December óta húzzák a jogsegélyeljárást a titokzatos pénzmosó ügyében

A magyar hatóságok tudhatják az okát, miért nem hallgatják ki ügyfelemet, holott a rendelkezésükre állna – ezt a talányos választ adta F. Péter András ügyvédje, Groó Judit az Átlátszó kérdésére, hogy tudomása szerint lehet-e alapja a Magyar Nemzet által a napokban közölt nemzetközi únióspénz-szivattyú sztorijának.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Három teljesen különböző ügyben merült fel F. Péter neve az utóbbi időben. Az elsőről az Átlátszó számolt be tavaly: az Egyesült Államokban internetes csalás és más bűncselekmények miatt vád alá helyezett bűnbanda tagjai vallottak ellene – ellentmondóak a híreink, hogy egy vádlott vagy más társa is -, mint a szervezet központi alakjára. Előzmények:

Az amerikai igazságügyi minisztérium nem erősítette meg, de nem is cáfolta a Magyar Nemzet értesülését a körözött pénzmosóról

Csalással és pénzmosással vádolt bűnszervezet magyar tagjainak kiadatását kéri az Egyesült Államok

Ebben az ügyben nincs eljárás F. ellen, a bandatag(ok) állítólagos vallomását nem követte hatósági cselekmény, sőt, a férfi ügyvédjének a F.-et terhelő vallomásokról sincsen tudomása.

A kettes számú ügyben viszont nemzetközi, európai és nemzeti elfogató parancsot adtak ki ellene. Ez a procedúra Magyarországon folyik a Nemzeti Nyomozó Irodánál pénzmosás gyanújával, spanyol, portugál és francia cégek az érintettek. Hivatalosan itt sem gyanúsították meg F.-et, de a rendőrök rá is gyanakszanak – ez egyértelmű például a nyilvános elfogatóparancsból.

A harmadik eset talán a legérdekesebb. A Magyar Nemzet írta a minap, hogy egy, az Egyesült Államokban tanúvédelem alatt álló magyar állampolgár a kulcsfigurája annak a szövevényes esetnek, amely szerint rengeteg pénz, mintegy 1300 milliárd forint távozott szürke utakon az országból, ezen összegek eredete uniós támogatás lehet. A pénzek, amelyeknek F. állítólag az egyik futára volt, közel-keleti országokban landoltak, majd visszakerültek magyarországi magánszámlákra.

Bár a cikk inkább bennfentesek számára lehetett első olvasatra egyértelmű, a magyar hatóságok nyomban érteni látszottak, legalábbis kisvártatva reagáltak rá. Csakhogy a közlemények összemosták a F.-el kapcsolatos többféle büntetőügyet, nem könnyítve meg ezzel a tisztán látást. Éppen ellenkezőleg. Illetve olyan állításokat is tettek, például, hogy a férfi megszökött a magyar igazságszolgáltatás elől, amit F. ügyvédje, Groó Judit másnap közleményben cáfolt.

Az ügyvéd most az Átlátszónak elmondta azt is: többszöri indítványuknak tavaly decemberben tett eleget a magyar ügyészség, s kezdeményezte, hogy az Egyesült Államok hatóságai jogsegély keretében hallgassák ki ügyfelét a „kettes számú” pénzmosási ügyben (amiben kiadták ellene az elfogató parancsot).

„Ha valóban nem tudták, hol kell keresni, vajon miért éppen az Egyesült Államoktól kértek jogsegélyt?” – mutat rá a jogász az ellentmondásra. Tapasztalatai szerint egyébként most sem szaggatják az istrángot, hogy meghallgassák F. Pétert: négy hónap alatt semmi hírt nem kaptak az állítólag megkezdett jogsegély-eljárás állásáról.

„Ügyfelem továbbra is áll a magyar hatóságok rendelkezésére, egyelőre ugyanis nem tudja, pontosan mit rónak a terhére” – hangsúlyozta a jogász. Hozzátette ugyanakkor azt is: az elterjedt hír a tanúvédelemről pontatlan lehet, hiszen a védett tanúknak, szemben ügyfelével, nem tudható a tartózkodási helyük.

Időközben történt az is, hogy az „egyes számú” ügyben, bár az ügyészség támogatta, az Igazságügyi Minisztérium végül nem adta ki az USA-nak a vélelmezett csalókat (emlékeztetőül: akik közül valaki vagy valakik F.-re vallottak, de hiába), az ő kiadatási őrizetük meg is szűnt Magyarországon – ezt is a Magyar Nemzetből lehet tudni, kérdeztük a minisztériumot, várjuk a válaszukat.

Rádi Antónia