Taós sportcsarnok Oroszlánynak – 26 év késéssel

A térség országgyűlési képviselője, Czunyiné Bertalan Judit államtitkár szerint egyetlen település sem kapott olyan mértékű taós támogatást, mint az egymilliárdos sportcsarnokot építő Oroszlány. Mielőtt megijednénk, hogy a Vértes túloldalán is egy felcsúti kisgömböc nő ki a földből, idézzük fel, hogy a városban valóban van igény egy ilyen létesítményre – pontosabban igazán nagy igény 1990 tavaszán lett volna. Tao, közbeszerzések és egy kis sporttörténelem.

Október óta folyik az oroszlányi Krajnyik Akác András Sportcsarnok második fejlesztési ütemének építése, de csak a napokban tették közzé az ezzel kapcsolatos közbeszerzési eredményeket.

Előbb az jelent meg, hogy az önkormányzat háromszázmillió forint hitelt vesz fel a Raiffeisen Banknál, majd pedig a létesítmény kivitelezésére kiírt pályázatot zárták le.

Utóbbin a Strabag-MLL ajánlata nyert, az eredetileg 899 millió forintra becsült bekerülési értéknél magasabb, 1,034 milliárd forintos ajánlattal.

A háromszázmilliós kölcsön az önrészét jelenti az egymilliárdos beruházásnak, a többit, 706,4 millió forintot pedig a társaságiadó-kedvezményből (tao) biztosítja a kedvezményezett Oroszlányi Sport Egylet (OSE).

A hitelfelvétel elindításáról döntő áprilisi önkormányzati testületi ülésen elhangzott, öt évre veszik fel a kölcsönt, de beleíratták a szerződésbe a két év utáni előtörlesztés lehetőségét.

A Strabaggal még tavaly szerződtek, és október 13-án letették a létesítmény alapkövét.

Czunyiné Bertalan Judit, aki a térség országgyűlési képviselője, azt mondta, ilyen mértékű taós támogatást egyetlen település sem kapott és azért elsősorban a helyi ipari parki szereplőket, illetve a környékben tevékenykedő vállalkozókat illeti köszönet.

„Ez a beruházás közösséget épít, a város közösségét is. Oroszlány most egy több mint egymilliárdos beruházás alapkőletételénél áll, és bátran állítom, ez a város megérdemli. Mindannyiuknak épül, és azért, mert mind a kosárlabdasport, mind a helyiek méltóak erre. A méltó múlthoz pedig méltó jövőt is kell építeni, és ennek a büszke jövőnek az egyik alapját rakjuk le most itt” – fogalmazott a köznevelési államtitkár.

 

A sportcsarnokot úgy fejlesztik, hogy a meglévő – és 2015-ben százmillió forintért felújított – épület mellé újat húznak fel. A négyezer négyzetméteres, négy lelátóval ellátott csarnokba 1500 néző fér majd el, nyolc öltözője lesz, és nemzetközi mérkőzéseket is játszhatnak majd benne.

Egy tizennyolc ezres városban talán elfér egy ekkora csarnok, és volt idő, amikor ennek a többszöröse is elfért volna, éppen az államtitkár emlegette kosarasok miatt. Az oroszlányi kosarasok váratlan sikertörténete azonban 26 évvel ezelőtt egyik napról a másikra véget ért – éppen a megfelelő csarnok hiánya miatt.

A városban már 1958-tól volt kosárcsapat, az Oroszlányi Bányász 1967-től, négy év megszakítással, egészen 1990-ig legjobbak között játszott. Szerény középcsapat volt, de a 80-as évek közepén, amikor a vidéki városok kezdték felvenni a versenyt a fővárosiakkal, az OBSK is megerősödött.

Érkezett három lengyel, Tomasz Służałek edző, valamint Dariusz Szczubiał és Justyn Węglorz (akik ketten együtt vagy 400-szoros válogatottak voltak), a Bányász pedig az ország legjobb csapatai közé került. 88-ban bronzot szereztek, 89-ben pedig bajnoki döntőt játszottak az oroszlányiak a Csepel ellen, de alulmaradtak.

 

 

A csapat a most is álló, 76-ban átadott csarnokban játszotta a meccseit, amelyben jelenleg 300 a megengedett legnagyobb nézőszám.

A 80-as évek végén azonban ezren is ott tolongtak egy-egy meccsen a „lelátókon”; ez jellemző volt az akkori viszonyokra, a zsúfolt csarnokok és a feszült nézőtéri hangulat rendre gondot okozott a hazai kosárlabdában. A 89/90-es szezonban a szövetség jelezte a Bányásznak, hogy alkalmatlan a csarnoka a mérkőzésekre, de megoldás nem született.

A rájátszás (a bajnokság utolsó, legkiélezettebb szakasza) előtt ezért betiltották a pályát, az aranyra esélyes oroszlányiaknak máshol kellett volna lejátszaniuk a hátralévő meccseiket. Az OBSK vezetése nem engedett, és válaszul 1990 áprilisában feloszlatta a kosárlabdacsapatot.

 

 

A játékosok tiltakoztak, a városban kilencszáz aláírást gyűjtöttek a döntés megváltoztatásáért, de a történet véget ért.

Elvileg a sportcsarnok hiányán múlott mindez, de a háttérben már felsejlett a rendszerváltás gazdasági depressziója, a környék szénbányászatának hanyatlása. Az oroszlányi kosárlabda a romokon újjáéledt ugyan, de a korábbi sikereket már nem közelítette meg, az OSE Lions jelenleg a másodosztályban vitézkedik.

Csepregi Botond

Képek forrása: OSE Lions honlapja, Facebook-oldala, és Képes Sport 1989. március

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.