Mit tudtunk meg 2015-ben a Fradiról?

Több cikkben és posztban taglaltuk tavaly, mi zajlik a legnépszerűbb magyar futballcsapat, a Ferencváros háza táján. A politikusokkal alaposan kipárnázott Fradi esetében azonban nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogyan jutott állami pénzen 15 milliárd forintos stadionhoz a klub, hogy milyen forrásokból jön össze az immár legnagyobb hazai fociköltségvetés, hanem azt is feszegettük, hogyan alakult a klubvezetés és a szurkolótábor legelszántabb részének, az ultráknak a viszonya.

Kubatov Gábor régi fradistaként, de elsősorban Fidesz-pártigazgatói volta miatt kerülhetett a Fradi élére, hogy rendbe tegye Orbán Viktor kedvenc sportágának nem kicsit megkopott ékkövét. Eleinte egymás tenyérből ettek a Fradi-tábor hangadóival, az ultrákkal. Ehhez jól jött a közös múlt, Kubatov pozitív hozzáállása és az, hogy ezek az ultrák már bőven nem azok a huligánok, akiknek az idejében a pártigazgató lelátói szocializációja zajlott.

Szélsőséges politikai nézetek, összecsapások rendőrökkel az elmúlt időszakban is történtek, de a csapatbuszt megállító, edzőváltó huligánok korszaka már rég lejárt 2010-re is. Tudta ezt Kubatov is, hiszen megválasztása után évekig jó viszonyt ápolt a táborral, de történt valami, ami szakításhoz vezetett.

Előzmények

Hiába szkenneltek, a C-Közép szurkolóit is szekusokkal és perekkel fenyegették Kubatovék

Pert nyertünk a Fradival szemben – semmit nem kell helyreigazítanunk

Elküldték a Fraditól a börtönviselt “szurkolói koordinátort”

Tízmillió forint kártéritést követel a Fradi egy blogposzt miatt

Kubatov Gábor helyett a felesége csapott össze a Fradi-ultrákkal

Jogvégzett szurkolója miatt bukhatja a vénaszkennert a Fradi

Kétséges indokkal tiltotta ki a stadionból Kubatov a Fradibusz főszervezőjét

Lelátói balhék és revolver-újságírás – jelenleg is zaklatásért ül a Fradi-tábor önjelölt vezére

Egy úr a zűrből – Bandatagból lett vezérszurkoló tartja rettegésben Kubatovot

Csapat csak egy van – a Fradi-tábor vs. Kubatov Gábor meccs rövid története

Több magyarázat is létezik erre, hogy valójában mi vezetett a szakításhoz. A felszínen úgy tűnik, a vénaszkenner a szembenállás oka, az azonban már csak a következmény; amikor 2014-ben kiderült, hogy biometrikus adatokhoz kötött regisztrációhoz kötik az új stadionba való belépést, Kubatov elnök már abban a tudatban jelenthette ezt be, hogy az ultrák nemet mondanak majd rá, és inkább a stadionon kívül maradnak.

A hivatalos verzió szerint a Fidesz pártigazgató egy 2013-as eset miatt nem kér többé az ultrákból, egy Fradi-MTK-n a háborús bűnök miatt elítélt, és azokban a napokban elhunyt Csatáry Lászlóra emlékeztek egy felirattal. Kubatov szerint hatalmas erkölcsi kárt okoztak a klubnak, az ideológiailag nem túl képzett politikusnak azonban sokkal inkább az lehetett a baja, hogy meglévő, illetve potenciális szponzorok lengették be a távozást a nagy felháborodást kiváltó eset miatt.

Ez, ismerve a magyar sportszponzorációs kultúrát, nem feltétlenül életszerű verzió – a támogatás ténye ritkán szól a támogatott marketingerejének, sokkal inkább más, járulékos hasznok szólnak inkább a megállapodások mellett. (Bár, látva a Kovács Ákos-Telekom-kormány pofozkodást, van az az eset, amikor tényleg jobbnak látja egy cég a támogatás befejezését.)

Volt viszont egy kevésbé hízelgő verzió is, ebben felbukkant Csányi Sándor neve is: az MLSZ-elnök állítólag még a rendőrségig is elment amiatt, hogy értesülések szerint Kubatov Gábor a bankár háza előtti tüntetésre bíztatta a Fradi-ultrákat. Ez a szurkolók és a klubelnök közötti megbeszélésekről ment ki, és egyes vélemények szerint ez bőszítette fel igazán a politikust.

Nem gyanúsan elköltött forintokról és furcsa közbeszerzésekről volt tehát szó, a történtek bemutatása mégis tökéletesen példázza azt, hogyan működik kicsiben a Fidesz NER-je. Állami forrásokból, politikusok vezetésével stafíroznak ki egy elvileg magánjellegű vállalkozást, cserében pedig csak az általuk diktált feltételek mentén működhet a rendszer. Aki nincs velünk, az ellenünk – ez az alapállás.

Jól illusztrálja ezt, hogy a vénaszkennert elfogadó, regisztrált, de az ultrákat hiányoló szurkolókat – ilyeneket tömörít a C-Közép nevű csoport – is érte atrocitás, erről részletesen számoltunk be. De így viszonyult az Átlátszóhoz is a klubvezetés, amint nemcsak a szurkolótársait is félelemben tartó önjelölt vezér viselt dolgairól írtunk.

A Fradi tízmilliós sérelmidíj-követeléssel állt elő egy olyan blogposztért, amiben a kifogásolt megfogalmazások már korábban máshol is megjelentek – de az első közlőket valamiért nem vonta kérdőre az FTC. Első fokon azonban semmiben sem adott igazat Kubatovéknak a bíróság a helyreigazítási perben.

Mindeközben a szembenálló feleknek nem sikerült olyan alapvető kérdéseket tisztázniuk, hogy mit keresnek a soraikban börtönviselt emberek, akik a 90-es évek alvilágának zsoldosai, mellékszereplői voltak.

Az ultrák sokszor felrótták, hogy mit keres a klub biztonsági szolgálatánál – hivatalosan nem biztonságiként, hanem „szurkolói koordinátorként” – Szabó „Szőke” Ferenc, akit a közvélemény a Fidesz-székház előtti, 2013-as állítása szerint önkéntes rendteremtése okán ismert meg. Létezik egy meg nem erősített, de nagyon hitelesen előadott történet, amely azt magyarázná, Szabó – az egykori híres-hírhedt 2-es szektor szurkolói csoport tagja – miért lehetett évekig a Fradi szekusainak informális főnöke.

Szabó augusztus végén hirtelen fordulattal távozott a klubtól, az egyik magyarázat szerint saját tettei miatt vált meg tőle a Fradi, a másik szerint az eltávolításával gesztust akartak gyakorolni a szekusok miatt is elégedetlenkedő drukkerek felé.

De a másik oldalon is van hasonló szereplő: részletesen írtunk Molnár Krisztián, azaz SRK viselt dolgairól. Ő, hasonlóan Szabóhoz, a 90-es évek alvilági szereplői mellett tűnt fel, majd évekig börtönben ült, 2009 végén szabadult. Molnár évekig próbálta magához ragadni a vezetést a táboron belül, és az ő neve alatt fut a Fradimob híroldal, amely az ultrák hírforrásának, szócsövének tekinthető.

Azonban maguk az ultrák is próbálják tagadni, hogy SRK a vezetőjük lenne, nemet mégsem mondhatnak rá. Mivel módszerei és múltja hagynak kívánnivalót maguk után, jó célpont és állandó hivatkozási alap Kubatovék számára a tábor vállalhatatlanságáról szóló kijelentéseikhez.

Az év során nem sok minden változott a Fradi körül: az ultrák rendszeresen összegyűlnek a stadionon kívül, Kubatov Gábor pedig ragaszkodik az országban, de gyakorlatilag a világfutballban is egyedülálló biometrikus adatgyűjtéshez. Jól jellemzi a viszonyokat, hogy ehhez még törvényt is módosítani kellett tavaly nyáron.

Az Alkotmánybíróságnak pedig egy évig nem sikerült döntenie arról a panaszról, amit a vénaszkennert lehetővé tévő törvényi szabályozás kapcsán nyújtottak be.

De míg időközben a futballszövetség belátta, hogy a kötelező szurkolói kártyával (amelyhez a Fradin kívül nem kellett biometrikus adat) csak távol tartani lehet a nézőket, és eltörölte a kötelező alkalmazást, a Fradi-elnök hallani sem akar az engedményekről.

Visszatérő érve, hogy csak így lehet az anyukákat meggyőzni arról, hogy a gyerekek meccsre járhassanak, de arról nem szól, hogy a Fradi átlagnézőszáma még mindig nem éri el az új stadion befogadóképességének a felét sem, és megtölteni is csak mindössze egyszer sikerült majdnem másfél év alatt. Újabb elemként az elmúlt hetekben pedig megjelent a terrorfenyegetettség emlegetése is.

Mindennek csak azért van jelentősége, mert Kubatov Gábor elnöksége alatt a futball színvonala semmit nem emelkedett – ennek a fokmérője nem az, hogy az FTC vezeti a sehol nem jegyzett magyar futballbajnokságot, hanem az, hogy a nemzetközi kupában egészen gyenge teljesítményt mutatott. Azonban sikerült közpénzből 15 milliárdért stadiont építeni, és magyar foci utolsó értékelhető mozzanata, a lelátói hangulat is odaveszett az Üllői útról.

Csepregi Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.