A magyar nők 44 százalékát bántották már otthon fizikailag és/vagy szexuálisan

Az Eurostat legújabb átfogó felmérése szerint a magyar nőket éri a legtöbb családon belüli és párkapcsolati erőszak az Európai Unióban. A helyzetet tovább rontja, hogy az erőszakot átélt nők közül Magyarországon fordulnak a legkevesebben a hatóságokhoz, a segélynyújtó szervezetek létezését pedig többnyire nem ismerik.

Áprilisban rendőrségi adatokra alapozva megírtuk, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a nők elleni erőszaknak szinte minden formája, legyen az kapcsolati vagy szexuális erőszak. A magyar kormány az elmúlt évtizedben ez ellen nagyjából semmit sem csinált. Korábban maga Varga Judit volt igazságügyi miniszter mondta, hogy a nők elleni erőszak felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény egy „politikai hiszti”. Ennek megfelelően pedig a kormány azóta sem ratifikálta azt.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Varga Judit korábban azt a kijelentést is tette, hogy: „A nők helyzete a legjobb állapotban van Magyarországon, nem kell választani a család és munka között, a kormány fellép a családon belüli erőszak ellen is”. Ezzel szemben az Eurostat idén november végi átfogó, 2020 és 2024 között készített, több tízezer mintás tanulmányából kiderül: a magyar helyzet mindennek az ellentéte.

A magyar nők szenvedik el a legtöbb erőszakot

A november 25-én, a nők elleni erőszak megszűntetésének világnapján megjelent felmérés szerint átlagosan minden harmadik nő szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot élete során az Európai Unióban. Magyarországon pedig még ennél is rosszabb a helyzet: majdnem minden statisztika alapján a magyar nőket éri a legtöbb erőszak, amit alig-alig jelentenek a hatóságoknak.

A párkapcsolati és családon belüli erőszak terén Magyarország Európa legveszélyesebb országa a nőkre nézve: a magyar nők 41 százaléka tapasztalt már erőszakot a partnerétől. Ha pedig ebbe nem számoljuk bele a szexuális erőszakot, akkor az eredmény 27, 5 százalék — mindkettő a legmagasabb arány az Unióban. A családon belüli erőszak terén is listavezetők vagyunk a felmérés szerint:

a magyar nők 43,8 százaléka élt már át fizikai és/vagy szexuális erőszakot valamely családtagja által.

Minden harmadik magyar nő pedig tapasztalt már nem szexuális fizikai erőszakot családon belüli elkövetőtől.

Az európai uniós átlag a fentebb említett esettípusoknál jellemzően a magyar számok egyharmada körül alakul. Az egyetlen adatsor, ahol hazánk nem legrosszabb, az a fizikai és/vagy szexuális erőszak átélése bármilyen (volt vagy jelenlegi partner, családtag és idegen) elkövető által: itt Finnország (57,1 százalék) és Svédország (52,5 százalék) megelőzi Magyarországot.

A megkérdezett magyar nők fele (49,1 százalék) azt válaszolta, hogy élt már át fizikai és/vagy szexuális jellegű erőszakot.

Hasonlóan magas az erőszakot átélt nők aránya még Dániában (47,5 százalék), Luxemburgban (45,4 százalék) és Romániában (42,2 százalék). A felmérés alapján a legkevesebb erőszakot a nők Bulgáriában (11,9 százalék), Lengyelországban (16,7 százalék) és Csehországban (19,7) tapasztalják. 

A magyar nők közel felét érte már munkahelyi zaklatás

Az Eurostat felmérése kitér a munkahelyi zaklatásokra is. Ezen a téren Svédországban, Finnországban és Szlovákiában a legrosszabb a helyzet: ezekben az országokban a megkérdezett nőknek több mint a fele azt válaszolta, hogy tapasztalt már át ilyen jellegű zaklatást.

Munkahelyi zaklatásnak minősül a munkatárs(ak) vagy a főnök sértő és lealacsonyító megszólalása, indokolatlan(ul) bántó kritikája, és a közeli/hatalmai pozíciót kihasználó kéretlen közeledés is.

A nők gyakran kapnak becsmérlő megjegyzéseket női mivoltukra („nem tudja, mert »csak« egy nő”), biológiai működésükre („tiszta bolond, biztos menstruál”), nemi életükre („hisztis, mert régen szexelt”), testükre („túl sovány/kövér, túl kicsi/nagy a melle/feneke”) és ruházkodásukra („úgy öltözik, mint egy prosti/apáca”) is, sokszor egészen alpári stílusban. Emellett közülük sokan szenvednek kollégájuk/felettesük nyílt szexuális ajánlataitól és kéretlen érintéseitől (véletlennek álcázott vagy direkt tapizás) is.

Magyarország itt is a rosszabb harmadba tartozik:

a magyar nők 40 százalékát zaklatták már a munkahelyükön,

míg az európai uniós átlag 30 százalék. A felmérés alapján a legbiztonságosabb munkakörülmények a nők számára Lettországban vannak, ahol a nőknek csak 11 százaléka élt át zaklatást a munkahelyén.

Kéretlen üzenetek, fenyegetések, követés

A lopakodós zaklatásnak (stalking) valamely formáját is sok nő tapasztalja, amikor valaki online vagy – durvább esetben – a valóságban követi őket, hogy mikor merre mennek, mit csinálnak, és egyre fenyegetőbbé váló kéretlen üzenetekkel bombázza őket. Az ilyen esetek gyakran támadással végződnek, amikor a zaklató – aki lehet ismerős, volt partner, vagy idegen is – fizikailag és/vagy szexuálisan bántalmazza a korábban megfigyelt, követett nőt.

Azok a nők, akik már elszenvedői voltak ilyen stalkingnak, az újabb hasonló eset jövőbeli megakadályozása céljából gyakran egyéni védekezési módszereket választanak. Magyarországon a zaklatást átélt nők 35 százaléka kezdett kést vagy paprikasprayt hordani magával (ez az egyik legmagasabb arány az Unióban), mások (25 százalék) megváltoztatták a telefonszámukat.

De olyan is van – bár ez Magyarországon nem jellemző (6 százalék) –, aki a zaklatás súlyossága miatt kénytelen volt iskolát vagy lakóhelyet váltani. Utóbbi az EU-ban átlagosan 15 százalék, vagyis jóval gyakoribb, mint Magyarországon. 

Nem bíznak a nők a rendőrségben

A bántalmazott nők jellemzően nem keresik fel a hatóságokat vagy más segélynyújtó szerveket — főleg Magyarországon nem. A megkérdezett magyar nőknek csupán 6 százaléka ment rendőrségre azt követően, hogy erőszak érte őket; 12 százalék keresett fel szociális szolgáltatásokat és 2,8 százalék segélyszolgálatokat.

Mindössze 15,8 százalékuk jelentette be az őket ért erőszakot valamiféle hivatalos szolgálatnak  — ezek az arányok mind a legalacsonyabbak az Európai Unióban, ahol átlagosan az erőszakot átélt nők 13,9 százaléka ment rendőrségre, 20 százalékuk fordult szociális szolgálatokhoz, 6,4 százalékuk segélyszolgáltatásokhoz, összeségében pedig 26,7 százalékuk keresett fel valamiféle hivatalos segítségnyújtó intézményt.

Ismerősöknek már ennél nyíltabban beszéltek a bántalmazott nők az EU tagállamaiban, így hazánkban is. Magyarországon a megkérdezett nők kicsit több mint fele merte elmondani ismerősnek vagy rokonnak, hogy mi történt velük. Ez azonban a teljes Uniót nézve a még így is harmadik legalacsonyabb arány.

A felmérésből továbbá kiderül, hogy

a bántalmazott magyar nőknek csupán 57 százaléka mondta el egyáltalán bárkinek (ismerősöket is beleértve), ha erőszak érte őket.

Az EU-s átlag itt 68 százalék, és a legnyíltabban Görögországban beszélnek a nők az őket ért bántalmazásról: ott 84 százalékuk mondja el legalább valakinek.

A magyar nők közel fele nem tudja, hova lehetne fordulni

A helyzetet még inkább rontja, hogy a magyar nőkhöz EU-s mértékben kifejezetten kevés információ jut el az ingyenes jogsegély vagy más segélynyújtó szervezetek létezéséről.  Magyarországon a nőknek csupán 56 százaléka van tisztában azzal, hogy léteznek segélynyújtó szolgálatok, akiket fel lehet keresni, ha erőszak éri őket.

Ez a negyedik legalacsonyabb arány az EU-ban, mögöttünk csak Csehország, Románia és Németország van. De léteznek országok, például Málta, Szlovénia vagy Litvánia, ahol a nők közel 100 százaléka tudja, hogy léteznek ilyen segélyszervezetek, az EU-s átlag pedig 74 százalék.

Hasonló a helyzet az ingyenes jogsegélynyújtó szerveknél is: a magyar nőknek csupán 26 százaléka tudja, hogy igénybe lehet venni ilyen szolgáltatásokat – ez a szám az EU legrosszabb harmadába tartozik. Litvániában és Portugáliában, ahol a legmagasabb az arány, a nők több mint 60 százaléka tisztában van ezek létezésével. Bár azt fentebb láthattuk, hogy viszonylag ritkán keresik fel őket.

Magyarországon a NANE és a Patent Egyesület foglalkozik a nőket ért bántalmazással: ingyenes segélyhívó szolgáltatást üzemeltetnek, kiadványokat készítenek, a Patent pedig kifejezetten jogi természetű segélyszolgálatot is nyújt családon belüli, párkapcsolati vagy gyerekeket ért erőszakkal kapcsolatos ügyekben.

NANE segélyhívó:  06 80 505 101

PATENT jogsegélyszolgálat:  06 80 80 80 81

A nők szerint is gyakori az ellenük elkövetett erőszak

Az Eurostat azt is megkérdezte az erőszakot átélt nőktől, hogy szerintük mennyire gyakori a nők elleni erőszak. A magyar nők válasza meglehetősen hasonló az uniós átlaghoz: 32,8 százalék értékelte nagyon gyakori problémának a nők elleni erőszakot, 50,8 százalék viszonylag gyakorinak, 11,1 százalék ritkának és 3,7 százalék egyáltalán nem gyakorinak.

Az EU-s átlag ehhez képest:

a nők 34 százaléka szerint nagyon gyakori, 49,1 százalékuk szerint viszonylag gyakori,

12,5 százalékuk szerint ritka és 1 százalékuk szerint egyáltalán nem gyakori.

A nők elleni erőszakot a portugál nők ítélték a legsúlyosabbnak: több mint 64 százalékuk szerint nagyon gyakori a probléma, 29,6 százalékuk mondta viszonylag gyakorinak és csupán 2,8 százalék ritkának. Ezzel szemben Luxemburgban érzik magukat relatíve legnagyobb biztonságban a nők, ott közel 30 százalékuk válaszolta, hogy a nők elleni erőszak ritka, de még így is 13,5 százalékuk nagyon gyakorinak és több mint felük viszonylag gyakorinak ítélte a problémát.

A jelentés eredményei 114 023 nővel készített interjúkra épülnek. A válaszadókat véletlenszerű mintavételezéssel választották ki, hogy az adatok mind nemzeti, mind uniós szinten reprezentatívak legyenek. Az adatgyűjtés személyes, telefonos és online interjúkkal történt. A gyűjtés 2020 szeptembere és 2024 márciusa között zajlott. Az Eurostat 18 országban koordinálta az adatgyűjtést, amelyet a nemzeti statisztikai hivatalok végeztek. Olaszország a nemzeti felmérésből származó adatokat osztotta meg, míg a többi nyolc országban az FRA és az EIGE irányításával az Ipsos NV végzett terepmunkát az Eurostat iránymutatásai alapján.

Kiss Soma – Szabó Krisztián

Címlapkép: A NANE „Néma tanúk” című megemlékezése a nők elleni erőszak megszűntetésének világnapja alkalmából 2024-ben (fotó: NANE/Facebook)