A magyar ügy az európai színtéren túlnőtt a magyar belpolitikán – Meszerics Tamás EP-képviselő

 

Miként néznek most Brüsszelben Budapestre? Milyen mozgások vannak az európai intézményekben Magyarországgal kapcsolatban? Hogyan szenvedi el Magyarország a kétsebességes Európa koncepciót? Ezekről és az orosz agresszióval szembeni közös külpolitikáról, valamint a Szíjjártó-féle külpolitikáról is beszélgettünk Meszerics Tamással az LMP EP-képviselőjével, az Európai Zöldek külpolitikusával.

Meszerics Tamás (53 éves) történész, politikus. A CEU adjunktusa, kutatási területe a demokráciaelmélet, a diplomáciatörténet. Az LMP alapítója, a 2010-es kampányban a választmányának titkára. 2014-ben bekerült az Európai Parlamentbe az LMP listavezetőjeként.  Az EP-ben a külügyi bizottság tagja és a szociális bizottság póttagja, az Európai Zöldek frakciójában külpolitikai társkoordinátorrá választották.

Orbán Viktor most már féléves rendszerességgel vendége az Európai Parlamentnek (EP), ahol Magyarországról folytatnak vitákat. Itthonról csak az látszik, hogy az fideszes narratíva, miszerint Orbán harcol Brüsszellel szemben, erősödik csupán ezeken a vitákon. Ez az EP-n belülről miként látszódik?

Meszerics Tamás: Az EP elég nagy testület 752 taggal,  nehéz általános véleményt mondani. Ami a vitákból látszik, az nem mindig tükrözi azt, ami a Parlament hangulata a folyosókon. A nyilvános viták egy meglehetősen ismert koreográfia szerint történnek, ebből az utolsó már egy kicsit kilógott. Egész eddig ezek a viták úgy néztek ki, hogy amelyik pártcsaládhoz tartozott az illető ország kormányfője, az megvédte, legalábbis megpróbálta elsimogatni azokat a problémákat, amiket a másik oldal felhozott. Ezek a viták rendszeresen bal-jobb, vagy konzervatív-liberális keretben zajlottak le. Most először történt meg a Magyarországgal kapcsolatos legutóbbi vitán, hogy Orbán Viktor valójában a védelmet nem közvetlenül a pártcsaládjától kapta, onnan csak elvétve, inkább a néppárttól jobbra levő frakció tagjai lelkesedtek a miniszterelnök szavaiért.

Ez azért nem jelent olyan drámai átalakulást, amitől bárki azt remélhetné, hogy majd ettől a magyar politika megváltozik. Azt gondolom, hogy különböző képviselők különböző módon állnak hozzá ehhez. Nyilván vannak jó szándékú, de nem nagyon jól informált képviselők is, akik azt gondolják, hogy ezzel most közvetlenül Magyarországon fognak segíteni. Akikkel én tudok beszélni, azoknak elmondom, hogy ennek így nincs értelme, ennek a legkisebb a valószínűsége. Ha valamiért érdemes megszólalni akkor azért, mert az elvi következetesség feladata az EP-nek. Ahol alkotmányosság aggályok merülnek föl, ahol a jogállamiság sérül, azt bizony szóvá kell tenni és meg kell kezdeni a megfelelő eljárásokat.

A most megindított eljárás, ahol szerepel a hetes cikkelyre való hivatkozás is, az egy valós lehetőség a magyar jogállamiság helyreállítására, vagy csak egy újabb lehetőség Orbán Viktornak, hogy erősítse az ő szabadságharcos narratíváját?

Szerintem a magyar ügy az európai színtéren túlnőtt a magyar belpolitikán. Ezt sajnálattal mondom, mert nem segít a magyar belpolitikán általában, de ennek most már van egy saját logikája és saját lendülete az európai intézményeken belül, ami már nem lesz arra tekintettel, hogy éppen mi segít, vagy mi árt Magyarországnak.

A hetes cikkely belengetésének szimbólikus jelentősége van. Nagyjából mindenki úgy gondolja, hogy nem lehet keresztül vinni. Már csak azért sem, mert a végén egyhangú szavazásra van szükség a Tanácsban. Minden valószínűség szerint Lengyelország biztosítja majd a vétót Magyarország számára.

Az az érdekes, hogy hány lépésig jut el a folyamat. Azt sajnáltam, hogy nem sikerült összehozni egy olyan határozatot, amiben az európai néppárt is egyetértett volna. Szerintem erre volt esély, ezt részben a baloldal szalasztotta el. A néppárt szövegváltozatában is szerepelt egy hivatkozás a házszabálynak egy olyan pontjára, ami lényegében a hetes cikkelyről szól. Ezért volt a széles néppárti támogatás.

Ennek most már szimbolikus jelentősége van. Az európai intézmények számára ezeket a kérdéseket jelenti: Meddig lehet elmenni? Meddig lehet szó nélkül hagyni? Meddig lehet ezt elviselni? Ez nem politikai gyakorlati kérdés, hanem egy szimbolikus tett. Ez az odacsapunk az asztalra jelentéssel bír. A hetes cikkelyről azt kell tudni, hogy ez érinti legkevésbé Magyarország polgárait. Ez a szankció pusztán arról szól, hogy megvonja a szavazati jogot a Tanácsban Magyarországtól. Ez igazából nem jár pénzelvonással.

Ami igazából érinti a magyar választókat az az Európai Uniós források felhasználásával kapcsolatos európai dörgedelmek, mint például az OLAF jelentés. Van-e olyan konkrét kezdeményezés, hogy az uniós támogatásokat az Európai Ügyészség támogatásához kössék?

Az ötlet fölmerült. Ez járja a köröket a Parlamentben. (Interjúnk után derült ki, hogy Magyarország nem csatlakozik az Európai Ügyészség felállításáról szóló kezdeményezéshez.)

Mi a véleménye arról a német külügyi javaslatról, ami a jogállami normákhoz kötné az uniós támogatásokat?

Az már egy komolyabb dolog. Most ott tartunk, hogy 2020-tól kezdetét veszi az új hétéves költségvetési ciklus. Most kezdődik a tényleges izmozás a tagállamok között, ami egyrészt magáról a pénzösszegekről szól. Másrészt ami a vita nagyobbik részét jelenti, az a pénzek elköltésének a szabályairól szól. Hogyan, kik, és miként költhessék el? Ez legalább annyira érinti a végén a tényleges összegeket, mint a keretszámok. Amikor a legnagyobb nettó befizető Németország egy olyan pozícióval áll elő, amiben olyan dolog szerepel, ami nem szerepelt korábban sosem az elképzelései között, annak tényleg van jelentősége.

Van ennek a német minisztériumi anyagnak egy másik fontos eleme is, jelesül az, hogy nem számol a költségvetésben bevételi oldal növekedéssel. A Brexit után csökkenni fog a tagállami befizetések összege, így nyilvánvalóan költségvetés bevételi oldalának a főösszege is csökkenni fog. A most már klasszikussá váló német elv szerint, a fűnyíró elvet alkalmazva minden kiadásból le fognak nyesni valamennyit.

Az Európai Unió erőterei átalakulnak. Macron francia elnök és Merkel német kancellár együttműködése már kacsintásaikból is jól látható. Macron a kétsebességes Európát hirdette meg a választási programjában, hogy hat ez majd Magyarország helyzetére?

Előnyösen semmiféleképpen nem jön ki Magyarország belőle. Az az igazi dráma, tragédiának még nem látom, hogy ezt lehetett tudni már korábban, hogy ebbe az irányba megy Európa. Most csak különböző intézményi kifejeződést fog találni az, amerre eddig is mentek a folyamatok. Választása Magyarországnak már nem abban van, hogy hogy tud ebből jól kijönni, hanem hogy miként tud ebből a legkevésbé rosszul kijönni. A többsebességes változat, aminek a jelen állás szerint a legnagyobb valószínűsége, sem arról szól, amit a magyar kormány elképzel, hogy majd mindenki kiválasztja magának azt az együttműködési terepet, ami neki tetszik. Hanem azt, hogy kimaradunk a meghatározó gazdaságpolitikai döntésekből.

A második, vagy a sokadik sebességbe került országok majd Oroszországhoz közeledhetnek, az EU magjától való távolodásukkal párhuzamosan?

A közeledés Oroszországhoz csak Magyarország esetében ennyire látványosan politikai és gazdasági. Ez általában külön szokott válni. Egyébként szoros gazdasági kapcsolatai Olaszországnak is vannak Oroszországgal. Van is egy komoly lobbi az olasz politikai eliten belül az orosz politikai kapcsolat fenntartásáért, másrészt az Oroszországgal szembeni szankciók enyhítéséért.

Van esély arra, hogy ezek a szankciók feloldódjanak?

A Parlamentből nézve nem látok rá esélyt. A szankciós politika több rétegű dolog. Az egyik részének gazdasági jelentősége európai oldalról szinte egyáltalán nincsen.  Ezek a személyre szóló szankciók. Vannak orosz állampolgárok, akikkel való mindenféle gazdasági tevékenység tilos, nem utazhatnak be az EU-ba. Illetve bizonyos szektorok egy részére, egy vállalatcsomagra, főként bankokra, vonatkozik a szankciók másik része, melyek valamiképpen érintettnek találtattak a krími és Kelet-ukrajnai agresszióban.  Valamint vannak bizonyos tranzakció típusok, melyek szankció alá kerülnek.

Egy ilyen szankciós politikát egy ekkora térségben összehozni valójában átkozottul nehéz. Akinek rendszeresen az a problémája, hogy az EU képtelen épkézláb külpolitikát folytatni, annak azt kell mondanom, hogy a szankciós politika egy váratlan siker. Nem is csak az eredménye miatt, hanem pusztán a léte miatt is. Akkor még 28 tagállam kereskedelem- és szankciós politikáját összehangolni, az nagyon közel van a lehetetlenhez. Ezért viszont a fenntartása mellet már sokkal több érdek van, mint a feloldása mellett. Ez a közös külpolitika határozott sikere.

Ha már közös európai fellépésnél tartunk. Van-e arra terv és program az Európai Unió intézményeiben, hogy miként kezeljék azt, ha elindul egy akkora vagy nagyobb menekülthullám, mint ami 2015-ben jött Európa határaihoz?

Ennek van egyrészt egy határvédelmi biztonságpolitkai része. Erre elvileg fel lehet készülni. A nehézséget a tengeri emberáradat okozza. A szárazföldi útvonalakat hagyományos határvédelmi eszközökkel könnyebb kezelni. Ennek a politikai alapjait már összerakták, ami hátra van az teljesen adminisztratív lépések, illetve a pénz kérdése. Ez viszont nem kezeli nyilván az okokat, csak a jelenséget akarja keretek között tartani.

A valódi megoldást a jelenleginél is nagyvonalúbb nemzetközi fejlesztéspoliitika képviselné. Az irányba már történt elmozdulás, hogy a klímaváltozás legnagyobb veszteseire kiemelt figyelmet fordítson Európa. Ezzel együtt a magát a jelenséget is kiemelten számításba veszi az EU. Ez jó hír, mert erről tíz évvel ezelőtt szó sem volt. A most közel konszenzussal elfogadott EP határozatban számos jó irány van, de sok a kidolgozatlan részlet.

Mi volt a legnagyobb sikere és a legnagyobb kudarca a magyar diplomáciának az elmúlt években Szíjjártó vezetése alatt?

A kérdés első felére nagyon nehezen tudok válaszolni. Nem látok olyan kiemelkedő jó teljesítményt, ami a Fidesz kormányzás korábbi szakaszában azért 2010 után egy-két alkalommal előfordult. Például a soros Európai Uniós elnökség levezénylése az egy viszonylag jól szervezett, és szerintem nagyon sikeres lépés volt. Ám idővel ennek a presztízse elolvadt. Ehhez hasonlót nem tudok a jelenlegi Külgazdasági és Külügyminisztérium programjából. A legrosszabb nem is ezek diplomáciai izmozások, amik nem szoktak nagyon jól elsülni a magyar diplomáciának, hanem a legnagyobb hiba eredendően a Külügyminisztérium és a külgazdasági ügyek összevonása.

Ennek az lett a következménye, hogy minden magyar diplomatának, az összes magyar nagykövetnek gyakorlatilag egyetlen és legfontosabb célja a külgazdasági teljesítmény. Legyen ez valamilyen beruházás, legyen ez kereskedelmi kedvezmény, legyen ez vállalati megjelenés az adott célországban. Ez rettenetesen nagy baj egy ilyen méretű ország esetében, azért, mert mindenki tudja a magyar diplomatáról, most már mindenhol, hogy erre pörög. Ez az ami érdekli, teljesen kiszámítható. Tetszőleges politikai érdekeket nem fog tudni érvényesíteni, mert mindig lehet azzal zsarolni, hogy akkor ugrott az a kereskedelmi kedvezmény, vagy ugrott az a két vállalati együttműködés. Pedig ezek alapján minősítik és értékelik az adott nagykövetet a központban.

Zárókérdésként csak annyit szeretnénk megtudni, hogy ki a példaképe a magyar történelemből?

Eötvös József. Nem sok univerzális tehetséget termett a magyar történelem. Ő az egyik.

Vágó Gábor