390 milliárdról hozhatnak döntést úgy, hogy az Integritás Hatóság nem vizsgálhatja

Ahogy arról nemrég beszámoltunk, az uniós pénzek elköltését felügyelő Integritás Hatóság (IH) nemcsak lezárt, de folyamatban lévő közbeszerzéseket is vizsgál, vagyis olyanokat, ahol még nem történt kifizetés. Ez azért fontos, mert a bizonyítottan korrupt módon szerzett vagyonnak mindössze 2 százalékát sikerül visszaszerezni az Európai Unióban. Emiatt is nyújtott be jogorvoslati kérelmet az IH a Digitális Kormányzati Ügynökség összesen 390 milliárd forint értékű tenderével kapcsolatban – csakhogy ezúttal hiába. A Közbeszerzési Döntőbizottság szerint ugyanis ebben a tenderben nem jogosultak hivatalbóli kezdeményezésre. Az Integritás Hatóság bíróságra megy az ügyben.

Egy 2 részből álló, összesen 390 milliárd forint értékű közbeszerzési eljárást írt ki – a központi informatikai beszerzésekért felelős – Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) szerverek és tárolók beszerzésére tavaly márciusban. A tender jelenleg bírálati szakaszban van, így egyelőre nem nyilvános, kik tettek ajánlatot. Ami biztos, hogy a keretmegállapodások 24 hónapra szólnak majd, ami 6 hónappal meghosszabbítható (ebben az esetben a keretösszeg 30 százalékkal nő).

Az Integritás Hatóság az eljárást vizsgálva több problémát is talált (az idézett jogszabályi helyek alapján többek között versenykorlátozó refernciákat, aránytalan alkalmassági feltételeket, vitatható értékelési mechanizmust), ezért jogorvolsati eljárást kezdeményezett a Közbeszerzési Döntőbizottságnál – amely azonban érdemben nem vizsgálta a vélt jogsértéseket, ugyanis (a D.55/2026 és D.56/2026 számú határozatával) visszautasította a hivatalbóli kezdeményezést.

Bár az ajánlattételi felhívás szövege szerint a beszerzés „európai uniós alapokból finanszírozott projekttel és/vagy programmal kapcsolatos”, és az IH a közbeszerzési törvény (Kbt.) alapján (is) „az európai uniós forrásból megvalósuló közbeszerzésekkel összefüggésben” vizsgálódhat, a Döntőbizottság arra jutott, hogy az IH, mint ellenőrző szervezet nem tudta bizonyítani, hogy jogosult lenne kifogásolni a közbeszerzést.

Erre nem terjed ki a hatáskörük

A Döntőbizottság megállapítása szerint az IH által is meghivatkozott Kbt. 152. § (1) bekezdés o) pontja nem európai uniós alapokból finanszírozott projekttel és/vagy programmal kapcsolatos közbeszerzési eljárásokra, hanem kifejezetten európai uniós forrásból megvalósuló közbeszerzési eljárásokra utal, és csak ilyen eljárások tekintetében jogosítja fel az Integritás Hatóságot a Döntőbizottság hivatalból indított eljárásának kezdeményezésére. Ők úgy értelmezték, hogy

a DKÜ keretmegállapodásra vonatkozó tendere esetében nem kerül sor európai uniós forrás felhasználására,

majd esetleg a későbbiekben, az egyedi lehívások alkalmával.

Ezért a Döntőbizottság megállapította, hogy az IH nem európai uniós forrásból megvalósuló közbeszerzési eljárással szemben nyújtotta be hivatalbóli kezdeményezését, amelynek okán hiányzik a hivatalbóli kezdeményezés előterjesztéséhez szükséges kezdeményezési jogosultsága. Ez pedig olyan eljárásjogi akadálynak minősül, ami miatt a Döntőbizottság a kezdeményezést érdemben nem vizsgálhatta.

Összefoglalva: a Döntőbizottság szerint a vizsgált közbeszerzési eljárás egy keretmegállapodás megkötésére irányult, és önmagában még nem jelentett konkrét, uniós forrásból finanszírozott beszerzést. Az, hogy a keretmegállapodás alapján a jövőben lehetnek uniós finanszírozású egyedi szerződések, a Döntőbizottság szerint nem elegendő a jogosultság megalapozásához.

Bíróságon támadják meg a döntést

Lapunk kérdésére az Integritás Hatóságnál elmondták, nem értenek egyet a megállapításokkal, és bírósági felülvizsgálatot kezdeményeznek a Döntőbizottság végzéseivel szemben.

Hangsúlyozták, hogy az Integritás Hatóság létrehozásának kifejezett célja az uniós források védelmének megerősítés, és a törvény azért ruházta fel önálló ellenőrzési és kezdeményezési jogkörrel, hogy már a közbeszerzési eljárások során – ne csak utólag – képes legyen fellépni minden olyan esetben, ahol uniós pénzek felhasználása felmerülhet.

A Hatóság jogköre tehát nemcsak a már kifizetett támogatásokra terjed ki, hanem minden olyan eljárásra, amely alapján uniós forrás felhasználása történhet. Ez a jogkör nem formális, hanem garanciális jellegű: azt biztosítja, hogy az uniós források elköltése átlátható és jogszerű keretek között történjen. Mivel a Digitális Kormányzati Ügynökség maga is akként tekintette, hogy az eljárás uniós támogatásokat érinthet, valamint a közbeszerzési dokumentumok is rögzítették, hogy a keretmegállapodások alapján uniós forrásból finanszírozott beszerzések valósulhatnak meg,

„az uniós érintettség nem feltételezés, hanem az ajánlatkérő által rögzített és elismert körülmény”.

Bár a Döntőbizottság arra hivatkozva utasította vissza a kezdeményezést, hogy a keretmegállapodás megkötésekor még nem történik közvetlen uniós kifizetés, ezért az Integritás Hatóságnak nincs joga eljárást kezdeményezni ebben a szakaszban, az Integritás Hatóság álláspontja szerint ez az értelmezés a Kbt.-ben (2015. évi CXLIII. törvény) és Eufetv.-ben (2022. évi XXVII. törvény) biztosított kezdeményezői jogát, feladat és hatáskörét indokolatlanul leszűkíti. Amennyiben az Integritás Hatóság a keretmegállapodásokkal összefüggésben nem élhet hivatalból kezdeményezési jogával, az érdemben korlátozza ellenőrzési tevékenységének hatékonyságát, és gyengíti az uniós források védelmét.

Hatalmas összegekről van szó

A keretmegállapodások (és azok ellenőrzése) nem véletlenül kiemelten fontos. Az Integritás Hatóság legutóbbi jelentése szerint 2024-ben a keretmegállapodásos eljárások a közbeszerzések számának nagyjából 14,4 százalékát tették ki. Ez elsőre nem tűnik nagy számnak, de megváltozik a helyzet, ha az összeget nézzük. Értékben ugyanis ezek az eljárások a közbeszerzések összértékének közel 53 százalékát, vagyis több mint a felét (!) adták. Azaz:

2024-ben legalább minden második forintot keretmegállapodásos formában kötött szerződések útján költöttek el,

ami azt jelzi, hogy ez a forma kiemelkedően domináns volt a közbeszerzések között.

De mi is az a keretmegállapodás? Keretmegállapodásokat akkor kötnek, ha egy adott állami szereplő több dolgot szeretne beszerezni huzamosabb időn keresztül, és nem akar egyesével közbeszerzési eljárásokat lefolytatni. Ilyenkor kiírnak egy nagy összegű, több évre szóló tendert, és később már csak annak nyerteseit versenyeztetik meg egymással a megbízásokért. Vagyis a keretmegállapodás és az egyedi lehívások nem válaszhatók el egymástól.

Ezért is fontos, hogy végül mi lesz a Döntőbizottság határozatával. Ha ugyanis a keretmegállapodásos eljárás első, a keretmegállapodás megkötésére szolgáló részével összefüggésben a Hatóság nem lesz jogosult kezdeményezést benyújtani, úgy a későbbiekben már nem vitathatja a Döntőbizottság előtt, hogy például jogszerűen kötött-e a DKÜ keretmegállapodást a részes szereplőkkel.

És bár a keretmegállapodások alapvetően alkalmasak lehetnek arra, hogy az ajánlatkérők gyorsan és hatékonyan realizálják beszerzéseiket,

nem megfelelő alkalmazás esetén a verseny korlátozásának lehetőségét is magukban hordozzák.

Hogyan? Egyrészt lehet olyan megállapodást kötni, amelynek csak egyetlen nyertese lesz (mint például Balásy Gyula cégei az állami kommunikációs és rendezvényszervezési tendereknél), így az adott cég automatikusan elnyer minden egyedi lehívást. Emellett ki lehet úgy írni a közbeszerzési eljárást, hogy csak bizonyos cégek tudjanak jelentkezni, amelyek később egymás között akár fel is oszthatják a megbízásokat.

Ráadásul a keretmegállapodások több évre bezárják a közbeszerzési piacot. Azok a cégek ugyanis, amelyek nem kerülnek be egy adott a keretmegállapodásba, több évre elesnek szinte minden állami megrendeléstől az adott területen. További probléma, hogy a következő tender kiírásáig a kimaradó vállalkozások állami referenciát sem tudnak gyűjteni, így a következő tenderen már rajtvonalhoz sem tudnak állni.

Nem véletlen, hogy az Integritás Hatóság (is) javaslatot tett az egyszereplős keretmegállapodások kizárására vagy jelentős korlátozására.

A DKÜ korábbi tenderei is problémásak voltak

Arról, hogy a keretmegállapodások jelentős része több sebből vérzik, lapunk is írt már – többek között éppen a DKÜ kapcsán.

A Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt.-t 2019-ben hozta létre a kormány. Feladata „a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek (…), a Kormány által alapított, illetve az alapítói joggyakorlása alá tartozó alapítványok és közalapítványok, illetve a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok” központosított informatikai beszerzéseinek és egyes beruházásoknak a lebonyolítása.

A folyamat úgy néz ki, hogy amennyiben egy állami szervezet szeretne valamilyen hardvert vagy szoftvert vásárolni, akkor a DKÜ megvizsgálja, be lehet-e azt szerezni a DKÜ által kiírt keretközbeszerzésből. Ha van ilyen elérhető szerződés, akkor az intézmény köteles onnan megrendelni az adott terméket.

Korábbi vizsgálataink szerint azonban az így megrendelhető termékek sokszor drágábbak, mintha a piacon szereznék be őket, a keretszerződések megkötésekor pedig a kartellgyanú is felmerül. Minderről ebben és ebben a cikkben írtunk.

De nem csak a DKÜ keretmegállapodásai problémásak: a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnál egy egész gépezet irányítja a milliárdos kommunikációs tendereket egyetlen nyerteshez, és a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság tendereinél is gyakran felmerül a versenykorlátozás gyanúja.

Katus Eszter

A nyitókép a Google Gemini-vel készített illusztráció. Eredeti fotó: Béres Márton/Népszava