Amint a lengyel liberálisok befejezték a vidékiek lenézését, az ellenzék megnyerte a választást

Az elmúlt hónapokban Lengyelország sokat szerepelt az európai sajtóban, ugyanis miután a Donald Tusk vezette ellenzéki összefogás legyőzte a nyolc éve hatalmon lévő Jog és Igazságosság pártot (PiS), az új kormány hamar radikális intézkedésekbe kezdett, Tusk állítása szerint „a jogállamiság helyreállítása érdekében.” A legnagyobb visszahangot az keltette, hogy beszántották az állami médiát, mivel az a volt kormánypárt szócsöveként működött, illetve letartóztattak két PiS-es képviselőt. Az intézkedések hatására több tízezezren vonultak utcára. A jelenlegi lengyel állapotokról, jogállamról, abortuszról, illetve a lengyelek és a magyarok közti legnagyobb különbségekről beszélgettünk Ziemowit Szczerek lengyel újságíróval, akinek 2022-ben jelent meg a Magyarországról szóló gonzo-riportkönyve Via Carpatia címmel.

Kezdjük a magyarokat leginkább izgató kérdéssel: hogy sikerülhetett az a lengyeleknek, amiben a magyar ellenzék újra és újra csúfos kudarcot vall?

Mi megtanultuk nem utálni magunkat azért, amilyenek vagyunk. Rengeteg alkalommal, amikor magyar értelmiségiekkel beszélgetek a jelenlegi helyzetről, érződik az elemzésükből egyfajta önutálat: hogy azért nem lehet megváltoztatni a rendszert, mert a magyarok „ilyenek meg olyanok.” Természetesen attól, hogy mondjuk valaki kritikus azzal, amit Netanjahu Gázában csinál, még nem lesz antiszemita, a lengyel ellenzék is nyilván kritikus volt a PiS rendszerével és a társadalommal, de a magyaroknál ennél egy sokkal mélyebb önutálatot és determinizmust, egyfajta „oikofóbiát” érzek. (Az oikofóbia fogalma a NER kedvenc filozófusától, Roger Scrutontól származik, leginkább a saját kultúra, haza megtagadásaként, megvetéseként lehet leírni – a szerk.)

Például többen azt állítják, akikkel beszéltem, hogy a magyarok hajlamosak behódolni a tekintélynek, szolgalelkűek, és szeretik, ha egy apafigura mondja meg nekik, mit kell csinálni. Ennek pedig többek között az az oka — mondják —, hogy nem alakult ki a magyar történelemben igazán polgári társadalom, így a magyarok nem tanultak meg autonóm módon élni, a Kádár-rendszer politikai felelősségtől mentes gulyáskommunizmusát pedig kifejezetten komfortosnak találták. Nyilván a korábbi társadalmi szerkezeteknek van hatása a jelenkorra, de azt mondani, hogy akkor ennyi volt és nincs remény, számomra felfoghatatlan. Ha Lengyelországban valaki ilyet mondana, azonnal kiírnák a nyilvánosságból.

Mit csinált másképp a lengyel ellenzék, mint a magyar?

Abban a pillanatban lett esélye az ellenzéknek, amikor a liberálisok befejezték az átlagemberek és a vidékiek lenézését.

Ha hülyének nézzük a választót, és majd mi, művelt értelmiség akarjuk kioktatni, meg megmondani neki, hogy mit kell gondolnia a világról, akkor íme, itt eredmény: Orbán Viktor negyedszer.

A másik, ami nagyon fontos és elismerésre méltó lépés volt Tuskék részéről, hogy visszaadták a demokraták kezébe a nemzeti lobogót és újradefiniálták a patriotizmust. Ha három éve vagy korábban láttál egy embert fehér-piros zászlóval masírozni, tudtad, hogy ő valamiféle konzervatív-nacionalista PiS-támogató, viszont pár éve ez megváltozott, és ha lengyel zászlóval láttál valakit, biztos lehettél benne, hogy ellenzéki. Az egész arról szól, hogy legyen egy saját narratívánk a hazánkról.

Lengyelország hírhedt Európa egyik legszigorúbb abortusztörvényéről, amely kizárólag nemi erőszak, vérfertőzés vagy az anya életének veszélyeztetése esetén engedélyezi a terhességmegszakítást. Az új kormány ígéretet tett arra, hogy ezt enyhíteni fogják, de egyelőre nem történt semmi. A sürgősségi fogamzásgátlók vénykötelességét viszont eltörölték. Mi várható ezen a téren?

Ez egy bonyolult jogi folyamat, akkor is időbe telne, ha a koalícióban teljes egyetértés uralkodna. Jelenleg a Polgári Platform és a Baloldal a tizenkettedik hétig elvégezhető abortusz mellett foglaltak állást, a harmadik koalíciós partner, a jobboldali Harmadik út pedig egy népszavazást szeretne erről. Ez valószínűleg sikeres lenne, hiszen a lengyelek többsége is egy jóval liberális szabályozással értene egyet. A népszavazással nekem csak az a bajom, hogy akkor megint elkezdődne egy hisztérikus politikai kampány, amiből már mindenkinek elege van.

Tuskék legelső intézkedési közé tartozott többek között, hogy még decemberben a Médiatanács megkerülésével beszántották a PiS párti közmédiát. Mennyire volt ez jogszerű? 

Kockázatos és vicces ez a helyzet. A Kulturális Minisztérium, ami a hivatalos tulajdonos, felfüggesztette a közmédia finanszírozását, de a cél alapvetően a propagandistáktól való megszabadulás volt, nem az eltörlés. Igen, nem hangzik túl „jogállaminak”, de ez mind a PiS politikájának az eredménye, hiszen az elmúlt nyolc évben ők voltak azok, akik nap mint nap jogellenes intézkedéseket hoztak, ők csináltak a közmédiából egy olyan propagandagépezetet, ami egyszer sem számolt be az említett jogellenes intézkedéseikről, helyette orrba-szájba nyomatott mindenféle Nyugat-, EU-, meleg- és abortuszellenes szólamot.

Bármi lépés, amely ennek a helyzetnek a felszámolását szolgálja, úgy gondolom, legitim. Az már természetesen más kérdés, hogy vajon mennyire marad független a közmédia. Biztos nem lesz annyira durván elfogult a kormánnyal, mint korábban, de azért nem vagyok teljesen optimista. Amit egyszer elrontottak, újra el lehet rontani.

Januárban egy 2007-es botrány miatt letartóztattak két PiS-es képviselőt: Mariusz Kamiński volt belügyminisztert és államtitkárát, Maciej Wąsik-ot. Őket egyszer már börtönbüntetésre ítélték a bíróságok, de Andrej Duda PiS-es köztársasági elnök kegyelmet adott nekik — a bíróságok szerint érvénytelenül —, január végén pedig ismét kegyelmet kaptak Dudától. Jogszerű volt a letartóztatásuk?

A bíróságok és a legtöbb jogász szerint igen. Elég szórakoztató, hogy most épp a PiS aggódik annyira a jogállamiság miatt, miközben ők tették azt tönkre. Kamiński és Wąsik mindketten magas rangú köztisztviselők voltak, akik visszaéltek a hatalmukkal, ez egy tipikus esete a PiS alatti időknek. Ne mondjuk már, hogy ezért senkit sem szabad felelősségre vonni! Felnőtt férfiak mindketten, tisztában voltak azzal, amit csinálnak.

A fent említett két ügy elég nagy port kavart a nyilvánosságban, azonban februárra mintha teljesen elhalkultak volna. Milyen most a helyzet, mennyire kitartóak a PiS-támogatók?

A tüntetések már elenyészőek, de még a januári csúcson sem voltak mérhetőek a 2023-as PiS-ellenes megmozdulásokhoz. Úgy tűnik, ennyi a maximum, amit ki tudnak hozni magukból. Kaczyńskiék pedig egyre paranoiásabbak, és egyre őrültebb dolgokat közöl a propagandamédia, amit még a PiS-támogatók sem hisznek el. Például, hogy az új kormány konkrétan kínozta a börtönben az említett két képviselőt, akiket természetesen törvénytelen úton is csuktak le. Kezd összeomlani a PiS-szekta, a király meztelen, és ezen nem segít az sem, ha olyan jogszerűtlenségekkel vádoljak az új kormányt, amelyeket egyébként ők maguk követtek el korábban. Azt azért megjegyezném, hogy én sem vagyok Tuskék legnagyobb rajongója,

de jó látni, hogy nyolc év politikai hisztéria után visszatérhet a közéletbe egy leheletnyi normalitás.

Tehát teljesen eredménytelenek voltak a tüntetések?

Nagyrészt igen, persze a Tuskékkal nem szimpatizálók kicsit radikalizálódtak, de ez nem számottevő. Akik az új kormányra szavaztak, elnézőek ezekkel a keményebb intézkedésekkel szemben, még akkor is, ha politikai bosszúnak látszanak — de igazából bármiféle elszámoltatás annak látszana.

A baloldalon néha megszólalnak hangok, hogy azért ez mégis túl durva, és alapvetően én sem értek egyet ezzel a fajta politizálással, de senki nem ajánlott még jobb megoldást.

Hogy bírja a koalíció?

Egyelőre meglepően stabilan és összetartóan viselkednek. Valószínűleg mindannyian tisztában vannak azzal, hogy ha ezt most elszúrják és valahogy visszaengedik a hatalomba a PiS-t, akkor legközelebb senki sem szavaz rájuk.

Mik a kilátások a jövőre nézve? Júniusban EP választás is lesz.

Alapvetően örülök, hogy ősszel az ellenzék nyerte a választást, Tusk egy kedvelhető figura, de nem tudom, mennyire fog igazán mély paradigmaváltást hozni. A jövőre nézve a legfontosabb, hogy kialakítsunk egy polgári társadalmat, és hogy az új kormány képes legyen biztonságot és kapaszkodót nyújtani a szegényebb régiókban élőknek — amíg ez nem történik meg, nem oldottuk meg a fő problémát, hiszen nem véletlenül érzékenyek ezek a rétegek jobban a populizmusra. Az EP-t valószínűleg nem nyeri meg PiS, de nálatok a Fidesz nyilvánvalóan meg fogja.

A magyar ellenzéknek egy nyugodt és felelősségteljes politikát kellene képviselnie ahhoz, hogy bármi esélye is legyen.

Egymás és a kormány hisztérikus támadása nem megoldás, Tuskék is ezek elhagyásával tudtak nyerni.

Kérdezett: Kiss Soma

Címlapkép: Ziemowit Szczerek lengyel író, újságíró Magyarországon 2023. decemberében. Forrás: Facebook/ Ziemowit Szczerek.