Kerti törpe lett Kossuthból: megtaláltuk a Parlament mellől kiakolbólított szoborcsoportot

Az állami emlékezetpolitika hullámzása nem szokott jót tenni a hazai köztéri szoborállománynak, nem kerülhette el a sorsát az ország főterén álló Kossuth-emlékmű sem. Az 1952-ben felállított szoborcsoportot azonban nem beöntötték, hanem igazi posztmodern húzással viccet csináltak belőle.

2011 júliusában fogadta el az Országgyűlés a Kossuth tér átalakításáról szóló határozatot, amelynek értelmében „visszaállítható a tér képzőművészeti arculatának 1944. előtti állapota”. A határozat ezzel megpecsételte a tér északi oldalát uraló Kisfaludi Stróbl-féle Kossuth-szobor sorsát is, ez ugyanis 1952-ben került oda, az addig ott álló Horvay János-féle Kossuth-szobor helyére.

Horvay szobrát 1927 novemberében, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel, beszédet Apponyi Albert gróf mondott. 25 évvel később ennek helyére a kurzus hivatalos művészeinek élvonalába emelt Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-szobrát Révai József miniszter, a Politikai Bizottság tagja avatta. Az 1944-es állapot rekonstrukciójaként a térre került szobrot pedig 2015-ben Áder János és Kövér László.

A két Kossuth-szobor tehát – esztétikai minőségétől függetlenül – erős politikai jelentéseket hordoz.

A szoborcseréről, akárcsak a tér átalakításáról, sem szakmai, sem társadalmi diskurzus nem volt – igaz, ahogy a késő Kádár-korból ránk maradt Károlyi-szobor eltávolítása sem váltott ki tömegreakciókat, úgy a Rákosi-korból itt maradt Kossuth-szobor kiakolbólítása is bonyodalom nélkül, rendben lezajlott.

2013 tavaszán a szobor eltűnt a Kossuth térről, és egy időre nyoma veszett.

Annyit lehetett tudni, hogy a kormány eredetileg Esztergommal akarta barterben elcserélni, a Parlament körüli térrekonstrukcióhoz ugyanis kellett volna a várostól a Magvető szobra, amelyik az eredeti, 1934-ben felállított Tisza-szobor része volt. Csakhogy Esztergom a Kossuth-szobor helyett némi készpénzre tartott igényt, így a Magvető végül 40 millióért cserélt gazdát – a Kossuth-szoborról viszont nem volt semmi hír.

Hosszas keresés után végül sikerült megtalálni, és rekonstruálni a szobor útját. A kudarcot vallott esztergomi elhelyezési kísérlet után egy 2015. szeptemberi – amúgy az előző évi költségvetési maradvány felhasználásáról szóló – kormányhatározat (1681/2015) rendelkezett a szobor sorsáról: e szerint a kormány „egyetért a Kossuth Lajos emlékműnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen történő elhelyezésével”, és 160 millió forintot biztosít a felmerülő költségekre.

Időközben a szobor vagyonkezelői joga a nemzeti vagyonkezelőtől (MNV Zrt.) átkerült az Országgyűlés Hivatalához, majd a hivatal ruházta azt át a kormányhatározat alapján 2016 tavaszán a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE). Az egyetem pedig 2016 végén 62 millió forint értékben szerződést kötött az Opus-Stone Kőipari Mérnök Bt-vel a szobor restaurálására.

A dokumentum melléklete részletesen leírja a szoborcsoport állapotát és az elvégzendő feladatokat, csak arról nem beszél, hogy mi is lesz pontosan a szoborral. A munka 2017 nyarára elkészült, és az,

ami maradt a Kisfaludy Strobl művéből, néhány hete megtekinthető az NKE parkjává („Ludovica Campus”) átminősült Orczy-kertben.

Az emlékművet természetesen még a bontáskor a Kossuth téren szétszedték, majd az egyes figurákat külön-külön restaurálták, hogy aztán újra felállítsák őket: arról biztosan nem a restaurátorok tehetnek, hogy

a végeredmény az eredeti szoborcsoport paródiája lett.

Vagy tudatosan csináltak viccet a műből, vagy a 160 milliós projektben nem volt keret egy szobrász/művészettörténész bevonására, ezért a legjobb szemű kőműves döntött az alakok elhelyezéséről.

A Kisfaludi Strobl-féle kompozícióban nagyjából egy vonalban álló alakok közül emelkedett ki a karjával a Parlament kupolája felé mutató Kossuth. Az Orczy-kertben a mellékalakok és maga Kossuth is lekerült lényegében a talaj szintjére, ami már önmagában is nevetségesen ormótlanná teszi az eredetileg több méter magasan álló alakokat.

Kossuth a Parlamentnél még 9 méter magasról nézett le a tér népére – új helyén olyan közel került a nézőkhöz, hogy a néptribun kancsalnak látszik, és minden tagja idétlenül vaskos.

Még zavarba ejtőbb az alakok egymáshoz képesti elhelyezése: az eredeti kompozícióban a bal szélen álló nőalak most Kossuth mögé került, ráadásul háttal a szónoknak. Így megfordítva a kilépő nő egyértelműen az ellenkező irányba indul, mint amerre a forradalom vezérének karja mutat – ez az anya a gyerekével látványosan ott hagyja az agitáló népvezért.

Nő háttal Kossuthnak

Drámai hatása ennek csak azért nincs, mert

Kossuth lendületes karmozdulata egy kazánházat jelöl ki irányként.

Hasonló jelentést kap a honvéd, aki Kossuth mellől a háta mögé került, ráadásul kilencven fokkal el is forgatták. Így most ő is hátat fordít a főalaknak, és hátrafelé tekint, a néző meg azon lamentálhat, hogy most vajon a dezertáláson morfondírozik, vagy csak bizonytalan, hogy jönnek-e a többiek.

Hiába mutogat

Az összevissza mozduló alakok, a széttartó tekintetek a káoszt és a bizonytalanságot jelenítik meg, nem azt az egy pont felé mutató lendületet, ami az eredeti kompozíciót jellemezte.

Persze nézhetjük az egészet jelentés nélküli játéknak is, ormótlan bronzfigurák véletlenszerű csoportjaként, az egykori Kossuth-emlékmű térbeli elhelyezése is mintha erre utalna: az egykor az ország főterét domináló szoborcsoport talapzat nélkül szinte eltűnik a két futballpályányi üres térség végében, a kert bejárata felől nézve aprócska bronz Lego-figurákat látunk.

Kerti Kossuth

Cserébe viszont a Kossuth téren a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. Kossuth-kompozícióját csodálhatják az arra járók: miután Dombóvár nem adta az oda került, eredeti Horvay-féle Kossuth-szobrot, a kormány a Kőfaragó Zrt-vel elkészíttette a szoborcsoport másolatát, és ez került a szétszedett Kisfaludi Stróbl-féle Kossuth helyére.

Az Orczy-kertben egy dekonstruált emlékmű, az ország főterén pedig egy fontosnak gondolt mű másolata: hat év után ezt hozta az emlékezetpolitikai erőlködés a Kossuth-szoborral.

Becker András