a helyét bármelyik kormánylapban.

A Honderű (korabeli írásmóddal Honderü) egy magyar szépirodalmi, művészeti és divatlap volt 1843. január 7. és 1848. április 1. között, amelyet főként az arisztokráciának szántak. – olvasható a Wikipédián. Az online lexikonból az is kiderül, hogy az úri közönségnek szánt, meglehetősen sznob lap nem volt sikeres, mindössze 13 szám jelent meg belőle.

Nevét Széchenyi István ihlette, aki állítólag „egy beszélgetés során a magyar főváros nevét csúnyának tartotta (Pest-Buda: peste (dögmirigy) és kemence, kályha). Ha tőle függne, mondotta, nevét Honderűre változtatná.” Az elegáns megjelenésű újság célkitűzése a magyar irodalom és kultúra terjesztése volt a társadalom minden rétegében, ehhez pedig a gyakran magyarul nem is tudó arisztokraták támogatását igyekezett elnyerni. Minden bizonnyal ennek köszönhetőn jelentek meg benne olyan „kinyílott a pitypang” szellemiségű írások, amilyet a ma Hatvanpuszta néven ismert birtokról közöltek.

A Honderű negyedik számában, 1846. júliusában megjelent cikk címe még viszonylag szolid (Alcsúth most és 25 év előtt), a tartalma és a stílusa azonban olyan, hogy ha a nyelvezetét modernizálnánk, akármelyik kormánypárti lapba beférne ma is. Ez például az első bekezdése, amely megadja az alaphangot:

„Fenséges nádorunknak ez uradalma az okszerü gazdálkodás egyik mintájakép tekintetik, nem csak honosink, hanem külföldiek által is. Érdekesnek véltük tehát olvasóink nagy részére nézve összehasonlítni érdekes rövidségben Alcsúthot mint édent — mert bízvást annak nevezhető — annak vadon állapotjával 25 év előtt.”

Az említett nádor Habsburg József főherceg, az uralkodó I. Ferenc osztrák császár és magyar király öccse, aki 1795 szeptemberétől 1847. január 13-án bekövetkezett haláláig volt Magyarország nádora, és rengetett tett hazánk fejlődéséért. A József nádor néven ismertté vált férfi 1819-ben lett az Alcsút környéki földek ura, és kialakította azt az uradalmat, amiről a Honderű lap ódákat zengett 1846-ban.

Az újságcikk részletesen ismerteti, hogy Alcsút 1819 előtt pusztához hasonlított, a 11.872 holdnyi birtokból csak 600 holdat műveltek, és „az e vidéken honos repülőhomokot gátlanul hordá szét mindenfelé a szél és vihar, s vele egész mezőket elborított”. Az elvetett magokat csak négyszeresen térítette vissza a föld, rét kevés volt „és azon is alig kaszáltak valamit”, a legelők pedig soványak és kiégettek voltak, úgyhogy „500 darab juh csak szűkén élhetett el rajta”. Emellett „a jószághoz tartozó egyes majorudvarok közt nem volt út”, és „alig volt egy valamirevaló fa, mi csak némi árnyékot is adhatott volna”, az épületek pedig „piszkos pórlakok” és némileg jobban kinéző tiszti lakok voltak.

Honderű, 1846, forrás: Arcanum

József nádor azonban ügyesen felfejlesztette a birtokot: „e puszta jelenleg magas gazdasági ápolás székhelye, s legszebb kertté van átvarázsolva. Hol azelőtt a rozs is alig termett meg, most zöld buzavetés, virágzó repczetáblák lepik meg a szemet, s egész terek, gyönyörű lóherrel bevetve ígérkeznek a legdúsabb takarmányaratással”.

A Honderű cikke szerint a korábbi 600 hold helyett már 11 ezer holdat műveltek 1846-ban, a vetés a korábbi négyszeres helyett már tizenkét-tizennégyszeres hasznot hozott, és a korábbi 4-500 helyett már 11 ezer birkának jutott bőséges táplálék.

Alcsút és Hatvanpuszta térképe József nádor idején, forrás: Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés, Arcanum Térképek)

Ahogy a Honderű írta: „hol azelőtt élettelenség uralkodott, ott most dolgos munkások nyüzsgő élete mutatkozik” (…), és „saját gazdasági cselédség nyüzsg és forg ura iránti szeretettel a munka körül”, a korábbi rozoga épületek helyett „most a nádor szép fekvésű mezei laka mosolyg elénk”, távolabb pedig istállók, fasorok és gyümölcsfaültetvények fekszenek. „És igy az egész uradalom , melly azelőtt vadonhoz vala hasonló, s jövedelmet nem hozott, most egy nagy mosolygó kert, mellynek évi jövedelme 48,000 pforint.”

De a cikk kitért arra is, hogy nem csak anyagi fellendülés történt Alcsúthon / Hatvanpusztán: „több, mint csupán gazdasági javítás is történt ez uradalomban: mert

mióta a lakosok őfensége alattvalói, művelődés, ismeretek és jóllétben is tetemesen előrehaladtak.”

József nádor ugyanis iskolát alapított „cselédei s szolgái gyermekeinek számára”, akik ott „minden szükséges ismeretekben ingyen oktattatnak”, és kicsit dolgozhattak is: „a szabad órák a tanító fölügyelete alatt gazdasági munkákra fordíttatnak”. A Honderű szerint „ekkép leszen egyetlen férfiú  munkássága s szerető gondoskodása forrásává egy egész vidék műveltsége – s jólétének, melly földesurában boldogsága megalapítóját tiszteli”.

Honderű, 1846, forrás: Arcanum

Tényleg olyan az egész, mintha a megyei lap fülig szerelmes vagy mattrészeg szerzője írta volna a cikket napjainkban, esetleg egy túlbuzgó tanuló valami tanulmányi versenyre.

De arra az irományra is hasonlít a hangvétele, ami közel 100 évvel később, 1949 decemberében jelent meg a Fehérvári Naplóban. Annak már a címe is felér egy vallomással: „Sztálin születésnapjára készül a puszta…Hatvanpuszta szép ünnepséggel akarja kimutatni háláját a Szovjetunió iránt”. Kész, teljesen egyértelmű az irány, de azért kifejtik a részleteket is.

„— Az egész puszta ünnepe Sztálin elvtárs születésnapja — így fejezi ki magát Németh István urgazda, — mert az a fejlődés, ami a mi pusztánkon eddig történt, a szovjet csapatok győzelmével válhatott valóra. ” A gazda azzal folytatta, hogy a felszabadulás óta artézi kutat is kaptak, a németek által elhurcolt állatok helyett van már 160 tehenük, 60 lovuk és nagyon sok disznójuk, és „ezenkívül még villanyt is kapunk majd az ötéves tervben”.

Fehérvári Napló, 1949, forrás: Arcanum

A környéknek bő tíz éve új földesura van: a Hatvanpuszta néven ismert birtokot 2011-ben Orbán Viktor miniszterelnök édesapja, Orbán Győző egyik cége szerezte meg. A 13 hektáros műemléki területet addigra azok az állami földek vették körül, amiket Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Kft. kapott meg a Fidesz-kormánytól 20 éves bérletre, a birtoktól északra pedig Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak a szántói feküdtek.

2012-ben Orbánék elkezdték a majorsági épület „műemléki helyreállítását” és tetőterének beépítését, majd az évek során fokozatosan kialakítottak a területen egy medencés, pálmaházas, zebrás luxusbirtokot, amit még József nádor is megirigyelhetne. A miniszterelnök azonban a nyilvánvaló fényűzés ellenére is csak úgy emlegeti a területet, hogy az az idén 84 éves édesapja gazdasága.

A Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőhöz eljutott fotók és tervrajzok szerint viszont csak az egyik (!) ebédlő 193 négyzetméteres, a becslések szerint 500 millió forintos parkban pedig hatalmas előnevelt fák és fűtött utak vannak az egzotikus állatok mellett.

Erdélyi Katalin

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Címlapkép: Hatvanpuszta térképe József nádor idején (forrás: Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés, Arcanum Térképek)