Égig érő fák nőttek a pesti tőzsdén Mészáros Lőrinc nyomában

Az idei év egyik különlegessége volt, hogy a hazai tőzsdén néhány, korábban kicsinek számító cég részvénye elképesztő drágulást produkált, és ebben szerepet játszott Mészáros Lőrinc megjelenése a tulajdonosok között. Mire véljük ezt a jelenséget? Esetleg bizonyított a nemzeti nagytőke, hogy nagyobb árfolyamnövekedést produkál, mint a Warren Buffett, a világ leghíresebb alapkezelője? Netán cél volt, hogy helyzetbe hozták a kisbefektetőket is? És egyáltalán, lufi-e ez a sokszorozott árfolyam?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mi van a parketten?

Opus Global Nyrt.:

– agrárcégek (Csabatáj, Hidashát)

– építőipar (Euro-Generál)

– média, reklám (Mediaworks, VisusInvest)

– energetika (Mátrai Erőmű)

Konzum Nyrt.:

– szállodaipar-turizmus (Hunguest, Balatontourist)

– pénzügyi szolgáltatás (MKB Bank)

– alapkezelő (Diófa)

Appeninn Nyrt:

– ingatlanpiac (irodaházak)

CIG Pannónia Nyrt:

– biztosító

– alapkezelő

– nyugdíjpénztár

Így jelentek meg

Az egyik részvény a ma már Opus Globalnak, korábban Opimusnak, klasszikus idejében pedig Phylaxiának nevezett cég papírja. Az egykori jónevű állatgyógyászati és oltóanyag gyár lehanyatlott, azt a Buda-Cash Brókerház elhíresült tulajdonosai vették meg, az eredeti tevékenységtől megszabadultak, helyette beletettek 5 különböző iparágban tevékenykedő céget, így holdingnak nevezték magukat.

A Buda-Cash 2015-ben összeomlott, az akkor Opimus nevű részvény ebek harmincadjává vált, senki nem tudta mi lesz vele, árfolyama 6 forintig esett. Utána egyszer csak felszaladt 30-ig, vélhetően ekkor vásárolta fel Mészáros Lőrinc a céget, de csak később, idén jelentették ezt be. A bejelentésre meg is ugrott az árfolyam, de még nem olyan drámaian, csak úgy 50 forintig.

Egyidejűleg a Konzumba is bevásárolt Mészáros Lőrinc, méghozzá egy bonyolult tulajdonosi struktúrát létrehozva, amelyben egyidejűleg a két cég egymást is tulajdonolja. Mindkét cégre kötelező vételi ajánlatot is tettek, amikor elérték a többségi részesedést. Itt kezdődtek az igazi érdekességek: ilyenkor a befektetők oda szokták adni kedvező áron a részvényt, a társaságok pedig kivonulnak a tőzsdéről, tulajdonosuk azt csinál velük, amit akar.

Szándékosan a tőzsdén

Itt azonban látványosan a felvásárlási ár felett tartották az árat, mégpedig mindkét papírnál. Vagyis kifejezetten a tőzsdén akarták hagyni a két társaságot, nyilvánvaló lett, hogy ott van céljuk velük. Ekkor indult az igazi szárnyalás az árfolyamban: a befektetők rádöbbentek, hogy az eddig Mészáros Lőrinc cégeiben folyó gazdagodás most tőzsdei cégeiben is folytatódhat, mégpedig úgy, hogy ebből ők is részesedhetnek, vagyis lényegében bárki.

Ez olyan pszichológiai hatást váltott ki, amely létrehozta a lufifújásokra jellemző befektetői viselkedést. A Konzum végül is 50-ről 3500 forintra, azaz 70-szeresére nőtt. Az Opus a bejelentés előtti 35-ről 700-ra, ez 20-szoros növekedés. Közben megvették az Appeninnt is, ott a 200 forint körüli árfolyam ugrott meg hirtelen a duplájára, majd rövid időre a négyszeresére, most 700 az ár. Végül bejelentették, hogy a Konzum és a CIG Pannónia szerez egymásban részesedést alaptőke emelés révén, a sokáig 200 forint körüli CIG most 500 forinton forog.

Forrás: Stooq.com

Simicska intő példája

A kérdések tehát a következők: ki áll az ügyletek mögött, miért jó ez neki – tekintve például, hogy a tőzsdei cégekre sokkal erősebb nyilvánossági szabályok vonatkoznak, mint a zártkörű társaságokra-, és egyáltalán: miért kell ehhez a tőzsde?

Az ügyletek különleges és viszonylag egyedi mivolta miatt csak feltételezéseket tudunk tenni. Ami a cégek tulajdonlását illeti, ott Mészáros Lőrinc kulcsszereplő, de nem az egyetlen. Amit érdemes megnézni, az, hogy végül is mi került ezekbe a cégekbe? Úgy tűnik, hogy olyan elemeket vittek be, amik valamiért fontosak a kormánynak, pontosabban lényegesnek tűnik, hogy ne akárkinél legyenek, de maga az állam mégsem veszi meg őket. Egyfajta kvázi koronaékszerek. Ilyenek a Hunguest Hotels szállodái, de ilyen a Mediaworks lapkiadó, illetve a frissen az Opus Globalhoz kötődő nyugdíjalaphoz került Mátrai Erőmű.

Ebből logikusan adódik, hogy a tulajdonosok kiválasztása nagy gondosságot igényelt. Olyan valaki, vagy olyan konstrukció szükséges, ami biztosítja, hogy senki ne tekintse őket teljesen magáénak, és főképp ne álljon odébb vele, ha esetleg egyszer csak szembefordul a kormánnyal. Egy magánszemély önmagában mindig kockázat, és itt már bejöhet a tőzsdei társaság, mint tulajdonosi forma, amely korlátozza, esetleg lehetetlenné teszi, vagy legalábbis megnehezíti, hogy egyvalaki magához ragadhassa a vagyont.

Ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor az a logika adódik, hogy Mészáros Lőrinc állami megrendelések általi meggazdagítása nem elsősorban egy ember túlzott és értelmetlen mértékű vagyonosodását szolgálta, hanem azt, hogy a nála felhalmozódó vagyonból meg lehessen szerezni ezeket a koronaékszereket, de tőzsdei cégeken keresztül.  Ebből a célból olcsó, a figyelem középpontjában nem álló kisebb tőzsdei társaságokat választottak, melyek szövevényessé alakító struktúra biztosítja azt, hogy az adott vagyonhoz a hozzáférés olyan, mint mondjuk, ha egy széfet csak több különböző embernél lévő kulccsal lehetne csak kinyitni.

Mindennek persze vannak egyéb hozadékai is. Azok, akik sokat nyertek vele, elégedettek, esetleg sokan arra számítanak, hogy a továbbiakban is lesznek ilyen lehetőségek, vagyis a keletkező pénz egy része a kisbefektetőkhöz vándorol. Egyúttal a gyakorlatilag állami tulajdonúvá vált tőzsde forgalmát is fel lehetett lendíteni vele, sőt emelkedő, és nem is akárhogy emelkedő árfolyamokról lehet beszámolni.

Lufi vagy sem?

Ezek után az a kérdés, hogy lufiról van-e szó, vagy sem? Első ránézésre az ember azt mondaná, hogy igen, de miután látszik, hogy menet közben vagyonelemek kerülnek be a cégekbe, azt mondhatjuk, hogy nem feltétlenül. Nem arról van szó ugyanis, mint egy normál társaság esetében, hogy a gazdálkodás eredményének mértékében bővül csak a társaság értéke, hanem arról, hogy bármennyi tulajdon bevihető, pontosabban annyi, amennyi kormányközeli vállalkozóknál található, és eleve erre a célra lett létrehozva, felhalmozva.

A társaságokban lévő vagyon értéke így változtatható, aminek következtében a cégek értéke a hagyományos módszerek szerint mindig csak egy adott pillanatban számítható ki, hisz nem tudni, másnap mi érkezik a cégbe, vagy mi távozik onnan. Emellett a fő tulajdonosoknak vélhetően megvan az a lehetőségüke is, hogy a cégek részvényeiből vásároljanak vagy eladjanak, így az árfolyamot maguk is karbantartsák, befolyásolják, és ennek elvileg semmi akadálya nincs.

Senki nem ússza meg az esést

Érdekes kérdés, hogy amikor jön majd egy nagyobb korrekció, visszaesés a tőzsdéken, akkor ezen papírok árfolyama hogy fog változni. A tapasztalat az, hogy szinte senki nem ússza meg, ilyenkor minden papír visszaesik, a befektetők kitáraznak. Ebben az esetben, ha valaki mesterségesen fenn akarja tartani az árfolyamot, lehet, hogy az összes részvényt meg kell vennie.

Ez viszont nem cél, egyrészt, mert drágán nem akarnak venni, másrészt mert akkor esetleg megint vételi ajánlatot kéne tenni. Ráadásul a likviditás is megszűnne, nem lenne tovább forgalom a papírokban, ami vélhetően nem cél.

Egy nagyobb esés esetén így előfordulhat, hogy hagyják a piacot érvényesülni, ha le is esik az árfolyam a felére vagy a harmadára, de mi ez a 20-70-szeres emelkedéshez képest? Az árfolyamok vélhetően akkor omlanának teljesen össze, ha kormányváltás történne, de ennek nem sok az esélye (egy befektetőnek azonban mindent mérlegelnie kell).

Ha a kormány marad, akkor viszont az a kérdés, van-e szándék további „nem konvencionális” bővülésre, vagy nagyjából kialakul egy egyensúly, és a cégek hasonlóan kezdenek működni más tőzsdei társaságokhoz. Persze az eredeti célt, a koronaékszerként kezelt vagyonelemek kormányközeliségét szigorúan megőrizve.

Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a cégek már nem kicsik. Az Opus tőzsdei kapitalizácoója már most is 200 milliárd forint, a Konzumé a tőkeemelés megvalósítása után a jelenlegi árfolyam mellett 100 milliárd körül lesz. Ennél sokkal nagyobbra nehéz növekedni, ahhoz további, igen értékes, vagy rendkívül jövedelmező vagyonelemek kellenének, ezek azonban már jelenleg is tényleges állami tulajdonban vannak.

Kapcsolódó cikkünk:

A nemzet gázszerelőjének ma már nagyobb vagyona van, mint a Habsburgoknak, Károlyiaknak és Festeticseknek volt a két világháború között. Kiszámoltuk.

Mészáros Lőrinc a teljes magyar gazdaságtörténet leggyorsabban gazdagodó milliárdosa – infografikákkal

Fellegi Tamás

(szakíró, tőzsdei elemző)