Van egy terepe a kormány munkájának, ahol ha nem is lehetetlen, mindenesetre a megszokottnál nehezebb eltitkolni a lépéseit: a diplomácia. Hiszen ha nem is tudósít egy-egy megállapodásról az állami média, a tárgyalópartner hazájában még simán megjelenik arról egy közlemény, ami egy csavar után visszajut hazánkba. Nem meglepő módon a leghevesebben titkolt rész a pénz, azaz hogy mennyibe kerül az adott lépés a magyar adófizetőknek.
Nagy reményekkel indult neki a magyar kormány az idei évnek: Donald Trump amerikai elnök lett, amitől gyökeres fordulatot vártak sokan az amerikai-magyar kapcsolatokban. Szijjártó Péter már tavaly decemberben arról beszélt, hogy Orbán Viktor hamarosan meghívást kap a Fehér Házba, és erről állítólag nem sokkal később egy Trump-Orbán telefonbeszélgetésben is szó volt.
A látogatásból nem lett semmi, Orbán és Trump nem borultak egymás kebelére. Szemerkényi Réka nagykövetet le is váltották, ráadásul nem igazán kifinomult módon. Washington és Budapest olyannyira nem találtak egymásra, hogy a CEU-ügyből komoly botrány lett a tengerentúlon is.
Őszre pedig már odáig fajult a helyzet, hogy az amerikai külügyminisztérium kiírt egy pályázatot a magyar vidéki sajtó támogatására, kétszázmillió forintot szándékoznak erre a célra költeni. A lépés erősen szimbolikus, értesüléseink szerint a demokráciaépítéssel foglalkozó washingtoni civil szervezeteknél most azon törik a fejüket, hogy ez vajon felhívás volt-e számukra, hogy térjenek vissza Magyarországra – hiszen a rendszerváltás után már egyszer kivonultak, mert úgy vélték, a munkát befejezték.
A helyzet októberre odáig fajult, hogy a magyar kormány fizetett washingtoni lobbistája hírlevelében már Trump egyik legfontosabb külpolitikai tanácsadóját vádolta azzal, hogy Soros-bérenc.
Vlagyimir Putyin orosz elnök ezzel szemben kétszer is járt hazánkban az idén, a paksi bővítésre adott hitelt pedig el is kezdte lehívni a kormány. Idén vált biztossá az is, hogy a nagy hévvel bejelentett déli, illetve keleti nyitás csak viszi a pénzt, de hasznot nem hoz. A magyar külpolitika állapotáról és annak okairól Feledy Botond külpolitikai szakértő tanulságos írását érdemes elolvasni.
Nem csoda hát, hogy néhány külpolitikai húzás már magának a magyar kormánynak is olyan ciki, igyekszik nagyobb hírverés nélkül intézni őket. Ám Orbán Ráhel, a magyar miniszterelnök lányának bahreini “tárgyalásai” óta tudjuk, hogy a külföldi sajtóból nagyon sok érdekesség kiderülhet a magyar politikusok itthon nem túlságosan nagy dobra vert üzleti ügyeiről, jövés-menéséről. Tavaly augusztusban szúrta ki a 444, hogy a Bahrein-i Olaj és Gázügyi Hatóság honlapja szerint 2015 szeptemberében Bahreinben járt a “magyar miniszterelnök felesége” és olaj- és gázügyekről, illetve befektetési lehetőségekről tárgyalt. A fotón azonban Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István mosolygott, azaz a tévedés egyértelmű volt. A cikk megjelenése után gyorsan javították a cikket, Orbán Ráhel pedig közölte: magánúton járt Bahreinben férjével.
Olyan diplomáciai hírekből idén sem volt hiány, amelyeket megpróbált eltitkolni a magyar kormány, de azok vagy az újságírók munkájának, vagy a másik tárgyaló félnek köszönhetően mégis nyilvánossá váltak.
Az MTI-nek sikerült beszámolnia Szijjártó Péter számos, december elején az EBESZ bécsi minisztertanácsi ülésen lezarvart találkozójáról, az azonban kimaradt, hogy azeri kollégájával is írt alá megállapodásokat az oktatás, személy- és áruszállíŧás területén. Minderről a bakui AzerNews jelentéséből értesültünk.
Azebajdzsán azzal került be a világsajtóba szeptemberben, hogy kiderült: offshore cégeken keresztül feketekasszát működtettek, amelyet világszerte kenőpénzek kifizetésére, illetve többek közt luxuscikkek vásárlására használtak. Az egyik érintett offshore cégtől egy magyarországi számlára is érkeztek utalások, összesen több mint kilenc millió dollár értékben – ráadásul épp abban az időben, amikor hazánk kiadta a minap hazájában ezredessé előléptetett baltás gyilkost Azerbajdzsánnak.
Széles Gábor decemberben járt Iránban Varga Mihály pénzügyminiszterrel együtt. Azt ugyan Széles a saját lapjában, a Magyar Hírlapban bejelentette, hogy buszgyárat épít Iránban, azt azonban már sem ő, sem az MTI nem közölte, hogy mindehhez a magyar Eximbank ad 162 millió eurós, azaz 50,1 milliárd forintos hitelt Iránnak.
A hírt kiszúró 444.hu szerint a buszgyártás az iráni sajtó szerint két éven belül indulna el. Ez egyételműen arra utal, hogy még semmi kézzelfogható nincs magához a gyártáshoz, se gyártókapacitás, se tervek nincsenek. Az irániak szerint ezer buszról van szó első körben, ami akár kétezerre is bővülhetne, és számítanak arra is, hogy megkapják az Ikarustól a mindehhez szükséges tudást is.
A nigériai sajtó írta meg, hogy az országukba akkreditált magyar nagykövet, Dr. Ternák Gábor a nigériai olajvállalat vezetőjénél járt, és jelezte, hogy a magyar finomítók nagyon örülnének a nigériai nyersolajnak, és cseppfolyósított földgázt, LNG-t is szívesen venne hazánk.
Arról, hogy hogyan jutna el hazánkba a nigériai nyersolaj vagy gáz, nem szólt az olajtársaság közleménye – hiszen még a horvátországi LNG-terminál sem üzemel. Nigériának egyébként tényleg sok az olaja, de olyan nagy a korrupció és a káosz ebben a szektorban, hogy még a kormány sem tudja pontosan, mennyi szénhidrogént termelnek ki egy évben.
Magyarország követséget nyit Ugandában – adta hírül az afrikai ország egyik lapja, a New Vision. A beszámoló szerint a Külgazdasági- és Külügyminisztérium államtitkára, Dancs Ferenc az ország fővárosában, Kampalában járt, és ott sikerült nyélbe ütni a megállapodást. Ugandában jelenleg nincs hivatalos magyar képviselet, az akkreditált magyar külképviselet Kenyában található.
Dancs és Kutesa arról is beszélgetett egymással, mit tanulhatnának egymástól a menekültválság kezeléséről – Ugandát egyébként az ENSZ a közlemúltban dícsérte meg azért, mert nagyon sok dél-szudáni megnekültet befogadott, és jó körülményeket biztosít nekik.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes áprilisban tárgyalt az atomkaranténból épp csak kiengedett Iránnal. Havasi Bertalan akkor az MTI-vel azt közölte, hogy „A találkozó alkalmával aláírták a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az Európai Unió normáinak megfelelő szándéknyilatkozatot a két ország együttműködéséről a nukleáris energia, elsősorban annak biztonsága területén.”
Az már a Tehran Timesból derült ki, hogy hogy Magyarország és Irán együtt építene kis atomreaktorokat, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnának el. A hírt az atv.hu ismertette akkor először, akik azt is kiszúrták, hogy a közös atomerőmű-projekt finanszírozásáról a Mehr News Agency úgy tudja, 85 millió eurós hitelszerződést ajánlott fel Magyarország Iránnak, azaz 26,4 milliárd forinttal járulnak hozzá a magyar bankok az együttműködéshez.
A Keleti- és Déli nyitás nevű külgazdasági irányváltást nagy csinnadrattával jelentette be a kormány, azt azonban már igyekezett nem nagy dobra verni, hogy csaknem az összes, ebben a hullámban megnyitott kereskedőházat bezárta.
Amikor az Átlátszó rákérdezett arra, hogy mi történt, a Magyar Nemzeti Kerekedőház Zrt. nem válaszolt, ám más forrásokból pedig úgy tudjuk, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló Külügyminisztérium volt elégedetlen az állami támogatás nyomán ténylegesen felmutatható eredményekkel.
Végül az Együtt alelnökének, Hajdu Nórának az adatigénylésére erősítették meg a hírt a Külügyminisztérium: az MNKH októberi, illetve decemberi hatállyal megszüntet 14 kereskedőházakat – ötöt Latin-Amerikában, négyet-négyet Afrikában, illetve Ázsiában, egyet Európában. Arról, hogy a kereskedőházakat miért zárták be, továbbra sincs hír.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
