38 ezren akarnak visszaélésszerű adatigénylők lenni a Fülöp-szigeteken

38 200 ember írta alá online és offline a Fülöp-szigeteken az információszabadságról szóló törvény beiktatását követelő petíciót. Több mint kétszáz ifjúsági szervezet kéri az elnöktől, hogy támogassa a törvény elfogadását. Egy fejlesztési támogatások elosztása miatt kitört korrupciós botrány tavaly teljesen felkavarta a Fülöp-szigeteki közéletet, és az állampolgárok egy része arra jutott, hogy semmi más nem segíthet a korrupció megállításában, csak az információszabadság törvény.

Évente több mint hatmillió dollár felett rendelkezhetnek a szenátorok és kongresszusi képviselők, amit helyi fejlesztési projektekre költhetnek el, de a kilencvenes években létrehozott alap valójában mindig is a helyi választók megnyerését szolgálta – innen fizették ki a helyi támogatókat a politikusok. Tavaly, a botrány kirobbanása után a Fülöp-szigeteki oknyomozó újságíró központ vezetője azt mondta a Time-nak, hogy minden politikus érintett a fejlesztési alappal (PDAF) kapcsolatos visszaélésekben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A botrány középpontjában Janet Lim-Napoles állt, egy korábban is korrupció gyanújába keveredett üzletasszony, akiről ezúttal az derült ki, hogy húsz kamu civil szervezeten keresztül hívott le fejlesztési támogatásokat. A médiában több szám is megjelent arról, mennyit osztott vissza a politikusoknak Napoles, úgy tűnik, hogy legalább 30 százalékot tartott meg magának. A helyi nemzeti nyomozó iroda szerint tíz év alatt több mint ötmilliárd forintnak megfelelő Fülöp-szigeteki pesót csatornáztak ki a PDAF-ből.

Napoles-t hat szivárogtató buktatta le, az egyikük az unokatestvére, Benhur K. Luy, akiről a  hatóságok azt gyanították, hogy 2013 márciusában megrendezett emberrablás áldozata lett. Luy szerint viszont azért akarták eltenni láb alól, mert önjáró lett és a saját üzleteit kezdte el Napoles bizniszén keresztül intézni. Öt másik forrás igyekezett megerősíteni az állításait, mindannyian Napoles fedőcégének, a JLN Corp.-nak dolgoztak. Volt köztük egy projektkoordinátor és egy bébiszitter is, akit az egyik kamu civil szervezet elnökének tettek meg.

Benhur K. Luy elmondta, hogy a támogatási pénzeket különböző bankok számláira utalták, onnan készpénzben vették fel, majd húzós bevásárlótáskákban és sporttáskákban Napoles irodájába és lakására szállították. Napoles lakásán a hálószoba és a fürdőszobában a kád szolgált a a pénz tárolására. A család valószínűleg ellopott közpénzekből fenntartott fényűző életvitele kiverte a biztosítékot a Fülöp-szigetekieknél. Napoles lánya, Jeane állandóan arról írt a Tumblr-én, hogy milyen luxuscikkeket vásárol, és fotókat osztott meg arról, milyen amerikai hírességekkel bulizik.

Az oknyomozó szervezet vezetője szerint egyelőre csak a hamis bankszámlákon elcsatornázott pénzek útját tudják vizsgálni, pedig rengeteg pénz tűnhetett el készpénzes tranzakciókon keresztül. A botrány kirobbanása óta a 2010-ben megválasztott elnökön, Benigno Aquinón nagy a nyomás, hogy támogassa az információszabadságról szóló törvény megszavazását.

Az erre elindított petíció szerzői tüntetéseket és gyűléseket szerveztek, hogy elnyerjék az elnök támogatását. Ramon del Rosario Jr., a Makati Business Club, egy helyi üzleti érdekeket képviselő szervezet elnöke szerint intézményesíteni kell az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az országban, hogy a következő kormányoknak ehhez kelljen tartaniuk magukat. Emellett az egyik összejövetelen felmerült az a kérdés is, hogyan lehet bevonni szélesebb társadalmi rétegeket a korrupció elleni küzdelembe a százmillió lakost számláló országban, ahol a többség elsősorban a megélhetésért küzd.

A törvény elfogadásáért leghangosabban kampányoló csoport a helyi egyetemisták, akik létrehoztak egy információszabadságért küzdő ifjúsági szervezetet is, és még „infoszab csúcsot” is tartottak, ahol arról szóltak a beszédek, hogy az öregek sztereotípiáival ellentétben, a fiatalok nem apatikusak és önzők, hanem nagyon is tudnak a fontos társadalmi ügyekért szenvedélyesen harcolni. Hétfőn, az elnök évértékelőjét megelőzően újabb közleményt adtak ki, amelyben követelik, hogy még a mandátumának lejárata, 2016 előtt fogadtassa el a kongresszussal a törvényt, Benigno Aquino azonban egy szót sem ejtett róla végül.