Titkolja a költségvetési jelentéseket az Államkincstár

Van még, ami minket is meg tud lepni.  A költségvetés felhasználásának állásáról szóló havi jelentések nyilvánossága az Alaptörvényből, az Infotörvényből és a kormánypártok világos, a valós költségvetési helyzetet elfedő „trükkök százait” elutasító politikai elköteleződéséből is következne, emellett kormányrendelet kifejezetten előírja, hogy azokat az ÁK honlapján közzé kell tenni. A kincstári optimizmus azonban nem ismer határokat: az Államkincstár – Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárnak „a főiskolai végzettség nem jelent akkreditált főiskolai végzettséget” érvelése jogi magasságaiba emelkedve – még ebben a reménytelennek látszó helyzetben is meg tudja tagadni a jelentések kiadását. Persze perlünk.

A Magyar Államkincstár minden hónapban úgynevezett kincstári költségvetési jelentést készít, amely az előző hó utolsó napján ismert adatok alapján tartalmazza az eredeti, módosított és zárolt előirányzatokat és azok teljesítését. Ebből a szervenként, illetve előirányzatonként bontott jelentésből látja a szakminisztérium és a költségvetési szerv, hogy mit költött és mit lehet még költenie.

 A költségvetési gazdálkodás adatainak nyilvánossága és ellenőrizhetősége szempontjából alapvető fontosságú, hogy ezek az információk, azaz lényegében a költségvetési kiadások felhasználásáról döntést hozó személyek számára készült havi „számlaértesítők” megismerhetőek legyenek. Azok azonban annak ellenére nem találhatóak meg az Államkincstár honlapján, hogy a jelentés készítését előíró kormányrendelet szerint „a Kincstár a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig – a nemzetbiztonsági szolgálatok kivételével – a honlapján közzéteszi”, ahol – folytatódik a rendelkezés – a költségvetési szerv saját előirányzatai, a fejezetet irányító szerv a fejezete előirányzatai, a nemzetgazdasági miniszter pedig minden, a központi alrendszerbe tartozó előirányzat „adatait megtekintheti, letöltheti”.

Adatigénylésben kértük ki ezért a tavalyi év minden kincstári költségvetési jelentését. Erre négy nap alatt meg is érkezett a megtagadás, ami – tartalmi érvek nélkül – lényegében abból a zseniális megállapításból áll, hogy „annak ellenére, hogy a Kincstár a kincstári költségvetési jelentést valóban közzéteszi a honlapján, az abban szereplő adatok nem nyilvánosak”. Azaz azt kellene az összes jelentés minden egyes adata tekintetében a korlátozás jogi alapjaként szerintük elfogadnunk, hogy a „közzéteszi, ahol bizonyos szervek az adatokat megtekinthetik, letölthetik” azt jelenti, hogy a regisztrációval hozzáférhető felületen „közzétett” adatokat csak ezek a szervek ismerhetik meg.

Nehéz elhinni, de ez, ha lehet, jogi érvelésként még meredekebb, mint a szavak köznyelvi értelmében. Ugyanis az Alaptörvény („a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok”) és az Infotörvény alapján is egyértelmű, hogy ezek az adatok a nyilvánosságra tartoznak, kormányrendeletben pedig az információszabadság nem korlátozható. Ehhez képest már csak ráadás, hogy a teljes magyar jogrendszer azt érti közzététel, illetve a honlapon való közzététel alatt, mint a köznyelv. Úgyhogy itt tényleg eljutottunk oda, hogy a kincstári érvelés szerint ugyanúgy oda kellene írni a jogrendszerben több ezer, közzétételt előíró rendelkezésbe, hogy ez nem azt jelenti, hogy elég, ha a feltöltött tartalmat a rendszergazda megismerheti.

Értjük mi, hogy kényelmesebb úgy kormányozni, hogy a részletes költségvetési adatok ismerete nem zavarja meg a választókat, de az erre irányuló törekvéseket Gyurcsány Ferenc nyomán a kormánypártok politikai kommunikációja nagyon helyesen sorolta eddig a „trükkök százai” közé. Azt viszont nehéz vitatni, hogy ez a nem nyilvános közzétételes duma azért egy elég nagy trükk.