Heti nyertes: 86 milliárd a vidéki kerékpárutakra, 13 milliárd vidéki identitásfejlesztésre – bónusz: a 212 milliárdos bürokráciacsökkentés

A karácsony előtti utolsó héten még megpörgette az államapparátus a nagy uniós pénzszórót, hogy aztán bő két hét szünet következzen. Az idei év első igazi munkahete szolid, 51 milliárdnyi pénzosztást hozott, az elbírált pályázatok mennyisége is gyenge közepes.

A hét legnagyobb összegű támogatását ismét magának ítélte az államigazgatás, ezúttal a Klebelsberg Központ – lánykori nevén Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, vagy ahogy mindenki ismeri: KLIK – pályázata nyert 5 milliárd forintot az adminisztratív terhek csökkentésére. Ez, meg a bürokráciacsökkentés volt az elmúlt 30 év összes kormányának állandó mantrája, de az nem lehet, hogy ezúttal se változzon semmi:

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

a harmadik Orbán-kormány két év alatt 212 milliárdot forintot fordít, illetve fordított az Európai Szociális Alapból erre,és a pályázati felhívás szerint ez a pénz év végéig el is lesz költve.

Ekkora összegű modernizációnak már mindenképp kell, hogy legyen valami mérhető hatása: csökken a bürokrácia erőforrás-igénye, nő az ügyfél-elégedettség, javulnak a versenyképességi mutatók. Gondolhatnánk, de nem, ilyen sikerességi mutatókat senki nem fog mérni: a projekt indikátorai alapján

mindössze annyi az eredményelvárás a nyertes pályázókkal szemben, hogy legalább egy eljárás ügyintézési ideje legalább 25 százalékkal csökkenjen legalább egy éven belül. Persze van egy másik kőkemény indikátor is, e szerint minimum eggyel több elektronikus ügyintézési eljárás legyen a projekt végére.

Ez már kihívás lehetne, de nem eszik olyan forrón a kását: itt az is teljesítésnek számít, ha a kedvezményezett mindössze továbbfejleszt egy már meglevő elektronikus ügyintézési szolgáltatást. Vagyis 212 milliárd forintért mindössze annyit vár el a kiíró, hogy 35 államigazgatási szervezetben egyetlen eljárás ügyintézési ideje a háromnegyedére csökkenjen egy éven belül.

Viszont a projektben szinte mindent el lehet majd számolni, munkabértől a tanulmányíráson át a bútorvásárlásig.

A minisztériumokon és megyei kormányhivatalokon kívül számos fontos központi szervezet kapott a projektjére legalább néhány milliárd forintot. A legnagyobb tétel a feneketlen bendőjű NISZ-nek, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt-nek jutott, ők 33 milliárdból fogják csökkenteni az adminisztratív terheket, második helyezett a méltatlanul kevés figyelmet kapó állami pénznyelő, a Lechner Tudásközpont 30 milliárddal, harmadik a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség 15 milliárddal, utána a NAV következik, ide már csak 14,5 milliárd jutott, de a külügyminisztérium például mindössze 1,3 milliárdból fog küzdeni az elburjánzott adminisztratív terhekkel.

A  külügy terjengős projektbeszámolójából az derül ki, hogy valamiféle informatikai fejlesztések valósulnak meg, ami jó lesz a külgazdaságnak is, meg az ügyfeleknek is. Egyébként a Széchenyi 2020-on csak most megjelent döntés jóval korábban született, az adatlap szerint május óta fut a projekt, lassan meglesznek a fejlesztések első eredményei.

A KLIK a középmezőnyben van a most megítélt 5 milliárddal. Persze könnyen lehet, hogy a közoktatás szereplői nem örülnek majd a drága projektnek, ennek ugyanis első célja az „ügyintézési folyamatok elektronikus ügyintézésre épülő, országosan egységes újraszervezése”. Ügyintézés újraszervezése: talán már csak ez hiányzott a huszonöt éve folyamatos újraszervezésben élő közoktatásnak meg a pedagógusoknak.

Vidéki bringások, szevasztok

A Kerékpárosklub 2016-os összesítése szerint az előző ciklusban a kerékpárutak kilométerenkénti fajlagos építési költsége 54 és 600 millió (!) forint között szóródott, belterületen átlagosan 154 millió forintba került egy kilométer bicikliút, külterületen kijött 84 millióból, az össz úthosszra számolt átlagos ár 97 millió per kilométer. A mostani ciklusban („Széchenyi 2020”) két kiírás célozta a vidéki kerékpáros úthálózat fejlesztését (TOP. 3.1.1-15 és TOP 3.1.1-16), az első 60 milliárdos, a mostani 25 milliárdos keretösszeggel.

A mostani körben kilenc Borsod megyei szakasz megépítéséről döntöttek, összesen 2,6 milliárd jut erre.

Szerencsen 500 millióból mindössze 2,8 km biciklis út épül: ez még a tisztán belterületi átlagárnál is magasabb – Kazincbarcikán ugyanennyi pénzből, nagyon hasonló feltételek mellett 6 kilométer is kijön. Cigándon 193 millióból „közel” 1 kilométer bicikliutat építenek, igaz, a klasszikus sárgacsík-felfestéssel létrejön még egy, és lesz még buszöböl is, meg néhány fekvőrendőr.

Minden egyes projekt tartalmaz az útépítésen kívüli elemeket, egyes esetekben a projektgazdáknak mindig kedves „soft” tevékenységeket is: van olyan település, ahol szemléletformáló rendezvényekkel fogják a lakosságot a biciklizésre ösztönözni. Akárhogy is,

a bicikliút-építés költsége sehol nem lesz kilométerenként 100 millió alatt, nálunk ez ennyibe kerül, akkor is, ha szinte csak aszfaltozni kell.

(Itt egy remek összefoglaló a Kerékpárosklubtól a tavaly őszig megítélt támogatásokról – ez alapján is minimum vegyes a kép.) Összesen teát 85 milliárdból javul a vidéki biciklisút-hálózat – ehhez jön még Pest megyében a VEKOP-5.3.2. révén 1,8 milliárd -, a 2015-ös fajlagos költségekkel számolva ebből nálunk összesen nagyjából 900 kilométer bicikliút tud épülni. Ez a szám persze soknak tűnik, de

ha az egészet nézzük, akkor látszik, hogy mennyire minimális hatása van a fejlesztésnek: az összeg több mint 250 pályázó közt oszlik meg, vagyis 2020-ig a 3000 hazai település kevesebb mint egy tizede lesz gazdagabb átlagosan 3 kilométer bicikliúttal.

A tizenhárom milliárdos identitáserősítés

Közel hetven pályázatnak ítéltek meg összesen 6,5 milliárdot önkormányzati épületek korszerűsítésére, aminek valami haszna biztosan lesz, de ebben a körben megint jutott 1,2 milliárd a helyi identitás erősítésére.

Arló községben például 100 millió forintért fogják fejleszteni a közösség tagjainak egymás iránti felelősségtudatát, érthető, hogy ide elengedhetetlen a kétfős projektmenedzsment, és fel kell venni programszervező munkatársat,

de legalább a program áldásaiból részesül két szomszédos település is. Egy másik borsodi identitásfejlesztő programban – konzorciumvezető az Észak-magyarországi Gazdasági és Területfejlesztési Nonprofit Kft.- szintén sokrétű tevékenységgel fognak 150 milliót elkölteni, kemény vállalások vannak itt: „A települések mindegyikén elvégezzük a közösségi tevékenység történeti feltárását, mely munka elvégzésére településenként külön szakembert alkalmazunk. Feltárjuk a helyi hagyományokat.(…) A helyi erőforrásokat településenként külön szakember vezetésével valósítjuk meg. A feltárt helyi erőforrások bemutatására tankatógusokat szerkesztünk.”(sic)

Lesznek aztán rendezvények, szomszédolás meg persze tréningek és képzések csőstül. Ebben a tekintetben külön előny, hogy a konzorciumvezető kft ügyvezetője egyben a felnőttképzésre szakosodott Totál Tréning Oktatási Kft. tulajdonos ügyvezetője, nem kell messzire menni a megfelelő szaktudásért.

A TOP 5.3.1-16 jelű kiírásban összesen 13 milliárd forintot éget el a kormány ilyen, és ehhez hasonló, megfoghatatlan és semmiféle belátható előnnyel nem kecsegtető programokra. Az összeg önmagában is fájdalmasan sok, pláne, ha azt vesszük, hogy az identitásfejlesztett vidéki lakosság életvitelszerű kerékpáros közlekedési lehetőségeinek javítására ennek a pénznek mindössze a hatszorosa jut.

Becker András