Orosz mintát követ, rezsimérdeket szolgál a Szuverenitásvédelmi Hivatal működése

Kisfilmünkben megszólalnak a tavaly beindult Szuverenitásvédelmi Hivatal által elsőként vizsgálat alá vont szervezetek képviselői: Bodnár Zsuzsa a Göd-Ért Egyesület, Ligeti Miklós a Transparency International Magyarország, továbbá Tóth Balázs és Bodoky Tamás az Átlátszó részéről. A hivatalt létrehívó szándékot Ungváry Krisztián történész segít geopolitikai kontextusba helyezni.

Ungváry Krisztián szerint „a veszély, amit a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelent részben Magyarország szuverenitására, részben az alapvető emberi jogokra, felmérhetetlenül nagy, élet-halál kérdése. Jelenleg egy fogak nélküli oroszlán, de abban a pillanatban, hogy hatósági jogköröket kap, már nem lesz az. Abban a pillanatban, hogy egy hivatal jogosulttá válik megmondani, hogy mely közszereplők azok, akiknek a politikai véleménye valójában kémelhárítási probléma, azzal megérkeztünk Putyin Oroszországába.”

Ungváry szerint a hivatal létrehozásának célja az autokrácia orosz modelljének átvétele, meghonosítása: nem klasszikus nemzetbiztonsági funkciókat lát el, hanem politikai célokat szolgál, például civil és ellenzéki vélemények ellehetetlenítését, kriminalizálását:

„Alapvetően itt egy orosz modell átvételéről van szó, hiszen normál esetben a szuverenitás kapcsán felmerülő problémákat mindegyik országnak az elhárítása kell, hogy kezelje. Tehát amennyiben egy másik ország befolyásolási akciókat hajt végre különböző fedett módszerekkel, ez egy titkosszolgálati probléma, és ezt részben a titkosszolgálatoknak kell kezelni, illetve azokat, akik ebben részesek, azokat ezért a tevékenységért adott esetben felelősségre kell vonni. Az, hogy ezt kiszervezik egy külön hivatalba, abból adódik – és ez az orosz modell lényege –, hogy rengeteg olyan ügy van, ami jogilag egy normális országban egyáltalán nem minősülne befolyásolásnak, vagy nem értelmezhető ebből a szempontból, önmagában nem illegitim. Hogyan tegyük akkor büntethetővé?”

Ugyanis „amikor az orosz modell átvételéről beszélünk, akkor nem arról van szó csupán, hogy Oroszország ezzel is gyarmatosítani kívánná Magyarországot. A következmény ugyan ez, de a lényeg mégis sokkal inkább az, hogy egy magyar aktor, nevezetesen a miniszterelnök felismerte, hogy ezek az eszközök az egyedüliek, amelyek úgy tűnik, hogy leginkább garantálják azt, hogy ő nem lesz leváltható”.

„Oroszországban ugyanúgy több szereplősek elvileg a választások. Van politikai ellenzék, lehet indulni, és ennek a politikai ellenzéknek egy részével nem történik semmi, de semmi rossz az égvilágon, sőt, stallumokat kapnak, mint ahogy nálunk is. Vannak olyan politikai ellenzéki szereplők, adott esetben közéleti személyiségek is, akik nagyon puhára tudtak esni. Ha viszont ez így van, hogy a NER tudja strukturálni a saját ellenzékét is, márpedig ezt a választási eredmények tükrében nagyon is jól meg tudta oldani, akkor a fő ellenség nem a parlamenten belül van, hanem a parlamenten kívül, mert az a civil társadalom, és a civil társadalommal szemben kell példát statuálni”.

Ungváry szerint „ha a dolog az orosz modell irányába halad, akkor a Szuverenitásvédelmi Hivatal hatósági jogköröket fog előbb-utóbb kapni. Ennek minden következményével együtt.”

Bodnár Zsuzsa, a Göd-Ért Egyesület alapítója úgy véli, a szervezetük ellen indított szuverenitásvédelmi vizsgálat valódi célja a megfélemlítés. Bodnár hangsúlyozta, hogy a gödi civilek nem külföldi megbízásból dolgoznak, hanem a helyi lakosság érdekeit védik. Amikor a Szuverenitásvédelmi Hivatal megkereste őket, „akkor nekem beugrott, hogy az Egyesület szerepelt a kormányközeli médiában már egy évvel ezelőtt is. Megemlítették az egyesületet, mint idegen érdekek kiszolgálóját, merthogy a kormánynak akkumulátor-ipari tervei vannak, és szeretné a gazdaságot ezzel felvirágoztatni, és hogy ez az egyesület milyen aktívan vesz részt abban, hogy ezt akadályozza”.

Akkor még nem volt szuverenitásvédelmi törvény, de Bodnár ebből már sejtette, hogy a kormányzatnak nem tetszik a tevékenységük. Pedig „a magyar emberek érdeke, hogy ismerjék a gyár kibocsátási adatait, hogy kiharcoljuk, hogy ezeket tegyék közzé, hogy méressünk zajt és vízszennyezést, hogy ezeket a mérési adatokat közzétegyük, hogy a hatóságokkal levelezzünk és megkérdezzük, hogy miért nem írtak elő környezetvédelmi engedélyt, vagy miért nem jelöltek ki veszélyességi övezeteket a súlyosan veszélyeztető gyár köré, hogy közzétegyük a rengeteg bírságot, amit a cég kapott”.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal „egy politikai kommunikációs célra létrehozott hivatal. Igazi funkciója nincsen, valós veszélyeket elhárítania nem kell. Rezsimvédelmi funkciója van, nem nemzeti érdeket, hanem rezsimérdeket szolgál, nem az ország érdekében, hanem a NER érdekében cselekszik. Tehát bárkit bármikor vegzálhat, bárkiről bármit megállapíthat, és az illető örüljön neki, hogy tulajdonképpen csak ennyi történt vele, és nem sokkal rosszabb.”

A Transparency International Magyarországról készült vizsgálati jelentésről Ligeti azt mondja, hogy „saját rémálmaikat és összeesküvés-elméleteiket írták ki magukból. Rögeszméjük például, hogy azok a szervezetek, amelyek a hatalom számára kellemetlen és kényelmetlen igazságokat mutatnak meg, azok valójában nem az igazság kedvéért, nem a közjót szolgálva, hanem valami titkos, bűnös, a háttérből machináló, feltehetően külföldi érdekeket szolgáló szerveződés vagy felkérés érdekében teszik ezt.”

A vizsgálat során „buta kérdéseket tettek föl nekünk, mint például azt, hogy milyen módon szolgáljuk meg a holland nagykövetségtől kapott forrásokat, hogyan áll ez összefüggésben azzal, hogy Hollandia jól teljesít azon a korrupcióérzékelési indexen, amelyen Magyarország nagyon gyatrán szerepel, tehát mintegy azt feltételezve, hogy ebben a skálában a helyezést úgy lehet megvásárolni, mintha ez mondjuk a 100 leggazdagabb magyarra vonatkozó felmérés lenne. Tehát ha valaki nagyon rá akarna kerülni a listára, akkor annak ugyanúgy megvan a maga tarifája, mintha nagyon el akarná kerülni a listára való felvételt. Nahát a korrupcióérzékelési index az nem így működik” – mondja Ligeti.

A szuverenitásvédelmi vizsgálat céljáról és értelméről a jogász azt mondja, hogy az elmúlt tíz évben már sok civil szervezet, újságíró és kutató megtapasztalta, hogy milyen az állam általi vegzálás és lejárató kampány.

„Ennek azért több stádiuma volt: Soros-ügynökként címlapra tenni, meg külföldről finanszírozott szervezetként törvénnyel sújtani ezeket az aktorokat, szereplőket. A hatalom már nem tudja meggyőzni talán a saját közvetlen híveit sem arról, hogy mindig neki van igaza. Tehát érdemben kellene megküzdenie azokkal az állításokkal, amelyek a saját korrupciójára vonatkoznak, de erre nem képes, és kitalálta ezt a trükköt, hogy már nem azzal operál, hogy megvédje a saját álláspontját, inkább a hír hozóját próbálja lejáratni. És ha sokszor mondják valakiről, hogy pontatlan, meg megalapozatlan, meg külföldi érdeket szolgál, meg elárulja a nemzetét, ráadásul erről ugye fekete autón közlekedő hivatalos emberek adnak interjút az állami hírcsatornákon, meg pecsétes papírokat állítanak ki, akkor egy idő után az újságolvasó, tévénéző, internethasználó polgár, amikor mondjuk a mi meglátásainkat, a mi következtetéseinket olvassa, akkor azt fogja gondolni, hogy oké, de erről a szervezetről hallottam két hete, meg három hónapja, meg tavaly, hogy így külföldi meg úgy aláássa a nemzet érdekét. És a hatalomnak máris teljesült az elképzelése.”

Pedig Ligeti szerint vannak valódi szuverenitásvédelmi problémák is: „Ilyen például az, hogy Kína feltételeket szab a magyar kormánynak, a magyar államnak arra nézve, hogy milyen beszállítókkal dolgozhat, például a Belgrád-Budapest vasútvonal építése során, és hogy az ezzel a beruházással összefüggő adatigénylésekre választ adhat-e egyáltalán a magyar állam vagy a magyar állam pénzéből működő beruházó cég. Ez ugye a kínai külügyminisztérium előzetes konzultációja útján kialakítandó álláspontnak a függvénye. Azt gondoltuk, hogy az orosz állami hátterű hackertámadás is, amivel térdig gyalogoltak a külügyminisztériumunk kimondottan érzékeny informatikai gerinchálózatában szintén felvet bizonyos szuverenitásvédelmi kérdéseket, és ezt a két ügyet egy-egy beadvány formájában a Szuverenitásvédelmi Hivatal elé tálaltuk, intézkedést kérve tőlük. Erre egyébként semmilyen választ nem kaptunk.”

Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője szintén az orosz receptet emlegeti a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata kapcsán, ugyanakkor szerinte „ez egyelőre csak egy propagandakampány, amihez sajnálatos módon hozzá vagyunk szokva. 2014 óta ezek rendszeresek, szinte folyamatosak. Mióta a Norvég Civil Alap, illetve a Nyílt Társadalom Alapítványok ellen beindultak ezek a propaganda- hadjáratok, azóta az Átlátszó is rendszeresen célkeresztbe kerül. Korábban a kormánypárti propagandamédia, illetve kormánypárti civil szervezetek, például a Civil Összefogás Fórum bonyolította ezeket a támadásokat. Az egy új szint, hogy most már egy állami hivatalt hoztak létre irdatlan költségvetéssel, hogy ilyen szervezeteket vegzáljon.”

A főszerkesztő úgy véli, hogy bár a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak egyelőre nincs joga büntetéseket kiszabni, de önmagában az, hogy hazug és félrevezető megállapításokat tesz az Átlátszóról, és ezeket a propagandasajtóban teríti, azt célozza, hogy „az emberek szemében diszkreditálja az Átlátszót, és ha írunk holnap egy cikket arról, hogy milyen környezetvédelmi problémákat okoznak az akkumulátorgyárak, akkor azt ne higgyék el nekünk”.

Pedig „a közérdekű őrkutya újságírás egészen tisztán az átlagemberek érdekeit szolgálja. Annak járunk utána például, hogy az államhatalom vagy a kormánypárt hogyan gazdálkodik a befizetett adóval, hogyan gazdálkodik a természeti környezettel, tehát megpróbáljuk az átlagember érdekeit képviselni a hatalommal szemben”.

Bodoky szerint „a Szuverenitásvédelmi Hivatal arra való hivatkozással lett létrehozva, hogy 2022-ben állítólag külföldi pénzek kerültek a választási kampányba, és az volt a mondás, hogy majd afölött fog őrködni, hogy ilyen külföldi pénzek ne kerülhessenek választási kampányokba. Ehhez képest az első két vizsgálatát a Transparency International Magyarország és az Átlátszó ellen indította meg. Két olyan antikorrupciós civil szervezet ellen, amelyek pártoktól függetlenül dolgoznak, és nem vesznek részt választási kampányokban”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal az Átlátszóról szóló vizsgálati jelentése a főszerkesztő szerint „egy kémregény, fikció, én már tényleg csak röhögni tudok rajta. Olyanok vannak benne, hogy az Átlátszó hírszerzési és dezinformációs tevékenységet folytat, hogy fájlokat tölt fel amerikai szerverekre, hogy eltitkolt részjelentéseket készít. Ezekből semmi nem igaz. Olyan hamis tényállítások vannak ebben a jelentésben, amilyeneket ha mondjuk az Átlátszó közölne, akkor azonnal perek indulnának. Ezért azt gondoljuk, hogy egy állami hivatal sem teheti azt meg, hogy össze-vissza hazudozik bárkiről, és hogy jó esélyünk van arra, hogy bíróság előtt felelősségre vonjuk őket”.

Bodoky szerint ugyanakkor „simán benne van a pakliban, hogy minket is kék kormányplakátokra fognak föltenni, és velünk fogják ijesztgetni a lakosságot”.

Tóth Balázs, Az Átlátszó jogi képviselője azt mondja, hogy „nem nagyon tud mást tenni az Átlátszó, mint hogy személyiségi jogi pert indít a Szuverenitásvédelmi Hivatallal szemben, amiben a pernek tulajdonképpen a tárgya, vagy a perben előterjesztett kérelem az lesz, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy ezek valótlan állítások, amivel megsértették a jó hírnevünket.”

Az ügyvéd szerint nyilvánvaló a hivatal létrehozásának oka és célja: „Sok milliárd forintot kell koncentrálni látszólag legális úton a kormányzatnak nem tetsző szervezetek hiteltelenítésére. Nem kell mókolni és kisebb-nagyobb trükköket bevetni ahhoz, hogy legális vagy fél-legális vagy illegális módon finanszírozzanak lejárató kampányokat, hanem egész egyszerűen megvan az állami költségvetésben erre a formálisan jogszerűen betervezett pénz. Szerintem ez ennyi. Nem tud más lenni, hiszen magának a hivatalnak nincsen semmilyen más hatásköre, mint a kommunikációs kampány folytatása.”

A Szuverenitásvédelmi Hivatal jövőjéről Tóth Balázs két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel: “Az egyik az, hogy másfél év múlva nincs, mert addigra nyilvánvalóvá válik, hogy ez valami egészen abszurd dolog, és az európai uniós kötelezettségszegési eljárás az eredményre jut, hogy ezt be kell szüntetni uniós döntés alapján. A másik verzió pedig az, hogy arra a következtetésre jutnak, amire egyébként sokszor szoktak, hogy akkor szigorítsunk még, és akkor nemcsak jelentéseket fognak kiadni, hanem az egyébként senki által nem ellenőrzött állításaik alapján ténylegesen hatósági jogkört fognak kapni,

például betiltják, bírságolják, beidézik, lefoglalják, házkutatnak.

Vagy nullára szűnik meg ennek a hivatalnak a léte, vagy pedig legalább két szintet lép. Vagy Európához, vagy Oroszországhoz fogunk közeledni. Jó lakmuszpapír lesz, hogy ennek a hivatalnak mi lesz a sorsa.”

Interjúk, videó: Pápai Gergely