Hogyan lettek a Fidesz hasznos hülyéiből amerikai ügynökök? Meg fogsz döbbenni.

Mióta finoman szólva is kiéleződött a diplomáciai viszony hazánk és az USA között, a médiafogyasztónak könnyen támadhat olyan érzése, hogy tele vagyunk amerikai ügynökökkel. Legalábbis, aki a kormánypárti politikusok és a hozzájuk lojális média állításait olvassa, határozottan ilyen benyomása keletkezhet. Gyakorlatilag ama oldalon már rutinszerű közhely, hogy a magyar ellenzéki vagy civil szervezetek, illetve külföldi támogatóik amerikai érdekeket, a tengerentúli neoliberális és neokon háttérintézmények, agytrösztök céljait szolgálják. 

De valóban létezik-e ilyenfajta neokonspiráció? Illetve amerikai-izraeli vezérlésű Brüsszel-Oslo tengely? Igaz, hogy a német médiát a CIA, a Moszad és a Bilderberg-csoport irányítja? Létezik a cionista-atlantista világbirodalom? És Soros György az ő emberük? A balliberális média atlantista zsoldba szegődött? Hipotetikusan, a játék kedvéért vegyük komolyan ezeket a kérdéseket.

Melyek valójában nem kérdések, hanem állítások, amiket tényként kezelnek azok, akik hangoztatják. Lázár János emlékezetes 2012-es beszéde óta tudjuk, kik azok, akik amerikai pénzből amerikaiaknak csinálnak politikát. Szó sincs arról természetesen, hogy a politikusok és pártok ne bírálhatnák a civileket. (Vagy a civilből lett politikusokat.) Dehogynem bírálhatják. Bírálják is. Támadások civil szervezetek ellen az Orbán-kormány előtt is folytak. Élen járt benne a Demokratikus Koalíció jelenlegi alelnöke, Debreczeni József, aki – Gyurcsány Ferenc más rajongóival együtt – a Fidesz szálláscsinálóinak és hasznos hülyéinek nevezte a 2006 őszi rendőri jogsértéseket feltáró jogvédőket.

A Négy Mancs állatvédő szervezetet kifejezetten balról érték támadások 2008-ban, illetve utána. Konkrétan Tabajdi Csaba szocialista politikus, valamint a jobboldalisággal nehezen vádolható Juszt László műsora, a Tévé ügyvédje ment neki e szervezetnek. A Greenpeace-ről pedig már 2004-ben is állították egyesek:

„Nem lenne meglepő, ha a Greenpeace-kampányok elsősorban az amerikai multinacionális cégek érdekeit szolgálnák. Nem lehet véletlen jelenség, hogy Európában évek óta lefékeződnek a molekuláris növénybiológiai kutatások.”

Külön ironikus, hogy ezt az a Móra Veronika cáfolta akkor, akit nemrég rendőrök vittek el az Ökotárs Alapítvány székhelyéről.

Tehát nem arról van szó, hogy ne lehetne bírálni. Csak egészen más tészta, ha egy biológus szakember és a környezetvédők GMO-ügyben folyó éles vitájában hangzik el ilyen vád. (Vagy pártpolitikusok dobnak ugyan be effélét, de megmarad retorikai szinten.) Ezektől minőségileg különbözik, ha a kétharmados kormányzat ellenőrzési, nyomozati szervei mennek rá – tendenciózus vizsgálódás keretében – egyes civilekre.

Az Orbán-kormány bírálói könnyen megkaphatják az amerikai ügynök jelzős szerkezetet. A tekintélyesebb bírálók jelentős részére viszont egyáltalán nem igaz, hogy kritikátlanok volnának Amerikával szemben. A most az illiberális demokráciát bíráló Joseph Stiglitz kifejezetten sokszor nekiment az USA-nak. 2004-ben például – ugyancsak Magyarországon vendégeskedve – a következőket mondta:

„…az IMF és a Világbank működését is demokratikusabbá kell tenni. Helytelen, hogy a Valutaalap vezetésében az Egyesült Államok vétójoggal rendelkezik. El kell kerülni, hogy a nemzetközi szervezetek szakemberei az ideológiai jellegű megoldásokat (például a liberalizációt) úgy tüntessék fel, mintha az egyedül üdvözítő közgazdasági elmélet lenne. […] Liberalizáltak, privatizáltak. A tőkepiac felszabadítása révén aztán hatalmas spekuláns tőke érkezett a régióba, s ez fokozta a bizonytalanságot, majd újabb válsághoz vezetett. Stiglitz szerint teljesen fölösleges a szabadpiaci elvek rögeszmés alkalmazása. Igazi szabad piac ugyanis legfeljebb az elméleti tankönyvekben létezik, a valóságban soha.”

Ha pedig Soros György tényleg az USA embere, (miként a kormánypárti média sejteti) akkor igencsak jól titkolja. Ugyanis meglehetősen gyakran támadja Amerikát.

„A stabil és igazságos világrend kialakulásának útjában a legfőbb akadály az Egyesült Államok […] Az Egyesült Államok szeptember 11-e után sem hagyott fel azzal, hogy irányítsa a világot, pedig a befolyása már meggyengült.” – írja az egyik, magyarul is olvasható kötetében. (Soros György: A gyarlóság kora. A terror elleni háború következményei. Scolar Kiadó. 2007.)

Mi több, Soros itt az Egyesült Államokat a náci és bolsevik totalitárius rezsimekhez hasonlítja, ráadásul eme összehasonlításból az USA jön ki a legrosszabbul.

„…mind a Bush-kormányzat, mind a náci és kommunista rezsimek a félelemkeltés politikájához folyamodtak. A szeptember 11-i támadásoknak a Reichstag felgyújtása és a Kirov-gyilkosság felel meg. Semmiképp nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, egyszerűen csak tekintsük ezeket olyan exogén eseményeknek, amelyeket a kormányzatok a saját céljaikra használtak fel. A szeptember 11-i támadások azonban messze a legnagyobb traumát okozták e három esemény közül.” (Uo. 127.o.)

Soros könyvének e fejezete a sokatmondó „Mi a baj Amerikával?” címet viseli. Sőt: Soros az Izrael-lobbinak is nekiment. 2007. március 23-án idézi Sorost Népszabadság:

„Az Izrael-lobbi meghökkentően nagy sikerrel fojtja el a bírálatot. A politikusoknak kockázatos szembeszállniuk vele, mert befolyásolni tudja a politikai célokra nyújtott pénzügyi támogatást.” Hozzátéve: „Ha bárki ellent mondani merészel, megszégyenítő kampány indul ellene. Személyes tapasztalatból mondom” – emlékeztet Soros György arra az esetre, amikor egyenesen fognak minősítették a holokauszt fogaskerekében.”

Udo Ulfkotte német újságíró kötetét – melyben Lovas István szerint azt állítja, hogy „a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében” – miért hallgatja agyon a magyar balliberális sajtó? – kérdezik a kormánypártiak. De valójában nem mondható, hogy agyonhallgatja. A szoclib atv.hu, illetve a bigottan Amerika-és Izrael-barát Hetek például interjút közölt vele.

Elfogultság, mögöttes érdek persze mindenütt van, illetve lehet. Valamennyire minden sajtóorgánum elfogult, akaratlanul is. A kormánypárti média úgy véli – de legalábbis azt sugallja -, hogy a kormánykritikus liberálisok Amerika kiszolgálói, sőt ügynökei. Ezért is van agyonhallgatva ez a szerintük nagyszerűn leleplező Ulfkotte-kötet. Ennek viszont némiképp ellentmond, hogy a liberális HVG jelentette meg Glenn Greenwald Snowden-ügyet bemutató kötetét. A mű kifejezetten pozitívan ábrázolja azt az embert, aki minden idők legnagyobb nemzetbiztonsági botrányát kirobbantva, rettenetesen kínos helyzetbe hozta az USA-t, majd Oroszországba menekült. Azt pedig még talán Lovas István sem mondhatja, hogy az általa bemutatott Ulfkotte-kötet nagyobb kárt okozna Amerikának, mint Snowden.

Annyi bizonyos, hogy a titkosszolgálatok, illetve más kormányszervek mindenütt próbálják a sajtót manipulálni, annak munkatársait együttműködésre rávenni. Ennek formája, módja sokféle lehet. Mondjuk, iratokat szivárogtatnak ki célzott módon, illetve adatot nyomnak ki valamilyen szívességért cserébe. Ügynök lesz-e ettől a sajtómunkás? És ezt egy feltételezés vagy gyanú már bizonyítja is? Ha igen, akkor a Magyar Nemzetnél dolgozók e logika alapján Polt Péter ügynökei. Mert az ügyészségi kiszivárogtatás gyanúja itthon éppúgy felmerült, mint Németországban a CIA-befolyásolásé.

Ulfkotte az idézett Lovas-könyvbemutató szerint azt írja, hogy „a német hírekre a legnagyobb befolyást az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja.” Nos, ha az USA és Izrael ezt teszik, akkor bizony nem végeznek túl jó munkát eme befolyásolás során. Németország 2003-ban elutasította az atlantista neokonok által szorgalmazott iraki háborút, Gerhard Schröder kancellár személyében pedig Oroszország és a Gazprom a legjobb barátját tisztelhette.

A német kormányok (és a német közvélemény oroszlánrésze) soha nem voltak a kemény Moszkva-ellenes szankciók hívei, mindig is szívesen üzleteltek az oroszokkal. Németország persze történelmi okokból különösen elítéli az antiszemitizmust, de soha nem volt olyan szorosan kötődő híve Izraelnek, mint az USA. Sőt, inkább kritikus és távolságtartó Izrael palesztinkérdésben elfoglalt álláspontjával szemben. Különben sem hiszem, hogy Berlinben rajonganának az őket lehallgató USA-ért.

Ettől még persze a kormánypártok álcivil, szoclib ügynökszervezetnek fogják nevezni az olyan tömörüléseket, mint a Hallgatói Hálózat. Amelyek ugyebár kormányellenes politikát csinálnak, s bujtogatják őket kívülről.

„A Hallgatói Hálózat tüntet a tandíj ellen. Ötvenen vannak. Zenélnek.”

No, ez például bizonyíték, milyen megátalkodott kormányellenes szervezet ez. Egy gond van: ez a hír 2006. szeptember 21-i keltezésű. (Erők és terek. A válság napról napra, óráról órára. Szerkesztő: Varga Lajos Márton Népszabadság Könyvek. 2006. 79.o.) A Hallgatói Hálózat a tévéostrom után, az őszödi beszédet követő zavargások napjaiban demonstrált a tandíjat bevezető (balliberális, neoliberális) Gyurcsány-kabinet ellen.

Ötvennél sokkal többen manapság sincsenek. Hogy zenélnek-e, azt momentán, nem tudni, de azt igen, hogy nevetséges a Hallgatói Hálózatot és a hasonló szervezeteket a piacpárti globalizmus trójai falovának gondolni. Amennyire látható, ezek a szervezetek inkább progresszivista balosok, kifejezetten piac-, és tőkeellenesek, akik számára az Amerikát megszégyenítő Assange és Snowden hősök, nem pedig árulók. Inkább környezet-, és fogyasztóvédelmi beállítottságúak, devizahiteles-védők.

Egyébként sem túl értelmes ellenség-barát felismerés, hogy valaki szereti-e Amerikát, vagy nem. Eleve értelmezhetetlen a kérdés. Egy országot nem lehet kollektíven, egészében szeretni, ahogy utálni sem. Vagyis lehet, csak nem vall túl differenciált gondolkodásra. E sorok írója inkább tartható neoliberálisnak, mint a sok más ember, akiket ezzel vádolnak. De nálam is úgy áll, hogy van, amit szeretek Amerikában s van, amit nem. S a látszólag Amerika-gyűlölő jobbosoknál is akad pár dolog, amit szeretnek az USA-ban: a halálbüntetést, a drákói rendpártiságot, a három csapást, az ultrakonzervatív vallásosságot, a Darwin-tagadást.

Lovas azt írja, az Ulfkotte-kötetre hivatkozva hogy

„Soros, Rockefeller és a transzatlanti agytrösztök »mindenekelőtt hatalomstratégiai és gazdasági megfontolásokból a korábbi keleti tömb országaiban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kormányok megdöntésében vettek részt.« Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társadalom alapítványokat az ilyen, »népi« puccsok szervezésében elsőrendűen fontosként mutatja be. A német média pedig mindebben tevőlegesen segíti őt, írja később.”

Nem tagadjuk. Beismerjük. Mi, az Átlátszónál a Sorossal összefonódott Bilderberg-háttérhatalom szálláscsinálói vagyunk. A neokonspiráció helyi ügynökei, Soros pedig a tartótisztjeink főnöke. Csakis erről szeretnénk elterelni a figyelmet azzal, hogy az Átlátszón jelent meg a Bilderberg-találkozóról nem igazán hízelgő riport, valamint ugyanazon cikksorozat részeként faggattuk a találkozók magyar résztvevőit, mint például Bajnai Gordont vagy Bokros Lajost, akik nemigen örültek az érdeklődésünknek, és finoman szólva sem voltak bőbeszédűek. Én csakis a titkosügynöki legendájának próbáltam megfelelni, amikor Soros Györgyöt (aki valójában a megbízóm) öngyűlölő kapitalistának nevezem.

Papp László Tamás