„A Fidesz-kormány tudatosan leépítette a szociális ellátórendszert” – interjú Bata Boglárkával a norvég pénzekről

Sikertelen, majd újra kiírt pályázat, aztán 77 milliárd forintos bukás – így lehetne összefoglalni, mi történt az elmúlt hónapokban a Norvég Alap és Magyarország között. A két félnek nem sikerült megállapodnia, ezért Magyarország elvesztette a hozzáférést mintegy 214 millió euróhoz. A Civil Alap elosztására konzorciumok pályázhattak, és a lebonyolítóra a kormánynak is rá kellett bólintania. Mivel ez két körben sem történt meg, ezért hazánk elvesztette a pénzt. Bata Boglárkával, a Kárpátok Alapítvány igazgatójával arról beszélgettünk, hogy mi vezetett idáig.

Bata Boglárka a Miskolci Egyetemen szerzett közgazdaságtanból (humán erőforrás menedzser) és politikatudományból (európai uniós szakértő) diplomát. 2005 óta dolgozik a Kárpátok Alapítványnál, amelynek 2008 január 1-től az ügyvezető igazgatója. Ügyvezetői tevékenysége mellett a Norvég Civil Támogatási Alap és a Svájci-Magyar Civil és Ösztöndíj Alap programvezetői feladatait is ellátja/elátta.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Eddig arról lehetett olvasni a sajtóban, hogy az Ökotárs Alapítvány közreműködése zavarta a kormányt, ezért nem bólintottak rá a Civil Alap kezelőjére. Hogyan zajlott ez a folyamat?

Sajnos Magyarország elvesztette az EGT/Norvég Alapok fejlesztési forrásainak 77 milliárd forintját. Ennek oka, hogy nem született megállapodás a magyar kormány és a donorországok között a civil alapok lebonyolítójáról, ami feltétele volt a fejlesztési források lehívásának. A támogató országok és Magyarország között 2020. december 21-én jött létre egy együttműködési megállapodás a program lebonyolításáról, amely rögzítette, hogy az aláírástól számított 7 hónapon belül ki kell választani a civil alapok lebonyolítóját, különben a források elvesznek.

A folyamat egyébként mind a 15 kedvezményezett országban ugyanaz, ugyanolyan feltételekkel, tehát nem volt kettős mérce. 2021 év elején írták ki először a pályázatot, aminek eredménye márciusban lett ismert, mégpedig, hogy nem született egyezség a két fél között. Ezt követően májusi határidővel újra kiírták a pályázatot, de ez alkalommal sem született döntés.

A Kárpátok Alapítvány is pályázott konzorciumban az Ökotárs és az Autonómia Alapítvánnyal, valamint a Közösség Fejlesztők Egyesületével. Bár szerettük volna tudni, mi történt, a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda (FMO) – amely az EGT/Norvég Alapokat kezeli, arról tájékoztatott, a pályázással kapcsolatos információk bizalmasak, további tájékoztatást nem tudnak nyújtani.

Tehát nem is biztos, hogy ez a konzorcium volt a nyertes fél?

Nem. Több sajtóhír is felreppent, és Gulyás Gergelyt is megszólították a kormányinfón az üggyel kapcsolatban, innen tájékozódtunk. A Miniszterelnökség egy nyilatkozatban tette közzé, hogy hét pályázatról egyeztettek végül, amelyből ők hatot tartottak elfogadhatónak.

Egyet nem. „A norvég fél nemet mondott, olyan nagy múltú, jelentős hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező erős és független szervezőknek, mint például a Magyar Vöröskereszt vagy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. A korábbi két ciklusban egyoldalú norvég döntéssel az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciumot jelölték ki Alapkezelőnek, amely politikai függetlensége több alkalommal is megkérdőjeleződött az elmúlt években, ráadásul olyan monopolhelyzetbe került, amelynek erősítése a hazai civil társadalmi érdekekkel szemben áll” – írták. 

A Miniszterelnökség nyilatkozata arra enged következtetni, hogy a mi konzorciumunkról van/volt szó, amelyet nem tartottak elfogadhatónak. A Kárpátok Alapítvány azonban nehezen tudja elfogadni ezt az érvelést – vagy nem érvelést, nem is tudom, minek nevezzem… A négy szervezet kiadott egy közös nyilatkozatot is ezzel kapcsolatosan, amelyben kifejtettük, mit terveztünk a program keretein belül, illetve hogy az egri székhelyű Kárpátok Alapítvány volt a főpályázó.

Miért érezhetik úgy, hogy monopolhelyzetbe került ez a szervezet?

Gondolom azért, mert az előző két EGT/Norvég alapok idején is ez a konzorcium kezelte a civil alapokat (az Ökotárs vezetésével), pontosabban ebből a négyből három szervezet volt benne az előző két konzorciumban is: 2008—2010 és 2012—2017 között.

A kormány azért beszél monopolhelyzetről, mert már a harmadik ciklus lenne, amit ugyanazok nyernek meg?

Gondolom, igen. Én egyébként ezt nem osztom, mert teljesen átrendeződött a konzorcium, ami egyértelműen kiderül ebből a közleményből is. Az Ökotársnak kisebb szerepe lett volna. Illetve ami a legfontosabb, hogy vidéki szervezet, a Kárpátok Alapítvány, vezette volna a konzorciumot, hiszen az alapok 60 százalékát vidéki civil szervezetek támogatására kellett volna fordítani a kiírás értelmében.

Ha az Ökotárs megítélése a kormány felé ennyire rossz, akkor miért lettek bevonva? Felmerült valaha, hogy ők kimaradjanak a konzorciumból ?

Nem. Legalábbis részünkről nem. Ez egy nyílt kiírás volt, amin bármilyen civil szervezet, vagyis azok konzorciuma indulhatott, amely megfelelt a feltételeknek.  A norvég külügy egyébként a közleményében kihangsúlyozta, hogy a donorok a szakmailag leginkább alkalmas pályázó konzorcium kiválasztása mellett köteleződtek el. Ez a három alapítvány több mint harminc éve alakult, és az adományozás, pályázati úton történő támogatás az egyik alaptevékenységük. A negyedik partner is több mint 30 éve végez civil társadalom fejlesztést, közösségfejlesztést.

Most a norvégok azt közölték, hogy ez az összeg Magyarország számára elveszett, és nincs semmilyen lehetőség hozzájutni.

Igen, én is így olvastam.

És mit jelent ez a hazai civil szférára nézve? Hogy most nincs meg ez a pénz?

Ez egy hatalmas veszteség, rendkívül forráshiányos a magyarországi civil szektor, főleg a vidéki szervezetek. Pár hónappal ezelőtt ugyan megjelentek a városi civil alapok, a falusi civil alap pedig már tavaly. De én ezt egyértelműen választási kampánypénznek tartom, nem pedig egy új civil alapnak a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) mellett. A NEA is nehezen elérhető olyan civil szervezetek számára, akik nem támogatják a magyar kormányt, illetve eléggé kis összegű támogatásokat oszt az alap.

Ha a témákat nézzük (demokrácia, női jogok, emberi jogok, zöld ügyek, stb.), amelyeket a norvég civil alap támogathatott volna, akkor is ugyanerre jutunk: ez egy nagy veszteség, mert Magyarországon ilyen témákra alig, vagy szinte egyáltalán nem érhetőek el források civileknek. Maximum külföldi források, de a vidéki kisebb, közepes civil szervezetek külföldi forráslehívó képessége eléggé korlátozott. Egyrészt nem ismerik ezeket a lehetőségeket, másrészt nincsen olyan humán erőforrásuk, amely felkészült ezek lehívására pályázatírás és projektmenedzsment terén.

A falusi és városi civil alapok pedig csak a kormányt támogató, kormánynak tetsző „civileknek” juttattak forrásokat, nem csak szerintem, hanem számos újságcikk szerint is. Léteznek ugyan még kisebb pályázatok, amelyeket alapítványok vagy cégek írnak ki, mint a Kárpátok Alapítvány, az Ökotárs Alapítvány stb. De kis összegű támogatásokból nem lehet nagyobb volumenű projekteket lebonyolítani, stábot fenntartani.

Mi, az alapítványnál ebből a szempontból úgy véljük, hogy ez egy jelentős veszteség a magyarországi civil szféra számára. Hosszú évek óta különbözteti meg a kormányzat a civil szervezeteket, és a forrásleosztás, forráselosztás is ehhez igazodik. A Norvég Civil Alapot a kormánytól független szervezetek bonyolíthatták volna le, amely mérsékelhette volna ezt a helyzetet.

Érkezett olyan információ, hogy van olyan civil szervezet, aminek ettől meghiúsul a működése? 

Én nem tudok ilyesmiről. De az előző ciklusokban számos olyan projekt került támogatásra, amelyeknek most is jelentős eredménye, hatása van. Ezek fontos, innovatív kezdeményezések, jó gyakorlatok, amelyek előre vittek egy-egy (szak)területet, vagy a civil szektorban jelentős változást hoztak. Például a Magyar Élelmiszerbank projektje, amely során a megyei jogú városokban segítették elő az ételmentő hálózatok kialakítását.

A mostani pályázatunknak is része volt, szerettünk volna támogatást nyújtani regionális, vidéki hálózatok építésére, fejlesztésére. Merthogy erre is lenne igény, de nincsenek rá források. Csak magántámogatásokból vagy magánadományokból nem lehet ilyen nagy ívű programokat lebonyolítani. Az európai uniós pályázatok (EFOP, TÁMOP stb.) az utóbbi pár évben szinte egyáltalán nem voltak a civil szervezetek számára elérhetőek.

A Norvég Alapnak azonban csak az 5 százaléka a Civil Alap, és ennek a meghiúsulása miatt az egészet elbukta Magyarország. A maradék fejlesztési források is fontos ügyeket szolgáltak volna: pl. éghajlatvédelem, kultúra vagy roma integráció.

Mennyire vízfejű támogatásilag az ország? Ez mennyire jellemző ebben a szegmensben?

Szerintem a magyarországi civil szféra ebben a tekintetben leképezi az országot, az „elit” jellemzően budapesti. A fővárosban székelők sokkal erősebb szervezetek, felkészültebb humánerőforrással rendelkeznek, a kapcsolatépítési, networking lehetőségeik is sokkal jobbak, tehát az információáramlás, az együttműködés, a forrásszerzés tekintetében is jelentős lépéselőnnyel rendelkeznek. És a szűkös források miatt nagy a verseny, amelyen a vidéki szervezetek már eleve hátrányból indulnak.

Vidéken az elmúlt években pont ezek miatt a folyamatok miatt (és egyebek miatt) eltűnt a civil szektor középrétege ugyanúgy, mint ahogyan az értelmiség vagy a fiatalok egy jelentős része elköltözött külföldre. A főállású civilekből önkéntesek lettek, számos nagy múltú 20-30 éves civil szervezetnél, ahol 8-10 főállású alkalmazott dolgozott pár évvel ezelőtt (5-8 éve), már egy sincs. Mindenki elment dolgozni, s mellette önkéntesen viszik a dolgokat, vagy kisebb projekteket csinálnak.

Szerintem ez nagy gond, mert sok olyan civil feladat van, amelyeket önkéntesekkel nem lehet megoldani. Volt egy szándékos beavatkozás is emögött, a NEA-támogatásokkal, mégpedig, hogy kis összegű támogatásokat osztottak, ami a nagy szervezeteknek semmire nem elég, az EU-s pályázati csapokat pedig elzárták, így a nagy szervezetek szépen lassan kihaltak vidéken, mert a külföldi forrásokat nem tudták lehívni, a filantrópia, helyi jótékonykodás pedig még gyermekcipőben jár.

Az is probléma, hogy nincsenek források hálózat- vagy kapcsolatépítésre, koalíciók, együttműködések kialakítására vagy fenntartására. Erre is lenne igény, de nem jut már rá elég energia saját forrásból sok civil szervezetnek. Szóval, én úgy látom, hogy vidéken jellemzően azok a nagyobb, közepes civil szervezetek tudnak fennmaradni, akik azokat a forrásokat kapják, amit politikai hovatartozás alapján lehet elérni, vagy akik külföldi támogatókkal rendelkeznek. És ez politikai alapon teljesen átrendezi a szektort.

Mitől függ, hogy egy megyében mennyire aktívak a civil szervezetek? 

Szerintem ennek okait nem feltétlenül a GDP-ben vagy földrajzi elhelyezkedésben kell keresnünk, hanem történeti és kulturális okai is vannak, hogy egy-egy régió vagy egy-egy város aktívabb civil hagyományokkal rendelkezik, mint például Eger. Ez volt az a város, ahol a rendszerváltást követően elsőként alakult meg kerekasztal, az Egri Civil Kerekasztal (ECK), amely példaértékű minta lett, és később több városban átvették.

Az ECK-ban több mint 100 civil szervezet dolgozik együtt magas szakmai színvonalon, etikai normák mentén. Az önkormányzati bizottságokban van egy-egy civil delegált. Illetve egy civil alapja is van a városnak, egy minden évben meghatározott keretösszeg, amely felett nem az önkormányzat, hanem a civilek rendelkeznek.

Mik most a legsürgetőbb vagy legmegoldandóbb feladatok, melyek azok a területek, amire mindenképpen pénzt kéne fordítani vagy programokat elindítani? 

Az aktív állampolgárság, a társadalmi részvétel, a közügyekben való részvétel támogatása, hogy az emberek minél inkább részt vegyenek az őket érintő ügyekben, döntésekben.

Mennyire foglalkoztatja az embereket a civil szektor, mennyire aktívak?

Ezt nehéz megmondani. A szegény emberek körében azt látom, hogy szinte csak civil vagy karitatív szervezetekre számíthatnak. Tudatosan leépítette a Fidesz-kormány a szociális ellátórendszert, a segélyezést, az egészségügy és oktatás színvonala egyre romlik, és nem inkluzív, egyre több a korai iskolaelhagyó is, akik egyáltalán nem fejezik be az általános iskolát, a munkaerőpiacra nem tudnak belépni, nincsen számukra semmiféle program, segítség.

Nincsenek olyan intézmények, amelyek hathatósan segítenék a kirekesztetteket – egy hatalmas réteg szakad le folyamatosan és reménytelenül. Fontos lenne közbeavatkozni, az állam viszont nem tesz semmit, más szereplők pedig vagy nincsenek, vagy eszköztelenek.  A középosztály viszont a COVID hatására megmozdult, és jelentősen fellendült az adományozás és egyéb segítségnyújtással kapcsolatos attitűd. De attól messze vagyunk, hogy ez megmentse a szektort. Viszont én bizakodó vagyok e tekintetben is.

Van bármi más, ami kiválthatja a norvég pénzeket?

Az Európai Uniónak lesznek hasonló célokat szolgáló forrásai, illetve a Svájci Alap is úton van, de részleteket még nem tudunk róla.

Kérdezett: Zimre Zsuzsa