2044. december 9. – a Fidesz megmutatja, hogy mire szerződött az oroszokkal

A Lex Paks II eddig is vállalhatatlan volt, de a Törvényalkotási Bizottság (TAB) mai módosítójának hála Orbán Viktor ráér majd 82 éves korában elszámolni a nyilvánosság felé arról, hogy kormánya minek alapján és mire szerződött az oroszokkal a paksi bővítésről. 

A mai napig úgy nézett ki, hogy a kormánypártok külön törvényben „csak” annyiban csinálnak maguknak eltérést a közérdekű adatok nyilvánossága alól a Paks II kapcsán, hogy az oroszokkal kötött – tavaly december 9-én aláírt, Lázár János által beminősített – „Megvalósítási Megállapodásokhoz, a Beruházással összefüggésben a Fővállalkozó, az Alvállalkozó, valamint a Megrendelő által kötött szerződésekhez, valamint az ezek előkészítésével, megkötésével kapcsolatos valamennyi adathoz való hozzáférés megtagadható abban az esetben, ha annak nyilvánosságra hozatala Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, valamint ha az szellemi tulajdonhoz való jogot sértene„.

Emellett a parttalan megtagadási lehetőség mellett – biztos, ami biztos – azt is kimondta volna az eredeti javaslat, hogy ezek az adatok 15 évig nem nyilvánosak azzal, hogy ennek az időtartamnak a végét nem is az adat keletkezésétől, hanem (ha ez későbbi) a megállapodás, illetve a szerződés megkötésétől kell számítani. Ez azt jelentette (volna), hogy a tavaly benyújtott törvényjavaslat szerint a nyilvánosság valamikor 2029-től folyamatosan jutott volna hozzá ezekhez az adatokhoz.

Ám úgy tűnik, hogy ez nem volt elég megnyugtató minden érintettnek, már legalábbis ami az időtartamot illeti. A TAB ugyanis mai módosítójában (2. pont) átírta a szöveget, imígyen:

„A Megvalósítási Megállapodásokban és a Beruházással összefüggésben az Egyezmény 3. cikk 1. pontja szerinti Orosz Kijelölt Szervezet és annak alvállalkozói, valamint az Egyezmény 3. cikk 2. pontja szerinti Magyar Kijelölt Szervezet és alvállalkozói által kötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatok, valamint az ezen Megvalósítási Megállapodások , szerződések és az Egyezmény előkészítésével, megkötésével kapcsolatos üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés b) és h) pontjára figyelemmel – azok keletkezesétől számított 30 évig – közérdekű adatként nem ismerhetőek meg.”

A korábbi szövegtől való lényegi eltérést kiemeltük, az Infotv.-re való hivatkozást pedig megfejtjük önöknek: a b) pont külön törvénynek nemzetbiztonsági okból, a h) pont pedig a szellemi tulajdon védelmében enged nem nyilvánossá tenni olyan adatokat, amik amúgy közérdekűek. Bár az indokolás azt tartalmazza (teljes terjedelmében idézzük), hogy „a módosítással a törvényjavaslat teljes összhangba kerül az Infotv. közérdekű adatok megismerésével kapcsolatos rendelkezéseivel„, ez persze csak formai összhang.

Természetesen arról sincs szó, hogy minden a nyilvánosságra tartozna Paks II kapcsán: a technológiai megoldások műszaki részleteitől a nemzetbiztonsági kockázatok kezelésének módjáig számos olyan adat létezik egy ilyen projekt kapcsán, amit védeni lehet és kell is a nyilvánosságtól. Ezeket azonban jórészt nem elég nem kiadni, hanem be is kell minősíteni, hiszen nem csak a nyilvánosság, hanem bármely illetéktelen általi megismerésük a magyar állam alapvető érdekeit sértené. Ha meg lenne esetleg olyan, üzleti titkot képező műszaki információ, ami a nukleáris biztonság szempontjából amúgy nem védendő, akkor annak kiadását az üvegzsebszabályok alapján is meg lehetne tagadni, hiszen ez éppen az a legszűkebb kör, amit az Infotv. máskor sem tesz nyilvánossá.

Attól azonban, hogy az Országgyűlés most – az amúgy, mint láttuk, az ügyben tényleg figyelmet érdemlő – nemzetbiztonságra és az oroszok szerzői jogaira hivatkozik, még nem lesz egy, a valóban védendő nukleáris biztonsággal vagy szabadalmakkal valójában össze nem függő, jóval szélesebb adatkör titokban tartása indokolt, és különösen nem lesz alkotmányos.

Ugyanis az a szűkítés, hogy most már nem minden adat, hanem ezek közül csak az „üzleti és műszaki adatok” nyilvánosságát korlátoznák, valójában semmilyen garanciát nem ad arra, hogy bármi megismerhető lesz. Ezekben a megállapodásban és szerződésekben ugyanis aligha van bármi, amiről ne állíthatná az adatkezelő, hogy az üzleti adat: ez ugyanis egy elég nagy üzlet mindenkinek, aki részt vesz benne, nonprofit elemek tömegesen nem várhatóak. Nyilván nem véletlen, hogy a szövegben nem üzleti titok, hanem „üzleti adat” szerepel, mivel az előbbiről pontosan tudnánk, hogy mit jelent, hiszen annak van törvényi definíciója, az üzleti adatnak viszont nincs. A műszaki adat fogalma hasonlóan tág, úgyhogy ezen az alapon gyorsan eljutunk odáig, hogy az, hogy mit vettünk, az műszaki adat, az meg, hogy mennyiért és kitől, az üzleti adat.

Az adatkör szűkítése tehát semmilyen garanciát nem hoz arra, hogy a Paks II-re költendő többezer milliárdnyi adóforint útja megismerhető marad. Nemcsak a tartalmi garancia hiányzik, hanem az eljárási is: mivel a Paks II törvény egy jól körülhatárolható adatkörre maga mondja ki azt, hogy azok „kőzérdekű adatként nem ismerhetőek meg”, ez egyben azt is jelenti, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs – nemcsak a bíróság általi felülmérlegelés, hanem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eljárása sincs biztosítva. Márpedig ha nincs érdemi jogorvoslat, ha nem bírálható felül az adatkezelő döntése, akkor az még a minősített adatok tekintetében is sérti az Alaptörvényt – nemhogy itt.

Ebben az összefüggésben kell tehát azt a tényt értelmeznünk, hogy a 15 éves időtartam meg közben 30 évre, egy emberöltőre nőtt.

Nem tudjuk mi van vagy mi lesz még ezekben a dokumentumokban, ami miatt ezt a politikai érvekkel is nehezen védhető, jogi érvekkel pedig védhetetlen módosítást érdemes bevállalnia a kormánypártoknak, de mi egyre kíváncsibbak vagyunk rá. Harminc év gyorsan elsuhan, szinte észre se vesszük majd.