2,25 milliárd forint uniós támogatás, nulla nyilvános közérdekű adat

A Velencei-tavi Vízisportiskolát 2011 őszén vette át egy frissen alapított állami cég, amely azóta elnyert 2,25 milliárd uniós támogatást egy Európában egyedülálló gyermekrehabilitációs központ létrehozására, viszont még semmilyen közérdekű adatát nem hozta nyilvánosságra.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

kép: vvsi.hu

2011. szeptember 25-én jelentette be a kormány, hogy az állam által létrehozott, százszázalékos állami tulajdonban levő Pro Rekreatione Nonprofit Kft. működteti október elsejétől a „a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő” Velencei-tavi Vízisportiskolát. Soltész Miklós államtitkár elmondta, hogy előkészítettek egy 2 milliárd forintos európai uniós pályázatot, amely ha elnyeri a kormány támogatását, elősegítheti a kitűzött célok (a vizi sportok valódi élsport támogatásának visszaállítása, a Velencei-tó környékén élő gyerekek, fiatalok sportolási lehetőségeinek növelése végett a tömegsport erősítése, újbóli felvirágoztatása, valamint a betegségben szenvedők, vagy fogyatékkal élők számára a rehabilitációs sport lehetőségek biztosítása) megvalósítását.

Ugyancsak Soltész Miklós és L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő 2012. december 30-án jelentette be, hogy az egykori Velencei-tavi Vízi Sportiskola (VVSI) területén létrejön egy rehabilitációs és korai fejlesztő központ, amely a fogyatékkal élő gyerekek számára adhat esélyt a fejlődésre, hiszen az intézmény a versenyzés mellett terápiás lehetőséget kínál majd látás,- hallás,- és mozgássérült, valamint értelmi fogyatékos fiataloknak, akik együtt sportolhatnak majd egészséges társaikkal. A tervek szerint az intézmény legkevesebb 500 fogyatékkal élő, illetve ép gyereknek nyújt majd fejlődési és sportolási lehetőséget. A Velencei-tavi élsport és rehabilitációs központ az első ilyen jellegű intézmény lesz Európában. A beruházás 2,2 milliárd forintba kerül, a költségeket teljes egészében az Európai Unió fizeti. A magyar kormány kiemelt beruházássá nyilvánította a projektet, amihez a személyre szabott pályázat két nappal korábban, december 28-án jelent meg az NFÜ honlapján.

A tervek természetesen impozánsak:

„Célok

Cél egy olyan mintaintézmény létrehozása, amely

• egyrészt a fogyatékkal élők számára koordinált és szakszerű állami szolgáltatásokat nyújt a korai intervenció, a rehabilitáció és az önálló életvezetési képességek (a társadalomba való integrálódást a lehető legnagyobb önállóság elérésével biztosítsuk/segítsük, továbbá lehetővé tegyük, hogy a fogyatékkal élők a „teljes élethez” szükséges ismeretek megszerzésével aktív életet élhessenek) elsajátítása területén,
• másrészt képzőközponti szerepet tölt be, amely teret biztosít a fogyatékkal élőkkel foglalkozó szakemberek tematikus képzésére, továbbképzésére és szakmai előrehaladására a szűrés, felmérés és terápiák, továbbá a kommunikáció területein, valamint a családok felkészítésére.

Cél továbbá a minél szélesebb körben megvalósítandó szemléletformálás olyan programlehetőségek megteremtése és biztosítása által, ahol a fogyatékkal élők és az aktív életet élők találkozhatnak és közös tevékenységek gyakorlásával segíthetik elő egymás elfogadását, a társadalmi integrációt.

 Az intézmény országosan is egyedülállóan tartalmazzon diagnosztikai és komplex terápiás egységeket, melyek működését lehetőleg családi szálláshely-szolgáltatás is támogassa. Az intézmény egyediségét erősítse az érintett fogyatékkal élők és családjuk szociális integrációjának biztosítása, a családi funkciók erősítése, a családközpontú komplex rehabilitáció, valamint az akadálymentesítés és rekreációs, a társadalmi szemléletformálás és befogadás érvényesítése tekintetében.”

2013. július 25-én a KiMitTud-rendszeren keresztül közadatigényléssel fordultunk az ügyben a Pro Rekreatione Nonprofit Kft. tulajdonosi joggyakorlójához, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, és a 2 milliárdos fejlesztést áprilisban bejelentő Emberi Errőforrások Minisztériumához. A KIM azt közölte, hogy ők nem kötöttek szerződést, nem vállaltak kötelezettségeket a VVSI telephelyének fejlesztésével, valamint rehabilitációs és koraifejlesztő-központtá alakításával kapcsolatban; az EMMI pedig mindössze egy 134,7 millió forintos működési támogatásról számolt be.

Július 26-án a minisztériumokhoz elküldött adatigénylést a Pro Rekreatione Kft.-nek is beadtuk, ezután pedig – így utólag visszanézve – banális időhúzás következett a cég részéről. A 100%-ban állami tulajdonú Kft. nem válaszolt az igénylésre az Infotörvényben megadott 15 napos határidőn belül. Jött az ilyenkor szokásos eljárás, az email-es emlékeztető. És mivel nagyon-nagyon érdekelt a téma, emlékeim szerint még ugyanaznap, augusztus 12-én fel is hívtam őket a honlapjukon kapcsolatként megadott telefonszámon. A vonalba bejelentkező fiatalember nem tudott segíteni, fogalma sem volt, miről van szó. Viszont kérés nélkül, önként felajánlotta, hogy megadja az épp szabadságon lévő Deák Csaba ügyvezető igazgató mobilszámát, keressem őt. Felhívtam. Annak ellenére, hogy a szabadságán zavartam, Deák Csaba szinte azonnal felvette a telefont, és nagyon segítőkészen végighallgatta, mit szeretnék. Megígérte, hogy mindenképp utánanéz az adatigénylésemnek, és természetesen meg is fogják azt válaszolni, mert nincs titkolnivalójuk. 4 nappal később írt is a Kimittudon keresztül egy levelet, miszerint a postafiókjuk spam-mappájában találták meg az igénylésemet, és természetesen rendelkezésemre fogják bocsátani a kért adatokat, csak az eredeti határidők betartása értelemszerűen teljesíthetetlen. Aztán sokáig semmi. Majd szeptember 3-án Deák Csaba ügyvezető úr megint írt egy levelet, miszerint nagyon köszönik eddigi megértésemet és türelmemet, az anyagok hamarosan elkészülnek, és rendelkezésemre tudja bocsátani azokat. Szeptember 6-án, az igénylés perelhetőségi határidejének lejárta előtt 4 nappal megint felhívtam Deák Csabát. Már rég feladtam a reményt, csak a magyarázata érdekelt. Egy másik férfi vette fel a telefonját, és a titkárságaként mutatkozott be. Elmondtam, mit szeretnék, ő végighallgatott. Majd a beszélgetés végén megkérdezte, hogy mégis hogy képzelem, hogy adatokat igényelek tőlük, de rejtett számról hívom őket. Tájékoztattam, hogy ők egy közpénzből működő cég, én viszont egy magánember vagyok, akinek a személyes adata a saját telefonszáma. Elköszöntünk egymástól, letettük.

A kért adatok persze azóta sem érkeztek meg a Pro Rekreatione Kft.-től.

Az NFÜ honlapján azonban megjelent a július 17-i támogatási döntés, mely szerint az állami cég 2,25 milliárd forint, vagyis 100%-os támogatást nyert „Komplex rehabilitáció Gárdonyban” nevű projektjével a „A komplex rehabilitációhoz szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése” című, kimondottan nekik kiírt pályázaton.

2,25 milliárd forint nagyon sok pénz, a beteg gyerekek rehabilitációja pedig nagyon fontos dolog, ezért nem hagyjuk annyiban a dolgot. Újra benyújtottunk a cégnek egy adatigénylést a beruházással kapcsolatban – amely minden bizonnyal a kivitelezők fantáziáját is megmozgatta, nem csak az újságírókét – , és ezúttal nem hiszünk majd a szép ígéreteknek, ha nem érkezik meg határidőben a válaszuk, azonnal perre megyünk az adatokért.

Ugyanis a közel két éve működő Pro Rekreatione Kft. a közzétételi kötelezettségének nem tesz eleget, a honlapján semmilyen közérdekű adatot nem hozott nyilvánosságra. Nincs üvegzseb vagy hasonló menüpont, nem találhatók meg a szervezeti, tevékenységi, gazdasági adatok. Ezért második adatigénylésünkben kikértük az 5 millió forint fölötti szerződéseik listáját is. Kiemelten kíváncsiak vagyunk többek között arra is, hogy L.Simon László 2011-es kívánságának megfelelően sikerült-e megszüntetni azt az egyik északi parti kikötő ingyenes használatára vonatkozó szerződést, amelyet még korábban kötöttek a versenyzéshez 2012 végén az MVM és a Közgép támogatásával visszatérő Fa Nándor vitorlázó egyesületével.