Egyéb

800 millió forint fölött az udvari fiatalirodalom szponzorpénze

 

Eddig úgy tudtuk, nyomorúságos 550 millióból istápolja a kormányhatározattal alapított tehetséggondozó az irodalmi babérokra törő tehetségeket. Szerencsére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is az ügy, vagy legalábbis a szervezet mellé állt, 300 millióval megtámogatva a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-t. Az pedig egészen magától értetődő, hogy egy évi közel egymilliárd forintból gazdálkodó szervezet vezetője nem kereshet kevesebbet havi bruttó egymilliónál.

A nagy karácsonyi pénzeső után kezdtük vizsgálgatni ezt a különös hibridet, mely vezetőjének nyilatkozatai szerint a szabad alkotás előretolt bástyája, miközben kormányhatározattal született, és bemondásra kap százmilliókat a központi büdzséből.

Némi félreértés és magyarázkodás után a minap megkaptuk azt a táblázatot (PDF), amely a KMTG által 2016-ban kötött szerződések alapadatait tartalmazza. Tegyük hozzá, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó NKft. azon közpénzből gazdálkodó szervezetek egyike, amelyik korrekt módon eleget tett az infotörvényből fakadó adatszolgáltatási kötelezettségének, még akkor is, ha számára ez nem olyan kellemes, mint például egy baráti beszélgetés egy másik, közpénzekből eltartott előretolt bástyával.

 

 

A táblázat nagyjából költségnemenként sorolja a KMTG által kötött szerződéseket – rögtön az elején négy magánszemély határozatlan idejű szerződésének adatiból kiderül, hogy a társaság tavaly havi 2,6 milliót költött bérekre. (A NAV adatbázisa szerint jelenleg már 5 bejelentett alkalmazott dolgozik a szervezetnél.)

Az az adatokból nem egyértelmű, hogy a szerződések nettó vagy bruttó béreket rögzítenek, de az igen, hogy a KMTG-nél a legmagasabb fizetés – minden valószínűség szerint az ügyvezető Orbán János Dénes javadalmazása – 1 millió 350 ezer forint, ezt követi két magánszemély havi 420 ezer forintos fizetése.

A KMTG éves bérköltsége tehát meghaladja a 30 milliót – ez valamivel több, mint a József Attila Kör teljes éves állami támogatása. De az is felvet kérdéseket a szervezet működésével kapcsolatban, hogy havi 2,6 milliós saját bérköltséggel a KMTG havi 3,9 milliónyi támogatást oszt szét pályázati úton. Úgyis mondhatnánk, hogy minden 100 forint alkotói támogatásra 66 forint bérköltség jut.

Kapott valaki 750 ezer forintot „védjegyoltalom” jogcímen, 580 ezer forintos keretszerződést kötöttek mobiltelefonálásra, 2 millióba került az Enumeráció-kötet kinyomtatása, 500 ezer forintot jutott a Magyar Naplót támogató Írott Szó Alapítványnak.

Kapcsolódó cikkeink

Pénzben kifejezett kultúrpolitika: így zsonglőrködik az állami mecenatúra az irodalmi támogatásokkal

Bemondásra kapott 400 milliót a kormány kedvenc írótehetség-gondozó szervezete

A lista utolsó sora nem a kiadásokról, hanem újabb bevételről szól: eszerint az EMMI tavaly decemberi 400 millióján felül a száz százalékos állami tulajdonban levő MNV Zrt. is juttatott némi támogatást a KMTG-nek, egész pontosan 300 millió forintot. Igaz, a szerződés szerint a támogatás másfél évre szól.

Mindent összevetve a megalakulása óta eltelt egy évben 850 millió forint közpénz vándorolt az állami fiatalíró-tehetséggondozó szervezethez.

A vaskos bemutatkozó kötetből nem sok minden derül ki a projekt érdemét tekintve, az irányokat inkább az ügyvezető Orbán János Dénes nyilatkozatai mutatják – ezek közül is kiemelkedik a fent említett baráti interjú a 888.hu főszerkesztőjével.

Aki szereti a kormánypárti rajongásirodalmat, az élvezni fogja G. Fodor Gábor különös beszélgetését az állami tehetségnevelde vezetőjével. Az önmagukban is ütős mondatok még abszurdabbnak tűnnek a most bemutatott számok fényében:

„Azt szeretnénk, ha lennének ismét olyan fiatalok, akik forradalmat csinálnának.(…) A szakma annyira elhatalmasodott, hogy ma a szakmának kell megfelelni, nem az olvasónak (…) Azelőtt nem volt gond, mert amikor az olvasó tart el, akkor te azt mondasz, amit akarsz. Amikor a szakma tart el, akkor meg kell felelned a hatalomnak, mert a szakma is egy hatalom.(..) fel kell szabadítani a fiatalokat a polkorrektség idiotizmusa alól, ami egyébként eluralkodott az irodalomban is.(…)

Az irodalom a minőségről szól. (…) Ezt gátolja az írói függetlenség megszűnése, a píszí következtében kialakult írói öncenzúra. (…) Az Íróakadémia egy lehetőség, és az állam ezt támogatja. A megszokottnál nagyobb összegű támogatásból már lehet dolgozni (…) Megteremteni a fiataloknak a biztonságos anyagi hátteret, és lehetőségeket nyújtani nekik, hogy nyugodtan csináljanak csak forradalmat. (…) Fel akarjuk szabadítani a fiatalokat, esélyegyenlőséget akarunk teremteni.

GFG: Muszáj ezt a szót használni? (nevetés)”

Becker András

Megosztás