Nem védi meg a magyar nőket az erőszaktól a kormány különutas módszere

Adatok bizonyítják, hogy a nők ellen elkövetett kapcsolati erőszak helyzete nem javult Magyarországon azóta, hogy a kormány az Isztambuli Egyezmény előírásai helyett saját megoldásokkal védené őket. A kapcsolati erőszak bűncselekmények túlnyomó részét nők ellen követik el. Az elkövetők többsége házastársi vagy élettársi kapcsolatban van az áldozatokkal. 

Korábban nem nyilvános adatokat szereztünk a Magyarországon nők ellen elkövetett kapcsolati erőszakról. A bűncselekmények jellegzetességeit leíró, éves statisztikákat közérdekű adatigénylés útján kaptuk meg a rendőrségtől.

A kormány szerint a magyar nőket kiválóan meg lehet védeni anélkül, hogy követnék a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezmény előírásait. A most megszerzett adatok azt bizonyítják, hogy a nők ellen elkövetett kapcsolati erőszak helyzete Magyarországon semmit sem javult, amióta a parlamenti fideszes többség 2020-ban nyilatkozatban utasította el az egyezményt.

A kapcsolati erőszak bűncselekmények döntő részét nők ellen követik el, az elkövetők többsége házastársi vagy élettársi kapcsolatban van az áldozatokkal. Arra vonatkozóan is kaptunk számokat, hogy milyen hatékonyan nyomozott a rendőrség a szexuális erőszak és kényszerítés bűncselekményekben az elmúlt években. A statisztika azt mutatja, hogy az ügyek kétharmadát nem tudta eljuttatni a nyomozó hatóság a vádemelésig.

Miközben az elmúlt években számos hasonló bűneset kapott nagy nyilvánosságot, a magyar kormány továbbra is kitart amellett, hogy az Isztambuli Egyezmény nélkül is hatékonyan lép fel a nők és gyermekek elleni erőszakkal szemben. Az általunk megkérdezett szakértő szerint ugyanakkor az Egyezmény ratifikálása kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy pótolni lehessen a hazai áldozatsegítés hiányosságait.

Egyre több női áldozata van a kapcsolati erőszaknak

Adatokat szerzett az Átlátszó a nők elleni erőszakos bűncselekmények számáról. Tavaly decemberben adtuk be közérdekű adatigénylést a rendőrséghez, amire tizenöt nap után választ kaptunk. Ezt követően januárban újabb, részletesebb adatokat kértünk ki.

A Belügyminisztérium kezeli a Bűnügyi Statisztikai Rendszert, amiben bűncselekményekről és büntetőeljárásokról elérhető nyilvános adatok vannak. Az adatigénylésre azért volt szükség, mert a rendszerben nem található meg teljes körűen minden ilyen adat. Olyanok sem, amelyek amúgy közérdekűnek minősülnek.

Az egyik kérdésünkre küldött válaszból kiderül, hogy Országos Rendőr-Főkapitányság (ORFK) adatai szerint 2020-ban és 2021-ben összesen 211 nő vesztette életét emberölés, szándékos befejezett emberölés vagy halált okozó súlyos testi sértés miatt. A szándékos befejezett emberölések közel felében, azaz 43,44 százalékában nő volt az áldozat. Emellett teljesítették azokat az igényléseinket is, melyek a kapcsolati erőszak áldozatainak nemi megoszlását, az élet- vagy házastársak ellen elkövetett kapcsolati erőszak számait, továbbá a szexuális bűncselekmények nyomozati eljárásainak sikerességét leíró adatokat firtatták.

A Bűnügyi Statisztikai Rendszerben a kapcsolati erőszak bűncselekményre vonatkozóan csak összesített számok találhatóak, idősoros adatok nem állnak rendelkezésre. Az adatigénylésünkre kapott válaszból azonban már kiderülnek ezek a részletek.

Az elmúlt három évben a kapcsolati erőszak bűncselekmények száma közel duplájára nőtt. 2021-ben 769 sértettet és 562 elkövetőt tartott nyilván a rendőrség. Az eltérő számokat az magyarázhatja, hogy egyes elkövetők egy éven belül több személy ellen is elkövették a bűncselekményt, így például a házastársuk és a gyermekük sérelmére is.

Az adatok szerint a kapcsolati erőszak sértettjeinek túlnyomó többsége nő volt, míg az elkövetőknél a férfiak jelentek meg nagyobb arányban a statisztikában.

A kapcsolati erőszakot a magyar jogrendszer 2013 óta kezeli önálló büntetőjogi tényállásként, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik. 2015-ben országgyűlési határozat született a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiáról. A NANE munkatársa, Debreczy Eszter ugyanakkor ennek kapcsán elmondta az Átlátszónak, hogy

legalább két bántalmazást szükséges bizonyítani ahhoz, hogy megállapítsák a kapcsolati erőszak tényét.

Vagyis ha több erőszakesetből ennél kevesebb bizonyítható a bíróságon, akkor annak ellenére, hogy családon vagy párkapcsolaton belül követték el, személyi szabadság megsértése vagy más bűncselekményi kategóriába esik.

Azok, akik nem laknak közös lakásban a bántalmazás elszenvedőjével, és közös gyerekük sem született, kívül esnek a kapcsolati erőszak bűncselekmény elkövetői körén. Ugyanez igaz az elutasított udvarlókra is.

A kapcsolati erőszak törvényi definíciója szerint az elkövetéskor vagy korábban közös háztartásban élő hozzátartozó, házastárs, élettárs, gyermeke, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére „az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartás tanúsítása”, vagy a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javak elvonása, ami a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki. A törvényi tényállás további eleme az elkövetés rendszeres jellege is. Két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az elkövetők többsége házastárs vagy élettárs

AZ ENSZ kábítószer-ellenőrzési és bűnmegelőzési hivatalának becslése szerint 2021-ben 45 ezer nőt ölt meg a partnere vagy családtagja világszerte, Európában ugyanez a szám 2500. Ez azt jelenti, hogy naponta több mint öt nőt és lánygyermeket ölnek meg a családtagjaik.

Bár a családon belüli bántalmazás kapcsán legtöbbször a halálesetekről van szó, a szóbeli, lelki, testi, szexuális vagy gazdasági-társadalmi erőszak is kapcsolati erőszaknak minősül. A legfrissebb, az EU összes tagállamára kiterjedő reprezentatív felmérés, ami a nőkkel szembeni erőszak mértékét kísérli meg feltárni, majdnem tíz évvel ezelőtti, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) publikálta 2014-ben. Ez alapján Magyarország a középmezőnynél kicsivel jobb eredményeket ért el. Ez azonban még így is azt jelenti, hogy hazánkban minden ötödik nő szenvedett el fizikai, szexuális erőszakot jelenlegi, vagy korábbi partnerétől.

A elmúlt három évben kapcsolati erőszak bűncselekmény sértettjeként összesen közel 1700 nőt regisztrált a rendőrség. A női áldozatok döntő többségénél a nyilvántartás szerint volt vagy jelenlegi partner követte el a bűncselekményt.

A volt vagy jelenlegi házastárs, illetve élettárs által elkövetett kapcsolati erőszak bűncselekmények száma 2019 után több mint duplájára nőtt. Míg ekkor 183 esetet tartott nyilván a rendőrség, 2021-re ez a szám 386-ra nőtt.

A növekedést magyarázhatja a koronavírus-járvány is, az ENSZ nők jogaival foglalkozó szervezete ugyanis 2020 január óta szinte minden országban növekedést mért a nők elleni és családon belüli erőszakban. Hasonló következtetésre jutott a NANE tavaly októberi kutatása is.

2021 tavaszán Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő, az LMP egykori miniszterelnök-jelöltje kért ki adatokat arról, hogyan alakultak a párkapcsolaton belüli erőszak számai a pandémia alatt. Az adatok alapján 2020-ra 88 százalékkal nőtt a kapcsolati erőszak bűncselekmények száma, de az emberölési, halált okozó testi sértéses esetek is emelkedtek.

A járvány első hullámakor az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) igazgatója úgy fogalmazott egy interjúban, hogy „az bizonyos, hogy nagyon nehéz lesz segítséget kérni a négy fal közül”, majd arról is beszámolt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése utáni második héten jelentősen megugrott a segélyvonalukra beérkező hívások száma.

A PATENT Egyesület az Átlátszó megkeresésére elmondta, hogy 2021-ben jogsegély vonalukra 530 segélyhívás, a jogi chat-ügyeletükre pedig 210 üzenet érkezett. A NANE az elmúlt három évben átlagosan évente 625 hívást és nagyjából ugyanennyi segélykérő üzenetet kapott, a legtöbbet 2020-ban, ekkor 700 feletti volt a hívások száma. Az OKIT ennél jóval több hívást kezelt, évente nagyjából tízezret.

A bántalmazások többsége el sem jut a rendőrségig

A NANE és a Patent Egyesület számításai szerint azonban a hivatalos statisztikában megjelenő számoknál jóval több, nagyjából 226 ezer nő él olyan párkapcsolatban, amelyben fizikai, szexuális erőszak áldozatává válik.

A NANE munkatársa, Debreczy Eszter ennek kapcsán így fogalmazott az Átlátszónak:

„A rendelkezésre álló adatokból nyilvánvaló, hogy a szexuális erőszak leggyakrabban nem sötét sikátorokban történik, és nem idegen követi el.”

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kutatása alapján az EU területén a párkapcsolati erőszak áldozatainak csupán egyharmada jelentette be az őt ért incidenst a rendőrségnek. A NANE korábbi számítása alapján nőkkel szemben elkövetett szexuális erőszaknál az esetek 2,4 ezreléke jelent meg a magyar rendőrségi nyilvántartásban, súlyos fizikai erőszaknál még ennél is kevesebb, 5 ezrelék volt ez az arány. Vagyis óriási a látencia, a bűncselekmények jelentős része sosem került a rendőrség látókörébe.

A NANE munkatársa azt mondta, hogy ennek hátterében az állhat, hogy sok érintett tart attól, hogy nem fognak nekik hinni, vagy nem tudják bizonyítani az erőszakot. Ezért feljelentést sem tesznek. „Erre a félelemre sajnos alapos okuk is van, mert gyakran halljuk, hogy megpróbálják lebeszélni az érintettet a feljelentés megtételéről, vagy elegendő bizonyíték hiányára hivatkozva egy ponton megszüntetik a nyomozást.”

Elmondása szerint az érintettek azzal is találkozhatnak, hogy nem veszik őket komolyan, vagy még ha meg is teszik a feljelentést, nem kapnak rögtön megfelelő védelmet, például megfelelő ideig tartó távoltartás vagy más intézkedések formájában.

Kevés a vádemelés a szexuális bűncselekményeknél

A nyilvánosan elérhető magyarországi statisztikák arról is keveset árulnak el, hogy milyen hatékonyan nyomoz a rendőrség a szexuális bűncselekmények esetében. A Belügyminisztérium által kezelt Bűnügyi Statisztika Rendszer oldalán az eljárási adatok – amikből kiderül, hogy az egyes bűncselekmények közül hány esetben függesztették fel, zárták le a nyomozást, vagy zárult vádemeléssel az ügy – csak 2013-tól 2018-ig érhetőek el.

Az öt éves periódusban a kapcsolati erőszakkal összefüggő, befejezett eljárások 27 százaléka zárult vádemeléssel.

A helyzet bizonyos más bűncselekményeknél sem jobb. Szexuális erőszak esetében egyharmadnyi eljárás zárult vádemeléssel. Szexuális kényszerítésnél ez az arány mindössze 21 százalék.

A Btk. szerint a szexuális kényszerítés, azaz amikor valaki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Abban az esetben, ha a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, vagy más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel, szexuális erőszakról van szó, ez kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A rendőrségtől kikértük a friss számokat is: 2019 és 2021 között szexuális kényszerítésnél az ügyek alig több mint ötödét fejezték be vádemeléssel, szexuális erőszaknál nagyjából minden harmadikat, vagyis ezek az arányok a rendelkezésünkre álló adatok szerint semmit sem javultak azóta, hogy a magyar országgyűlés kétharmados többséggel elfogadta az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elutasításáról szóló politikai nyilatkozatot.

A szexuális erőszak egyik alapesete például megköveteli a magánindítványt, amit a sértett a bűncselekményről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül tehet meg. „Sokszor halljuk azt érintettektől, hogy szeretettek volna eljárást indítani, azonban már átlépték a feljelentés megtételére rendelkezésre álló 30 napot, amikor erre a lépésre készen álltak volna. Ennek okán sok esetben még a bűncselekmény megtörténtének hatósági jelzésére, és így magára a büntetőeljárásra sem kerül sor” – magyarázta Debreczy Eszter.

Az áldozatsegítés több sebből vérzik hazánkban

Az elmúlt években is több különösen súlyos ügy kapott nyilvánosságot, amik a köznyelvi értelemben vett kapcsolati erőszak jegyeit mutatták. Vagyis a párja vagy korábbi partnere bántalmazott egy nőt.

Tavaly februárban volt párja vakította meg a Kemecsén élő Gabriellát. A lány testvére később arról beszélt, hogy nem ez volt az első eset, hogy a férfi bántalmazta a fiatal anyukát. 2019-ben Orosz Bernadett Facebook-bejegyzésben osztotta meg történetét arról, hogy akkori párja brutálisan megverte őt. Az ügyészség végül három és fél év börtönbüntetést kért az elkövetőre, aki egyébként maga is beperelte az áldozatot személyiségi jogainak megsértése miatt. A kártérítési ügy hamarabb a bíróság elé került, mint a súlyos testi sértés miatt indított büntetőeljárás.

A lúgos orvos ügyének végére közel kilenc év után került pont, Renner Erika 25 millió forintos kártérítést kapott azután, hogy 2013-ban volt szeretője a lakásában támadta meg, elkábította, majd lúggal öntötte le a nő nemi szervét.

Debreczy Eszter, a NANE munkatársa szerint „a párkapcsolati erőszak büntetendősége – bár fontos állásfoglalás a párkapcsolati erőszakkal szemben és az elkövetők felelősségre vonásának előfeltétele – önmagában messze nem elégséges, mivel az érintetteknek legelső sorban arra van szükségük, hogy az erőszak és fenyegetés abbamaradjon, vagyis biztonságban legyenek”.

Több jogintézménynek is ez volna a célja, de a szakértő szerint ezeket lassan, és a szükségesnél ritkábban alkalmazza a magyar igazságszolgáltatás. A távoltartást a gyanúsítást követően rendelhetik el, ami a gyakorlatban a feljelentés megtétele után akár több hónapot is jelenthet. A különleges bánásmód intézménye különböző áldozati jogokat biztosítana a büntetőeljárás során, például lehetővé tenné, hogy ne találkozzon a bíróság épületében az érintett és az elkövető. A NANE tapasztalatai alapján ezt a jogintézményt párkapcsolati erőszak áldozatainál kevés esetben alkalmazzák, annak ellenére, hogy erre lenne lehetőség.

A szakértő szerint az áldozatsegítés terén is rengeteg hiányosság van Magyarországon. A menedékházak száma például messze elmarad az Isztambuli Egyezményben javasolt, lakosságszámra vetített mennyiségtől. De fontos lenne a szexuális erőszak áldozatainak szóló központok létrehozása is – ez egyelőre még nem történt meg hazánkban.

Debreczy szerint „áldozatsegítő központok nagyon jó, hogy vannak, azonban ezek nem speciális, párkapcsolati és családon belüli erőszak áldozatainak szóló szolgáltatásokat nyújtanak, ide bárki fordulhat, akit valamilyen bűncselekmény ért. Ennek megfelelően nem is reagál a bántalmazott nők speciális szükségleteire, így nagyon félrevezető az a kormányzati kommunikáció, amely az áldozatsegítő központokra úgy hivatkozik, mint a családon belüli és a párkapcsolati erőszak áldozatainak speciális szolgáltatásokat nyújtó intézményre.”

Különutas módon védené a kormány a nőket

Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, röviden az Isztambuli Egyezmény 2011-ben született. Az EU 2017-ben írta alá az egyezményt, jelen pillanatig összesen 37 ország ratifikálta – vagyis ennyi állam ültette át a szerződés tartalmát a jogrendbe. Az EU-tagállamok közül Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lettország és Szlovákia kivétel, vagyis ők egyelőre még csak az aláírásnál tartanak. Lengyelország 2020-ban bejelentette, hogy kilép az Isztambuli Egyezményből.

Magyarország 2014. március 14-én ugyan aláírta az egyezményt, de a mai napig nem ratifikálta, és várhatóan a közeljövőben nem is fogja. 2020 májusában KDNP-s javaslatra a magyar parlament kétharmados többséggel megszavazta a ratifikálás elutasításáról szóló politikai nyilatkozatot. Az indoklás az volt, hogy annak egyes rendelkezései ellentétesek a kormány migrációs politikájával, emellett nem kívánják a magyar jog részévé tenni a társadalmi nem fogalmát, sem az „egyezmény gender-ideológiáját”.

Az Isztambuli Egyezmény nem tökéletes, de jobb annál, ami most van – Vidéki csajok blog

Május negyedikén a magyar parlament megszavazta a 2004-ben aláírt Isztambuli Egyezmény elutasítását. Az intézkedés ellen együtt tiltakozik több ellenzéki politikus, nőjogi- és civil szervezet. Antoni Ritát és Mérő Verát kérdeztük az Egyezményről, a parlament döntéséséről és a nők elleni erőszakról. Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával!

A hozzáértő szakértőgárda segítségével összerakott Isztambuli Egyezmény különleges abban, hogy mennyire specifikus — mondta korábban az Átlátszónak Nógrádi Noá, aki a PATENT-nek és a NANE-nek is szakértő tagja. Nógrádi azt mondta, hogy az egyezmény konkrét dolgokat ír elő arról, hogy például milyen intézményrendszernek kell lenni vagy hogy milyen tényállások szerepeljenek mindenképp a büntetőjogban.

Az Európai Bíróság 2021-ben kimondta, hogy az EU az összes tagállam beleegyezése nélkül is ratifikálhatja az Isztambuli Egyezményt, idén januárban pedig az Európai Parlament is nagy többséggel fogadott el egy állásfoglalást erről. A magyar kormány álláspontja azonban változatlan: rendre azt hangsúlyozzák, hogy az Egyezmény ratifikálása nélkül is jelentős lépéseket tesz a kormány a nők és gyermekek védelme érdekében.

Varga Judit igazságügyi miniszter korábban az Isztambuli Egyezményről szóló cikkében például azt írta, hogy a magyar jogrendszer az uniós gyakorlatnál „szigorúbb és kiemeltebb védelmet ad a nőknek”.

Sarkadi Nagy Márton – Szopkó Zita

Adatvizualizáció: Szabó Krisztián. Címlapkép: Néma Tanúk felvonulás a 16 Akciónap kampány kezdetén, melynek célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés, 2022 novemberében. Forrás: Facebook/NANE Egyesület