Vakon döntenek a fővárosi képviselők a Római-part sorsáról

Független szakértők véleménye alapján a Fővárosi Közgyűlés szerdán a tények ismerete nélkül fog dönteni a Rómaira tervezett parti mobilgát sorsáról. Korábban készült ugyan egy úgynevezett összehasonlító elemzés a lehetséges nyomvonalakról – a főpolgármester szerint ez a „Szakma” véleménye -, de egy tegnapi szakértői vita alapján egyértelműnek tűnik, hogy a dolgozat komolytalan: mind módszertanilag, mind számos konkrét kérdés tekintetében súlyos szakmai hiányosságai vannak.

Hétfő este rendezett vitát a témában a Kortárs Építészeti Központ, hogy valamiféle közös álláspontra jussanak a megjelent szakértők egy konkrét kérdésben: Tényleges döntési helyzetben vannak-e a fővárosi közgyűlés tagjai, vagyis a rendelkezésükre áll-e a szükséges mennyiségű és minőségű információ a felelős döntéshez. A válasz egyértelműen nem.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A képviselőknek ugyanis alapvetően a Műegyetem Geotechnika Tanszékének összehasonlító tanulmánya alapján kell dönteniük – az előterjesztés erre az anyagra hivatkozva javasolja a partra építeni a védművet. (Az ügy 902-es sorszámmal, utolsó pontként szerepel a közgyűlés napirendjén.) Tarlós főpolgármester éppen erre az anyagra hivatkozva nyilatkozta, hogy a „Szakma” letette már a voksát a parti mobilgát mellett, a további vitának nincs értelme, ne húzzuk már az időt, mert jön az árvíz, egyebek.

Csakhogy a Geotechnika Tanszék nem a „Szakma”, még akkor sem, ha az összehasonlító elemzést készítő mérnökök úgy gondolták, az összes érintett szakterület kérdésében kompetensek. Így maguk válaszoltak a maguk által feltett ökológiai, urbanisztikai, költségvetési és egyéb kérdésekre. Szám szerint 38 olyan tétel szerepel a dolgozat 60 kérdése között, amelyek kívül esnek a szerzők kompetenciáján. Persze mondhatjuk, hogy ez csak egy papír, egy vélemény, nem egy tervezői dokumentum, itt fölösleges a mérnökök tervezői jogosultságát feszegetni – csakhogy nagyrészt ezen a véleményen fog múlni Budapest utolsó természetközeli Duna-partjának a sorsa. Pontokba szedve a dolgozattal szembeni legfontosabb tárgyi és módszertani kifogások:

• nincs élő ember, aki látta volna mindkét tervet: az egyik még „munkaközi állapotban”, a másik még ennél is kezdetlegesebb stádiumban van. Ráadásul éppen e különbözőség miatt eleve nem is összehasonlíthatók
• a parti gát terve nincs olyan állapotban, hogy korrekt költségszámításokat megalapozna, csak egy végszámot tudunk, amely alapján olcsóbb, mint a meglevő nyomvonalon való gátépítés
• a szerzők szerint a társadalmi támogatottság nehezen megbecsülhető: igaz, de csak akkor, ha nem veszünk tudomást a számos rendelkezésre álló közvélemény-kutatási eszközről
• hasonlóan propagandisztikus az az állítás, hogy a mobilgát-projekt nem lesz hatással az ingatlanárakra, a piac már beárazta azt. A vitában megszólaló ingatlanfejlesztési szakember szerint ez így nem igaz, de egyébként sincs erre semmilyen adat – továbbra is élhetünk a gyanúval, hogy befektetői lobbi is szerepet játszik a most üdülőövezeti besorolású hullámtér mobilgáttal való megvédésében
• Havária-terv nem készült, a tanulmány egyáltalán nem foglalkozik a két nyomvonal árvízvédelmi kockázatának elemzésével

A hétfői vitaesten Beleznay Éva, Budapest volt főépítésze cáfolta azt a gyakran hangoztatott állítást, miszerint a főváros 15 éve a parti mobilgátban látja a megoldást. Ezzel szemben 2007-ig a főváros fejlesztési víziója a mostani csónakházas, természetközeli jelleg megőrzéséből indult ki – éppen azért nem preferálták a parti mobilgátat, hogy távol tartsák a területtől az ingatlanspekulációt. Beleznay szerint sem lehet korrekt döntést hozni a közgyűlési előterjesztés alapján, de maga a folyamat is abszurd, amelyben műtárgyépítési projektté redukálódott a Római-part fejlesztése.

A vitaesten részt vett Szabó Gábor, a mobilgátat tervező Tér-Team Mérnök Kft. ügyvezetője. Szabó, bár a terv részletkérdései tekintetében végig vitatta a többi résztvevő álláspontját, annyit elismert, hogy a jelenlegi tervváltozat csak a megrendelő által megadott peremfeltételek közt tekinthető optimálisnak. Ezek szerint pedig a partra és kizárólag közterületre kellett tervezni a védművet – vagyis Szabó sem állította, hogy a parti gát a jó megoldás.

Bardóczi Sándor tájépítész pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a mobilgát építésére a főváros 10 milliárd forint uniós támogatást is igénybe vesz, miközben a projekt határozottan szembe megy az EU Víz Keretirányelveiben megfogalmazott prioritásokkal: például, hogy az árvízi védekezésben az ökológiailag kedvezőbb megoldást kell választani, akkor is, ha az a drágább. Bardóczi még egy, csak elsőre vicces szempontra hívta fel a figyelmet. Az alumíniumelemekből felépített rendszert gyorsan és milliméterre pontos illesztésekkel kell felépíteni – Németországban, Ausztriában és más nyugat-európai országokban ez kiválóan működik, de nálunk az a főváros vállalta ennek a bonyolult és veszélyes üzemnek a működtetését, amelyik a Moszkva téri óra elindításával is hónapokig küzdött.

A karaván persze közben halad: információink szerint a fővárosi Fidesz-frakció hétfői zárt ülésén kötelező igen szavazásról döntöttek, a Bús Balázs vezette Óbuda Fidesz-frakciója pedig elérte, hogy a helyi népszavazás kiírásához a jogosultak 25 százalékának aláírását kelljen a kezdeményezőnek prezentálni – ez nagyjából 25 ezer III. kerületi polgár érvényes aláírását jelenti. Ez irreálisan sok, a döntés lényegében a helyi népszavazás ellehetetlenítését jelenti, hiszen ez több mint ahány szavazattal Bús a 2014-es önkormányzati választáson 50 százalék feletti győzelmet aratott. Abban meg semmi meglepő nincs, hogy a helyi népszavazás kiírására tett ellenzéki indítványt a testületi többség napirendre sem engedte venni.

Lehet persze bízni az Unió határozott fellépésében, de talán inkább abban, hogy a magyar hagyományoknak megfelelően számos elődjéhez hasonlóan ez a Római-part ügyében hozott mostani, borítékolható tartalmú döntés sem lesz a végső.

Becker András