Titkos társaságok: Hallgatnak vagy cáfolnak a magyar „Bilderberg-vendégek”

komuves

Megkerestük a hazai sajtóban és az interneten a Bilderberg-találkozók magyar részvevőiként emlegetett közszereplőket. Volt, aki sajtósa útján, rövid nyilatkozatban tért ki. Volt, aki (ugyancsak a „kapcsolattartója” útján) azt is cáfolta, hogy egyáltalán ott lett volna. S volt, aki nem is reagált. Abban közös a mérleg, hogy kérdéseinkre nem kaptunk érdemi választ. Pedig nem a konferencián elhangzottakról faggattuk őket, érdeklődésünk technikai jellegű volt. Érdemi feleletek híján persze aligha várhatjuk, hogy oszlásnak induljon a Bilderberg-konteók misztikus köde.

A Heti Válasz cikksorozatunk előző részében idézett Bilderberg-riportjában öt magyar közszereplőt említ a titokzatos légkörű konferencia valahai meghívottjaként. A Fidesz-híveknek nyilván csalódás, de az ötből három jobboldali. Az Antall-kormányból egy, a két Orbán-kormányból két politikus vett részt a lap szerint a konferenciák valamelyikén. Kádár Béla a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere volt 1990-94 között. Járai Zsigmond Orbán pénzügyminisztere 1998-tól 2001-ig, aztán a Fidesz támogatásával lett jegybankelnök. A Költségvetési Tanács volt elnöke, jelenleg az MNB és a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. felügyelő-bizottságát vezeti. Martonyi János pedig mindkét kabinetben külügyminiszter. Liberálisként elkönyvelt közemberként jelen volt a Bilderberg-konferencián Surányi György (1995-2001 között MNB-elnök, ma a CIB fb-elnöke), valamint Horn pénzügyminisztere, Bokros Lajos, az MDF 2010-es listavezetője, aki európai parlamenti képviselőként szakított a magát JESZ-re átnevező párttal.

Korábbi cikkeink a Titkos társaságok cikksorozatból

Bilderberg-csoport: a paranoiaipar aranybányája

Rejtőző rítusok rendszertana – titkos társasági világpanoráma

Az EX-től a Szamuráj Terrorszövetségig – magyarnak legyen magyar a titkos társasága!

Titkos társaságok Magyarországon és a világban

Kérdéseink arra vonatkoztak: hogy milyen módon hívnak meg valakit erre a találkozóra? A csoport vezetősége indítványozza, netán a korábbi résztvevők javasolnak neveket? Esetleg a meghívás pusztán az illető funkciójának (miniszter, bankelnök, képviselő, cégvezető, stb.) szól? Hányszor és mikor vett részt ilyen találkozó(ko)n? A legtöbb kritika amiatt éri a Bilderberg-találkozókat, hogy az ott történtek nem publikusak. És valóban nem sok minden szivárog ki az ott zajló tanácskozásokról. Hogyan van ez a diszkréció? – kérdeztük a magyar Bilderberg-vendégként emlegetett közszereplőket. A résztvevőkkel aláíratnak valamiféle jogérvényes (megszegése esetén akár jogkövetkezményekkel is járó) titoktartási nyilatkozatot? Vagy a „hallgatási fogadalom” csak afféle gentleman’s agreement, aminek nincs kötelező érvénye? Mi volt az Ön tapasztalata a konferencián foganatosított biztonsági intézkedésekről? Igaz, hogy a meghívottak kísérőt nem vihetnek be a konferencia színhelyére? Illetve, hogy a lehallgató-berendezések után kutatva is átvizsgálnak mindenkit különböző elektronikus módon? – tudakozódtunk a műszaki és logisztikai részletekről. Aki egyszer részt vett ilyen konferencián, azzal a Bilderberg-csoport később is kapcsolatban marad? Tehát kap az illető valamiféle tájékoztató anyagokat, belső hírleveleket a szervezettől? Természetesen portálunk bármi egyéb információt, benyomást szívesen fogad Öntől a Bilderberg-témában – biztosítottuk érdeklődésünkről az illetőket. Nyilván Ön is egyetért, hogy az összeesküvés-elméletekre a legjobb gyógyír a nyilvánosság, bár nyilván az sem csodaszer – reménykedtünk.

Az ötből a két ma is aktív politikus sajtósa azonnal visszajelzett. Bokros Lajos „jelenleg nem elérhető, így legalább a jövő hét elejéig nem tud válaszolni kérdéseire. Amennyiben a jövő heti plenáris menetrend időt enged rá (különös figyelemmel Tavares képviselő úr Magyarországról szóló jelentésére), jelentkezünk Önnél.” – válaszolta az EP-honatya munkatársa, Hajas Andrea. Biztosítottuk, hogy mi tudunk várni. „Sajnos az Ön által feltett kérdésekre nem tudjuk a választ. A csoporttal semmiféle kapcsolatunk nincs (Bokros úr egyetlenegyszer, több mint 15 éve volt egy találkozón).” – jött a kitérő válasz. Hasonló terjedelmű és információtartalmú válasz érkezett a jelenlegi külügyminiszter sajtórészlegétől.  „Martonyi János nem tagja a Bilderberg-csoportnak, mindössze egyszer hívták meg egy összejövetelre, részvételekor nem volt külügyminiszter.” Amivel egyébként semmi újdonságot nem árult el. 2010 májusában, szakbizottsági meghallgatásán Gyöngyösi Márton – az egyéb kijelentéseiről ismertté vált Jobbik-politikus – olvasta a fejére a Bilderberg-kapcsolatot. „Martonyi úgy reagált, hogy csak egyszer, 2008-ban volt jelen a zártkörű tanácskozáson, amit a magyar érdekképviselet szempontjából hasznosnak tartott. Egyben ajánlotta is a bizottság tagjainak, hogy ha hasonló nemzetközi ülésekre hívnák meg őket, akkor menjenek el, és ott képviseljék a magyar érdekeket.”

Ironikusan lehetne hozzáfűzni: nem igazán érthető, mi baja a Jobbiknak a Bilderberg-csoporttal? Ugyanis a csoport állítólagos, a konteó-szakirodalomban „leleplezett” terveinek némelyike kifejezetten egybevág a Jobbik (általában a mindenkori szélsőjobb) stratégiai céljaival. 1999 júniusában, a NATO jugoszláviai bombázásai alatt Csurka István MIÉP-elnök a Vajdaság egy részének Magyarországhoz csatolását indítványozta. Daniel Estulin – a konteó-hívők által szentírásként forgatott – könyvének állításaiból levonható következtetés: Koszovó megszállása olyan összeesküvés, amelyben a magyar irredenta szélsőjobb nem áldozat, hanem lehetséges kedvezményezett. Estulin szerint Jugoszláviát (Kanadához hasonlóan) a Bilderberg-csoport akarta feldarabolni. „Koszovó akkor került a bilderbergiek látóterébe, amikor megtárgyalták Jugoszlávia feldarabolását, illetve egy nagyobb albán állam megalakításának tervét, melynek „gondnoksága” alá tartozott volna a „független Koszovó” (illetve felvetették, hogy a Vajdaságot a maga 350 000-es magyar kisebbségével csatolják vissza Magyarországhoz). Ez a terv a régió határainak általános újrarajzolásának volt a része (mely állandó regionális instabilitással és konfliktusokkal számolt), az elpusztított helyi infrastruktúra újjáépítése a nyugati adófizetők dollármilliárdjait emésztette fel.” (Összeesküvés. Tényfeltáró kötet a világot irányító titkos társaságról. Alexandra 2007. 56. o.)

E műből kiindulva az sem érhető, a Fidesz-holdudvarnak mi lehet a gondja a Bilderberg-csoporttal? A Trilaterális Bizottság a Bilderberg amerikai „testvérszervezete”, amelyet egyebek között a Bizottság alapítójának, David Rockefellernek a Bilderberg-tagsága köt össze a másik szervezettel. A Bizottság Crisis of Democracy c. – Samuel P. Huntington társszerzőségével készült – tanulmányában van egy, Estulin által idézett rész. Mely szerint „előzetesen korlátozni kell, hogy bizonyos – előre meg nem határozott – rendkívüli körülmények között mit hozhatnak nyilvánosságra a lapok. Fel kell ruházni a kormányt azzal a joggal és hatáskörrel, hogy visszatarthasson információkat, ha szükséges, haladék nélkül visszaállítsa a sajtóvétség törvényét, illetve megfelelő ellenőrzést gyakoroljon a sajtóvisszaélések felett. Ezzel rákényszerítené a sajtó képviselőit a „szakmai normák” betartására [melyeket] a kormányzat szabályozhatna.” (Uo. 194.o.) Mondhatni, az Orbán-kormány mintha csak a Trilaterális Bizottság (és a vele kulcsemberi szinten összefonódó Bilderberg-csoport) akaratát hajtotta volna eszerint végre a Médiahatóság létrehozásával és a Lex Átlátszóval. Szalai Annamária is bizonyos nyugati tendenciákra hivatkozott, a fokozott médiaellenőrzés bevezetése mellett érvelve, kijelentve a Medgyessy-kormány alatt, hogy „az európai tendenciákkal ellentétben ahelyett, hogy erősítenék a médiafelügyeletet, az Országos Rádió és Televízió Testületet holmi „túlhatalomra” hivatkozva szétszedik.” Egy összeesküvés-elméletben ő is játszi könnyedséggel válhatna Rockefeller szálláscsinálójává.

S a kísérteties hasonlóságok nem érnek itt véget. „Valójában Kína a következő felemelkedő szuperhatalom, és mindezt azért, mert épp azt gyakorolja, amire a nyugat üzleti elit és a Bilderberg-csoport törekszik a jövőbeli egységes világkormányukban: állami tervezéssel működő kapitalizmust.” (Estulin, i.m. 207.o.) Hát ez teljesen úgy fest, mint a Matolcsy-féle etatista gazdaságfilozófia és a „keleti szél” orbáni irányvonala. Ebből is látszik, hogy kis fantáziával bárki kinevezhető a Bilderberg-csoport végrehajtójának. A csoport rendezvényén a magyar érdekek képviseletével foglalatoskodó Martonyi vagy a Reding-ügyben megszólaló Pállfy István álláspontja sokatmondó. „Van egyeztetés, tárgyalás, kapcsolat a gazdasági világkormányzás multiérdekei és az európai vezetők között, azt viszont nem állítjuk, hogy ez egy összeesküvés, vagy hogy szabadkőművesek, nem állítunk butaságokat.” – mondta Pálffy. Hozzátéve: „a Bilderberg-összejöveteleken nem állandó tagként, hanem meghívottként több mint féltucatnyi magyar is megfordult már, így Martonyi János, Járai Zsigmond vagy éppen Surányi György. Szerinte a magyar meghívottak nyelvileg és szakmailag is kompetens személyek voltak, és semmi kivetnivalót nem lát abban, ha valaki elmegy ezekre az összejövetelekre és ott kölcsönösen tájékozódik. Probléma azzal van, amit Reding a Magyar Nemzet értesülése szerint ott elmondott.”

Ezekből jól látszik, hogy a Fidesz informális álláspontja a Bilderberg-ügyben a Jobbiknál összetettebb. Hisznek a „világkormány” létezésében, de úgy vélik, nem szabad fejjel menni a falnak, tárgyalgatni kell velük. Nagyjából úgy, mint egyes, mérsékelten, taktikusan Izrael- és zsidóellenes arab politikusok. Akik elhitték a zsidó világhatalom létezését, de pont ezért úgy gondolták: úgyse lehet a nagy hatalmú zsidóságot és Izraelt legyőzni, hát inkább meg kell egyezni vele. „Sajátos módon az anticionista államok Izraelt keresik fel arra az aktualitását vesztett gondolatra appellálva, hogy Izrael az Egyesült Államokhoz vezető ajtó.” (Daniel Pipes: Összeesküvések. Agave Könyvek, Budapest, 2007. 251.o.) Yo’el Marcus izraeli kommentátor úgy fogalmaz: ezek az arab vezetők „rejtélyes hitet táplálnak…a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hitelessége iránt…Egy alaptalan antiszemita dokumentum még soha nem tett nekünk [izraelieknek] olyan jó szolgálatot, mint ez a dokumentum…Nem lehet anélkül bejárni az országot, hogy ne ütközzünk valami miniszterbe, hercegbe, királyba, miniszterelnökbe stb. aki abban a nem titkolt reményben tesz nálunk látogatást, hogy ajtót nyitunk számára Amerika felé.” (Uo. 251-252.o.) Sanszos, hogy Orbán Viktor nem utasítana vissza egy Bilderberg-meghívót. Remekül lehetne ezt úgy kommunikálni, hogy a centrális erőtér vezetője olyan tényező, akivel még a Tudjukkik is számolnak. A feltételezett magyar Bilderberg-vendégek azonban szűkszavúan kommunikáltak. Kádár Béla például cáfolta a jelenlétét. „Megkeresésére ezúton tájékoztatom, hogy soha nem voltam a Bilderberg-csoport tagja, soha Bilderberg-találkozón nem vettem részt.” – juttatta el hozzánk üzenetét. Ennek dacára a média már korábban is állítólagos résztvevőként emlegette. Surányi György és Járai Zsigmond nem reagált megkeresésünkre. Az idei Bilderberg-konferencia vendéglistáját mindenesetre közzétették, s a korábbiakról is fent vannak nem hivatalos listák a ’90-es évekről. Izgatottan várjuk, jövőre lesz-e magyar vendég és hajlandó-e válaszolni kérdéseinkre?

Papp László Tamás