Évente 130 milliárd euró adóveszteséget okoz a banktitok az államkincstáraknak

Gabriel Zucman (1986), ifjú francia közgazdász, a patinás London School of Economics tanára és a Berkeley egyetem kutatója jóideje foglalkozik a XXI. századi tőke jellemzőivel. Thomas Pikettyvel közös dolgozatából, amely 8 leggazdagabb ország vagyonszerkezetének alakulását 3 évszázadra visszamenően elemzi, 1 jóhírt máris megelőlegezhetünk: Capital is back!

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mások annak örülhetnek, hogy a leggazdagabb országokban végbement vagyonkoncentráció miatt rég nem volt ennyire indokolt, hogy a kormányok a tehetősek és a tőke adóit növelve egészítsék ki a válság nyomán is megcsappant bevételeiket. Zucman tavaly novemberben franciául megjelent könyve, A nemzetek rejtett vagyona, e dilemma alfejezetét vizsgálja: hogyan lehetne megadóztatni a masszívan és gyorsuló ütemben adóparadicsomokba rejett milliárdokat? Lévén az akadémikus közgazdászok a közelmúltig hanyagolták a problémát, Zucman szerint az ő, hivatalos statisztikákon és nemzetközi makroadatokon nyugvó becslései az első, valóban tudományos számítások e téren.

Ezek a számok ugyan jóval alacsonyabbak, mint a témát kutató legismertebb szervezet, a Tax Justice Network (TJN) becslései, de így is jelentős tételekről van szó. Sőt, Zucman nyilván egyetértene a 2012-es TJN jelentés mottójával és Ellen Ripley-vel is: There’s something out there… and it’s GROWING.

Ha valakinek még kételyei lettek volna, miért olyan lomhák az európaiak a banktitok és az offshore ellen vívott harcban, Zucman újra bizonyítja, hogy az adóelkerülés különféle praktikáinak legnagyobb nyertesei az európai hipergazdagok, legszofisztikáltabb szolgáltatói európaiak, és legnagyobb vesztesei a kontinens államkincstárai. Míg világszinten a magánvagyon kb. 8%-a kerül a paradicsomi bankszámlák hűvösére, ma ez Európában már 12 pont körül jár, és főleg abszolút mértékben óriási. Szerzőnk kitüntetett figyelmet szentel a műfaj éllovasa, Svájc történetének, és meggyőzően érvel amellett, hogy a nemzetközi konkurrencia és a banktitok ellen indított manőverek ellenére, az alpesi ország, Luxemburggal karöltve ma is jóllakott, de szorgos pókként szövögeti az offshore világhálóját.

Zucman becslései csak kiindulópontként szolgálnak az offshore-ból eredő adóveszteség kalkulációjához világszinten:

… ahonnan már csak egy lépés a banktitok és az ún. adósságválság, illetve a mai megszorítások összefüggéseinek feltárása.

Végezetül egy részletes akciótervet is kapunk, amelyben pl. az adóveszteséggel arányos vámtarifákkal fenyegetnék meg az egyes országok koalíciói a történelmi tapasztalataink szerint transzparenciára kevéssé hajlamos bank- és pénzügyi szektornak falazó államokat.

Gabriel Zucman minderről részletesen is beszélt az átlátszónak; interjúnkból az is kiderül, hogy bizonyítható becslésekkel és egy radikális megoldástervezettel felvértezve már csak a politikai akarat hiányzik a valódi előrelépéshez. Igaz, az ancien régime kiváltságainak eltörléséhez egy forradalom kellett, és a múlt század első felében is monumentális népmozgalmakra és kataklizmákra volt szükség, hogy a döntéshozók felismerjék a progresszív adózás vagy a jóléti rendszerek létfontosságát. Ki tudja, a jövő fiskális forradalmárai talán a Zucman-féle empirikus közgazdászok által kijelölt utakat követik majd.

Az offshore vagyonok teljes elkobzását javasolja egy francia közgazdász

Éveken át tartó kutatások eredményeként arra jutottam, hogy az adóparadicsomok miatt jelentős adóbevételektől esnek el az államok: világszinten 130 milliárd euróba kerül a banktitok, amivel egy kisebbség meglopja a túlnyomó többséget. Azt szerettem volna, ha az állampolgárok valóban hasznosítani tudják a munkámat, és a javaslataim segítenek abban, hogy a politikai döntéshozók szembesüljenek a felelősségükkel. Nem a specialistákhoz akartam szólni, hanem mindekihez. Hiszek a demokráciában, a közvélemény, az emberek mozgósíthatóságában, ezért írtam a lehető legszélesebb közönségnek. És az összes technikai részletet, magyarázatot, ami a szakértőket, kutatókat érdekelheti, elérhetővé tettem az interneten, és persze készen állok a kritikára, ellenérvekre. Tovább a teljes interjúra.

[*] Gabriel ZUCMAN, La richesse cachée des nations, Le Seuil, Paris, 2013.